40. Heniko a koreográfus
40.
- Jó pihi - kiáltotta Heniko egy tömör és intenzív menet után. Szavaival egy időben a legtöbb táncosa a földre rogyott.
- Az...ta. Nagyon... Elfáradtam - mondta Jane kissé darabosan. - De ez hihetetlen! Már rengeteget haladunk vele.
- Hát, de ez a mozdulat! - nevetett fel Anya két szusszanás között. - Az csúcs! James csípőrántásán meghalok!
- Alig tudom nem elröhögni magam - szállt be a beszélgetésbe Emma.
- Nagyon sudár csávó vagyok, mi? - játszotta az arcát James. - Ez a csípőmozgás sem terem ám minden bokorba. - Több se kellet, újra szakadt a társaság a nevetéstől.
- Fogd már be! - csitította Jane nehezen, mivel még mindig röhögött.
- De ami igaz, az igaz. Nem véletlenül kell ez csinálnom. Heniko észrevette ezt a tehetségemet, igaz? - Kereste tekintetével a lányt, akit végül meg is látott nagyjából öt méterre onnan. Éppen lépésről lépésre mutatta Kimnek, hogy mit kell csinálnia.
- Nem azt mondta, hogy pihi? - kérdezte Jay meglepetten.
- Hát azt hiszem, az csak nekünk szólt.
- Heniko annyira tehetséges...- mondta Ida csodálattal.
- Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű - tette hozzá Jane.
- Tényleg az - helyeselt Jay is.
- Nagyon jó nő. Átlagon és toppon felüli, és... azta rohadt! - csusszant ki James száján, amint meglátta, mit csinált a lány. - Én meg dicsértem magam a csípőmozgásomért. Az övé már egyenesen törvénybe ütköző!
- Már a megjelenése is az, ha nem vetted még észre.
- Dehogy nem, pontosan azóta álmodom szépeket. Hé, Heniko! - kiáltott oda a lánynak. - Nagyon szexin nyomod! – szólt elismerően, mire Heniko odafordult.
- Tetszik mi? – kérdezte ravaszan.
- Na, ná. Adsz külön órákat?
- Neked nincs szükséged külön órákra – felelt Heniko, mire James elégedetten elmosolyodott. - Öcsi – tette hozzá gúnyosan, mire Jamesben egy világ dőlt össze.
- Öcsi?! – nyikkant fel kissé hisztérikusan. – Még, hogy én?! Te, önbizalom romboló boszorkány! - fakadt ki.
- Ha még kettőt szólsz, békává változtatlak...- közölte nyugodtan, ám közben végig csak Kimmel foglalkozott. Társai jól ki is nevették.
- Hé, ti meg kinek az oldalán álltok?! – támadt neki a társainak.
- Ez egyértelmű. Heniko oldalán - mondták egy emberként, mire James fárasztón legyintett.
- Azért sírni nem fogsz ugye? – cukkolták a többiek.
- Dehogynem...- kapott az alkalmon, s már szipogott is, persze csak színpadiasan.
- Jó, de mielőtt megtörténne a tragédia, megcsináljuk a koreográfiát – szólt közbe Heniko.
- Jó csináljuk!
- Helyes. Szóval ott hagytunk abba, hogy megvan az eleje, aztán a spárgások felállnak, a többiek addig fél lábon állnak karkörzés megy közben, majd csípő...ugye James?
- Aha – helyeselt a srác.
- Aztán hátrafordulunk. Forgás a bal lábunk körül, persze még mindig háttal. Bal kéz fent, a jobb kéz pedig a földdel párhuzamosan. Ezt követően a jobb lábbal oldalra, bal kéz le, a jobb a földdel párhuzamos. – A csapat Heniko szavaival egyszerre hajtották végre a mozdulatokat. Ennyi idő alatt, már megszokták a lány tanítási módszerét. - Átfordulunk a nézők felé, jobb kéz a test mellett, a balt pedig leengedem, majd mellkas kör, csípő kör és fej körzés.
- Á! Már megint az a csípő – szólalt meg James izgatottan.
- Még lesz is benne – biztosította a lány.
- Az én kedvemért van?
- Hát nem egészen – vallotta be Heniko. - Igazából főleg azért, mert jól nézi – magyarázta, mire James egészen elszomorodott. – Viszont jól haladunk. Ez már nagyjából a negyede.
- Negyede?! – döbbentek meg a többiek.
- Igen, de hamar meglesz a többi is. A fejkörzés után hátratopogunk, és közben csinálunk egy kis édeskedős kézmozdulatot. Mintha csalogatnánk valakit. Azután
megállunk, és indul egy sasszé, sasszé ugrás kombináció, aminek a végén a földre térdelve kell megérkezni, és ráhajolunk. Meg szeretném nézni eddig.
