8. 

A két lány fáradtan ült az ugróasztalon. Már jó ideje gyakoroltak ott, így rájuk fért egy kis pihenő. Mindenképpen meg akarták csinálni ezt a furcsa mutatványt. Marionnak nagyon tetszett az, amit Heniko eddig mutatott és már alig várta, hogy neki is tökéletesen menjen.

- Megpróbáljuk még egyszer? - kérdezte Heniko, pár perc után.

- Igen! - mondta Marion lelkesen, majd újra belefogtak. Az eleje tökéletes volt, de amikor a „cseles-cseréhez" értek, megint nem sikerült, és mindketten visszaestek az asztalra. - Áh... ez nem igaz – bosszankodott. - Bocsánat!

- Nehogy elnézést kérj! Közösen rontottuk el. Viszont most már legalább látom, hol a hiba. A következő sikerülni fog. Biztosan tudom!

- Komolyan? – Nézett rá reménykedve Marion. - Biztos vagy benne?

- Hát... csak egy módon deríthetjük ki.

- Akkor próbáljuk még egyszer! – javasolta Marion, majd újra hozzáfogtak a gyakorlathoz. Az eleje tökéletes volt, mint az előbb is. Aztán jött az eddig nehézséget okozó rész, ám ezúttal Henikónak igaza lett. Tökéletesen hajtották végre az ugrást.

- Ezt nem hiszem el! - ujjongott Marion, amint befejezték. - Megcsináltuk!

- Már csak gyakorolni kell – helyeselt Heniko. – Én megmondtam, hogy így lesz.

- Igen. Tényleg igazad volt. Akkor gyakoroljuk még! Nagyon szeretném! – kérlelte Marion, mire Heniko elmosolyodott. Örült annak, hogy Marion ennyire lelkes.

- Hmm... - gondolta az, aki már régóta figyelte őket. - Nem is rossz. Sőt, egyáltalán nem rossz. Ráadásul ennyi idő alatt? Ez igen figyelemre méltó. Úgy tűnik Don nem beszélt mellé. - A lányoknak egyre jobban ment a gyakorlat, ráadásul már teljesen bele is élték magukat, ami csak emelete a mutatvány szintjét. Közben egy nagyobb csoport tartott az edzőterem felé.

- Nagyon finom volt az ebéd - mondta Rosetta. - Határozottan jobb, mint általában.

- Igen – helyeselt Anna. - A legjobb az volt benne, hogy nem kínai

- Mi bajod van a kínai kajával? - támadt neki May. Ellenben a mellettük sétáló Mia elég gondterhelt volt, amit hamarosan Annáék is észrevettek.

- Minden rendben, Mia?- kérdezte.

- Igen. Csak zavar, hogy mi lehet Marionnal. Nem láttam az ebédlőben sem.

- Hát igen, eléggé felkapta a vizet.

- Majd megnyugszik... - jelentette ki May, majd hirtelen elhallgatott, mert ahogy közelebb értek, nevetést hallottak kiszűrődni a teremből. – Hallottátok?

- Nem, süketek vagyunk... – szúrt oda Anna.

- Hé, ez vicces volt - jelent meg Sarah is nevetve.

- Tényleg? Vicces volt? - ujjongott a viccmester, aki valójában nem is poénkodni akart.

- Indulnátok végre, valaki be is akar jutni még ma - szólalt meg stílusához híven Leon.

- Jól van. Megyünk már – szólt vissza Anna grimaszolva, majd benyitott. Amint belépett a csapat, Mia egyből az ugróasztal felé nézett, mert remélte, hogy ott van Marion. Ám, amit látott, az teljesen ledöbbentette. Anna észrevette a másik reakcióját, ezért ő is ugyanabba az irányba nézett.

- Hé, Anna - suttogta May. – Mi van már? – kérdezte, mire válaszul Anna csak az ugróasztal felé mutatott. Mire May is arrafelé fordította a tekintetét, ahogy a többiek is mind. A döbbenet szó ki se tudta volna rendesen fejezni azt az érzést, ami átjárta a többieket. Hogy min döbbentek meg jobban, Henikón, Marionon, a mutatványon vagy mind hármon egyszerre, azt ők sem tudták pontosan. Mikor vége lett a mutatványnak, Marion egyből átugrott Henikóhoz és teljes lendülettel a nyakába.

- Heniko! – kiáltotta, miközben Heniko nagyon igyekezett, hogy talpon maradjon.

