79.

– Egyszerűen elképesztő ennek a műsornak a teljes koreográfiája – hüledezett Mia. – A történet vezetése, a látványterv, a jelmezek, az ugrások kivitelezése. Ez egy igazi remekmű. – Don elmosolyodott a hallottakra.

– Majd egy alkalommal elhozom ide Wapot, hogy megismerjétek – ajánlotta fel.

– Az nagyszerű lenne! – vágta rá Caty is. – Miácskának legalább lenne lehetősége tovább fejleszteni a képességeit! – magyarázta, de aztán összehúzta a szemöldökét. – De azért meg kell mondjam, Don, a jobb kezed elég vakmerő. Azt hittem megáll a szívem, amikor Heniko az egyik jelenetben relatíve leugrott a semmibe!

– Nagyon igaza van Catynek! – vágta rá May is. – Én egészen addig nem is láttam azt a trambulint, amíg Heniko rá nem ugrott.

– Hogy egészen őszinte legyek hozzátok, nem véletlenül nem lett bemutatva ez a darab. Túl veszélyesnek ítéltem, ezért megvétóztam.

– Mi?! – döbbent meg a csapat egy emberként.

– De mint látjátok... sikerült egy olyan csapatot toborozni magam köré, akik fütyülnek arra, amit mondok.

– Don, ki az a lány, aki Heniko ellenfele a darabban? – kíváncsiskodott Layla.

– Ő Anna Sayumi. Őt vettem fel Heniko helyére a cirkusznál.

– Nagyon tehetségesnek tűnik! – helyeselt Yuri is.

– Sayumi nagyon különleges lány – kezdett mesélni Don. – Bevallom, előszöra rendkívüli magasságával keltette fel a figyelmem.

– Miért, hány centi? Így ugrabugrálva annyira nem egyértelmű – jegyezte meg Rosetta.

– Kettőszáztíz – jelentette ki Don nyugodtan, minek hallatán többeknek is a bokájukig szaladt az álluk.

– Azta rohadt! – szaladt ki Julien száján. – Egy akrobata zsiráf!

– Julien! – szólt rá Taylor határozottan, azonban többen még mindig nevettek a kijelentésen.

– Khm... – köszörülte meg a torkán Don. – Ám pont a magassága teszi lehetővé, hogy olyan ugrásokat csináljon, amire más nem képes. De látjátok ti is, nem igaz? Elég méltó partnere Henikónak. – Erre aztán Julien sem tudott mit felelni.

***

– Carlos, mi készen vagyunk. Csak jelezned kell – közölte Carlossal az egyik embere az adóvevőn.

– Azt majd személyesen fogom – közölte Carlos nyugodtan, mire a férfi furán elfintorodott.

– Biztos jó ötlet ez? És ha felismer ő vagy valaki más?

– Ha mindent a terv szerint csinálunk, erre esély sem lesz.

– Te tudod. Mindenesetre a detonátorok a helyükön vannak.

– Pompás, akkor én is odamegyek a helyemre.

– Gyere. A belső embereink biztosítani fogják az útvonaladat. – Carlos nem is teketóriázott, azonnal a helyére sietett.

Mindeközben a színpadon elérkezett a finálé jelenet felvezetése. Az utolsó nagy lopás, amiben Henikónak egy diadémot kellett meglovasítania. A porond díszlete tökéletesen megfelelt egy múzeuménak, kiegészítve persze az akrobatikai berendezésekkel. Heniko, akárcsak egy profi mester tolvaj, játszi könnyedséggel oldotta meg a feladatot, és mivel a karaktere hozzáhasonlóan túl vakmerő volt, szándékosan megszólaltatta a riasztót. Hamarosan meg is jelenteka színen Sayumi és a társai, akik már régóta sejtették, hogy mi lesz Heniko következő zsákmánya. A közönség már tűkön ülve várta, hogy a tolvajlány vajon újra megússza-e az elfogást.

– Ez már túl izgalmas! – közölte Marion. – Alig merem nézni!

– Nekem már konkrétan nincs körmöm! – kapcsolódott be Mia is. – Henikobaromi jó betörő lenne!

– Srácok, most komolyan. Mi az, amihez ő nem ért? – vetette fel Anna költőien, azonban érkezett rá válasz.

– A rajzoláshoz! – felelték öten, mire nevetni kezdett a csapat. Közben a darabban úgy nézett ki véget ért Heniko hajkurászása, ugyanis ő és Sayumi egymással néztek farkas szemet. Látva, hogy ide ért a cselekmény, a helyére érkezett Carlos a kezébe vette az irányítást.

– Figyelem! Mindjárt adom a jelet.

– Értettem, de miért nem akkor akarod, amikor már rajta van? Miért előtte?

– Azért...mert ez még csak a kezdet lesz!

– Nos, Sayumi– súgta Heniko. – Készen állsz a végére?

– Persze. Csak azt sajnálom, hogy vége lesz. – súgta vissza, mire Heniko elmosolyodott.

– Lesz még alkalmunk ilyenre. Most hintázz be, számolok!

– Oké – mondta, azzal egyszerre kezdték el hajtani az addig álló helyzetben lévő trapézukat.

– Egy...– kezdte Heniko, és vele számolt a trapézok rögzítésénél Carlos is. – kettő... három! – mondták egyszerre, mire Sayumi azonnal ugrott is ki a porondról. Heniko szintén ugrott, de ő ezen kívül még egy ugrásra volt ugyanettől, mivel most csak a színpad közepe fölé érkezett. Már éppen ugrott is volna a kiszemelt trapéz irányába, azonban megérezte, hogy az egész trapéza megrázkódik, így bár elugrott, egy nagyon kicsavart visszanyúlással újra elkapta ugyanazt a trapézrudat. Nagyon veszélyesen nézett ki a mozdulatsor ezért senki nem értette, hogy Heniko miért is csinálta meg egyáltalán.

– Ezt most... Mért? – értetlenkedett Layla.

– Miért csinálta eztHeniko? – kérdezte Mia is. – Ez túl merész volt! Akár le is eshetett volna!

– Miért csináltad ezt,Heniko? – csodálkozott Sayumi is. – Miért nem ugrottál a terv szerint? – A kamera végig a logó lányt vette,aki fél kézzel szuszogott.

– Heniko, mi volt ez?!– szólt rá a fülesére Wap. – Mi történt? – Ám, ő nem felelt, mert az ő fejében is pontosan ez a kérdés járt.

– Mégis mi a fene volt ez?– gondolta, majd az ütő is megállt benne, ahogy végignézte, hogy ahova érkezett volna, az a trapéz egyszerűen lezuhan.

Mindenki döbbenten és ledermedve nézte a lezuhanó trapézt. Mintha csak ismételte volna magát az Ambrózia vérrel írt gyásznapja. Mintha pont az évforduló napján megismételte volna magát a történelem. Most csak egy trapéz ért hangos csattanással földet, azonban a hatása pont ugyanaz volt, mint régen. Heniko kisebb sokkot kapva, remegő kézzel nézte az eszközt. A régmúlt emlékei élesen villantak az agyába. Mintha régi önmagát is ott látta volna a trapéz mellett a porondon. Hirtelen aztán megrázta a fejét és felugrott, hogy legalább a lábai biztos ponton álljanak. A közönségen érezhető volt a pánik, de elmondható volt ugyanez a cirkusz stábjáról és a képernyő előtt ülőkről egyaránt. Heniko légzéssel próbálta lenyugtatni magát, mert pontosan tudta, hogy ebben az állapotban nem fog tudni átugrani a kiutat jelentő biztonságos trapézra. Helyette azonnal felpillantott a tartószerkezetre, mert pontosan tudta, hogy ez minden volt, csak véletlen nem.