- Oké – egyeztek bele a többiek.
- Beszámolásra indulunk. És öt, hat, hét, nyolc és sasszé, sasszé, hopp. – Heniko kicsit elhűlt a látottakra. Kissé jobbra számított. – Khm, gyermekeim. Ez meg mi volt?! Senki se sértődjön meg, de most szigorú leszek! Emma. Ha a spárga megy, akkor itt is nyugodtan bemutathatsz egy spárgaugrást. Hidd el, nagyon jó lesz! Különben halkan megjegyzem, ez minden spárgás lányra vonatkozik. Jay. Nem kell nézned a többieket. Amit, te csinálsz, az tökéletes, tehát ne nézelődj, mint kóbor kutya a húsboltban. James. Matek! Kérlek, csak nyolcig kell elszámolni!
- Nem tehetek róla... – mentegetőzött. – Hiányoztam, amikor számolni tanultunk.
- Akkor majd valaki tanítsa meg neki! Mert a számolás nagyon fontos! De nem csak itt, hanem bármilyen akrobatikai gyakorlatban. Tenny, ne siess sehova. Jane, a tied hibátlan, csak legyél sokkal határozottabb. Most, hogy kaptatok néhány instrukciót, mutassátok meg még egyszer. És öt, hat, hét, nyolc, és egy, kettő, három, és sasszé, sasszé ugrás. – Ezúttal Heniko már sokkal elégedettebb volt. – Szuper! Olyanok voltatok, mint a kis tollpihék! Örülök, hogy senki sem csapta oda magát a földhöz. Mondhatom tovább?
- Igen!
- Hű, de lelkesek... – jegyezte meg Layla csodálkozva.
- Igen. Heniko nagy hatással van az emberekre – fejtegette Caty.
- Ez a tulajdonsága kicsit Sorára emlékeztet.
- Igen, ő is nagy hatással volt az emberekre.
- Főleg Leonra...- tette hozzá Yuri kicsit meggondolatlanul.
- Mit mondtál, Yuri? - kérdezte Layla egy érdekes arckifejezéssel.
- Semmit – tagadta le gyorsan.
- Yuri...- ismételte Layla számon kérő hangsúllyal.
- Igen, Leon? – szólalt meg Yuri, mintha csak a francia szólt volna hozzá. - Persze már megyek is! Bocsánat, hölgyeim – mentette ki magát, majd sietett Leonhoz. – Hú, hallod... majdnem lebuktunk.
- Tunk? Nem emlékszem, hogy én mondtam volna bármit is. Egyszerűen túl sokat jártatod a szádat – közölte vele Leon egyszerűen.
- Kösz, hogy ilyen megértő vagy – gúnyolódott. - A barátnőd nagyon elbűvölő.
- Barátnő? – Vonta fel a szemöldökét a férfi.
- Hát Heniko – magyarázta. - Nem is tudtam, hogy így tud táncolni. Kíváncsi lennék, hogy...
- Yuri, fogd be.
- Jól van, jól van. Már viccelni sem lehet veled te, hős szerelmes – hitetlenkedett Yuri, ám aztán komolyra váltott. – Félek, azzal az olasszal még gondok lesznek. Ha szemmel tenni lehetne valamit, már biztosan megtette volna.
- Na, ne mond. Ha nem szólsz, észre sem veszem... - gúnyolódott Leon.
- Hogy a francba tudod ezt csinálni? Most komolyan. Biztos vagyok, hogy egyszer sem néztél oda!
- Kilian, nem mindegy ez neked? Inkább menj vissza Layláékhoz.
- Bocs, hogy segíteni akarok – mondta sértetten, majd helyet foglalt. Leon hitetlenkedve az égre emelte a szemeit, ám nyugodt külseje csupán a felszín volt.
- Igaza van - gondolta. – Ki tudnám tépni a szemeit, hogy így mer ránézni. Azt hiszem, jobban figyelnem kell Henikóra, mint eddig bármikor.
- Folytatom – hallatszott újra a lány hangja. - Ez itt egy gyors rész lesz. A térdelésből egy lábra kell felállni, és olyan magasra rúgsz fel, amilyen magasra csak tudsz. Persze mindezt úgy, hogy ne egy állati nagy zakózás legyen a vége. Rúgás közben a kéz kinyújtódik. Ezt kétszer és gyorsan kell megcsinálni, aztán felállsz, és egyből forgás, majd mélyen hajolva lépsz oldalra, úgy, hogy ez egy nagy lépés legyen. A fejedet is viheted bele, de ez ízlés dolga. Ezt követően megállunk, majd cukin hátramegyünk.