- Hé, még megfojtasz! - nyögte mosolyogva, miközben sikerült stabilan megállnia.

- Olyan jók voltunk! – heveskedett tovább Marion.

- Ez ügyben nem vitatkozom.

- Kár, hogy a főnök ezt nem látta... - szontyolodott el a kicsi.

- Sebaj. Majd később megmutatjuk neki, mit alkottunk – biztosította.

- Arra nem lesz szükség! - hallatszott egy mély hang a terem emeletéről. A lányok meglepve kapták fel a fejüket, ahol Kalos állt.

- Főnök úr! – kiáltotta Marion meglepetten.

- Végig itt voltam és láttam mindent. Úgy döntöttem, ez mindenképpen benne lesz a műsorban. És szerintem a többieknek sincs semmi kifogása ellene, igaz? - Fordult az ajtóban álló kisebb tömeg felé.

- Többieknek? - kérdezte Marion, mire ők is az ajtó felé fordultak. Ott állt mindenki az ajtóban, ami kicsit vicces hatást keltett.

- Örülök, hogy mindenki itt van. Ha már így összegyűlt a csapat, hadd mutassam be Heniko Madcapot. Mától fogva ő is a társulatunk tagja – közölte Kalos, mire Heniko kihúzta magát, és vett egy nagyobb levegőt.

- Heniko vagyok, Heniko Madcap, nagyon örvendek - mondta határozottan. - Remélem, jól ki fogunk jönni egymással.

- De bátor! - gondolta Marion elismerően, miközben hol a barátaira, hol Henikóra nézett. – Nekem nem biztos, hogy lenne ennyi bátorságom hozzá.

- Komolyan gondolta, hogy ezt beletehetnénk a műsorba? - kérdezte Heniko, miközben Kalos felé fordult. - Mármint, a mutatványt – pontosított.

- Igen, komolyan gondoltam – felelt Kalos, majd gondolt egy merészet, és folytatta. – Sőt...

- Sőt? - érdeklődött Marion.

- Marion és Heniko. Ti lesztek a következő műsor főszereplői.

- Mi? – hökkent meg a két lány egyszerre.

- Jól hallottátok. Nagyon jól sikerült mutatvány. Miért ne láthatná a közönség is?

- Főnök, ezt komolyan gondolta? - szólalt meg az ajtóban állok közül May.

- Talán valami kifogásod van ellene? - kérdezte Kalos, egy érdekes arckifejezéssel.

- Nem, nincsen... – válaszolta a kínai kurtán.

- Akkor jó edzést – zárta le a témát Kalos, majd, mint aki jól végezte a dolgát, távozott. A többiek csak azután kezdtek beszállingózni a terembe, miután a főnök távozott. Mindenki igyekezett a gyakorlással foglalkozni, de persze nem tudták megállni, hogy ne Henikóékat figyeljék.

- Minden oké, Marion? - kérdezte Heniko, akik éppen egy újabb kisebb szünetet tartottak.

- Igen csak a többiek... - motyogta halkan.

- Ne törődj velük... – Legyintett Heniko. - Mi csak csináljuk a dolgunkat. Ha így akarnak viselkedni, az az ő magánügyük.

- Furcsa, hogy engem idegesít, hogy ilynek veled, neked pedig meg sem kottyan - jegyezte meg Marion.

- Ez nem furcsa. Csak aggódsz az új barátodért, vagyis remélem, ez az oka. Én meg tudod, nem vagyok olyan, akit könnyen meg lehet bántani. Én nyitott vagyok arra, hogy megismerkedjünk. Viszont, ha ők nem kérnek belőle, arról én nem tehetek.

- Meglehet... - helyeselt Marion. - De én csöppet se bánom, hogy jóba vagyunk!

- Ennek igazán örülök. Na? Mit gondolsz? Gyakorlunk még? - kérdezte Heniko, majd felállt s várta, hogy dönt a kislány.

- Aha, gyerünk! Ez nem is volt kérdés! - közölte, majd ő is felállt, és mindketten az asztalhoz sétáltak.

- Egész ügyes ez a csaj – állapította meg Anna a többieknek, miután hosszabb ideig figyelte Marionékat.

- Aha, mondasz valamit - helyeselt Mia. - Tényleg nagyon jó.

- Nehezemre esik beismerni, de tényleg tud valamit... - mondta May is. Rosetta inkább nem szólt semmit, csak a gyakorlással foglalkozott. Ami Leont és Laylát illeti, ők egyáltalán nem foglalkoztak Henikóékkal. Ellenben Yuri, aki Layla mellett edzett, nagyon is érdeklődő volt, ami már zavarta is a szőke szépséget.

Te mit gondolsz a lányról, Yuri?- kérdezte a férfitől.

- Én nagy lehetőséget láttok benne. Szerintem tehetséges. Nagyon tetszik ez, amit kitaláltak.

- Micsoda nagy szavak... – gúnyoldódott rá nem jellemző módon Layla. Yuri ezen magában elmosolyodott. Tudta, hogy valójában ő is egyetért vele, csak dacos.

- Soráról is ezt gondoltad, és látod mi lett – mutatott rá Yuri, ami felért egy mélyütéssel Layla számára.

- Az teljesen más volt – jegyezte meg nyújtás közben.

- Hát, te tudod. De szerintem akkor sincs igazad – jelentette ki, majd egyszerűen tovább sétált. Layla kissé meglepetten nézett utána, mert kicsit megdöbbentették a férfi szavai.

- Úgy érzem, egyre jobban, megy! - kiáltotta Marion egy ugrás közben.

- Arra figyelj, amit csinálsz! – szólt rá Heniko, de ahogy ki mondta, Marion már el is elrontotta az érkezést, elvesztette az egyensúlyát és zuhanni kezdett lefelé. Heniko persze azonnal reagált. Villámgyorsan ott termett, és még időben visszarántotta, mielőtt leesett volna.

- Köszönöm – hálálkodott, a kis szöszi, amint biztonságban tudta magát.

- Igazán nincs mit, de máskor figyelj jobban! – szidta meg egy kicsit Heniko, majd mosolyogni kezdett. - Nem örülnék, ha elveszteném a partnerem – tette hozzá Marion legnagyobb örömére.

- Nem mondom gyors - gondolta Leon, aki véletlenül látta az egész esetet.

- Marion, jól vagy? - Ment oda hozzájuk Mia gondolkodás nélkül.

- Igen, jól vagyok, hála Henikónak - hálálkodott. - Még jó, hogy itt van – tette hozzá kicsit csípősen.

- Ugyan, tényleg semmiség - mentegetőzött Heniko. - Senki nem akarja, hogy bárki is megsérüljön.

- Köszönöm Heniko - mondta Mia, amin Marion nézett egy nagyot. - Bocsánatot szeretnék kérni tőled. Még nem is ismertelek és máris előítéletes voltam. Szörnyen röstellem.

- Ugyan, semmi gond – nyugtatta Heniko mosolyogva, amin Mia nagyon meglepődött. - Tudom, milyen nehéz elveszteni valakit, ezért pontosan tudom, hogy mit érezhettek. Teljesen megértem a reakciótokat. Tudod, én is nagyon szerettem volna megismerkedni Sorával. Kicsit irigy is vagyok rátok, hogy nektek volt lehetőségetek rá.

- Ez a lány - gondolta Mia. - Valóban rosszul ítéltem meg őt.

- Tudod – folytatta Heniko. - Nekem nem az a szándékom, hogy Sora helyébe lépjek. Ezt már most tisztázni akartam, mert egy páran biztosan ezt hiszitek. – Nem beszélt hangosan, ám szavait mégis mindenki tisztán értette a teremben. - Az ő helyébe nem léphet senki. Tudom, nehéz elfogadni, hogy én vagyok itt és nem ő, de ezen már nem tudunk változtatni. Nem kérem, hogy fogadjatok el, de ha nem egymás ellen, hanem egymásért dolgoznánk, az könnyebb lenne mindenkinek. Ha nem gond, én inkább erre az opcióra voksolnék.

- Még egy naiv bolond! – szólalt meg Leon váratlanul. Ezen mindenki elégé meglepődött. Nem volt szokása, beleszólni mások dolgába. Ám, Heniko nem éppen az a lány volt, aki csendben eltűrte, ha leszólják.

- Még mindig jobban hangzik a naiv bolond, mint az érzéketlen jégcsap - vágott vissza Heniko, amin mg Leon is igencsak meghökkent. Persze látványosan palástolta az érzést, de attól az még ott volt.

- Heniko... - suttogta Marion - Hagyd, ne is törődj vele!

- Nem is fogok... – felelt Heniko, ám ő nem suttogott. - De nekem az ne dumáljon, aki ahhoz is gyáva, hogy kimutassa az érzelmeit, mert valljuk be, csak a gyávák rejtőznek el - folytatta Heniko, egyértelműen még mindig Leonnak címezve. A teremben síri csend lett.

- Hozzám képest, te egy kis senki vagy! – gúnyolódott Leon. Nem látszott rajta, de nagyon ideges volt.

- Lehet... de én legalább nem játszom meg magam a világ előtt. – Vonta meg vállát „azt hiszed, érdekel" stílusban. Leon már épp szólt volna, de Heniko jó időben kezdte a folytatást. - És hogy hozzád képest egy senki vagyok? Az még kiderül – jelentette ki majd magában tovább gondolkodott. - Mert ha rajtam múlik, biztosan valóra váltom az álmomat. Mégpedig nem máshol, mint ezen a színpadon.

- Micsoda nagy szavak – szólalt meg Leon újra. Nagyon nem akarta, hogy alulmaradjon ebben a szócsatában. - De csak szavak. Semmi több.

- Igen még csak azok - válaszolta Heniko, majd lepattintotta Leont azzal, hogy egyszerűen csak edzeni kezdett. Leon emiatt annyira dühös lett, hogy ott is hagyta az edzést, s az öltözőbe ment. A többiek sokáig csak meglepetten pislogtak. Valahol azért egyetértettek Henikóval. Ő csupán megvédte magát Leon támadásával szemben. Leonra amúgy is ráfért már, hogy valaki végre megmondja neki a magáét, hiszen sokkal kibírhatatlanabb volt, mint azelőtt bármikor.

- Meg kell hagyni, a csajban van kurázsi - jelentette ki Anna.

- Igen, vagy csak tök hülye. Így beszólni Leonnak. Biztos nem tudja, kivel is szórakozik - jegyezte meg May kissé lenézően

- Hát nem ő volt az első, aki így leteremtette – gondolkodott hangosan Ken, aki végig Rosetta edzését figyelte. Muszáj volt mostanában kicsit nagyobb figyelmet szentelni rá, mert ő is hajlamos volt arra, hogy túlterhelje magát.

- Igen, nagyon emlékeztet valakire... - mondta Sarah sejtelmes mosollyal.

- Sorára – mondta ki Rosetta, megállva edzése közben. Közben az asztalnál Mia figyelte Heniko minden mozdulatát.

- Tehetséges vagy - közölte Mia, miután végrehajtott egy ugrást. - Nagyon szép volt.

- Köszönöm - mondta Heniko, de már ugrotta is a következőt. Közben gondolatai egymást érték. Természetesen annak központjában is az iménti kis eset másik főszereplője: Leon Oswald. - Mit képzel magáról? Még hogy naiv vagyok?! Jó, lehet, hogy néha kicsit túlzásba viszem, de akkor sem vagyok az. Micsoda önelégült majom. Annyira el van szállva magától, mint egy űrszonda a Földről...

- Jól leteremtetted Leont - Jelent meg Sora Heniko mellett a levegőben, amitől Heniko úgy megijedt, hogy jól elrontotta az érkezést. Persze mindenki egyből arra kapta a fejét, mert elég nagy robajjal járt a leesés.

- Heniko! - Ugrott oda hozzá Marion. - Jól vagy? - Heniko gyilkos pillantást vettet a nagyban bocsánatért esengő szellemre, majd Marion felé fordult és felragasztott egy mosolyt.

- Persze, több kell ahhoz, hogy komolyabb bajom legyen – biztosította vigyorogva.

- Több? - kérdezte Mia döbbenten.

- Hé, máskor vigyázz - Heniko erre hálásan nézett a kis szöszire, de Marion folytatta. - Majdnem összetört az asztal. Az szörnyű lett volna.

Ah! - gondolta Heniko, majd Marionra nézett. - Kis áruló... - Erre mindenki nevetni kezdett, aki csak hallotta. Közben az öltözőben Leon már majdnem kész volt az átöltözéssel. Elég dühös volt, az iménti kis affér miatt.

- Úgy tűnik, mindig kifogod az ilyen lányokat magadnak – közölte Yuri nemes egyszerűséggel. - Tehetséges vagy.

- Te meg hogy kerültél ide, Killian? - Nézett rá villámokat szóró tekintettel a francia.

- Itt nem csak egy bejárat van ám... - mondta vigyorogva. - Ez a lány se ijed meg a hírhedt Halálistentől...

- Pedig sokkal jobban tenné - mondta kissé sötéten.

- Kezdesz kijönni a formádból. Különben nem értem, mi a bajod, barátom. - A barátom szóra Leon összehúzta szürkés-kék szemét. - Ez a lány különleges, arról nem is beszélve, hogy gyönyörű. De nyilván ezzel nem mondtam újat. Egyszerre maga a csábítás és az ártatlanság. Kimondottan hozzád valónak tűnik. - folytatta Yuri, hogy tovább húzza Leon idegeit.

- Befejezted a kiselőadást, Killian? Igen? Hát akkor ne is húzd tovább a drága időmet – osztotta ki, majd kiviharzott az öltözőből. Yuri erre csak elmosolyodott, majd egy kicsivel később ő maga is távozott. Sejtette, hogy itt még biztosan alakulni fog valami. Túlságosan is adottak a feltételek hozzá. Az igaz, hogy anno Sora is felvette a kesztyűt Leonnal, ám ő e mellett megadta neki a tiszteletet. Ám Heniko egyáltalán nem zavartatta magát, hogy kivel áll szemben. Közben a teremben egyre oldottabb lett a hangulat és többen is elkezdetek ismerkedni Henikóval. Persze voltak még, akik nem közeledtek felé, de a lány így is nagyon boldog volt. Örült, hogy legalább már páran nem úgy viszonyulnak hozzá, mint egy nemkívánatos személyhez. Amikor eljött a vacsoraidő, akkor már nem csak Marion csatlakozott hozzá. Sokan vették őt körül, amitől valósággal a fellegekben érezte magát. Már az első nap sikerült a részleges beilleszkedés. Ennél jobbat nem is remélhetett. Azt hitte, vagy két hétig még mindenki tartani fogja tőle a három lépés távolságot, de szerencsére nem így lett.

- Heniko nagyon tehetséges vagy - mondta neki egy lány.

- Köszönöm szépen - hálálkodott az említett. - Pedig ez nem volt mindig így.

- Tényleg? Volt, amikor nem? Ez elég hihetetlennek hangzik, látva a mai edzést. Mintha előbb tanultad volna ezt, mint járni.

- Ez gyakorlás kérdése – szólt közbe Marion komolyan, mire a többiek nevetni kezdtek. - Na! Ne nevessetek már. Ez tényleg így van! Nem hiszitek? Ez nem ér! Engem senki nem vesz komolyan! - mondta durcásan.

- Igaza van - értett vele egyet Heniko, mire Marion arca felragyogott.

- Na, ugye... – közölte elégedetten, mire Heniko mosolyogni kezdett. Közben egy másik asztalnál Anna, Mia, Rosetta, Ken, May, Sarah, Layla és Yuri foglalt helyet. Kivételesen a főnix és partnere is úgy döntöttek, hogy itt vacsoráznak meg.

- Mia, mesélj! - szólalt meg Anna, amint Mia is helyet foglalt köztük.

- Miről kellene mesélnem? - kérdezte Mia kicsit érthetetlenül.

- Szerintem Anna az új lányra értette - jelentette ki May.

- Miért, te talán nem? - vágott vissza Anna. - Neked is ez fúrja az oldalad, valld csak be.

- Lányok, elég legyen - dorgálta meg őket Layla, ami meg is tette a hatását. - Szóval, Mia? – faggatta tovább ő Miát, mert ő is rettentően kíváncsi volt.

- Megérdemli, hogy egyenlő félként bánjunk vele.

- Én támogatom Mia javaslatát - szólalt meg elsőként Yuri.

- Yuri? - kérdezte Layla.

- Van egy mondás: Látogasd a múltat, ne benne élj. A múlton nem változtathatunk. A jelenen alakíthatunk, a jövő pedig többféleképpen formálható meg.

- Mióta lettél ilyen bölcselkedő? - kérdezte Layla felvont szemöldökkel. Yuri erre elmosolyodott. Volt egy olyan érzése, hogy itt az idő helyretenni a kis csapat véleményét.

- Akkor mondok egy másik szempontot. Szerintetek Sora örülne annak, ha így viselkednétek? Mert szerintem nem. Ő mindig segítőkész és megértő volt. De ki tudná ezt jobban, ha nem ti. Lásd, hogy fogadta Rosettát vagy Mayt. Barátságos maradt az undok kis Laylához is. – Erre Layla meg is akart szólalni, de Yuri csak folytatta. - Megvetette a gyűlöletet, és mit látna, ha itt lenne? Hogy a legjobb barátai ezt teszik. Szerintetek, mit szólna ehhez?

- Szomorú lenne - mondta Anna. Érezhető volt hangján, hogy igencsak betalált ez a pár mondat.

- Szörnyen viselkedtünk - tette hozzá May.

- Te is tudod, mikor mit kell mondani - jegyezte meg Layla, majd Yurira nézett. - Te már régen eldöntötted, hogy kibékíted a társaságot, nem igaz?

- De igen. Ezt jól mondod - mondta egyszerűen a férfi.

- Az lesz a legjobb, ha bocsánatot kérünk - tanácsolta Ken.

- És te mit mondasz, Rosetta? - kérdezte Mia, s többen is a kis belgára néztek.

- Bocsánatot kérek... én is. Köszönöm Yuri. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom ezt.

- Akkor szerintem menjünk oda - mondta Mia, majd felállt, s a többiek is követték példáját. Az egyik sarokban lévő asztalnál Leon ült magában. Az agya egyfolytában az edzőtermi incidensen járt. Nagyon magára vette a történteket, mert már elég jól hozzászokott, hogy senki nem mer ellenszegülni vele.

- „Nekem az ne dumáljon, aki ahhoz is gyáva, hogy kimutassa az érzelmeit, mert valljuk be, csak a gyávák rejtőznek el." - visszhangzott fejében Heniko mondata. - Még hogy elrejtőzöm, én? Leon Oswald? A Cirkusz hercege? A Halálisten? Ez nevetséges! Mit tudhat egy ilyen kis kezdő hozzám képest?! Mi több, honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy engem kritizáljon?! Nem tud rólam semmit, még is azt hiszi, hogy bármibe beleütheti az orrát – Majd reflexből ahhoz az asztalhoz nézett, ahol Henikóék ültek. Volt valami, ami nem hagyta nyugodni a lánnyal kapcsolatban, de nem tudott rájönni mi lehet az. Hamarosan aztán észrevette azt is, hogy Yuriék csoportja közelít felé. - Hát ezek meg mit akarhatnak? - tette fel magában a költői kérdést, le nem véve a szemét az eseményekről.

- Heniko - kezdte Anna, mire a megszólított felé fordult. Kicsit meglepte a kisebb tömeg látványa, de ami rögtön az után történt megváltoztatta a véleményét. - Szeretnénk bocsánatot kérni tőled.

- Tudjuk, hibásak vagyunk, de szeretnénk, ha meg nem történté nyilvánítanánk az egészet - tette hozzá May is.

- Figyeljetek – szólalt meg Heniko, kicsit kifordulva feléjük. - Én tudom, mit éreztek, és nem gondolom, hogy hibásak vagytok. – Erre persze jól meglepődött a csapat. - Egy nagyon fontos barátot vesztettetek el. Még se várhattam azt, hogy hatalmas „Üdvözlünk itt" transzparenseket lobogtatva, vigyorgó képpel várjatok. Semmi baj. Ami történt, megtörtént. Felejtsük el az egészet, de én nem haragudtam rátok egy percig sem.

- Komolyan mondod? - kérdezte hitetlenkedve Anna.

- Persze – mosolygott vissza Heniko. – Javaslom, kezdjük el még egyszer. Szóval Heniko vagyok, örvendek – mutatkozott be egy kéznyújtás mellett. Anna rögtön elmosolyodott. Örült annak, hogy Henikóval ilyen könnyedén el lehetett intézni ezt az elég kínos ügyet. - Anna vagyok - mutatkozott be, majd mindenki hasonlóképpen tett.

- Szánalmasak... – gondolta ellenben Leon, majd távozott is. Nem tudta megmagyarázni miért, de egyszerűen bosszantotta Heniko jelenléte, az meg pláne hogy pár óra leforgása alatt már kenyérre is kente a többieket. Ellenben a többiek a fejlemények fejében alig várták, hogy jobban megismerjék a lányt. Így még vacsora után is egy jó darabig csak beszélgettek.

- Alig várom, hogy együtt szerepeljünk a következő darabban! – szólalt meg lelkesen May.

- Egyetértek! – vágta rá Heniko. – Van egy olyan érzésem, hogy hatalmasat alakítunk majd!      

  Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393