41.

Mivel idővel nagyon jól álltak, simán belefért, hogy teljesen tökéletesítsék a koreográfiát. Legalább még tizenötször táncolták el, mire Heniko bemutathatónak érezte a táncot.

- Úgy érzem, kész vagyunk - mondta magabiztosan. - Most már tökéletes az egész. Köszönöm a figyelmet és a fegyelmet is. - Mondatára többen felnevettek. - De tényleg. Ennyi azért kellett. Fapofával és vasszigorral unalmasabb lett volna. Büszke vagyok a csapatra!

- Szóval nem vagyunk tök bénák! Ez bíztató! - jegyezte meg James vigyorogva.

- Figyeljetek ide - kezdett bele motivációs szándékkal. - A legfontosabb, hogy élvezzétek, amit csináltok. Ha hibáznátok, egyszerűen csak tegyetek úgy, mintha mi se történt volna.

- Nyugi, tanár nénik gyöngye! Nem hagyunk cserben! - biztosította James.

- Ja, de bükkben sem - vitte tovább a szójátékot Jane kacsintva. - Olyat mutatunk be nekik, amitől leesik az áluk!

- Helyes! Csak energikusan és lendületesen - tette hozzá Heniko.

- Úgy lesz! - biztosították közösen.

- Akkor hát... Show Time! - buzdította őket, majd a nézőtér felé fordult.

- Végeztünk a felkészüléssel. Készek vagyunk előadni - közölte bátran.

- Nem lépsz vissza? - kérdezte Kalos, bár ez csak formaság volt a részéről.

- Visszalépni? - kérdezett vissza Heniko hitetlenkedve. - Még a szó jelentését sem ismerem!

- Ja, meg még más szavakét se - tette hozzá James, amivel kiérdemelt egy tarkócsapást a lánytól. - Áu!

- Örülj, hogy ennyivel megúsztad! Kíméletlenebb is tudok lenni!

- Persze... - flegmázott James, ami szintén nem volt jó ötlet.

- Harminc egykezes fekvőt, most! - utasította Heniko.

- De hát kezdés van! - ellenkedett James bizakodva.

- Belefér. Két perc alatt csak végzel. Azt még megvárjuk.

- Mi?! Két perc alatt harmincat?!

- Már csak egy perc, negyvenöt másodperc. A helyedben elkezdeném - adta a jó tanácsot a lány.

- Hát ez nem igaz! - bosszankodott a srác a földre ereszkedve, majd belefogott a büntetés végrehajtásába. - Mindig csak engem szívatsz!

- Ha tovább jár a szád, akkor csak minden második számít egynek - tájékoztatta, mire James azonnal elcsendesedett. - Különben semmi bajom veled James, csak nem tudod hol a határ.

- De tudom! A mexikói például kétszáztizenhét kilométerre van innen.

- Nem ország határ, te nagyon hülye! - nevetett Heniko. - Oké ennyi elég. Díjazom a lelkesedésed.

- Köszönöm! - hálálkodott felpattanva. - Elméletben megcsináltam. Még többet is!

- James, ne fárassz, kérlek!

- Pedig azt még élvezném is - mondta egy pajkos mosollyal.

- Esküszöm, én, megverlek!

- Nyugi, Heniko - nyugtatta Emma. - Amilyen jó erőben vagy, még a végén baja esik.

- Baja esik? - kérdezett vissza Heniko felvonva egyik szemöldökét. - Én nem végzek fél munkát. Természetesen nem marad életben.

- Szép halál lesz. A harcias csajokat szeretem.

- Nahát! Nem is tudtam, hogy ilyen hasonló az ízlésünk - mondta Heniko gonoszan, hogy végre békén hagyja a másik.

- Mi van?! - nyikkant fel James, mire a többiek jól kiröhögték.

- Fellépés. Kezdjük is el. Mindenki a helyére! - Szavai elegendőek is voltak, hogy cselekvésre bírja a csapatot. Heniko gyorsan eligazította Kent, majd ő is a helyére ment.

- Mehet? - kérdezte, amint Heniko is beállt. A lány felelete csak egy biccentés volt, mire a fiú cselekedett is. Mindenki nagyon jól csinálta a maga posztját. Az eleje lassú és precíz volt, aztán pörögtek az események.

- Hű, de nagyon lendületesek! - ámuldozott Mia.

- Heniko egyszerűen elképesztő - suttogta May. - Komolyan, ha nem tudnám, hogy az akrobatikában is milyen jó, véteknek tartanám, hogy mást is csinál a táncon kívül.

- Szerintem az is menő, hogy miatta a többiek is sokkal jobbak. Sőt! Őket nézve még nekem is kedvem lenne csatlakozni - mondta Rosetta izgatottan. A közönség véleménye is hasonló volt. Leszámítva talán a tánctanárt. Az ő sokkos állapota most tetőzött igazán. Kalos ellenben elégedetten mosolygott. Ő nem várt kevesebbet a lánytól. A mellette ülő Lucio teljesen le volt döbbenve a csatapával egyetemben.

- Ez a csaj, fú... - mondta egy olasz srác izgatottan. - Ez aztán a tüzes kiscsaj!

- Nem tudom nem azt nézni, amit a testével művel – helyeselt egy másik.

- Szerintem passzolna Carloshoz – vélekedett egy harmadik. - Tényleg, Carlos! Mint gondolsz erről a Kaleido cicáról?

- Hogy mit gondolok? – kérdezte, miközben érdeklődő tekintettel a térdeire könyökölt. – Azt, hogy ez a csaj kell nekem.

- Egy éjszakára legalább, mi? – húzta az agyát az egyik haverja.

- Ki tudja... benne talán több is lenne, mint egy.

- Én azért óvatosan vadásznék egy ismeretlen vadászmezőn – szólalt meg srác, aki eddig nem nagyon vette ki a részét a beszélgetésből. – A legfelségesebb vadra nem csak egy üldöző áhítozik.

- Kösz – mondta gúnyosan Carlos. – Pont egy ilyen közhely hiányzott a témához – mondta, mire barátai nevetni kezdtek. – Különben nem hiszem, hogy lenne itt bárki, akitől tartanom kellene.

- Szerintem nincs igazad.

- Mert? – érdeklődött, mire az említett Leon felé biccentett.

- Oswald? Annak az alaknak nincsenek érzései. Nem hiszem, hogy sok vizet zavarna.

- Ha, te mondod... - felelt vállat vonva, de magában folytatta. - Hidd ezt, ha ettől megnyugszol. Ebből kis látszik, hogy te, nem láttad azt a tekintett, amit én. – Hirtelen aztán feleszmélt gondolataiból, mert erős taps és füttyszót hallott.

- Szuper volt! – kiabálta Marion és Rosetta kánonban.

- Ez már döfi, kisanyám. Te aztán tudod, mitől döglik a légy! Feltétlenül többet kell együtt dolgozunk! – helyeselt Caty.

- Köszönöm szépen – hálálkodott Heniko. – De együtt csináltuk, szóval közös az érdem – Mosolygott a társaira.

- Ne szerénykedj, Heniko – torkolta le Jane. - Ha te nem vagy, mi sem lettünk volna ilyen jók.

- Hát igen...- kezdte színpadiasan. - Aki tud, az tud...még a bénákkal is tud mit kezdeni – játszotta meg magát, de azután elhallgatott. – Nem, ez nem én vagyok.

- Heniko kisasszony - lépett elé a tánctanár, mire a többi táncos is figyelni kezdett. - Bocsánatot kérek. Igazad volt. Ez egy másik szintje a tanításnak. Őszintén gratulálok.

- Elfogadom a bocsánatkérését, és köszönöm az elismerést – felelt nyugodt hangon.

- Még szép, hogy bocsánatot kért! - jelentette ki Ava szúrósan. – Enyhén szólva önelégült barom volt!

- Mindenki tudja, hogy Heniko koreográfus volt – folytatta Kim. – Magától értendő, hogy ő is ért hozzá!

- Jó most már mindegy...- szakította félbe Heniko. – A lényeg, hogy nagyon jók voltatok.

- Köszi, Heniko. Volt kitől tanulni – mosolygott Emma, azután pedig minden táncos Kalos felé fordult.

- Nem mondhatok mást csak azt, hogy örülök, hogy a színpadom csapatát erősíted.

- Én örülök, hogy a része lehetek ennek a csodának.

- A barátom és a csapata rendkívül le vannak nyűgözve. Saját szemükkel láthatták, hogy milyen magas színvonalon dolgozunk itt.

- Ó, az olaszok? - kérdezte Heniko őszinte meglepődéssel. – Már meg is jöttek?

- Végig itt voltak. Észre se vetted őket? – lepődött meg Kalos is.

- Ööö... Nagyon leszid, ha nemmel felelek? – kérdezte kissé zavartan, mire a legtöbben kegyetlenül nevetni kezdtek. Köztük volt, azaz olasz fiú is, akit Carlos olyan csúnyán leoktatott. Pino ugyanis tökéletesen értette a lány szavait.

- Oké most, hogy mindenki kellően kinevette magát, javaslom, menjünk enni valamit! – tanácsolta, Heniko a táncosainak.

- Ez jó ötlet! – helyeselt Anya. – Már én is farkaséhes vagyok.

- Akkor mindenki átöltözni, és találkozunk az ebédlőben – mondta, azzal ő el is indult az ajtó felé. A többiek is osztották a véleményét. Egyszerre egészen sokan távoztak a gyakorló teremből.

- Hé - lökte oldalba Yuri Leont. - Hallottad?

- Nyilván, nem vagyok süket – válaszolt szúrósan.

- Menj utána... – javasolta a szőke.

- Minek?

- Mi az, hogy minek?! Talán azért, hogy beszélj vele! Kezdettnek jó lenne eljutni arra a szintre, hogy ne ordítsátok le egymás fejét három szóváltás után.

- Kösz, de nincs szükségem a tanácsaidra.

- Lépjünk már túl azokon a részeken, ahol bunkózol. Csak egyszerűen menj!

- Jó megyek, csak szállj már le a témáról – mondta végül a francia, majd mielőtt Yuri bármit mondhatott volna, ő is kilépett az ajtón.

- Yuri! – hallotta saját nevét a szőke.

- Tessék, Kalos – fordult a főnöke felé.

- Merre van Leon?

- Izé... azt hiszem a szobájába ment – füllentett egy kicsit, mert nem akarta Kalos orrára kötni, hogy valójában hova küldte a franciát.

- A szobájába? – kérdezett vissza Kalos kissé érdekes arccal, amit Yuri is észrevett.

- Talán valami gond van?

- Á, semmi – tagadta le Kalos. – Végül is ráér.

- Akkor jó. Ha egyéb nincs, akkor én is mennék.

- Persze, menj csak – bocsájtotta útjára Kalos, majd nemsokára azon kapta magát, hogy egyedül maradt. – Ha jól sejtem, Heniko biztosan nem szólt Leonnak. - gondolkodott. - Ha pedig igazam van, akkor Leonnak igen nagy meglepetésben lesz része, ha ott találja majd magánál...

Eközben Leon éppen megétkezett a szobája elé. Tekintve, hogy nem akadt Heniko nyomára, inkább úgy döntött visszavonul. Nem volt kíváncsi a vendégelőadókra, így elhatározta, hogy majd csak a vacsora vége csatlakozik. Akkor a lánynak majd nem lesz alkalma, hogy kitérjen előle.

- Hé, mi van ezzel az ajtóval?! – döbbent le, amint észrevette, hogy az ajtó kinyitásához, bizony nem volt szükség a kulcsára. 

     Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393