- Cukin? – Heniko gonoszan elmosolyodott, amint meghallotta az értetlenséget.
- Igen az, mert úgy néz ki, hogy lépés, aztán fél lábon ugrasz egyet, közben a kezed oldalt úgy, mintha el akarnál repülni, de ezt behajlított könyökkel.
- Ez vicc ugye? - kérdezte James sokkosan. - Vagy nem?
- Nem. Ezt fogjuk csinálni.
- De ez égő! Sőt! Rohadt ciki!
- Képzeld azt, hogy bohóc vagy – próbálta jobb belátásra bízni Heniko.
- De ez nevetséges!
- Fütyülök rá! Ez lesz. Törődj bele!
- És ha nem?
- Ne akard tudni.
- Talán megversz, vagy mi? – humorizált James.
- Fent tartom a lehetőségét.
- Nem fogok megijedni tőled! – reagált bátran.
- Azt majd meglátjuk. Most viszont megyünk tovább.
- Lerázol?! Csak ilyen lazán?! És mi van a férfiúi büszkeségemmel?
- Nem különösebben érdekel...- vonta meg a vállát a lány. – Különben férfiúi? Szerintem, arra még várnod kell pár évet – tette hozzá gonoszan, mire James döbbenten kezdte kapkodni a levegőt. – Tehát, a folytatás - folytatta Heniko, mit sem törődve a szilánkjaira tört Jamessel. – Egy, kettő, három és egy hopp, kettő hopp, három. Ez az. Most háttal vagyunk. – Ezután Jamesre pillantott. - Valaki mossa már fel Jamest légy szíves. Itt nagyon útban van – tért ki egy pillanatra, azután visszatért a koreográfiához. – Tehát háttal vagyunk, a kezeket a tartón összekulcsolva, majd jön egy csípőkörzés.
- Csípő? - hegyezte a fülét James, aki már talpra is szökkent a motivációra. Persze a csapat röhögni kezdett rajta.
- Igen, jól hallotta, Sherlock – mondta Heniko is vigyorogva. - És ez még mind semmi!
- Semmi?!
- Semmi! Mert ez után azt fogjuk csinálni, hogy jobb kéz a fenékre, majd a bal is, aztán előrehajol, és vissza.
- Hűha...- mondta Jane elképedve.
- Ez nagyon szexi - tette hozzá Brea is.
- Heniko, hol is dolgoztál ez előtt? – érdeklődött James.
- Mert? – kérdezte Heniko csodálkozva. – Egy kis szexiskedés elég hozzá, hogy rosszat feltételezz rólam?
- Dehogy - mondta vigyorogva. – Csak kíváncsi voltam.
- Ha azt hiszed, zavarba tudsz hozni, tévedsz. De nem érünk rá erre a továbbiakban. Szóval, amint ez megvolt, oldalra fordulunk. Csípő is oldalra, csettint, aztán két fél forgás, hogy szembe érkezzünk. Jobb láb előre, keresztezve a bal elé lép, oldalra csettint, bal lábbal ugyanez, aztán megint jobb és bal. Aztán a negyedik számolásra a bal lábadon állsz, jobb láb nyújtva oldalt. Fejedet is arra fordítod, és helycsere jön. Aki most bal oldalt van, az jobb oldalra megy, és ugyan ez fordítva. Ebből három ilyen helycsere van, de a legvégén mindenki marad az új oldalán. Elnézést, a hadarásért, de már nincs sok, és gyorsan ismertetni akarom. Forgás közben kezek nyújtva, aztán ugrás előre, jobb láb oldalra felhúzva, majd a jobbal, de ott csak simán előre és le. A földre feltérdere érkezünk. Fej hirtelen fel, miközben a kezed a földön van. Azon támaszkodsz, és mivel guggolsz, ott átfordulsz egy teljes fordulattal. Miután ez megvan, feltérdelsz és mellkas rázás. James, tudom, hogy kikívánkozik belőled, de ne szakíts félbe – tért el a témától, látva, hogy James szólni akart. - Szóval kiugrasz oldalra, bal kezed a levegőben felfelé, a jobbon támaszkodsz. Kiugrasz oldalt terpeszbe kétszer, a harmadikban fel kell lendítened magad azzal a kezeddel, amivel támaszkodsz. Ez úgy érzem, hogy állásba. Ott egy mellkasemelés kézzel, majd kiugrasz oldalra, baloldalra, majd jobbra, balra, jobbra. Az első ugrásnál a bal lábaddal a kezed is nyújtva van. Jobbra ellentétesen. Aztán a kéz kétszer lent. Fordulás és jön az édeskedős mozdulat. Aztán sasszé, sasszé, sima forgás, forgó ugrás. Érkezés lecsúszva a földön jobb láb és jobb kéz támaszt. Bal kéz a levegőben, jobb nyújtva. Felállsz, közben bal láb marad oldalt. Közben három malomkörzés. Aztán kiugrás balra, jobb kéz test előtt keresztezve, felnyújtva, aztán bal kéz le a jobb lábhoz. Ezt négyszer, de a negyedik egy lábdobás. Az olyan legyen, mintha át akarnál rúgni valaki felett. Majd kiforogtok két oldalra. Aki a balhoz van közelebb az balra, aki a jobbhoz, az értelemszerűen oda. A lényeg, hogy mindkét oldalon ugyanannyian legyenek. Aztán minden oldalról jön egy-két ember, és bemutat valamit. Spárgaugrástól, a szaltón át, a cigánykereket is beleszámítva minden játszik. Miután mindenki megvolt mindenki középre megy, és azt csinál, amit akar és csak a végpóz. Ennyi.
