65.

Jó fél órával később Mr. Glass távozása után, Stefan érkezett Kaloshoz. Azért jött, hogy tájékoztassa főnökét Heniko mai napi hiányzásáról. Azt azonban ő nem tudhatta, hogy Kalos most már mindennel tisztában volt.

- Heniko ma sincsen - jelentette ki Stefan gondterhelt arccal.

- Igen tudom.

- Aggódom, Kalos - vallotta be Stefan. - Nagyon sok pletyka terjed róla mostanában...

- Azt is tudom. Elég sok eljutott már az én fülembe is. Viszont azok csak bugyuta találgatástok.

- Mitől vagy ebben ennyire biztos? - érdeklődött Stefan. - Tudod, hol van?

- Tudom, ahogy azt is, hogy mit csinál. - Stefannak gyakorlatilag leesett az álla a döbbenettől.

- Tudtad, ennek ellenére nem szóltál róla semmit?!

- Igen, mert először még úgy tudtam, hogy minden rendben van - vallotta be Kalos, majd elmesélte a teljes történetet Stefannak is. Stefan alig tudta türtőztetni a haragját, de azonnal kirobbant belőle, ahogy Kalos száját elhagyta az utolsó szó is.

- Mégis mit képzel magáról az a szarházi?! - kiáltotta, erősen rávágva a térdeire.

- Ezek szerint mindent.

- De, hogy történhet ilyen?! És mégis honnan veszi ehhez a bátorságot?! Esküszöm, megkeresem és elkenem azt az undorító pofáját!

- Nyugalom, Stefan. Ezt a dolgot nem így fogjuk elintézni - fegyelmezte Kalos.

- Mégis mit akarsz tenni?! Még az sem lenne kellő büntetés, ha lecsukatnánk!

- Nyilvánosan fogjuk lejáratni, hogy hiteltelenné váljon. Megmutatjuk a drága olvasóinak, milyen embert is fanatizálnak. A bál után kötve hiszem, hogy bárki is szóba állna vele.

- Jó. Vegyük úgy, hogy ezt akkor megoldottuk. De mi lesz a pénzzel? Öt millió dollár rengeteg pénz! - Kalos erre látványosan elhúzta a száját.

- Én is tudom. Sajnos hozzá sem tudok férni ennyihez.

- Kérlek, bocsásd meg a személyeskedést, de mennyi szabad tőkéd van?

- Maximum két millió körül.

- Kipótolom a hiányzó összeget! - vágta rá Stefan gondolkodás nélkül.

- Nem, Stefan. Ezt majd én fogom megoldani, hiszen én vagyok Heniko főnöke.

- De én is segíteni akarok! Nem akarom, hogy Henikónak valami baja legyen! - mondta kicsit nagyobb hévvel, mint tervezte, így az iroda előtt elsétáló Leon is tisztán hallotta. Azonnal az ajtóhoz sietett, ám benyitni már nem volt lelkiereje. Tudta, hogy sem Kalos, sem pedig Stefan nem tenné meg azt a szívességet neki, hogy beavatják. Azonban erre nem is volt szükség, mert ezekben a percekben relatíve elismételtek mindent azok közül, amit eddig megvitattak. Leon szörnyű haragra gerjedt, amint megtudta, hogy milyen csapdát állított fel Will Heniko számára. Tudta, hogy a férfi bármire képes, de hogy eddig elmenjen... ezt álmaiban sem gondolta volna. Gondolkodás nélkül eldöntötte, hogy ő is megtámogatja az alapítványi bált, annyival, amennyivel csak tudja. Igaz ez nem ért fel azzal, amivel valójában Henikónak tartozott, de legalább tehetett valamit a lányért. Hirtelen aztán lépteket halott odabentről, ezért gyorsan felszívódott a folyosóról.

- Sajnálom, Kalos... - gondolta Stefan, amint kilépett az irodából. - De nem tarthatsz vissza attól, hogy segítsek Henikónak.

Henikóék eközben mit sem sejtve keményen dolgoztak. Heniko minden csoportjával órákat gyakorolt, mert minden nappal egyre közeledett a fellépés napja. Szerencsére minden a legnagyobb rendben ment. Alica egy valóságos áldás volt a csapatnak. Bőven kivette a részét a szervezésben és a jelmezek beszerzésében is.

- Nem kell aggódnod, Heniko - mondta neki Alica, miközben az egyik vállára tette a kezét. - Megcsináljuk!

- Biztos vagyok benne, hogy így lesz - helyeselt a lány is. Másnap reggel aztán robbant a bomba. Mr. Glass ugyanis nem csak a levegőbe beszélt, amikor azt mondta Kalosnak, hogy csinál egy kis reklámot a bálról.

- Heniko, ezt nézd meg! - Nyomtak a lány kezébe egy újságot, aki még kicsit fáradt volt, ahhoz, hogy értelmezni tudja. Nagyon sokat dolgozott mostanában, ami egy kicsit próbára tette a szervezetét. Pár perces homályos bambulás után, aztán összeálltak a szavak a szeme előtt, majd megjelentek a konkrét mondatok is.

- Most álmodom, vagy ez tényleg a mi bálunkról szól? - kérdezte óvatosan. - Azt hiszem, hallucinálok!

- Tényleg az! - biztosította Sue.

- De hát... - kezdett bele, majd visszafordította a lapot a címlapjához. - Mégis miért reklámoz minket pont Ridicule?!

- Ki tudja. Talán mégis maradt valami a lelkiismeretéből! - cinikuskodott Alica.

- Na, attól az egytől nem félek! - gúnyolódott Heniko is.

- Hé, Heniko! - szólt neki Jake. - Minden rendben van veled? Elég fehér vagy!

- Igen? - lepődött meg a lány. - Gondolom, még nem ébredtem fel rendesen.

- Most, hogy Jake mondja, tényleg elég rosszul nézel ki - erősítette meg Sue.

- Heniko, igazuk van - helyeselt Alica is.

- Srácok nem kell aggódnotok... - próbálta leszerelni őket Heniko, csak azzal nem számolt, hogy Taylor is ott ül az asztalnál.

- Na, ide figyelj Madcap! - kiáltott rá Taylor, miközben rávágott az asztalra. A többiek, köztük Heniko is döbbenten néztek a lányra. - Te, most fogod magad, és azonnal visszamész aludni, világos?!

- De hát...

- Nincs semmi, de hát! - vágott a szavába Taylor. - Rád is szükségük lesz a fellépésnél, és nem egy Madcap zombival akarunk ugrálni a színpadon! Ezek a nyamvadt lufik nem másznak el sehova!

- Heniko is fellép veletek? - kérdezte csodálkozva Alica. Eddig azt gondolta, hogy a lány csak koreografál.

- Miért ne. Az nem volt kitétel, hogy nem is táncolhat - mutatott rá Taylor, mire Alica nevetni kezdett.

- Istenem, Will de hülye volt - mondta Alica kissé darabosan. - Ezzel ásta meg a saját sírját.

- Szerintünk is, már ha Heniko nem betegszik le addigra! - célozgatott Taylor kitartóan.

- Hagyjál már békén! - állt fel Heniko az asztaltól. - Már itt sem vagyok! Remélem, nem akarsz őröket állítani az ágyam mellé!

- Hmm... nem is rossz ötlet! - gondolkodott Tay hangosan.

- Taylor elmész, te a... - kezdett bele Heniko, de Taylor újra megszakította.

- Jól fontold meg, hogyan akarod folytatni tanító néni... - jegyezte meg Taylor, erős utalással, hogy Heniko tanári minőségben van itt. Heniko erre olyan laposan pillantott rá, hogy kész csoda, hogy egyáltalán látott valamit.

- Elmész, te a terem végébe és vissza! - kiáltotta végül, majd faképnél hagyta a csapatot. A többiek nagyokat pislogtak Heniko szavain, majd mind elnevették magukat.

- Azért, te sem vagy semmi - jegyezte meg Alica Taylornak, amikor már csak négyen maradtak.

- Heniko a szép szóra nem nagyon hallgat, de szerintem neked ezt nem is kell bemutatnom. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy titkol valamit.

- Tényleg így gondolod?

- Igen, de nem tudnám pontosan megmondani mi lehet az...

***

- A francba! - kiáltotta Will, miközben összegyűrte tulajdon újságát. - Hogy merte ezt megtenni az a kis senki?! Most én segítettem őket saját magam ellen! Ezért kegyetlenül megfizet majd! - Merthogy Glass nem végzett fél munkát. A lehető legjobb helyre helyezte el a reklámot, hogy az olvasók biztosan megtalálják, ráadásul nem győzte hangsúlyozni, hogy a gyerekeknek minden segítségre szükségük van. A színpadnál Kalos is úgy döntött, hogy bejelenti, hogy pár tagjával ő is elmenne a rendezvényre. Természetesen csak az újságra hivatkozott és nem árult el nekik, hogy valójában Heniko is ott lesz majd a fellépők között. A társulatból nem sokan tiltakoztak.

A bál napján nagyobb volt a szaladgálás, mint az elmúlt napokban bármikor. Mindenki az utolsó simításokkal volt elfoglalva. A hatalmas bálterem lassan teljesen készen állt a vendégek fogadására. A falakat mindenhol a gyerekek alkotásai és róluk készült fényképek díszítették. Lassan megjöttek az ételek, a nevelők pedig feltették a helyükre az utolsó díszeket is. A fiúk a hangosítást dobták össze, addig a lányok elkezdték összekészíteni az összes fellépőruhát. Este öt óra körül már elkezdtek megérkezni az este vendégei. Őket az ajtóban két felnőtt fogadta, akik átvették a látogatók által felkínált adományokat.

- Á, Mr. Ridicule...- üdvözölte Mary, nyájas hangon Willt, amint megpillantotta a bejáratnál.

- Milyen biztos magában - vetette a szemére Will.

- Miért ne lennék? - érdeklődött Mary megjátszott kedvességgel a hangjában. - Önnek hála az egész város megtudta, hogy estet tartunk - emelte meg kicsit a hangját, hogy a közelben lévő vendégek tisztán hallják. Will már éppen visszavágott volna, amikor meghallott egy számára ismerős hangot.

- Csak nem, Mr. Ridicule? - Will döbbenten kapta oda a fejét.

- Kalos?! - kérdezte döbbenten.

- Miért csodálkozik ezen? A gyerekek mindig is a színpad éltető elemei voltak. Csak természetes, hogy támogatom őket. - Will villámló tekintettel nézte végig, amint Kalos előszedett egy kitöltött csekket, majd átnyújtotta Marynek. Az igazgatónő döbbenten nézte a kettes mögötti nullákat. Kalos búcsúzóul még odamosolygott Willnek, majd Sarahval az oldalán távoztak. Utánuk Mia, Anna Rosetta és Ken érkezett, akik fejenként hetven dollárt hagytak a pultnál. Caty háromszáz dollárt fizetett. Will itt már feladta a bankók számolgatását és dühöngve elvonult. Kicsit később megérkezett Layla és Yuri is, akik közösen ötszázezer dollárral segítették az ügyet. Kenneth úr kerek egymillió dollárt hagyott a hölgyeknél, valamit két biztonsági őrt, hogy semmiképpen ne legyen probléma.

- Mary! Ez valami hihetetlen! - suttogta neki az egyik nő. - Ha jól számolom, már bőven három millió felett vagyunk!

- Az Ég meghallgatta az imáinkat! - A színpadon kívüli vendégek is bőkezűek voltak. Csak az apróbb befizetésekből összejött már legalább százezer dollár. Hamarosan befutott Leon is. Természetesen egyedül akart jönni, azonban Miriam kiharcolta magának, hogy ő is jöhessen. Persze őt nem a jótékonykodás szelleme vezette. Ő maga nem fizetet egy centet sem. Nem úgy, mint Leon. A legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül mondott le két millió dollárjáról.

- Jaj, de szépek vagytok...- ámuldozott Mary, aki most érkezett meg a színfalak mögé.

- Köszönjük, igazgató nő - köszönte Sue mindenki nevében.

- Te is csinos vagy, Mary! - dicsérte viszont Heniko. - Te, kezded az estét. Kéz és lábtörést.

- Köszi! - köszönte meg, majd kilépett a függöny mögül és a mikrofonhoz sétált. A közönség azonnal elcsendesedett. - Köszöntök mindenkit itt ezen a mai estén! - kezdte el mondandóját.

- Hol a csudában van Stefan? - suttogta Rosetta.

- Nem tudom, hol piszmog ennyi ideig - súgta vissza May. Eközben az említett, most eset be a gyűjtőpulthoz.

- Jó estét, hölgyeim! - köszönt nekik udvariasan. - Hogy haladnak?

- Jó estét, fiatalember - üdvözölte az egyikük. - Hál' Istennek nagyon jól. A vendégek nagyon bőkezűek.

- Ez remek hír - mosolyodott el Stefan. - Ez esetben fogadják el az én segítségemet is! - mondta, miközben átnyújtott egy borítékot. - Használják egészséggel!

- Köszönjük szépen! - köszönték egyszerre, majd együtt nézték, amint elindult az nézőtér irányába.

- Na, nézd már meg, mennyit adott! - unszolta a másikat, akinél a boríték volt.

- Legalább azt várd már meg, hogy bemenjen az ajtón - forgatta a szemét a másik.

- Arra nincs időnk! - közölte a nő, miközben kikapta a másik kezéből a borítékot és felbontotta azt. Amint azonban meglátta az összeget, azonnal el is ejtette azt. - Jézusom!

- Neked meg mi bajod va... Szűz Mária az égben! - Ez volt az a pillanat, amikor a másik nő is realizálta a Stefan által felajánlott összeget. - Mégis kicsoda ez a fiatalember?!

- Fogalmam sincs...

- Nem is húzom tovább az időt - ért a beszédje végére eközben Mary. - Fogadják szeretettel a gyermekeink műsorát! - mondta, mire mindenki tapsolni kezdett. Ahogy Mary eltűnt a függönyök mögött, egy fiatal lány lépett a mikrofon elé, hogy felkonferálja az első produkciót.

- Az estét az otthon legkisebb lakói nyitják, akik csupán pár hete kezdték felfedezni a táncolás művészetét. Fogadják nagy szeretettel az előadásukat!

- Oké, picikéim! Most mutassátok meg, mit tudtok! - mondta nekik Heniko. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyesek lesztek! - biztatta Heniko a csöpp kis társaságot, akikről lerítt, hogy mennyire izgultak. Érthető volt. Sosem kellett még ennyi ember előtt fellépniük, most pedig egy teltházas nézőtér várta, hogy kilépjenek a függöny mögül.

- Tényleg? - kérdezte némi pöszeséggel egy kis vörös hajú lány, aki megállíthatatlanul csak topogott. Heniko mosolya még nagyobbá vált a látványra.

- Igen, biztos vagyok benne. Ami pedig a legfontosabb: ne felejtsetek el mosolyogni! Ha el is rontjátok, az sem baj. Az a lényeg, hogy jól érezzétek magatokat.

- Biztos nem baj, ha elrontunk valamit? - tudakolta egy másik apróság is.

- Persze hogy nem baj. De ne aggódjatok! Itt leszek és segítek. - S ahogy ez a mondat elhagyta Heniko száját, már gördült is felfelé a függöny.

- Jaj, de aranyosak - olvadozott Mia, amint meglátta az egyforma ruhába öltöztetett kislányokat.

- Lefogadom, ha létezik a Mennyországban óvoda, akkor a pont ugyanilyen! - helyeselt Anna is. Közben elindult a zene, a kis csapat pedig elkezdte a hetek óta gyakorolt koreográfiát. Heniko a színpad legszélén volt, így a közönség nem láthatta, de ő tökéletesen látott mindent, amit látnia kellett. A kislányokhoz hasonlóan ő is táncolt, így a bizonytalan táncoskák lopva-lopva puskázhattak is róla.

- Nagyon profin csinálják. Meglepő, hogy ennyire ügyesek! - állapította meg Sue, aki többedmagával szintén a színpad eseményeit figyelte.

- Aha - értett egyet Taylor is. - Heniko velük is tökéletes munkát végzett. Viszont nem ártana, ha lassan inkább az átöltözéssel foglalkozna... - tette hozzá kissé bosszankodva.

- Nem fogja itt hagyni a kicsiket - mondta Alica, bár inkább tényközlő csengése volt a megállapításának.

- Hát persze, hogy nem - sóhajtott Taylor. - Heniko túl komplikált és maximalista a magunkfajtákhoz képest.

- Hali, csajszikák! - lépett hozzájuk Jess. - Csak nem elkezdtünk izgulni? - kérdezte vigyorogva.

- De, azon, hogy el ne szúrd - válaszolt Taylor szokásos csípős éllel a hangjában.

- Kedves vagy... - jegyezte meg Jess fintorogva, de aztán újra elégedetté változott az arckifejezése. - De azért szeretünk, Tay. Meg amúgy is - mondta kissé elgondolkodva. - Nem vetne rám túl jó fényt, ha leégetném magam a kamera előtt.

- Kamera?! - hökkent meg a három lány egyszerre.

- Ja, itt a tévé is. Nem is tudtátok? - csodálkozott Jess.

- Szerinted, így néznek ki azok, akik tudták?! - kérdezte logikuságra törekedve Sue.

- Most, hogy mondod, nem igazán - válaszolt Jess szinte röhögve. - Viszont, te nem ronthatsz, Sue! Ha te buksz, én is bukom, mivel te vagy a párom!

- Nem én vagyok a két ballábas kettőnk közül... - javította ki Sue sziszegve, ami egyúttal el is indított egy veszekedést kettejük között.

- Ezek mindig balhéznak? - kérdezte Alica, mire Taylortól heves bólogatást kapott válaszul. Alica kuncogott rajta egy rövidet, de aztán komolyra fordította a szót. - Lehet, hogy még nem mondtam, de nagyon jól nézel ki.

- Köszi, bár igazából, a te munkádat dicséri. A smink és én nem egy úton járunk.

- Jézusom, mintha csak Henikót hallanám - jegyezte meg Alica szem forgatva. - Csajok, a kinézet nagyon fontos egy nőnek! - magyarázta nagy szemekkel. - Viszont, ha rám hallgatsz, a hajadat is kiengeded.

- Gondolod? Hát nem nagy mutatvány - mondta Tay egy vállrántás mellett, majd egy laza mozdulattal kiengedte szép, szőkésbarna hajzuhatagát. - Talán igazad van. A kamera előtt a legjobb formánkat kell nyújtanunk!

- Jobban áll, nekem elhiheted - bizonygatta Alica, miközben lájk jelet formált az ujjával.

- Heniko csodálatos munkát végzet velük - állapította meg Mary, aki most csatlakozott a két lányhoz. A szemében büszkeség csillogott.

- Igazgató nő! - szólította meg Taylor, hogy a még mindig civakodó Sue és Jess páros végre észrevegye magát. - Szép beszédet mondott. Sőt! Megkockáztatom, hogy olyan jó volt, hogy sokan vissza is mentek többet fizetni!

- Úgy gondolod? Hát majd meglátjuk. Én csak ennyit tudtam tenni az ügyért. A főszerep innentől a tiétek.

- Ne aggódjon. Minden rendben lesz - biztosította Alica is, mire Mary hálásan elmosolyodott.

- Igazából, lenne itt még valami a számotokra - váltott témát Mary hirtelen, amivel egyből felkeltette a többiek érdeklődését. Egy dobozt nyújtott feléjük. - Még egy kis hozzájárulás a sikeretekhez.

- Mi van benne? - kíváncsiskodott Alica.

- Derítsétek ki! - mondta Mary mosolyogva. Taylor kapott is az alkalmon. Már le is kapta a doboz tetejét.

- Hűű...- szökött ki a hüledezés Alicából.

- Ezek nagyon menők! - mondta Taylor, miközben kivette a dobozban rejtőző dolgok egyikét. Különböző szemtakarós álarcok voltak, mintázatuk pedig kissé emlékeztetett a velencei karneválok jellegzetes maszkjaira. - Honnan jött az ötlet?

- Onnan, hogy Kaloson kívül senki sem tudja, hogy Heniko is segít nekünk. Ezért arra gondoltam, hogy adjuk meg a módját annak, amikor ez a tény nyilvánosságra kerül.

- Hű, de okos és szenzáció hajhász! - jegyezte meg Alica elismerően.

- Pont ez a lényeg. Ámuljon csak mindenki! - tette hozzá Taylor. Miközben ők a további értekezéssel voltak elfoglalva, addig Jake úgy döntött, hogy itt az ideje jelezni Henikónak.

- Hé! - suttogta, miközben kisebb gesztikulációval igyekezte felhívni magára a lány figyelmét.

- Tessék? - válaszolt Heniko, amint észrevette.

- Nem kellene átöltöznöd? - kérdezte. - Lassan mi következünk.

- Fogalmazzunk úgy, hogy az „át" helyet inkább a „le" lesz a találóbb. Ez alatt van a fellépőm. Számítottam rá, hogy semmire nem lesz időm a produkciók között.

- Látom, te aztán mindenre felkészültél!

- Hosszú este elé nézünk. Muszáj volt.

- Való igaz. De különben, hogy érzed magad? - kérdezte Jake némi aggódással a hangjában.

- Nem kell ennyire aggódni miattam - felelte Heniko mosolyogva, de közben csak táncolt. - Semmi bajom.

- Pedig nem vagy a legjobb formádban... - osztotta meg Jake a saját álláspontját.

- Ha tudnád, hogy már milyen régóta nem vagyok... - gondolta Heniko. - Igyekszem, összeszedem magam - mondta végül mosolyogva.

- Tudod, hogy számíthatsz ránk.

- Igen, számítok is.

- Éppen ezért ne hajtsd túl magad, kérlek.

- Nem fogom, ésszel csinálom.

- Ez megnyugtató. De az elég eszetlen döntés volt, hogy magadban fogadtál.

- Honnan tudod ezt?! - kérdezte Heniko annyira ledöbbenve, hogy táncolni is elfelejtett.

- Aznap nem kellett bemennem a suliba és véletlenül a fültanúja lettem az egésznek.

- Véletlenül? De ugye...

- Nem, nem mondtam senkinek - vágott Heniko szavába, mielőtt az befejezhette volna.

- Köszönöm. Nem akarom még ezzel is terhelni a többieket. Éppen elég nyomás van most mindenkin. - Beszélgetésüket a közönség hangos és ütemes tapsolása zavarta meg. Ez annyit jelentett, hogy a kicsik befejezték.

- Hé, Heniko! - Jelent meg Jake mellett Alica. - Jake, ha nem bánod, kicsit kezelésbe venném a kisasszonyt - közölte, és már cibálta is magával a lányt.

- Alica, mi van már?

- Kicsit feltuningolom a kinézetedet - világosította fel, miközben munkához látott.

- Ugye tudod, hogy igazából erre semmi szükség. Felesleges időp...

- Heniko Madcap, te a nőiesség és a szépségipar Antikrisztusa vagy! - szakította félbe Alica éles hangon. - Mi az, hogy semmi szükség rá?! Van fogalmad róla, mennyi ember van odakint?! Már csak, te maradtál, úgyhogy elég az akadékoskodásból! Ja, igen! Ez a frizura pedig felejtős! - közölte, miközben száműzte a hajgumit a barna hajszálak közül.

- Szóval, én lettem a rendező, te meg felfejlődtél stylistnak? - kérdezte Heniko vigyorogva.

- Valami hasonló, de most csönd! - Henikónak ugyan nehezére esett, de tartotta magát Alica kéréséhez, vagyis inkább parancsához. Csupán néhány pillanat kellett hozzá, hogy Alica szakértő kezei kihozzák Heniko legszebb vonásait. Még Alica is belepirult a látványba, amint megpillantotta a kész mesterművét. - Gyakrabban kellene sminkelned. Hihetetlenül áll.

- Köszi, Alica - hálálkodott. - De azt hiszem, az továbbra sem az én asztalom. Most viszont menjünk a helyünkre. Hamarosan mi következünk.

- Igen, tudom - felelt, majd a holmijai közül elővette az egyik álarcot. - Tessék, ezt Mary küldte. - Heniko, amint megpillantotta az álarcot, elmosolyodott. Pontosan sejtette mi Mary célja.

- Milyen kiváló ötlet - jegyezte meg hangosan is. - Most viszont megyek. Beszélek gyorsan a kicsikkel, addig ti helyezkedjetek el a megbeszélt helyeken a színpad két oldalán. Tudod, először a fiúk mennek, utána pedig...

- Heniko, tudjuk. Még ha álmunkból is keltenél, akkor is tudnánk - mondta Alica mosolyogva.

- Oké, oké. Igazad van - helyeselt Heniko, majd egy pillanatra elhallgatott és fülelni kezdett.

- Mi az?

- Most figyelj! A felkonf is az én munkám...

- „Ők voltak a legfiatalabb tanítványok. Azonban most itt az ideje, hogy felpörgessük egy kicsit a hangulatot. Következzen egy nagyon forró produkció a nagyjaink előadásában. Előre is nagyon jó szórakozást kívánunk. Viszont, ami a legfontosabb: mindent a szemnek és semmit a kéznek." - Erre a szófordulatra többen is felnevettek. - „Hölgyeim, azt hiszem kellemes élményben lesz részük, mert ezek a fiúk aztán tudják, hogy mitől döglik az a bizonyos zümmögő." - Ezen momentum után még több nevetés hangzott fel. - „Azonban nem lehetünk annyira önzőek, hogy csak a hölgyekre gondolunk. Természetesen az urak számára is lesz meglepetés. Annyi bizonyos, hogy fázni biztosan nem fognak, ha értik mire célzok. Na de, nem is szaporítom tovább a szót, következzenek a nagyok!"

- Ugye, mennyire hangzatos volt? - kérdezte Heniko színpadiasan.

- Te... hát te, nagyon lökött vagy - jelentette ki Alica röhögve.

- Most miért? Szerintem nagyon jó volt!

- Mégis mi volt ez a „zümmögő" duma?! - fakadt ki Alica még mindig nevetve.

- Ezek után már egy szállóige. Sziasztok, mamókáim! - mondta Heniko, amint a kicsikhez értek. Alica csak egy biccentéssel jelezte neki, hogy akkor ő megy a dolgára. Heniko hasonló gesztussal válaszolt, majd a tanítványaihoz fordult. - Nagyon, nagyon büszke vagyok rátok! Tökéletesen csináltatok mindent! - A kicsik boldogan vették tudomásul, hogy tanáruk rendkívül elégedett volt velük. - Most gyorsan menjetek átöltözni. A többi nevelő majd segíteni fog nektek. Nemsokára, megint ti következtek!

Eközben a hangszórókból felcsendült egy ütemes, latinos zene, s ezzel egy időben a színpadra lépett nyolc fiú is. Öltözetük a zenéhez hasonlóan latinos táncruhára emlékeztetett, arcukon pedig sötét maszkokat viseltek. A közönség női tagjai élvezettel és izgalommal nézték a fiatalokat, akiken kimondottan jól állt a kissé passzos fellépő ruha. Pár pillanat múlva a párjaik is megjelentek a színen. Jelmezeik olyan színűek voltak, mint a betétek a párjaik szerelésében. Kimondottan aprólékosan kidolgozott, szexi öltözékek voltak.

- Hát, ez piszok jól meg lett csinálva - állapította meg Caty, aki szakértői szemmel figyelte a produkciót.

- Aha... - Ennél többet Mia sem tudott kinyögni, annyira magával ragadta a látvány.

- Az a csaj, ismerős nekem - jelentette ki Rosetta, miközben a maszkos Alicát figyelte.

- Most, hogy mondod, nekem is. Csak tudnám honnan... - tette hozzá May.

- Sss! - csitította őket Anna. - Mia szerintem éppen az új darabon agyal. - Miának igazából volt is segítsége a gondolkodásban, hiszen Heniko koreográfiája bizonyos tekintetben egy történet volt. Hamarosan megjelent Jake is, aki egy kisebb szólóba kezdett, miközben az eddig színpadon lévők két táborra oszlottak: a lányok és a fiúk a színpad két oldalára vonultak. Amint ez megtörtént, újabb fellépő érkezett a színre, Heniko személyében. Persze jelenléte egyből felhívta magára a nézők figyelmét. Hiába volt a ruhája pontosan olyan, mint a többi lánytársának, Heniko egyszerűen kiragyogott közülük. Ő vált Jake ellenségévé, amint annyira lendületesen és érzelmesen produkált, hogy szinte felperzselte a színpadot. Számára ez most nem csak a táncról, vagy a történetről szólt. Részben terápiás célzata is volt. Szüksége volt arra, hogy valamilyen formában kiadja magából a feszültséget, ami szinte szétroppantotta az elmúlt napokban.

- Olyan ismerős... - gondolkodott Leon. Érthető okokból ismerős volt neki a mozgás, a lendület és a tűz. Kimondottan olyan érzése volt, hogy cserélne a lány partnerével, csak hogy ő is harcolhasson a rejtélyes álarcossal. Azonban nem ő volt az egyetlen, aki ilyen érzésekkel a szívében figyelte az eseményeket. Stefanban is hasonló gondolatok keveredtek. Will az élvezet helyett inkább a felrobbanás szélén át, hiszen egyértelmű volt, hogy ez az este fényes siker lesz. Pláne így, hogy a közönség már most fel volt tűzelve, pedig még csak a második produkciót látta. Eközben a két fiatal folytatta a harcukat. Tökéletes összhang volt kettejük között. Annyira érezték egymást, hogy hiába, hogy a többiek is fantasztikus munkát végeztek, mégis háttérbe szorultak Henikóék mellett. Amikor vége lett - legalább is a közönség azt hitte - hatalmas tapsot kaptak. A végpóznál mindenki a párjába kapaszkodott. Heniko és Jake úgy fejezték be, hogy Heniko egyik lábával átfonja Jake derekát, Jake pedig a derekánál tartotta őt.

- Nos, ezeknek tükrében is azt mondod, hogy nem vagyok formában? - tudakolta Heniko suttogva.

- Igen, azt mondom - súgta vissza Jake, de bujkáló mosolya kissé hitetlenné tette a mondanivalóját.

- Igen? Akkor majd meglátjuk, hány produkció kell, hogy ez változzon.

- Ez egyszerűen tökéletes. Akár a profi táncosok - ámuldozott Caty, még mindig állva tapsolva. - Ha nem tudnám, hogy nem, megesküdnék rá, hogy a Broadwayen nézünk egy előadást.

- Egyetértek. Akár tőlünk is lehettek volna, annyira ügyesek - értett egyet Mia is.

- De hogy tanultak meg így táncolni? Itt nem tanítanak ilyesmit, ha jól tudom...

- Ötletem sincs, de valahonnan megtanulták, és tudni akarom, hogy kitől! Az az ember kell nekünk a színpadra is! - fejtegette Mia, amin Kalos jót mosolygott. Pontosan tudta, hogy az az ember, már régen a színpadnál van.

- Te, meg min mosolyogsz? - érdeklődött Sarah.

- Csupán élvezem az előadást - mondta ártatlanul, miközben a színpadon a táncosok újra táncolni kezdtek.

- Azt nem kétlem. Te, legalább elmondhatod ezt, nem úgy, mint Will barátunk... - jegyezte meg Sarah a férfire pillantva.

- Kár volt belemennem ebbe az egészbe...- mérgelődött magában az említett. - Ezt nagyon jól kitervelted Heniko. Miattad most elveszítem a helyet és a tekintélyem is. - Hirtelen körbepillantott. - Ha már itt tartunk, vajon hol van ez a nőszemély?! - idegessége csak még inkább fokozódott, amikor nem látta őt sehol sem. - Vajon mit tervez még?

- Úgy látszik Willnek nem úgy alakulnak a tervei, ahogy szerette volna... - gondolta Leon, gúnyosan mosolyogva. - Végülis megérdemli. Magának kereste a bajt. - Ezután újra visszanézett a színpadra, hiszen nem tudta túl sokáig megállni, hogy ne Henikót figyelje. Miriam szinte felrobbant mellette, hiszen pontosan látta, hogy hiába édeskedett, kacérkodott, próbálta felhívni magára a férfi figyelmét, Leont ez teljesen hidegen hagyta.

- Következik a kioldás? - suttogta Sue, amikor közel ért Henikóhoz.

- Igen. A következő ütemnél kezdhetitek - mondta gyorsan, majd partnerével a színpad közepére táncolt.

- Jó ég...- jegyezte meg Jess. - Hogy tud Heniko így táncolni? Már attól kiver a víz, hogy nézem. Jake meg a másik! - Erre Sue is oda pillantott. Egyből olyan vörös is lett, mint a paprika.

- Ne most vörösödj, cicám. Most jön az a rész, amikor letépem az álarcodat.

- Fogd már be! Mert én tépem le a fejedet! - sziszegte vissza.

- Na, ide ma se kell tűzifa - jegyezte meg vigyorogva.

- Te kis...- De többet már nem tudott kinyögni, mert Jess megforgatta, és egy elegáns mozdulattal leszedte maszkját. A csapatból többen is ezt csinálták és a végén kitaláltak valami, mutatós végpózt.

- Hogy ez milyen jól néz ki! - mondta izgatottan Rosetta.

- Baromi ötletes! - Ez a tánc dominó addig ment, amíg csak három pár maradt maszkban. A következő, aki megszabadult a maszkjától Taylor volt, aztán következett Alica. Ahogy a maszk a földre ért, páran döbbenten néztek maguk elé. Valaki meg is törölte szemét, hogy biztosan nem képzelődik-e.

- Ez, Alica! - Tört rájuk a felismerés egy emberként.

- Ez aztán a meglepetés - mosolygott Sarah, Kalos pedig csak bólintott. Eközben May, Anna, Mia csak pislogni tudott.

- Lám, lám, lám. Miből lesz a cserebogár... - gondolta Caty, elégedetten. Neki tényleg kellemes meglepetés volt, hiszen sokszor volt szerencséje a hisztérikus Aliciához. Will eközben döbbenten bámult, Alica pedig nagy mosollyal nézte végig a férfi sokkját.

- Ez is átvágott! Hogy merészelte...

- Most megkaptad, te mocsok - gondolta Alica, majd Henikóékra emelte tekintetét. Míg minden pár párosan, ők egyedül, háttal álltak a színpad két távolabbi pontján. A zene következő ütemére, azonban megfordultak, aztán elindultak a másik irányába. Heniko forogva, Jake pedig határozott léptekkel haladt. Mindenki ezt a pillanatot várta. Azt a pillanatot, amikor kiderül, hogy ki az a lány, akinek ilyen bámulatos tehetsége van. Mikor már csak pár centi volt közöttük Jake forgás közben vette le Henikoról a maszkot. A maszk pedig lassan a földre hullott. Heniko hirtelen leállította a forgást és oldalra rántotta fejét. Hosszú haja az arcába lógott, így egyelőre még mindig titokban maradt a kiléte.

- Mindjárt láthatjuk az arcát...- mondta Mia izgatottan. Sokan várták ezt a pillantott. Heniko elmosolyodott, majd egy határozott mozdulattal kapta fel a fejét, és pillantott a nagyérdeműre.

- Heniko?! De mi? Hogy? - mentek a közönség sorai között és egyéb hasonlók.

- Hát persze... feltűnhetett volna a profizmus - jegyezte meg Caty. - Tudhattam volna, hogy az ő koreográfiája.

- Gondoltam - mondta mosolyogva Stefan, aki a terem végéből nézte végig az egész produkciót. - Ilyen káprázatos előadásra csak ő képes.

Leon ellenben teljesen sokkban volt. Nem hitt a szemének. És az ő sokkja nem teljesen Heniko személye felé irányult, hanem inkább afelé, ahogyan a lány viselkedett. Olyan volt, mintha nem történt volna meg az, ami megtörtént kettejük között. Igazi szexis, kis energia bomba volt, mint amilyennek megismerte. Ez a tény csak még nagyobb bizonyosságot nyert, amikor Heniko is visszaállt a többiek közé. Ezek után úgy táncolt, mintha a maszk eddig csak egy több tonnás súly lett volna. Olyan vad és szenvedélyes lett, amin még a többiek is meglepődtek.

- Mi a szösz? - gondolta Taylor meghökkenve. - Mi ez az extrázás?

- Bámulatos... - gondolta Alica. - Honnan van ennyi energiája? - Azonban a tánc már nem tartott sokáig, a csapat újra összeállt, végül pedig a zene is kiadta az utolsó taktusokat. A közönség hangos tapssal, füttyel és őrjöngéssel dicsérte a produkciót.

- Ez valami hihetetlen volt - mondta Alica boldogan, aki talán még életében nem élvezett úgy egy előadást, mint ezt a mostanit.

- És ez az este csak jobb és jobb lesz - súgta vissza Heniko.

- Igen tudom, boldog vagyok, hogy a része lehetek - suttogta, miközben élvezték a közönség ovációját. Nagyjából fél percig álltak ott, újra-újra meghajolva, végül pedig rájuk ereszkedett a függöny. Amíg a közönség még az előző produkció mámorát élvezte, addig a konferáló bejelentette a következő számot.

- Heniko! Nagyszerű voltál! - mondta Lola, aki elsőként akart gratulálni neki.

- Köszönöm, Lola. De most magadra figyelj! Ti következtek! Csak ügyesen! - bíztatta mosolyogva.

- De tudod, hogy ott van az a lépés - mondta kissé csalódottan. - Nem megy. Mindig elesek, bárhogy próbálkozom.

- Sikerülni fog, hidd el.

- És ha, nem?

- Arra ne is gondolj - mondta Heniko mosolyogva, és a kezei közé vette Lola kezeit - Meg fogod csinálni. Tudom. - Lola erre bátran biccentett, majd egy nagy levegő után a többiekkel vonult a színpadra.

- Jó nehezet tanítottál nekik - mondta Taylor kissé szemrehányóan. - Klasszikus balett, spicc cipő, ráadásul az arabeszk Lolának. Nem lesz piskóta dolog...

- Igen, tudom. Viszont nem lesz gond. Tökéletesen csinálják majd.

- De Lola még nem kész rá, hogy bemutasson egy arabeszket. Ezt neked is tudnod kellene!

- Arabeszk? - szólt közbe Alica.

- Majd Sue elmondja. Ő az élő balett szótár - közölte Jess, mire Sue fejbe vágta. - Áú!

- Szóval, az arabeszk nem más, mint az egyik lábon felvett testhelyzet, amelyben a másik láb kilencven fokra emelkedik hátrafelé. Eközben az álló lábnak megfelelő kar előre, a másik kar hátra nyúlik. Ez a póz akkor szép, ha a repülés látszatát kelti.

- És tényleg milyen szakszerű volt - ámult Alica. Sue erre mondani akart valamit, de aztán inkább elhallgatott. - De tényleg nehéz feladatnak hangzik.

- Az is! De persze Heniko lazán veszi...

- Nem veszem lazán! - ellenkezet Heniko. - Viszont, hogy megnyugtassuk a lelkedet, besegítünk egy kicsit.

- Mi van?!

- Van ám rád való méretben is fellépő ruha... - fejtegette Heniko árnyaltan.

- Hogy én is lépjek fel? De utána meg mi jövünk! Mégis, hogy öltöznék vissza annyi idő alatt?!

- Megmutatom - közölte Heniko, azzal elindult az öltöző felé.

- Te, most komolyan felmész velük is?! - kérdezte döbbenten Alica, miközben a távolodó Heniko felé fordult.

- Csak, ha kellek. Előbb nem. Viszont, ti menjetek öltözni. Veletek ellentétben nekem gyorsabb lesz majd.

- Vajon mit kellene elkövetni ahhoz, hogy nyugton maradjon? - kérdezte költőien Taylor, miközben Heniko eltűnt az öltözőben. Ezzel egy időben felcsendült Csajkovszkij méltán híres hattyúk tava alkotása.

- Mint a kis tündérek... - jegyezte meg Rosetta, amint a felgördülő függöny láthatóvá tette Loláékat.

- Ezek a fehér kis tütü ruhák, eszméletlen aranyosak.

- Komolyan már csak kis szárnyak kellenének meg egy jó vödör csillámpor!

- Anna... - nyögött fel May. - Viszont az a szőke kislány nagyon tehetséges - célzott Lolára, aki eközben nagyon őrlődött.

- Jaj, most fog jönni az arabeszk. Sosem sikerült még - gondolkodott. - Heniko számít rám. Meg kell csinálnom! Meg tudom csinálni! Meg tudom... - ismételgette magában. Majd amikor odaért a szám a kiemelt részhez, hozzá is kezdett. Sajnos, azonban elvesztette az egyensúlyát, és majdnem összecsuklott. Azonban, amikor már elkönyvelte az esést, érezte, hogy egy kar az övéért nyúl és megtartja. Azonnal kinyitotta szemét, és Heniko arcával találta szemben magát. Henikón pont olyan ruha volt, mint rajta. Haja hasonlóan feltűzve, arca bátorítóan mosolygott. Kecses és hibátlan állással tartotta Lolát.

- De gyönyörű... - álmélkodott Rosetta. A többiek is megbabonázva figyelték.

- Nem sikerült - suttogta csalódottan, miközben a többi társa folytatta a koreográfiát.

- Akkor próbáld meg még egyszer - bíztatta Heniko. - Gyere, csináld velem. - Lolának nem kellett több bíztatás, boldogan nekiállt még egyszer Henikóval.

- Nocsak! Lola még is csak tud - jelentette ki Taylor meglepetten.

- Lehetnél kicsit kedvesebb! - korholta Alica.

- Jól van, na. Henikónak tényleg jó hatása van rá.

- Nos, nem ő az egyetlen, akire jó hatással van Heniko... - célzott magukra Sue, mire mind a hárman mosolyogni kezdtek. Eközben Heniko olyan könnyedén mozgott a színpadon, mint egy hattyú. Hozzá olyan nyugalom társult, akár egy csendes patak. Ami azért volt különös, hiszen éppen az előbb perzselte fel az egész színpadot. Egyáltalán nem volt rá jellemző ez a stílus.

- Ezt nem hiszem el. Megcsinálta! - mondta Taylor, miközben Lola egy újabb arabeszket mutatott be.

- Gyorstalpaló... balettból jeles - értékelt Jess.

- Most mennem kell átöltözni - mondta Heniko úgy, hogy csak Lola hallja.

- Köszönöm, Heniko! Innen már menni fog! -felelt Lola. Heniko erre elmosolyodott, majd egy sasszéval egybekötött ugrással távozott a színről.

- Felvágós - dünnyögte Taylor vigyorogva.

- Mondd, hogy nem tetszett... - mondta Heniko, igaz már futtában.

- Az a cipő nem futásra van kitalálva ám... - bosszantotta tovább Taylor.

- Franc, akkor mibe megyek a maratonra? - kérdezte nevetve.

- Ne magyarázz, Heniko! Öltözz! - nevetett vele Alica is. Sietnie is kellett, hiszen Loláék már majdnem befejezték a produkciót.

- Jaj, hol van már Heniko? - aggodalmaskodott Alica, amikor már a színpadon álltak és várták, hogy felmenjen a függöny.

- Nyugi, csak befut - biztosította Taylor, egy időben a felgördülő függönnyel. Amint a függöny a végpontjára került, felcsendült egy rock and roll szám. A közönségnek már az első taktusok után a fülébe mászott. Amint pedig elkezdődött a szöveg, Heniko is megjelent a színen. Fekete nadrágot viselt, valamint egy fehér inget, a nadrághoz illő zakót. A fejére egy mutatós kalapot húzott, ami alá ügyesen elrejtette szép, hosszú haját.

- Csókkirálynak hívják a háta mögött... - Zengett, mire Heniko elkezdte játszani a szerepét. Nem csak táncolt, ezúttal színészkedett is, pontosan úgy, ahogy azt a szöveg megkívánta. - Az új fiút ki a telepre költözött. Ha bekapcsolja magnóját. A rock'n'roll száll az utcán át, odavonzza a lányok táborát. - Persze a lányokat sem kellett félteni. Taylorék is ügyesen hozták a karaktereiket.

- Nahát! Henikónak ilyen oldala is van? - döbbent meg Rosetta.

- Ha ilyen pasik szaladgálnának az utcán...- ábrándozott Mia kicsit hangosabban, mint szerette volna. Annáék természetesen meghallották, és egyből furán pillantottak rá. - Mi van? Mondom pasik! Hová gondoltok?! Idióták - bosszankodott dühösen.

- A moziból hazafele este, ha láttuk őt. Ölelkezve állt egy kapu előtt. - Erre Heniko átölelte Alicát, ami igencsak meglepte a társulat tagjait.

- Ezek meg mióta vannak ilyen jóban? - hökkent meg May.

- Ki tudja... - vont vállat Rosetta.

- Csend legyen már. Látni akarom!

- Mióta van a szemednek füle?

- De nagy poén Anna! - mérgelődött Mia újfent.

- Róla bárki megmondja, hogy tizenöt perc a rekordja. Nem mutatsz ma nála nagyobb menőt. - Erre Heniko elismerően megrántotta a zakóját, azzal a jelzésértékkel, hogy igaz. - Ő a Csókkirály, (király, király) ő a Csókkirály. (Csókkirály) - Erre a részre minden színpadon lévő fiú és lány táncra perdült. A közönség ütemesen tapsolt. Heniko egyszerre táncolt Alicával és Taylorral. Hármuk között tökéletes volt az összhang. - Ő a Csókkirály,(király, király) ő a Csókkirály. (Csókkirály) Ha feltűnik az ismerősök között, a lányok összesúgnak a háta mögött. - Erre a részre a társasság is susmogós pózt vett fel, majd egy kisebb zenei betét után, újra kezdődött a színészkedés. - A sarki bárba este, ha betér, a lányok lesben állnak kegyeiért. - Ezt a jelenetet is prímán megoldották a lányok. Rendkívül hitelesen adták elő, hogy odavannak Henikóért. - De ő csak lazán besétál, a Wurlitzerbe pénzt dobál.S az új ritmusra egy őrült rockot jár.

- Heniko sosem fogy ki a meglepetésekből - állapította meg Layla.

- Megdöbbentél? - kérdezte Yuri.

- Szerinted? Sose hittem volna, hogy ilyen oldal is rejtőzik benne.

- Hát, örülhetek, hogy lány. Hiszen ha férfinak született volna, a fantasztikus sármom sem érne semmit.

- Hát igen. A gyerekünk keresztanyja fantasztikus. - Yuri sokat mondóan nézett Laylára, amint felfogta a mondat tartalmát.

- Párdon. Mit is mondtál a „Hát igen" és a „fantasztikus" között?

- Azt, hogy a gyerekünk keresztanyja - ismételte meg határozottan.

- Gyerekünk? Mármint, hogy a kettőnké?!

- Nyilván kettőnké - mutatott rá a lényegre Layla.

- Komolyan? Akkor apa leszek?!

- Hát... nagyon úgy fest.

- Istenem, de szeretlek! - mondta, majd forrón megcsókolta szerelmét.

- Karjaiban kiválasztott lány. - Most Taylor volt az a szerencsés kiválasztott. - Egy oltári jó gyöngysor a nyakán. A lépcsőházi kanyarban, csókolózik elbújtak. - Erre Heniko kalapját oldalra húzta, hogy a közönségnek csak a gesztus jöjjön le.

- Hihető nem? - kérdezte Heniko vigyorogva.

- Hogyne, Mr. Nagymenő. Nyomjuk meg még a végét! - súgta vissza.

- S a szomszédok, irigyen bámultak. Ő a Csókkirály,(király, király) ő a Csókkirály. (csókkirály)
Ő a Csókkirály,(király, király) ő a Csókkirály. (csókkirály) Ha feltűnik az ismerősök között, a lányok összesúgnak a háta mögött. (csókkirály) Ha feltűnik az ismerősök között, a lányok összesúgnak a háta mögött. király, király, csókkirály) Ő a szédítő,(király, király, csókkirály) ő a hódító,(király, király, csókkirály) Ő a mámorító,(király, király, csókkirály) ő a csábító,(király, király, csókkirály) Úgy szeretnék, én, lenni a csókkirály.

A végpóz után Henikóék hatalmas tapsot kaptak. Sokan felállva tapsoltak. Ez az előadás is majdnem akkora sikert aratott, mint a nagyok első produkciója. Kenneth úr rendkívül elégedett volt. Nem sejtette, hogy egy ilyen adományest ekkora meglepetést okoz majd neki. Heniko ekkor Taylorra pillantott, aki azonnal értette a célzást. Kilépett a társai közül, és a fix mikrofonhoz ment.

- Reméljük, tetszett a produkciónk - kezdett bele, így a taps alább hagyott. - Most pedig szeretnénk megkérni az igazgatónőnket, hogy fáradjon fel a színpadra. - Mary a függöny szélénél értetlenül nézett, de többen is mutatták neki, hogy jöjjön, így bevonult. Időközben egy fiú felpakolt egy széket a színpad elejére szemben a csapattal. - Kérem, igazgatónő foglaljon helyet. Az ön számára is készültünk egy kis meglepetéssel, meg természetesen a közönségünknek is. A következőben egy kisfilmet láthatnak - mondta, miközben a többiek szép lassan kivonultak a színpadról. - A filmet a kialakult helyzet ihlette, de bármiféle hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve. A mű címe: Money, money, money. Jó szórakozást! - tette hozzá vigyorogva. Mary arcán érdekes kifejezés szökött át, azután lekapcsolódtak a fények.

Hamarosan megjelent a kisfilm bevezetése, azután kezdetét vette maga a film is. A zenéje, ahogy azt Taylor szavaiból sejteni lehetett, az Abba ikonikus száma volt. A képen Mary irodája tűnt fel, a kép pedig lassan közeledett az asztal felé. Az asztalra borulva egy Maryhez hasonló nő volt. Egészen elcsigázottan ült a székében. Mary ekkor hirtelen a szája elé kapta a kezét, mert sejtette, hogy mit fog látni.

- Dolgoztam éjszaka - Amint felhangzott az első mondat a nőalak nagy nehezen ülésbe tornázta magát. Azonnal kiderült, hogy a Mary paródia elkövetője Heniko. Kicsit öregítettek a sminkjén és tökéletesen játszotta a szerepét. - Dolgoztam egész éjszaka, hogy kitudjam a számláimat fizetni - énekelte, miközben elkeseredetten a levegőbe dobott egy regiment papírt.

- De szomorú - énekelte az ajtóban felbukkanó három fiú, mire Heniko döbbent képpel pattant fel az asztaltól.

- És soha sem tűnik úgy, hogy maradt volna egyetlen penny is csak nekem - énekelt újra Heniko, miközben gondterhelten mászkált a kiskosztümjében és a magas sarkújában.

- Ez annyira rossz - énekelt újabb három diák, ezúttal egy kétajtós szekrényből kibújva. Erre Heniko odatopogott, és gyorsan rájuk zárta, miközben eltúlzott mimikával értetlenkedett.

- Álmaimban, van egy tervem. Ha fogok magamnak egy gazdag pasit, soha sem kéne többet dolgoznom, bolondoznék és báloznék - Heniko kimondottan jól játszotta a szerepét. Tökéletesen hozta az álmodozó nő szerepét. - Pénz, pénz, pénz. Vicces lehet a gazdag emberek világában. - A refrénre Heniko kilökte az irodaajtót, és elkezdett menetelni a folyóson. A kamera eközben több szögből vette őt. Az otthon kinézetét szerkesztő programokkal kissé romosabbá varázsolták. Pár gyerek néha felbukkant a folyóson, szándékosan eltúlzott szegényes ruhákban. - Pénz, pénz, pénz. Mindig napos a gazdag emberek világában. Aha-ahaaa bármit megtehetek, ha lenne egy kis pénzem.
Ez a gazdag emberek világa. - Míg Heniko énekelt, több nagy és kisdiák táncolt a folyósokon, miközben igazgatónőjük érintésére bizonyos dolgok tönkrementek az iskolában. Heniko lement a lépcsőről és megállt az egyik faliújság előtt, amin egy férfi képe volt. Bár ténylegesen nem Will arca volt ott, mégis sejthető volt, hogy ezzel neki céloznak. - Ilyen férfit találni nehéz, de nem tudom kiverni a fejemből. - Énekelte szomorúan nézve a képre.

- De szomorú - jelent meg három új diák, akik között most ott volt Taylor és Alica is.

- De ha, ez még is megtörténne és szabad lenne, akkor sem akar eljegyezni - Erre Heniko stílusosan egy gombostűt vágott „Will" arcába. A valóságos Will persze majd felrobbant ennek láttán.

- Ez annyira rossz - énekelte Jess és Sue.

- Nos, ezért el kell, hogy utazzak, el kell mennem, Las Vegasba vagy Monacoba. És szerencsésen megnyerni egy játékot, hogy az életem többé nem lenne ugyan olyan - énekelte Heniko a szokásos erős gesztikulációval. - Pénz, pénz, pénz. Vicces lehet a gazdag emberek világában. Pénz, pénz, pénz. Mindig napos a gazdag emberek világában. Aha-ahaaa. Bármit megtehetek, ha lenne egy kis pénzem. Ez a gazdag emberek világa. - Ennek a refrénnek a végére az egész otthont átvarázsolták egy luxus házzá. Elképesztő pompa, akár egy kastély. A gyerekek formaruhában táncoltak, volt, aki aranyérmékhez hasonlóakat dobált, mások papírpénzből hajtogattak figurákat. - Pénz, pénz, pénz.
Vicces lehet a gazdag emberek világában. - Énekelte Heniko, miközben most egy igen elegáns ruhában pompázott. Úgy festett akár egy tehetős lady. Gyöngyékszereket viselt, miközben egy a lépcső tetejéről papírpénzeket dobált a „diákjainak". A következő refrénnél már egy halom pénzben feküdt és össze-visszaficánkolt. Markolászta a papírosokat, pénzangyalt készített. - Pénz, pénz, pénz. Mindig napos a gazdag emberek világában. Aha-ahaaa, bármit megtehetek, ha lenne egy kis pénzem. Ez a gazdag emberek világa.

Aztán váltott a kép, hirtelen visszakerült a jelenet Mary irodájába, ahol a nőalak újra az asztalon feküdt. - Ez a gazdag emberek világa - énekelte újra, amivel egy időben, mintha csak felriadt volna egy álomból, aztán a filmnek vége lett. A közönség persze újra tapsviharral jutalmazta a látottakat. Mary is felállva tapsolt, miközben potyogtak a könnyei a nevetéstől. Eközben a kisfilm főkoloposai megjelentek a színpadon, hogy kiélvezzék a sikerüket.

- Ez eszméletlen volt - mondta Mary, bár igazából csak leolvasták a szájáról, mert annyira tapsoltak, hogy lehetetlen volt bármit is érteni. Henikóék elégedetten hajlongtak. Pár perc után aztán Mary lépett a mikrofonhoz.

- Nehezen találom a szavakat - kezdett bele Mary. - Ezek a gyerekek elképesztőek. Főleg, te Heniko. El sem tudom képzelni, honnan jönnek belőled ezek a különleges ötletek. - Heniko erre csak mosolygott. Büszke volt, hogy ez a titkos projekt is sikeres lett. - És ha már nálad tartunk. Tudom, hogy terv szerint nem így akartátok, de szeretném, ha a következő produkcióban inkább énekelnél a tánc helyett. - Heniko, mosolya gyorsan alább is hagyott a kérésre.

- Mi? - kérdezte Heniko döbbenten. - De hiszen...

- Tényleg azt kellene - erősködött Taylor is. - Hozzád illik legjobban a szöveg - érvelt vagányan.

- Minket figyelnek... - suttogta Alica, Henikónak, aki még mindig nem mozdult. - Muszáj volna tenni valamit!

- Jól van, legyen - adta be végül a derekát, majd elindult a mikrofon felé. Mary lemenetel közben megszorította Heniko vállát, aki erre mosolyogva pillantott rá. Beszélniük sem kellett, így is értették egymást. A mikrofon elé állva, kicsit idegesebbnek érezte magát, de igyekezett ezt elnyomni magában. - Nos... - kezdett bele egy nagyobb sóhaj után. - Arra nem számítottam, hogy nekem is mikrofon elé kell lépnem. Viszont, ha már így alakult, akkor mondanék pár szót, a dal előtt - közölte, amin Mary is igen elcsodálkozott, hiszen, ahogy az ő rögtönzése, úgy ez sem volt a tervben. - Heniko Madcap vagyok. A Kaleido színpad társulatának tagja. Elmondtam, bár a legtöbb embernek valószínűleg ez nem újdonság. - Erre páran fel is nevettek a társulat tagjai közül. - Az viszont az lehet, hogy itt vagyok. Okkal tehetik fel maguknak a kérdést, hogy mit keresek itt. Talán Kalos Eido nem fizet eleget? - merengett, amivel újra megnevetette a közönségét. Kalos ellenben kissé összeráncolta a szemét a hallottakra. - Nos, nem erről szó sincs - váltott újra komolyra Heniko. - Elmondom az okot. Az ok, amiért itt vagyok, az nem más, mint a tehetség. Önök is láthatták, hogy ezek a fiatalok fantasztikusak. Bámulatosan ügyesek, okosak és a nehéz sorsukat kinevetve, büszkén mutatták meg magukat és képességeiket a világnak. Az ilyen egyéniségek ritka kincsek, akik támogatásra szorulnak. A mi dolgunk pedig az, hogy segítsünk, nem pedig az, hogy elvegyük a tetőt a fejük fölül - Mondatával egy időben eddig Willre pillantott, majd újra a nagyérdemű felé. - Az ittlétem alatt rájöttem, hogy tennem kell valamit ezekért a gyerekekért, és fogok is.

- Heniko, mégis mire készülsz? - gondolkodott Mary, és Tayloréknak is hasonló gondolatok kavarogtak a fejükben.

- Mielőtt csatlakoztam volna a Kaleido színpadhoz, egy másik cirkusz társulatának tagja voltam. Az ott töltött évek alatt sikerült összeszednem egy bizonyos mennyiségű tökét, nagyjából tízezer dollárt. Ebből az összegből fogom megalapítani a Madcap alapítványt, aminek az itteni tehetségek gondozása lesz a feladata. - A kijelentést döbbenet és suttogások követték. Heniko még várt pár pillanatig aztán folytatta. - Továbbá a következő, és a jövőbeni fizetéseim nyolcvan százalékát, szintén az alapítványra fordítom majd.

Gondoltam megosztom veletek, hogy melyik dalok inspiráltak a fejezet megírása közben. A következő fejezetben is tervezek hasonló lábjegyzetet.

A legkisebbek tánca:

A legnagyobbak tánca:

Loláék tánca:

A nagyok második tánca:

A meglepetés video:

    Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393