– A kis...– gondolta Carlos idegesen, miközben elugrott onnan, ahonnan Heniko megláthatta volna. – Túl okos...– sziszegte, majd az adóvevőbe szólt. – Fényeket! – kiáltotta, mire az egyik embere azonnal felkapcsolta az összes lámpát odafent. Heniko el is kapta a tekintetét, mert túl erősek voltak a reflektorok.

– Szóval ott vagytok!– gondolta. – Tudtam én, hogy ez nem lehet véletlen!

– HENIKO! – kiáltott fel Wap a porond széléről. –Azonnal gyere le onnan! – Azonban Carlosnak más tervei voltak.

– Csináljátok azonnal! – kiáltotta, mire azonkívül, amin Heniko állt, az összes trapéz csatlakozását feloldották, így azok is a porondra zuhantak.

– Úristen! – kiáltott fel a színpadnál Taylor. Többeket annyira sokkolt az eddigi látvány, hogy szólni sem tudtak semmit.

– Mi a fene történik ott?!– kérdezte idegesen Layla. Leon, aki eddig kitartóan állt az asztal mellett, most bele kellett, hogy kapaszkodjon. Az idegességtől és a félelemtől elgyengült és remegni kezdett az egész teste. Kínozta a tehetetlenség, a tudat, hogy semmit nem tehet a lányért. Stefan térdre rogyott az asztala mellett. Hiába volt egy trón várományosa, ő sem tehetett semmit. A szörnyű kép pedig nem változott. Heniko a porond közepe felett állt, több méter magasan, egy olyan trapézon, ami ki tudja meddig jelentett számára biztonságot.

– Segítenünk kell! – kiáltotta Lil elkeseredetten. – Csak tehetünk érte valamit!

– Heniko! – szólt fel Heniko fülesére, amit időközben ki is hangosított. – Ne aggódj!Mindjárt kitalálunk valamit!

– Ha azt akarod, hogy a drága barátaidnak ne essen baja... nem hagyod feljönni őket,világos? – hallott most egy géphangot egy másik frekvenciáról.

– Baszódj meg, R2-D2...– gondolta gyűlölködve, majd megszólalt. – Wap! Ne csináljatok semmit! – közölte határozottan.

–Heniko! Életveszélyben vagy! – vágta rá Wap idegesen.

– Na,ne mondd! – szaladt ki a száján gúnyosan. – Szerinted merő jókedvemből mondtam?

– Kényszerítik rá– suhant át Wap agyán azonnal. – Akkor sem hagyunk csak úgy meghalni.

– Ennek örülök is!

– HENIKO, NE MOST KEZDJ KÖNNYELMŰSKÖDNI! – kiáltotta Lil a fülesébe.

– Lil, nyugodj meg.

– Ezt éppen ő mondja?!– kiáltották több helyről is.

– Ezt épp te mondod?!– találta meg a hangját Lil is.

– Én. Attól, hogy idegbeteg leszek, nem fogok lekecmeregni innen. Sőt pont azzal idézhetem elő, hogy figyelmetlenségből lezuhanok! – mutatott rá.

– De akkor is,hogy lehetsz ilyen nyugodt? Bármelyik pillanatban meghalhatsz...– suttogta Lil a legrosszabbra gondolva. Heniko erre a lehetőségre csak elmosolyodott, ami ebben a helyzetben elég furán vette ki magát.

– Hát ez...meg?– gondolta Carlos is.

– Mi a ...fenét csinál ez meg? – dühöngött magában Miriam, aki a hotelszobája tévéképernyőjén követte az eseményeket.

– Mosolyog? – döbbent meg Don is.

– Mire készülsz, Heniko? – gondolta magában a francia, aki most próbálta kicsit összeszedni magát.

– Hát mind tudjuk, hogy nem ez lenne az első alkalom.

– Mit képzel magáról ez a kis ribanc? Gúnyolódik velünk?!– kiáltott fel idegesen Carlos egyik embere. – Majd én megmutatom, hogy kivel szórakozzon!

– Ne csinálj semmi őrültséget! – fogta le a kezét Carlos. – Még nincs itt az ideje.

– Mi van? Mégis mi bajod van, Carlos? Nem azért jöttünk ide?!

– Ne kérj számon!

– Mi ez az elégedettség? – hallatszott fel az iménti géphang, ám most mindenki hallotta. – Azt hiszed nem fogunk megölni? – kérdezte Carlos azon embere, aki az imént Henikót utasította. A közönség szörnyülködni kezdett a hallottakra.

– Rád nem vagyok kíváncsi, haver – közölte Heniko. – Ha ennyire csevegni akartok, akkor a főnökötök beszéljen. – Carlos elmosolyodott a szavakra. Bár sosem mondta volna ki, mindig is elképedt Heniko gyors észjárásán. Persze simán letagadhatta volna,azonban nagyon is kedvére volt ez a játék a lánnyal.

– Ön felkészült, mint mindig,MissMadcap– hallatszott egy újabb gépies hang, ám érezhető volt a változás. Ez volt Carlosé. Heniko arcán értetlenség suhant át. Nem értette mire gondolhat az illető.

– Miért érzem azt, hogy ez a valaki ismer engem?– gondolkodott, majd megszólalt. – Ha valóban az lettem volna, most lenne nálam valami, amivel megoldom a lejutást. De hát ki gondolta volna, hogy éppen ma akarnak az életemre törni...– kezdett szövegelni időnyerés céljából. Sayuminak eközben támadt egy ötlete.

– Heniko szándékosan húzza az időt – mondta a többieknek. – Attól tarthat, hogy nem csak ő, hanem mindenki veszélyben lehet. Valaki menjen és értesítse a kintieket. A többiek kezdjék el kivezetni a nézőket. Mi pedig találjunk ki valamit Henikóval kapcsolatban.

– Lenyűgöző, hogy még akkor is képes vagy humorizálni, amikor szó szerint egy hajszálon függ az életed! – szaladt ki Carlos száján cinikusan, nem is figyelve arra, hogy a magázásból hirtelen tegezésre váltott át.

– Ha ennyire meg akar ölni... akkor mit húzza most az időt?!– kérdezte Heniko logikusan.

– Ne aggódj, sorra kerül majd az is, ám előtte még ki akarom élvezni a látványt. Van fogalmad róla milyen szép? Mint egy csapdába ragadt kisegér!

– Ahogy gondolja. De előre szólok, ha túl sok időt hagy nekem a gondolkodásra, ki fogom találni, hogy mentsem meg magam – közölte vele Heniko egyszerűen.

– Jaj, Heniko, ne bátorítsd már! – könyörgött Sayumi magában, miközben pár társával együtt segített a nézőknek a távozásban.

– Köszönöm a figyelmeztetést. Azonban nem hiszem, hogy tartanom kellene bármitől is. Amilyen spéci technikátok van itt, nincs, aki segíthetne rajtad.

– Te jó ég! – rémült halálra Wap. – Ezek bent vannak az irányítóban! A kurva életbe! – szitkozódott, miközben idegesen beleütött a falba. – Abba a terembe képtelenség bejutni...– Lil elsápadt a hallottakra.

– Srácok, az irányítóban Moesy volt. Lehet, hogy csináltak vele valamit?!– Mindenki elhűlt a szavak hallatán, mert ez csak két dolgot jelenthetett. Vagy Moesy is benne volt, vagy a merénylők elfogták.

– Ugye ti sem hiszitek, hogy Mosey benne lett volna? – kérdezte Pete idegesen. – Ő szereti Henikót!

– Pont ugyanaz történik, mint régen – suttogta Lil, megölelve saját magát a karjaival. – Előbb Tomy... most meg ő..

– Mindenki nyugodjon le! – szólt rájuk Wap. – Moesy az élete árán sem hagyta volna ezt. Biztos vagyok benne, hogy elfogták és fogságban tartják.

– És mi van akkor, ha már nem is él?!

– Lil, fejezd be, kérlek! A spekulációval nem megyünk semmire. Ki kell találnunk, hogy szerezzük vissza az irányítást, mert Heniko élete múlik rajta!

– Azt hiszem, itt az ideje tovább gyötörni Madcapot– mondta Carlos az embereinek. Élesítsétek az összes detonátort!

– Igenis, Főnök!

– Főnök! – szólt neki egy másik embere, majd a fülébe kezdett sutyorogni.

– Lám, milyen sok eszük van – jegyezte meg, majd lenyomta a hangosító gombját, és a mikrofonhoz hajolt. – Mondta vagy nem mondta a kis sztárjuk, hogy maradjanak nyugton? – érdeklődött Carlos fennhangon, mire Wapék döbbenten néztek össze.

– Ez mégis honnan veszi, hogy terveztünk valamit is? – kérdezte Lil döbbenten.

– Ennyire erős mikrofonjaink azért nincsenek! – érvelt Pete is.

– Valószínűleg beépített emberei vannak itt a cirkusznál – osztotta meg a véleményét Wap. – Csak így tudhatott mindent elintézni. Ki tudja, talán azóta tervezik, mióta kitaláltuk az egész műsort.

– De mégis ki akarna közülünk ártani Henikónak? – értetlenkedett Pete.

– Fogalmam sincs, Pete! – kiáltott rá Wap.

–Az engedetlen viselkedésnek a kis csillag látja kárát...– vetítette előre Carlos, mire Lilék idegesen néztek össze.

– Vajon most mire készülhet az az őrült?– kérdezte tanácstalanul Any. – Mintha eddig nem gyötörte volna eléggé!

– Na, jó – szólalt meg Pete, nyugalmat erőltetve magára. – Próbáljunk tisztán látni. Először is, amit tudunk: van ez a pasi, aki néhány emberével bejutott az irányítóba.

– Igen, úgy van – helyeselt a két lány.

– Pontosan mihez férhet hozzá onnan?

– Gyakorlatilag mindenhez...– válaszolta Wap. – Az a hely központja, az agya. Minden berendezésünket onnan lehet működtetni.

– Mégis mi lehet az, amit még felhasználhat Heniko ellen? – vetette fel Any. – A trapézát nyilván kioldhatná, de azon kívül mi lehet még? – A pár pillanatnyi néma gondolkodástLil leeső forgatókönyvének hangja vágta át.

– Mi a baj,Lil? – kérdezte Any is, aki szintén már annyira ideges volt, hogy majd összeesett a hirtelen zajra.

– Heniko nagy bajban van...– mondta remegve. – Nagyon nagy bajban!

– Olyat mondj, amit eddig nem tudtunk! –vetette a szemére Pete.

– Te idióta, nem arra értettem! Még jóhogy ezt eddig is tudtuk! Azonban nagyobb a baj, mint gondoltuk! Tudom, mit forgat a fejében az a tag!

– És mit?

– Emlékeztek hogyan van vége a történetnek?

– A főhősnő megöli magát – vágta rá a lényegi részét Pete.

– Igen, ez igaz, de mi történik egészen pontosan! – magyarázta, miközben lehajolt és felkapta a forgatókönyvet. Gyorsan az aktuális oldalra lapozott, majd olvasni kezdett. – Beca az épület tetején áll, és szembe néz Dyával. Ez az utolsó játszma. Tudják, hogy nincs tovább. Beca maszkjáért nyúl, és felfedi magát a barátnője előtt. Beca elmondja utolsó szavait, majd hirtelen letámadja Dyát, és a felhőkarcoló liftjébe löki, hogy ne tudja megakadályozni az öngyilkosságát. Mire Dya feltápászkodik, az üvegajtók bezárulnak. Dya tehetetlenül üvölt, miközben Beca az épület szélére áll, a mélybe veti magát, az épületet pedig...

– felemésztik a lángok...– ismerte fel Wap a saját szavait. Ahogy ez a mondat elhagyta a száját, a porond közepe körül fellobbantak a lángok. Mindenki döbbenten nézte, ahogy a lángnyelvek majdnem Heniko magasságáig csaptak.

– Ez már embertelen! – kiáltotta kétségbeesetten Mia, fel is ugorva a helyéről.

– Ezek nem normálisak! Mégis miért csinálják ezt?!

– Ezek nem csak megölni akarják, hanem egyenesen kivégezni őt! – Leon most már ülő helyzetben volt. Valahogy elvánszorgott az egyik székhez, és onnan nézte az eseményeket. Eddigre már ezerszer megbánta, hogy elengedte a lányt a reptéren. Ahogy a kamera Heniko arcára tévedt, csak még idegesebb lett. Heniko eddig nyugodtnak mutatkozott, azonban most Henikón is látszott, hogy tudta, nagy a baj.

– Gyermekkorában már részese volt egy tűzvésznek... – gondolkodott a francia idegesen. – Nem csoda, hogy most így reagál. Istenem... könyörögve kérlek, ne vedd el őt tőlem! – Don eközben remegő kézzel a telefonjáért nyúlt, és tárcsázni kezdte Wap számát.

– Wap, a mobilod! – kiáltotta Lil, amint észrevette a villogó készüléket.

– Don az...– jelentette ki, majd azonnal felvette.

– Wap! Azonnal beszélni akarok azokkal a merénylőkkel!– tért a lényegre bevezetés nélkül.

– Igen, Don! – felelte, majd a mikrofonhoz tette a készülékét.– Mehet! – suttogta.

– Itt az Ambrózia tulajdonosa beszél – hallatszott fel Don hangja. – Azonnal hagyják távozni MissMadcapot!

– Ó! Maga a főnök úr! Micsoda megtiszteltetés!

– Hagyja a mellébeszélést! – vágta rá Don. – Mennyit akarnak?!

– Mennyit? Ugyan már, tisztelt uram – hitetlenkedett Carlos. – Azt hiszi a pénzért csinálom? Ó, nem. Nekem az a legnagyobb fizetség, ha ő már nincs az élők között. – Miközben Don egyezkedni próbált Carlosékkal, Henikónak fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie.

– Vajon ez lenne számomra a vég? – merengett, miközben egyfolytában az alatta lobogó lángokat figyelte. – Pedig azt hittem, sokkal több idő jutott a számomra, deúgy tűnik a Halál nem mondott le arról, hogy magával vigyen.

– Heniko!– hallott meg Heniko egy kiáltást. – Ne add fel! Ha valaki képes arra, hogy megmeneküljön, az csakis te vagy! –Heniko nem látta a hang tulajdonosát, de pontosan tudta, hogy ki az.

– Ez Yume... – suttogta Heniko, miközben ideje sem volt átgondolni az imént átélteket. – Eljött. Annak ellenére, hogy milyen félelmei voltak, eljött. Igaza van. Ha valaki, hát én meg fogom ezt oldani. – Tekintetében olyan elszántság égett, ami mellett a lenti tűz csak gyertyaláng volt. Carlos döbbenten figyelte a monitort. Nem pont erre a tekintetre számított. Remegésre és félelemre várt.

– Mégis mit kellene tennem ahhoz, hogy rettegni lássam? – merengett Carlos. – Egy istenverte trapézon áll egy égő színpad fölött, erre meg olyan a tekintete, mintha ő szegezne egy pisztolyt a homlokomhoz.

– Főnök... mit tegyünk most? – kérdezte Cosmo. – A kinti emberek üzenték, hogy a tömeget elkezdték feloszlatni odakint, és az itt bent lévők létszáma is folyni kezd... – de a mondatot nem tudta befejezni, mert Carlos lenyomta a mikrofon kihangosító gombját.

– Úgy látom, tévedtem veled kapcsolatban – szólalt meg Carlos. – Azt hittem, rimánkodni fogsz, de egyértelmű, hogy téged egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz a sorsod. Azonban... az az én szerencsém, hogy tudom, mit kell tennem azért, hogy könyörögni kezdj nekem, mert tudom, hogy mi okozná a legnagyobb fájdalmat a számodra! – Heniko arca azonnal rémülté változott.

– Heniko!!Heniko! Mivan veled? Heniko!!– kiáltották a füléreWapék, ám ezúttal nem a kihangosítást használva.

– Ez... ezfel fogja...fel fogja robbantani a cirkuszt – suttogta elhaló hangon.

– Micsoda? – kérdezte döbbenten Lil.

– Ott az a fintor! – nevetett fel Carlos. – Tudtam én, hogy érteni fogod!

– Kérem, ne tegye! – kérte Heniko kétségbeesetten. –Bármit, csak ezt ne!

– Mi a franc történt ott? – kérdezte Julien, bár alig tudta formálni a szavakat az idegességtől. – Mit tudnak ők, amit mi nem?

– Soha nem láttam még ilyennek Henikót...

– Ó! – kiáltott fel Carlos hirtelen. – Majd elfelejtettem, hogy itt senki sem olyan gyors észjárású, mint amilyen te vagy! Hölgyeim és uraim, bejelentem hát az elkövetkező percek történéseit. Azt tervezem, hogy szépen, apránként felrobbantom ezt a kis cirkuszt... – A közönségen azonnal úrrá lett a pánikfélelem. Don úgy ült a székében, mintha őrá mondták volna ki a halálos ítéletet. –De van egy jó hírem! – szólalt meg Carlos újra. – Az, hogy hányan halnak meg ma... az csakis Heniko kisasszony együttműködésétől függ! Ugyanis, ha jól válaszol, akkor kérdésenként tíz percen keresztül annyian mehetnek ki az épületből,amennyien csak tudnak! Azonban ne legyenek illúziói senkinek sem. Az épület mindenképpen felrobban. A kérdés, hogy hány ártatlan lélek pusztul el vele együtt.Hogy lássák, milyen nagyvonalú vagyok, az első tíz percet ajándékba adom... tikk-takk. –Amint ez a szó elhagyta a száját, a benti kivetítőn egy hatalmas digitális óra jelent meg, ami el is kezdte a visszaszámlálást. Természetesen mindenki egyként ugrott fel a helyéről, hiába, hogy az eddigi segítő előadók próbálták kontrollálni őket.

– Elég! – kiáltott a mikrofonjábaWap. – Ezzel nem oldanak meg semmit! Ha mindenki egyszerre kezd kirohanni, abból csak rengeteg sérülés származik! Először is az összes gyermek egy hozzátartozójával és idős menjen ki!

– Ezt nem hiszem el – suttogta Don, miközben azt kellett néznie, hogy a szertett nézőközönsége, most az életét féltve hagyja hátra a nézőteret. – Ez a cirkusz... ez a cirkusz volt az életem. Annyi munka és emlék eltűnik egy szempillantás alatt.

Odakint már rendőrök, tűzoltók és mentők álltak hadkészültségben, és segítettek azoknak, akik elhagyták a cirkusz területét. A kint lévő hatalmas tömeget időközben sikeresen feloszlatták, ám a kinti egységek jelentős része már elkezdte a cirkusz közelében lévő épületek evakuálását is.

– Hoppá,hoppá! – hallatszott fel Carlos hangja azonnal, hogy a számláló csupa nullát mutatott.– Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepül tíz perc, nem igaz? Heniko, jól figyelj, mert a továbbiakban csak rajtad múlik az emberek élete. – Henikónak bőven lett volna mit felelnie a szavakra, ám inkább magába fojtotta minden kitörni kész megjegyzését. – Először. Térdelj le elém! – Heniko, amint meghallotta, ökölbe rándultak a kezei a trapéz kötelét fogva, azonban újabb visszaszólás vagy megjegyzés nélkül engedelmeskedett a parancsnak. Amint a megfelelő pozícióba ért, a számláló újra felvillant a kijelzőn, és folytatódhatott a közönség menekítése.

– Ismételd – hallatszott újra Carlos egy újabb tíz perc elteltével. Én,HenikoMadcap, egy önző személy vagyok.

– Én,Heniko...Madcap, egy önző személy vagyok...– mondta ki, tisztán hallhatóan, ami újabb perceket jelentett az embereknek. Sayumi gyorsaságának köszönhetően eddigre már csak százan maradhattak odabent, azok is nagyrészt a cirkusz alkalmazottjai voltak.

– Beismerem, hogy csak kihasználtam, átvertem és soha nem szerettem Stefan Windsort, Leon Oswaldot és IanHantingtont.

– Nem – vágta rá halkan, ám ezt persze senki sem hallotta.

– Heniko, az Istenért,csak mondd ki! – pattant fel Stefan a székéből. – Ezek csak nyavalyás szavak!

– Heniko, kérlek – könyörgött némán Leon is.

– Min kell ennyit gondolkodni, MissMadcap? Megközelítőleg még száz ember élete múlik a szavaidon. Csak a te lelkeden fog száradni azoknak a halála, akiknek a konokságod okozza a vesztüket.

– Én...én... beismerem, hogy... beismerem, hogy átvertem, kihasználtam és soha nem szerettemStefan...Windsort, Leon...Oswaldot és Ian...Hantingtont...– mondta ki,és bár csak szavak voltak, mind marta a szívét, akár a sav.

– Túl lassú volt – érkezett Carlos válasza, mire az egyik már üres nézőtérrésznél aktiváltak egy bombát. A robbanás hangos volt, és törmelékek repültek szerteszét. Többen a földre buktak és sikoltottak, Petet pedig a lábán eltalálta egy törmelék.

– Pete!– kiáltotta Heniko kétségbeesetten.

– Pete! PETE! – rohant hozzá Lil azonnal. – Úristen, Pete, jól vagy?!

– Jól vagyok, Cica. Csak egy kis karcolás... – magyarázta, de közben rendkívül fájt a lába. Az ütés ereje eltörte a lábszárcsontját.

– Persze... karcolás, mi?! – értetlenkedett Lil. – Ne most kezdj menőzni!

– Nem vettél komolyan, Heniko, és ennek meglesz az ára – szólalt meg Carlos újra. – A többieknek öt percük van arra, hogy kimenjenek innen – közölte, majd azonnal meg is jelent a számláló a vetítővásznon.

– Mindenki azonnal hagyja el a cirkuszt! – kiáltotta Heniko. – Petetjuttassátok ki innen, most!

– De Heniko!– ellenkezett Pete.

– Nem maradsz, és senki sem marad! –Párakat meggyőzött Heniko kijelentése, azonban Wap és Lil nem tágított. Szíve szerint Any is maradt volna, ám ő önként vállalta, hogy kisegíti Petet egy másik társuk segítségével.– WAP! LIL! Ez rátok is vonatkozik!

– Egy frászt! Maradunk itt veled!

– Nem hagyunk itt a legnagyobb bajban! Itt maradunk, amíg te is! – szerelte le Lil is.

– Ó, srácok...

– Hát ez nagyon bájos! – kommentálta a történteket Carlos. – Az utolsó válasz: Engedélyezem a cirkusz felrobbantását. – Henikónak még a szíve is kihagyott a hallottakra. Már az eddigiek is mélyen felszántották a lelkét, de ez a mostani akár egy szablya hasította át a szívét. – Kedves leszek, és kapsz kis gondolkodási időt. – Miközben Heniko mélyen őrlődni kezdett a gondolataiban, addig Wapnak hirtelen egy briliáns ötlet jutott az eszébe.

– Hé...– suttogta WapLilnek. – Nekem van egy tervem.

– Terved? Milyen terved?

– Természetesen egy olyan, ahol megmentjük Henikót. Gyere utánam! – mondta a lánynak, azzal futni kezdtek. – Kicsit kockázatos lesz, de Henikóért bármit vállalok.

– Természetesen én is. Szerinted tényleg fel fogja robbantani ez a szemét a cirkuszt, ha Heniko válaszol neki? – Wap erre elhúzta a száját.

– Attól félek, hogy ez egy nagyon részletesen felépített terv volt, így szinte biztos vagyok benne, hogy a cirkusz tele lehet még olyan detonátorokkal, amilyen Petet is elkapta. Ezek egyáltalán nem akarják nekünk visszaadni Henikót. Nem fogják elengedni akkor sem, ha azt mondja, amit hallani akarnak. – Lil keze ökölbe szorult.

– Hányingerem van, ha eszembe jut, hogy a sajátjaink árulták el őt. Legszívesebben én kínoznám meg az összeset!

– Igen, igazad van,Lil. Én sem tennék másként, azonban most ne ez lebegjen a szemünk előtt. Most csak az a cél, hogy Henikót biztonságba helyezzük.

– Persze, tudom, de hogy tudnánk onnan biztonságosan lehozni? Mi a terved pontosan?

– Emlékszel Heniko azon ugrására, ami miatt anno Don megtiltotta, hogy bemutassuk a műsort?

– Persze, amikor leugrott a semmibe, de a... – Majd Lil szemében is felcsillant a felismerés fénye. – Ó, Wap! Te zseniális vagy! Hogy nem jutott eszünkbe hamarabb! Hiszen annyira egyértelmű lett volna!

– Ugye? Szóval csak azt kell tennem, hogy valahogy meghekkelem a rendszert, hogy a rejtett trambulin fedele elcsússzon. Ha ez megvan, Henikónak csak pont egy olyan ugrást kell csinálnia, mint a darabban is.

– Biztos vagy benne, hogy felül tudod írni a rendszert?

– Muszáj, hogy megcsináljam. Kerül, amibe kerül. Csak nyernünk kellene még egy kis időt.

– AyukaSasuo jelentkezik élőben a helyszínről– ment eközben a híradóban. – Nagy az ijedség és a felfordulás itt az Ambrózia környékén. Az értesülések szerint néhány, egyelőre még ismeretlen tettes a műsor ideje alatt észrevétlenül betört a cirkusz irányító központjába. Ez valószínűleg azért következhetett be, mert több belső segítőjük volt. A műsor vége előtt a merénylők igen kegyetlenül és brutális módon fogságukba ejtették HenikoMadcapot, aki az Ambrózia cirkusz és immáron a Kaleido színpad is elismert és tehetséges előadója. Nem túlzok, ha azt mondom, a kisasszony életveszélyben van. Több méter magasan áll, egy trapézon a lángoló színpad fölött. Az elkövetők állítása szerint a cirkuszban több pokolgép is található, amelyek mind élesítve lehetnek. A számadatok alapján a közönség minden tagja kijutott az épületből. Azok az emberek, akik kisebb-nagyobb sérüléseket szereztek, azokról a mentőszolgálat munkatársai már gondoskodtak. A hatóság és a tűzoltók munkáját sajnos korlátozza a cirkusz fejlett kamerarendszere, amin keresztül az elkövetők, mindent látnak... Ó, egy pillanat!...– szakította félbe mondanivalóját a nő. – Újra jelentkeznek! –közölte, majd újra a színpad kameráira kapcsoltak.

– Letelt a gondolkozási időd, Angyalkám. Halljam a válaszodat.

– Mondjak igent?– gondolkodott. –Végülis semmi értelme a válaszomnak, az eredmény ugyanaz lesz. Nem fognak kegyelmezni sem a cirkusznak, sem pedig nekem. Bárcsak találnék valami módot arra, hogy megakadályozzam ezt a szörnyűséget. Hiszen ez a hely annyi mindent adott nekem. Annyi emlék köt ide, annyi érzelem. Ez a cirkusz volt pályám bölcsője.

– Emlékeim szerint még mindig nem hallottam a válaszodat! – emlékeztette a kegyetlen és türelmetlen géphang.

– Szóval a válaszomat akarja? – ismételte Henikojól hallhatóan, miközben felegyenesedett eddigi meghunyászkodó pozíciójából. – NEM! – kiáltotta elképesztő határozottsággal. –ISMÉTLEM, NEM ENGEDÉLYEZEM! Sőt! Egyenesen megtiltom, hogy hozzányúljon a cirkuszomhoz! Semmivel nem kényszeríthet rá, hogy én mondjam ki a végítéletet arra a helyre, ami mind a mai napig oly fontos a szívemnek. Nem fogom elárulni ezt a helyet, még akkor sem, ha az életembe kerül!

– Heniko...– döbbent meg Lil. – Büszke vagyok rád!

– Lil! – szólt oda neki Wap, aki még mindig a technikával harcolt. –Gyere,segíts!

– Mi a baj?

– Az egyik biztosíték. Nincs mese, kézzel kell kioldani a trambulint.

– És azt meg tudjuk csinálni? – kérdezte a lány gondterhelten.

– Hát elég nehéz lesz, de megér egy próbát. Rohanjunk oda! – tanácsolta, és már futottak is a trambulin felé.

– Nem azt mondta, amit kellett – közölte Carlos egyik embere, pedig a Főnöke is tökéletesen hallotta Heniko válaszát.

– Tudtam, hogy nem fogja– mondta Carlos egy eszelős mosollyal.

– Akkor meg mire volt jó ez az egész? – értetlenkedett az embere, de Carlos csak Henikóval foglalkozott.

– Ezzel írtad alá a halálos ítéleted, Madcap!– kiáltotta, miközben sorra aktiválni kezdte a cirkuszban és annak környékén elhelyezett detonátorokat. Pillanatokon belül robbanások sora rázta meg az Ambróziát és környékét. Kívül újra felcsaptak a pánik hullámai. A cirkuszról több kisebb tartozék is lerepült a robbanások következtében. Odabent Wapnak és Lilnek nagyon kellett vigyázniuk, mert körülöttük is repkedtek a törmelékek. A cirkuszban több mellékhelyiségben, öltözőben és raktárban is robbantak töltetek, míg a nézőtéren is négy kisebb bomba végezte el a feladatát. Henikónaknagyon kellett kapaszkodnia a trapézába, mert a cirkusz tartószerkezete is jelentősen beleremegett a robbanások erejébe. – És a finálé – suttogta Carlos, akitársaival már időközben elhagyta a süllyedő hajót. – Isten veled, HenikoMadcap – azzal lenyomta az utolsó még piros gombot a vezérlőpanelen. Ez a bomba a cirkusz tartószerkezetére volt rögzítve.

– Heniko! – ordította Lil, miközben azt kellett végig néznie, hogy Heniko leesik a trapézról, ám az utolsó pillanatban még pont el tudta kapni a trapéza rúdját. Heniko kétségbeesetten nézett fel, majd maga alá. Ahogy az alatta lévő tüzes poklot figyelte, meglátott a tűzben egy vörösen izzó szempárt. Szinte annyira sokkolta a látvány, hogy majdnem a rudat is elengedte félelmében, azonban képtelen volt nem oda figyelni. Még levegőt venni is elfelejtett, ahogy azt látta, hogy egy hatalmas, tűz borította kéz felé nyúl odalentről. Szorosan lehunyta a szemeit és várta az égető forróságot, a robbanásszerűen jelentkező fájdalmat, azonban egyik érzés sem érkezett. Amikor kinyitotta a szemeit, egy nagyon világos helyen találta magát, ahol nem volt más, csak a vakító fehérség. – Meghaltam volna? – merengett, miközben értetlenül forgolódott a semmiben. Váratlanul aztán megpillantott egy női alakot, aki neki háttal állt. Hosszú tűzvörös haja volt, és rendkívül hófehér bőre. – Ki vagy te? – kérdezte kissé rekedt hangon. – Mégis hogy kerülsz ide? – kérdezett újra, ám hirtelen megtorpant, hiszen még ő sem tudta pontosan hol is van. – Hogy kerültem ide? Mégis... mi ez a hely?

– A kérdés sokkal inkább az, hogy te ki vagy! – érkezett a válasz, majd az alak Heniko felé fordult a válla fölött. Égő vörös szemeit Heniko megbabonázva figyelte, ám a valódi döbbenetet számára mégsem ez okozta, sokkal inkább az, hogy a rejtélyes nő az ő szakasztott mása volt.

– Te voltál az, aki segített nekem az árvaházban! – tört rá a hirtelen felismerés Henikóra, pedig eddig a pillanatig egyáltalán nem emlékezett arra, hogy hogyan jutott ki a lángoló zárkájából. – Te mentetted meg az életemet! – A nő egy kis mosolyra húzta a száját, majd teljesen Heniko felé fordult.

– Aki megmentette az életedet akkor, az nem én voltam, hanem saját magad. – Heniko arcán értetlen arckifejezés rajzolódott ki.

– De hát ez lehetetlen. Mégis hogyan tudtam volna én megmenteni magamat? Csak egy kisgyermek voltam!

– Te sosem csak egy kisgyermek, vagy csak egy leány voltál – magyarázta neki a nő. – Benned sokkal több lakozik ennél.

– Sokra megyek vele, ha ma este meghalok! – csattant fel Heniko. A nő arckifejezése kissé szánakozóra változott.

–Szerinted mi lehet az oka, hogy eddig mindig sikerült kijátszanod a halált? Tényleg hagynád, hogy ilyen szánalmas emberek végezzenek veled?

– Láttad te, hogy milyen helyzetben vagyok? – vetette fel Heniko. – Még ha a zuhanást túl is élném, a lángokat biztosan nem fogom!

– Olyan képtelen félelmektől tartasz, amik nem is árthatnak neked...

– Tessék?

– Miért fél a lángoktól az, aki még sosem égette meg önmagát? – Egy sikoltásra riadt fel az ábrándból. Lil hangja volt. Reflexből azonnal felkapta a fejét, ám akkor már csak azt nézhette végig, hogy egy fentről aláhulló törmelék nekiütközik, és az ütés ereje lesodorta a trapézról. Henikónak fájdalom járta át mindenét, a feje pedig vérezni kezdett, azonban még ebben az állapotban is az lebegett a szeme előtt, hogy túl kell élnie.

– A fal! –visította Lil, Heniko pedig most vette észre, hogy mi felé is közeledett pontosan.

– Na, azt már nem!– gondolta Heniko, majd zuhanás közben megcsavarta testét, hogy biztos ne háttal ütközzön. Jobb karját felkészítette, hogy az érkezés pillanatában majd ellökje magát. –Inkább törjön el ez, mintsem tovább sérüljön a hátam! – Wappontosan tudta, hogy mire készül a lány, ezért kézzel próbálta felfeszíteni a trambulin fedelét.

– Ha ő nem félti a karját, én sem fogom! – kiáltotta, majd teljes erejéből nekivetemedett a szerkezetnek, ami az újbóli erősebb próbálkozásra, most már megadta magát. Heniko közben ellökte magát a faltól, mire erős nyilallás szaladt keresztül a karján, ennek ellenére sikerült a trambulin felé irányítania a landolását. Próbált lábbal érkezni, azonban a gravitáció és a gyorsaság miatt, ez nem egészen sikerült és hanyatt pattogott rajta, míg végül sikerült megállnia a trambulin szélénél. Mindenki hatalmas izgalommal és félelemmel várta, hogy mi történik, mivel egyelőre ő meg sem moccant. Lil és Wap azonnal oda is akartak szaladni hozzá, ám a mennyezetről lehulló újabb törmelékek az útjukat állták.

– A rohadt életbe! – szitkozódott Wap. – Heniko biztosan elájult vagy valami! Szüksége van ránk! – Míg ők tehetetlenül ácsorogtak, addig volt még valaki odabent, akinek még volt lehetősége odaszaladni hozzá. Finoman próbálta rázogatni és szólongatni, hogy a lány végre magához térjen.

– Yume? – kérdezte Heniko döbbenten, amint kinyitotta a szemeit. –Te meg mit keresel itt? Ez nagyon veszélyes! –magyarázta idegesen, miközben gyorsan felült.

– Tudom –nyilatkozott a kislány bűnbánóan. – De segíteni akarok neked a kijutásban. – magyarázta, miközben Heniko keze felé nyúlt, hogy felsegítse. A nagylány hálásan elmosolyodott, azonban a mosolya nem tarthatott túl sokáig. Egy újabb robbanás hallatszott odafentről. Heniko felnézett és látta, hogy az egész mennyezet megadni készül magát.

– Yume, fussunk! – kiáltotta, miközben megragadta a kislány karját, és futni kezdett amennyire csak tudott. A kislány alig tudta tartani a lépést, de igyekezett. Persze így sem volt könnyű haladniuk, hiszen már mindenféle törmelék hevert a földön szerteszét. Ezután egy hangos, ijesztő hang jelezte, hogy a tetőszerkezet végleg feladta a harcot a gravitációval. Heniko felpillantott, és tudta, hogy mit kell tennie. Tudta, hogy nem fognak időben kiérni a zuhanó törmelékek gyűrűjéből, így megtette azt az egyetlen döntést, amit helyesnek érzett. A teljes erejét arra használta, hogy a kislányt kitessékelje a veszélyzónából.

– HENIKO! –hallatszott Lil ordítása, miközben végignézte azt, hogy Heniko eltűnik a leszakadt törmelékek alatt. Lil rohanni akart, át a lángokon, a törmelékeken, azonban egy kéz határozottan visszarántotta. Egy tűzoltó volt az, akiknek időközben sikerült behatolniuk az épületbe. – Ne! Engedjen el! Segíteni akarok neki! Hagyjon már!– ficánkolt kiabálva, azonban az illető csak egyre szorosabban tartotta.

– Tudom, mit érez, de itt nincs biztonságban! Ki kell mennünk innen, azonnal! – kiáltott rá a tűzoltó.

– De maga nem ért semmit! Nem hagyhatom ott Henikót! – A férfi pontosan tudta, hogy a szavaival nem fogja meggyőzni Lilt.

– Előre is bocsánatáért esedezem...– mondta, majd egy jól irányzott ütéssel leütötte a lányt, majd az ölébe kapta.

– Szép munka!

– Köszönöm, uram. Reméltem, hogy nem kell ezt tennem, de nem volt választásom. Hogy van a szervező? – utalt Wapra.

– Fejsérülése van, de nem súlyos. Valamint úgy sejtem kiugorhatott a válla. Vigyük ki őket!

– De uram, és mi lesz...– célzott Henikóra.

– Tudom, fiam. Először ki kell vinnünk kettejüket, és aztán visszajövünk. Megfelelő felszerelés híján nem tudunk odajutni.

– De, uram! – ellenkezdett a fiatalabb.

– Nem sodorhatjuk veszélybe ennek a két sérültnek az életét! – mutatott Wapra és Lilre.– Ahelyett, hogy itt értetlenkedik, igyekezzünk, hogy visszajöhessünk! – Ám, amint ezt kimondta, újabb kisebb robbanások történtek.

– Ezt nem hiszem el...– suttogta Taylor. – Ez egyszerűen nem lehet igaz. Nem halhatott meg csak így... – A többiek száján nem jöttek ki hangok. Leon is csak erőtlenül nézett maga elé. Ő egyenesen sokkot kapott és újra és újra lejátszódott előtte az a jelenet, amelyben utoljára mutatták a kamerák Henikót. Abban a pillanatban, ahogy a nagyobb elemek a plafonról leszakadtak, azzal a további felvételek sugárzása is megszűnt. A Japán csatornák megállás nélkül sugározták adásukat a helyszínről. A helyszínen volt a Naegino házaspár is, akik nem is tudták, hogy kislányuk idejön, mivel nekik azt mondta, hogy egy barátja meghívta magukhoz. Senki sem tudta hol lehet, mivel a kamerák röviddel azután elsötétültek, hogy Heniko a földön volt, így nem tudhatták, hogy a kislány még odabent van a lánnyal.

Eközben az említett éppen kezdett újra magához térni. Köhögve és kissé kótyagos fejjel próbálta kinyitni a szemeit. Azonnal észrevette, hogy körülötte mindenhol törmelékek vannak, ám neki volt olyan szerencséje, hogy komoly sérülést egyik sem okozott. Próbált megmozdulni, de első próbálkozása sikertelen volt. Elégedetlenül nyögött egy nagyot. Másodjára a kezeivel igyekezett hatásosabb eredményt elérni, de hamar felfedezte, hogy az a keze, amivel ellökte magát, bizony nem érezte túl jól magát. Úgy döntött, hogy az újabb próbálkozás előtt erőt gyűjt egy kicsit. Persze tudta, hogy nem várhat túl okáig, mert nem lehetett biztos benne, hogy mi szakadhat még le odafentről. Aztán persze eszébe jutott, hogy Yume még szintén itt lehet, ami erőt adott neki, hogy kiszabadítsa magát.

– Biztos vagyok benne, hogy még idebent lehet! – magyarázta, miközben a kúszó pózból előbb négykézláb, óvatosan a lábaira állt. – Meg kell őt találnom! – határozta el magát, miközben nem túl biztos mozdulatokkal elindult. Szemét és torkát marta a füst. Kezében lüktettet a fájdalom,és testének több pontján is karcolások éktelenkedtek. Azonban a tudat, hogy Yume segítségre szorul olyan lelkierőt biztosított a számára, ami szinte elnyomta ezeket a fájdalmakat. –Hol keressem? Vajon szerinte hol lehetne a legnagyobb biztonságban? – Hirtelen aztán eszébe jutott a válasz. – Hát persze! Az irányító központ! – Biztos volt benne, hogy a merénylők már nincsenek ott, ennek ellenére óvatosan közelített annak az ajtajához. Arra azonban egyáltalán nem számított, ami odabent fogadta.

– Úristen! Moesy!! Mi történt veled?!– sietett hozzá a lány, amint meglátta, hogy a férfi a földön fekszik.

– Egy kis baleset...– felelte az haloványan mosolyogva.

– Kis baleset? Megőrültél?! – kérdezte, miközben szorítani kezdte a kezét a férfi oldalához, ahol egy mély szúrt seb volt.

– Heniko – fogta meg a lány kezét Moesy. – Semmi baj. Arra már nincs idő.

– Nem, nem! Ne mondj ilyet! Te itt nem halhatsz meg! – ellenkezett a lány fátyolos szemekkel.

– Heniko! – emelte meg a hangját a férfi. – Figyelj rám! Ez nagyon fontos, érted? – Heniko azonban még nem tudta kellően összeszedni magát. – Na, ne lássak könnyeket a szép arcodon. – Heniko erre felnevetett kínjában. Moesy pár pillanatig még csendben volt, de aztán beszélni kezdett. – Azért sérültem meg, mert olyan dolgot láttam, amit nem kellett volna. – Heniko arca azonnal elfehéredett és a férfire nézett.

– Ők tették ezt veled?!

– Igen, mert...láttam a vezetőjük arcát – utalt Carlosra. – Az emberei Carlosnak szólították. – Heniko arcán urrá lett a döbbenet. – Csak nem ismered? – kérdezte a férfi gyenge hangon, miközben kissé köhögni kezdett.

– Az az aljadék szemétláda... – szorította ökölbe szabad kezét. – Hát ez tényleg bármire képes.

– Köszönöm,Heniko, hogy életem utolsó perceit ilyen csodássá teszed – zökkentette ki hirtelen Moesy hangja.

– Kérlek, ne mondj ilyet! Te még nagyon sokáig élni fogsz!

– Édes vagy, de pontosan tudom, hogy én már többé nem hagyom el ezt a cirkuszt. Úgy tűnik nekem és a bátyámnak az volt a sorsa, hogy az életünket adjuk a te életedért. –Heniko már éppen szólt volna, de Moesy nem hagyta. –Itt van a kislány – nézett oldalra, mire Heniko is odakapta a tekintetét. Eddig észre sem vette, annyira Moesyval volt elfoglalva. – Jól van, csak kicsit elájult. Heniko, vidd őt ki innen!

– Moesy, kérlek, ne kérd, hogy hagyjalak itt!

– Heniko, nem vagy elég erős hozzá, hogy mindkettőnket támogass. Neked pedig élned kell! Ez a cirkusz szép lassan a földdel lesz egyenlő, és amikor ez megtörténik, neked már nem szabad itt lenned!

– De... én ezt nem tudom megtenni.

– Heniko – mondta, miközben a férfi megszorította a kezeit. – Te az égvilágon bármire képes vagy! Mentsd meg a kislányt. Vidd vissza a szüleihez! Te pedig nagyon vigyázz magadra!Én és Tomy odafentről vigyázunk majd rád. – Heniko arcáról patakokban folytak le a könnyek, de megtette, amire a férfi kérte.

– Isten veled Moesy – suttogta, miközben Yumével a karjában kilépett az irányítószobából. Heniko nehezen és óvatosan haladt, a fejében pedig egymást érték a gondolatok. Szinte alig volt magánál, de csak sétált előre. Csak az lebegett a szemei előtt, hogy teljesítenie kell Moesy utolsó kívánságát, azzal, hogy épségben kimenekülnek. A főbejárat felé igyekezett, mert arra volt a legkevesebb a pusztítás.– Nekem élnem kell! Odakint várnak rám! Lil, Wap, Any, Pete, meg persze Don és mindenki más az Ambrózia csapatából.A színpadon is biztosan halálra aggódják magukat. Én bolond, hiszen még csak nem is szóltam róla, hogy idejövök. Hogy tehettem ezt velük? Aztán ott van Stefan... szerencsétlen, még én is fokozom a bajokat... – Hirtelen aztán megjelent a lelki szemei előtt egy túlon-túl ismerős hamuszürke szempár, amitől rögtön kijózanodott.

– Heniko? – hallotta meg hirtelen a karjaiból. Lenézve Sorához hasonló barna szemekkel találta szembe magát.

– Jól vagy? – kérdezte Heniko, miközben egy pillanata megállt és bátorítóan mosolygott.

– Én úgy féltem...– szipogta, miközben megölelte Heniko nyakát. Erre Heniko automatikusan simogatni kezdte a hátát, hogy megnyugtassa.

– Semmi baj, Yume. Most már minden rendben lesz.

– Megígéred? – kérdezte a kislány, Heniko szemeibe nézve.

– Megígérem – mondta, miközben felpillantott és meglátta a főbejáratot. – Nézd csak! Mindjárt kint vagyunk! – Ahogy egyre közelebb értek a bejárathoz, egyre hangosabbá váltak a kinti zajok. Szirénák emberek zsibogásával keveredett.

– Sikerült! – kiáltotta Yume, amint átlépek a cirkusz kijáratán.

– Sikerült bizony – mosolygott Heniko, és a tömeg ekkor kezdte el felfedezni, hogy alakokat lát a bejáratnál.

– Egy pillanat! Valami történt!– Harsogott fel hirtelen az egyik híradós hangja, mire a tévékészülékek előtt mindenki azonnal felkapta a fejét. – Steve, fordítsd oda a kamerát és közelíts!

– Úristen! – kiáltott fel a férfi, aki előbb látta az eseményeket, mint ahogy a kép átért volna. – AZ HENIKO MADCAP ÉS A KISLÁNY!

– NEE! – üvöltött fel Miriam a hotelszobájában. – Ez nem lehet igaz!Mégis hogy a fenébe képes ez mindent túlélni?!Ember ez egyáltalán? Lepaktált az ördöggel?!

– Édes Istenem... – suttogta Don, aki majdnem visszazuhant a székébe a hirtelen megkönnyebbüléstől. Kalos megkönnyebbülten sóhajtott fel, míg Rosetta és Marion is örömükben sírni kezdtek.

– Köszönöm...köszönöm... hogy nem vetted el őt tőlem – adott hálát magában Leon is.

– YUME! – hallatszott egy női hang a tömegben. Heniko egyből a hang irányába fordult. Yume is arra nézett, amerről a nevét hallotta. Egy férfi és egy nő közeledett Henikóék felé.

– Mama! Papa! – kiáltotta Yume, mire Heniko azonnal a földre tette őt.

– Menj oda hozzájuk. Már biztosan nagyon aggódtak miattad – mondta Heniko kedvesen, mire a kislány már rohanni is kezdett. Heniko addig le sem vette róla a szemét, amíg nem látta, ahogy az anyukája a karjaiba nem öleli.

– Sikerült...– suttogta, majd, ahogy ezt kimondta, minden tagja újból iszonyatosan fájni kezdett. Azonnal ki is szaladt az erő a testéből, és majdnem a földre is zuhant, ám egy határozott kéz meggátolta ebben.

– Te?!– kérdezte csodálkozva, amint felismerte azt a tűzoltót, akivel még Amerikában találkoztak.

– Mi az, hogy te? – kérte ki magának a tűzoltó – Nevem is van, te liba!Mégishogy tudsz mindig ekkora bajba keveredni?! – Ám felelni nem tudott, mert meghallotta, hogy a nevét kiáltják.

– Heniko!

– Any! – mosolyodott el Heniko, közben a tűzoltó elengedte a lányt, aki már képes volt arra, hogy megálljon a saját lábán.

– Heniko!– ölelte át Any szorosan. – Úgy aggódtam érted! Azt hitem...azt hittem...

– Any, tőlem nem olyan könnyű megszabadulni, tudhatnád már!

– Olyan hülye vagy! – zokogta el magát Any, majd kérdezősködni kezdett. – Hogy vagy? Megsérültél valahol?

– Csak a kezem fáj egy kicsit, a többi nem vészes.

– Menjünk akkor a kórházba – mondta Any. – A többiek is ott vannak. – Az először megijedt, hogy szokásához híven Heniko majd makacskodni kezd, ám zokszó nélkül ült be az egyik mentőautóba. A kórházban még akkor is nagy volt a sürgés-forgás, amikor a lányok odaértek. A biztonság kedvéért azt a mentőautót, amiben ők érkeztek három rendőrautó is kísérte. Henikót nagy taps fogadta, amikor belépett, ám ő nem élvezte sokáig az ünneplést, mert látni akarta Wapékat. Any persze ragaszkodott hozzá, hogy Heniko is kapja meg a megfelelő ellátást, amibe végül egy kis noszogatás után, de beleegyezett. Így végül egy kötéssel a fején, több sebtapasszal a végtagjain, és egy felkötött kézzel indultak a barátai kórterme felé. Amikor beléptekLil szobájába,Wapot is ott találták, aki a lány ágya mellett ült,Henikóhoz hasonlóan kötéssel a fején.

– Wap.. – szólította meg Lil. – Szólj a nővérnek, hogy sok az anyag, amit belém nyom. Elkezdtem képzelődni.

– Na, köszönöm. Kicsit kedvesebb fogadtatásra számítottam! – kérte ki magának Heniko. Wap, amint meghallotta a lány hangját, egyből odakapta a fejét.

– Heniko!– ugrott fel egyből, hogy megölelhesse.

– Örülök, hogy te is jól vagy – mondta a férfinak, közben Any elszaladt Peteért.

– Micsoda? – ült fel közben Lil, de nem volt jó ötlet, mert rögtön megszédült.

– Nyugi, nyugi. Itt vagyok...– bontakozott ki Wap karjaiból, majd Lilhez sietett, és őt is megölelte.

– Úgy féltem, hogy meghalsz – suttogta, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

– Tudjátok, hogy túlságosan szeretlek titeket ahhoz – mosolygott Heniko.

– De, hogy? Mi történt?

– Mindjárt részletesen elmesélem!

– Az királyság, mert én is hallani akarom!– gurult be Pete vigyorogva egy tolókocsiban, majd Any becsukta maguk mögött az ajtót.

– Pete... jól vagy? – kérdezte Heniko kissé gondterhelten.

– Már hogy ne lennék! Nézd ezt a menő járgányt! Csak nekem van! – Any azonnal nevetni kezdett.

– Ez hülye...– motyogta Lil, miközben szemét törölgette.

– Van, aki nem változik...– mondta Wap is, mire mind nevetni kezdtek. Azonban Henikónak eszébe jutott, hogy van egy fontos dolog, amit el kell mondania.

– Srácok –szólalt meg komolyan, mire mindenki abbahagyta a nevetést, és azonnal ráfigyelt.

– Mi az? – kérdezte Anyelsőként.

– Van valami, amit tudnotok kell.

https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393