- Hát nekem nagyon tetszik – szólalt meg Jane izgatottan.
- Szerintem is pazar! Csináljuk is mindjárt! – helyeselt Anya.
- Egyetértek – helyeselt Heniko. - De a számolás magában kissé unalmas. Kell hozzá zene is.
- Zene?
- Persze. Ismeritek a Hair című musicalt? – kérdezte, mire erre mindenki bólintott. – Abból gondoltam.
- Az nagyon jó musical! – szólt közbe Shep.
- A "I Got Life" című számot gondoltam ehhez a koreográfiához.
- Ez pont tökéletes lesz hozzá! – vidult fel Miles.
- Viszont először zene nélkül, mert a végét még át kell nézni. Csináljuk megint az elejétől – tanácsolta, mire mindenki beállt. – Ne felejtsétek el a számolást!
- Értettük!
- Beszámolok, és kezdhetjük. Egy, két, há, és... - számolt Heniko, majd újra belefogtak. A nézőközönségük egészen meg volt hökkenve. Hiába, hogy még csak zene nélkül csinálták, de majdnem minden tökéletes volt.
- Ezt nem hiszem el...- émelygett a döbbenettől a tanár. - Ez nem lehet igaz. Hogyan lehetséges ez? Ennyi idő alatt...ilyen koreográfiát... lehetetlen!
- Két oldalra! – hallatszott fel újra Heniko hangja, mire a társaság kettévált, és forogva oldalra mentek. Jobb oldalon Brea, Emma, Jane, Lisa, Jay, Kim, Miles és Oscar volt, míg a balon Many, Ava, Tenny, Ida, James, Shep, Anya és Heniko.
- Rendben. Most mindenki találja ki, hogy ki-kivel fog indulni.
- Many, mi együtt megyünk jó? - kérdezte Emma óvatosan.
- Persze, simán jó.
- Én Milessel leszek – közölte Shep.
- Hé, Kim! Társulunk? – érdeklődött Ava.
- Nekem jó!
- Teeny, te velem leszel – ismertette a helyzetet Lisa.
- Nincs ellenvetésem.
- Brea? - kérdezte Oscar.
- Oké.
- James? - kérdezte Jay.
- Hát sok választásom nem maradt... Jane meg... - piszkálódott, aminek lett is következménye.
- Mit képzelsz magadról? –kapta fel a vizet Jane. – Mindjárt kapsz egy átszállósat! Egoista majom!
- Ti hárman lesztek – közölte Heniko, hogy a végét vegye a vitának. – Most, hogy megvannak a csapatok, mindenki találja ki, hogy mit fog csinálni.
- Vettük, főnök! – egyeztek bele, majd munkához láttak. Ezt kihasználva Heniko Miáékhoz sétált.
- Heniko, te nem vagy semmi – dicsérte May.
- Köszi szépen. Most nekem is van egy kis pihim, amíg megegyeznek, hogy mit csináljanak.
- De ez tényleg fantasztikus! Alig telt el egy óra, és lassan végeztek is!
- Főleg azért siettem, mert ez a rész tart a legtovább – vallotta be őszintén.
- Mért nem mondod meg nekik te, hogy mit csináljanak? – kíváncsiskodott Anna.
- Azért, mert ne csak várják a sült galambot. Pont eleget agyaltam eddig én. Különben ügyesek. Kitalálják hamar.
- Már nagyon várom, hogy lássam a táncotokat!
- Egyetértek! – helyeselt Heniko. – Remélem, mindjárt láthatjátok is! – tette hozzá kacsintva.
Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro