39.

A csapat már egészen belelkesedett, azonban Heniko szervezkedését nem mindenki nézte jó szemmel.

- Már elnézést, Heniko kisasszony!- szólította meg kissé tenyérbe mászó stílusban a színpad hivatalos tánctanára. - Mit képzelsz magadról?!

- Netán, valami probléma van, Tanár úr? - érdeklődött Heniko nyugodt hangon.

- Ha már így megkérdezted, igen van. Tudtommal még mindig én vagyok a színpad fő tánctanára, így nagyon örülnék, ha még azelőtt befejeznéd a magánórádat, mielőtt belekezdenél.

- Minden tisztelet mellett, nekem eszemben sincs akadályozni a munkáját, vagy kritizálni a módszereit, azonban az oktatása nem túl hatékony a gyakorlatban. Nem foglalkozik az egyéni hibákkal, pedig ezek nagyon fontosak!

- Ahhoz képest, hogy azt állítod, nem akarsz kritizálni, megállás nélkül ezt teszed!

- Bocsánat - csattant fel a lány. - Sajnálom, hogy én is értek hozzá, és ezért elmondom a véleményem. Csupán segíteni szeretnék a társaimnak. Miért olyan nagy tragédia ez?!

- Azért, mert nem vagy elég képzett, hogy ilyet tegyél - oltatta ki a férfi felsőbb rendű stílusban. - Vagy esetleg tudsz felmutatni valami hivatalos képesítést erre vonatkozóan?

- Á, hogyne! - durrogott Heniko hitetlenkedve. - Mindig itt tartok egy másolatot a farzsebemben - tette hozzá kissé tiszteletlenül.

- Mit nem merészelsz?! Mi ez a szemtelenség?

- Szörnyen sajnálom - mondta a lány, de persze a hangsúlyán érezhető volt, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan. - Árva gyereket az élet neveli...

- Meg is látszik! – személyeskedett a tanár. – Jó apának biztosan lenne pár keresetlen szava erre a viselkedésre.

- Érdekelne, hogy hogy jutottunk el a tánctól az apám sértegetéséig.

- Vendégek vannak a színpadnál, szóval jó lenne, ha most már befejeznéd a szájalást.

- Felőlem Anglia királynője is itt lehet – lázadozott Heniko. – És még, hogy én viselkedjek? Ön kezdett sértegetni, mert maga szerint ellopom a munkáját!

- Mert neked nem az a feladatod – hadakozott tovább a tanár kissé esetlenül. - Itt nem olyan szabályok élnek, mint nálatok.

- Hagyja már végre Henikót! – kelt a védelmére az egyik táncosa. – Különben is ő jobb tanár, mint maga.

- Arról nem is beszélve, hogy sokkal szebb látvány! – kiáltotta egy srác is, mire többen felnevettek.

- Elég ebből! - töltötte be a termet Kalos dörmögő hangja.

- Köszönöm – hálálkodott a tanár, remélve, hogy Kalos majd melléáll.

- Heniko! - Nézett a lányra szigorúan.

- Igen, Főnök? – kérdezte mindenre készen.

- Két óra – közölte vele Kalos, mire Heniko azonnal kapcsolt.

- Értettem. Stílus? Kikötés? – kérdezte, miközben a többiek csak értetlenül pislogtak.

- Stílus? Szabad. Kikötés? Csak nyűgözz le.

- Meglesz.

- Ö... ezek meg miről beszélnek? – kezdtek sutyorogni a táncosok.

- Nem tudom. Ez valami titkos nyelv lehet – tippelt a másik.

- Majd én, felvilágosítalak titeket – szólalt meg Heniko, közben hangja visszhangzott a teremben. - Két órát kaptunk arra, hogy bizonyítsunk. Vagyis ennyi idő alatt csinálnunk kell egy vadonatúj, színvonalas koreográfiát.

- Csak két óra? Az nagyon kevés – hökkent meg valaki.

- Ez nem fog sikerülni...

- Ilyen hozzáállással nem is fog – szólt közbe Heniko. – Persze ez nem kötelező. Aki ezt túl nagy falatnak gondolja, az nyugodtan üljön le. Én csak olyan emberekkel vagyok hajlandó együtt dolgozni, akik bíznak magukban és a társaikban. Aki erre képtelen, az inkább most távozzon. Aki viszont marad, azzal lássunk hozzá! – mondta végszóként. Persze senki sem mozdult a helyéről, hiába az iménti nyafogás.

- Igazad van!

- Megcsináljuk!

- Pite, lesz!

- Akkor kezet, aki benne van! – mondta Heniko majd középre nyújtotta a karját. Senkit nem kellett győzködnie, hiszen a lány beszéde olyan erőt adott nekik, amitől elszállt minden kétségük.

- Két óra? – fújt egyet egy srác szórakozottan. – Szerintem még sok is lesz! - Erre többen elnevették magukat.

- Gyerekek, essünk neki – kiáltotta Heniko.

- Igenis! - mondták egy emberként.

- Hihetetlen ez a nő - gondolta Leon egészen lenyűgözve. – Csupán pár mondattal meg tudta változtatni a véleményüket.

- Lám, lám. A kicsi Heniko már megint nem fér a bőrébe - állapította meg Sarah mosolyogva.

- Nem, de nélküle unalmas lenne az élet. Tetszik, hogy mindig pörög. Ez nekem is lendülettettet ad – fejtegette Mia.

- Szerintem nyújtás helyett, inkább csüccsenjünk le, és nézzük meg, mit talál ki – tanácsolta May.

- Nekem tetszik a gondolat – mondta Anna.

- Pszt...Mia... - súgta Marion a másiknak.

- Mi az, Marion?

- Azt az olasz srácot figyeld – mondta, miközben nem eltűnően Carlosra mutatott.

- A mindenségit Micsoda pasi! – értett egyet Mia. – Ó egek, milyen helyes!

- Ugye? Van szemem az ilyesmihez – büszkélkedett a kis szőkeség.

- Végülis mit számít hét-nyolc év korkülönbség - mondta Anna szórakozottan, mire páran felnevettek.

- Nagyon vicces vagy, Anna! – bosszankodott Marion.

- Viszont sajnálom, de ki kell ábrándítanom titeket – kezdett bele May. – Úgy látom, hogy az olasz ideálotok éppen Henikót figyeli.

- Hát ez kész...- hökkent meg Mia. – Heniko csak úgy vonzza a helyes pasikat!

- Jaja, de a legjobb azért mégiscsak Alica ábrázata – folytatta May, aki nagyon jól szórakozott Alica vörös arcának látványán.

- Ki az a lány, aki irányítja a többit? – érdeklődött Lucio Kalostól.

- Ő Heniko Madcap. Idén csatlakozott a társulathoz. Fantasztikus képességei vannak - magyarázta Kalos olasz barátjának.

- Nagyon szemrevaló teremtés - állapította meg. - Különben mi történt az előbb? – célzott az iménti nézeteltérésre Heniko és a tanár között.

- Csak kisebb nézeteltérés. Most viszont magad is megláthatod, hogy mire képes a lány.

- Mire készülsz, Kalos?

- Majd meglátod, Lucio. Addig is, dőlj hátra és élvezd a műsort.

- Ne aggódj, azt fogom tenni – felelte, majd lopva fiára nézett, akinek az eddigi unalom már rég eltűnt az arcáról. A látványra elmosolyodott, majd ő is a táncosokat kezdte figyelni.

- Igen, ez biztosan Heniko – gondolta Fina. - Bár sokkal csodálatosabb, mint amilyenre én emlékszem.

- Első kérdés. A bemelegítéssel, hogy vagytok? - kérdezte Heniko egyből a dolgok közepébe vágva.

- Kösz jól, már megvolt.

- Így van, alig éltük túl.

- Ez mély szomorúságra ad okot. Kénytelen vagyok akkor zombikkal dolgozni. Végülis Michael Jacksonnak bejött – mondta, miközben megvonta a vállát. Többen felnevettek ezekre a szavakra. – Valami olyat fogunk csinálni, ami mindenkinek kiemeli a képességeit. Hányan is vagyunk? – kérdezte, miközben gyorsan átnézett a csapaton. – Szóval tizennyolcan. Oké, ezzel már el lehet indulni, viszont nekem kell egy papír.

- Papír?

- Aha, megmutatom, hogy képzeltem el a felállást. Rajzon egyszerűbb – magyarázta.

- Én adok! – kiáltott fel Mia, majd oda is szaladt egy adag papírral.

- Köszi, szépen Mia! Te, vagy a csúcs! – hálálkodott nagy mosollyal, majd munkához látott. – Izé, amíg dolgozok, ti még nyújtsatok egy kicsit!

- Ja, bocsi... – vették észre magukat a táncosok és már neki is láttak. Heniko nagyjából tíz percig firkálgatott, majd diadalmas felkiáltott.

- Kész vagyok!

- Milyen gyorsan?! – hökkent meg Jane.

- Hát úgy a nagy része. Mint mondtam rátok akarom igazítani – mondta, majd feléjük fordította a papírt. – Szóval ilyen felállást gondoltam – magyarázta, ám szavait elnyomta a táncosok röhögése. – Mi van már?!

- Jó isten, Heniko! – kacagott egy srác. – Ezek meg mik?!

- Mi az, hogy mik? – értetlenkedett Heniko, majd maga felé fordította. –Egyértelműen emberek. – Szavaira még inkább pusztulni kezdtek a táncosai. A hangos nevetés betöltötte az egész termet.

- Te, nem tudsz rajzolni! – nevetett Jane. – Ennél még a kisöcsém is tehetségesebb!

- Most miért? Ezek teljesen jól kivehető pálcika emberkék! – erősködött a lány.

- Heniko, engedd el – tette a vállára a kezét az egyik srác. – Nyilvánvaló, hogyha a te rajzodon múlva a Föld sorsa, úgy járnánk, mint a dinók – magyarázta együttérző hangon.

- Köszi...- köszönte a lány. – Szóval a felállás – tért vissza a munkához. – Tehát négy sorban fogunk elhelyezkedni. Első sor három fő – mondta, miközben mutogatni kezdett a papíron. - Második sorban öt fő lesz. A harmadikban négy fő és a negyedikben hatan lesznek majd.

- Eddig egyszerű – felelte Jane, miközben igyekezett nem újra felröhögni Heniko figuráin.

- Igen eddig – mondta majd felállt a földről. - Az legelején négy féle lépést gondoltam. Azt, amit megmutatok ez a legegyszerűbb. Ezt az egész hátsó sor fogja csinálni. De az, hogy egyszerű, az nem azt jelenti, hogy akkor félvállról veszem a dolgot. Érthető?

- Oké.

- Tehát a hátsó sor háttal áll a közönségnek, így ahogy most én. Aztán a jobb lábbal a bal előtt csinálsz egy keresztlépést, és oldalra fordulsz. Vajon melyik irányba?

- Jobb – érkezett az egyhangú válasz.

- Pontosan. Szóval megérkeztünk, így. Ó! – szólalt meg hirtelen. – Nehogy utánam csináljátok.

- Hopszi, máris – szabadkoztak, majd gyorsan csatlakoztak.

- Tehát így oldalt vagyunk, aztán a bal lábadat felhúzod, közben a jobb lábaddal kicsit elemeled a talpad így.

- Szóval majdnem lábujjhegyre?

- Igen. Lehet az is, de a legfontosabb a tartás. Úgy kell állni, hogy meg se moccanj. Nem billeg! - szólt rá egy lányra, akit lassan megkörnyékezett a gravitáció. - Aztán egy egyszerű malomkörzés. Nyújtott kézzel persze, mert ki látott már ferde malomkereket?

- És ez a könnyű? Nehéz ennyi mindenre figyelni egyszerre!

- De még mennyire – felelet a lány, de már folytatta is a magyarázatot. - A malomkörzést hátra kérem, és abból legyen úgy, nem is tudom három darab – beszélte meg önmagával. – Igen három, de úgy végezzünk velük, hogy a harmadikra a bal kéz maradjon elül.

- Így? - kérdezte egy lány, majd bemutatta eddig.

- Igen pont így. Nagyon jó.

- És aztán így maradunk?

- Igen így maradtok, amíg a másik három csapat mozdulata le nem ment. Jön a hármas csapaté. Nekik ugyan csak háttal kell állni. Ilyen beállással – mondta, miközben beállt.

- Ilyen beállással?!

- Talán nem tetszik?

- Dehogynem. Olyan kis ördögi.

- Ez az ördögi? Akkor szükségünk lesz poroltóra.

- Úristen, mit találtál ki nekünk?

- Nyugi tetszeni fog. Bízzatok bennem. Na, szóval jobb lábon a testsúly. Csípőt is jobbra. A két kezeddel a bal combod tetején támaszkodsz, és kicsit előre hajolsz.

- Na, ez megy! - parodizálta egy srác Heniko mozdulatait.

- Pofon foglak vágni – vetítette előre Heniko.

- Oké, jó leszek.

- Ajánlom is, de különben örülök, hogy ennyire megy neked, mert te, is ezt csinálod majd.

- Ne... – nyögött fel ijedten.

- De bizony – vigyorgott Heniko, mire a srác arca még tovább torzult.

- A férfiasságomba tiporsz... - nyafogott.

- Jaj, nem kell a díszhiszti. Inkább örülj, hogy velem csinálhatod.

- Tényleg? Azt hittem, te valami szaltós-forgós durvaságot csinálsz majd.

- Nem. Most ez tetszik - felelte egyszerűen, majd újra folytatni kezdte a koreográfia ismertetését. - Szóval jobb oldalra fordulva szembe fordulunk a közönséggel. Közben a kezünk nyújtva van, és amikor megérkezünk egyenesbe, a jobb combunka támaszkodunk. Ezután a jobb lábbal lábujjhegyre, és egy gyors féllábas forgás. Megérkezve bal láb elöl féltalpon, hát egyenes, jobb kéz egyenesen a magasba, a bal pedig kinyújtva oldalra, tenyérrel lefelé.

- És megállsz. Ugye?

- Igen megállunk. Ez a végpóz. Eddig látni szeretném. Először a négyes sor, majd a hármas. Utóbbi kezd. És öt, hat, hét, nyolc és lép, oldalra, húz, kör, kör, kör megáll. Hármas! Fordul, forgás, megáll, és pám. Ez az. Kiváló. Jöhet a kettes és az egyes sor. Oda olyanokat kérek, akiknek nagyon mennek a spárgák. Három a kettesbe és három az egyesbe. Az elsőé. Negyedik pozícióból indul. Kereszt karkör a test előtt, és ahogy csúszunk le spárgába, leengedjük a kezünket is. Aztán spárgából visszahúzzuk a lábunkat, és úgy forgunk a földön, hogy közben a kezünkkel átkaroljuk a lábainkat.

- Így jó, Heniko? – kérdezte egy lány, aki szintén bemutatta a hallottakat.

- Pontosan erről beszéltem! – szólt elismerően. – Akkor már csak a ketteseké van hátra. Mondom is. Térdelsz a földön úgy, hogy a fejed is éri a padlót. Ütemre a balkéz fel, jobb kéz fel, és lecsúszunk spárgába és tartjuk a pózt.

- Ez is frankón néz ki.

- Heniko! Szerintem, te ossz minket csapatokba! – tanácsolta valaki.

- Én osszalak be? De pont azért akartam, hogy ti döntsetek, mert biztos mindenkinek van szimpatikus mozdulatsora.

- Megoldjuk! Na, Légy szíves! – Heniko csak felsóhajtott a könyörgés hallatán.

- Na, jó. Teeny, Jane és Many az első spárgás gyakorlatot csinálják. Az első sorban Many csinálja a második sorban balról a második lesz Tenny, jobbról a második Jane. Ergo ti ketten ott középen.

- Értettük!

- Második spárgás részleg. Első sor jobb szélén Emma lesz. Második sor bal szélén Ava, jobb szélén pedig Lisa.

- Rendicsek.

- Az egyszerűt négy ember csinálja. A felállást balról jobbra mondom. Mindenki jegyezze meg. Tehát Shep, Anya, Miles, Oscar.

- Megvan jegyezve.

- Harmadik sor, szintén balról indulva. Ida, James, én, Jay és Kim.

- Hé, és Brea? - kérdezte Jane meglepődve azon, hogy ő kimaradt.

- Ő lesz, a meglepi. Ő azt csinálja, amit mi, de ő az első sor közepén.

- Ez komoly? – adott hangot a döbbenetének a lány.

- Komoly bizony.

- Hát ez tök jó! Köszönöm a lehetőséget! – hálálkodott Brea.

- Szívesen.

- Igyekezni fogok! – biztosította Henikót, aki erre elmosolyodott.

- Most, hogy mindenki tudja, mit csinál, próbáljuk össze. A sorrend úgy lesz, hogy első Brea csapata, második hátsó sor, aztán Jane spárgásai és végül Emma spárgásai. Számolásra kezdjük. És öt, hat, hét, nyolc és egy, két, há, négy, öt, hat, hét, nyolc, és egy, két, há, négy, öt, hat, hét, nyolc – majd még kétszer leszámolta a maradék két sornak is. – Nem rossz, nem rossz, de csináljuk meg még egyszer Tenny kedvéért! – mondta mire újra megcsinálták. – Látjátok? Máris jobb, hogy valaminek a kedvvért dolgozunk! Most Jane kedvéért!

- Hát ez eszméletlen...- döbbent le Mia. - Heniko tényleg lelkiismeretes tanár.

- Aki nem húzza ki magát az pofára fog esni – közölte Heniko. - Nem mellesleg a púpos tartás még ronda is!

- Micsoda zsarnokság - mérgelődött James.

- Mit mondasz, James? A te, kedvedért is csináljunk egy kört? Jó legyen. Akkor most Jamesért, mert annyira szeretné. – Többen vigyorogni kezdtek Heniko szavain. - Nem sietünk sehová! Tessék a számolásra mozogni, mivel nem véletlenül ismételgetem. Már régen tudok nyolcig számolni.

- Ki hitte volna... - gonoszkodott James, ám nem elég halkan.

- Jó most kicsit megállunk. James szeretne bemutatni harminc fekvőtámaszt – közölte Heniko teljesen nyugodtan.

- Mi? Dehogy szeretnék! – akadt ki a srác.

- Bocsánat tévedtem – mentegetőzött Heniko. – Ötvenre gondolt.

- De..de... - dadogott James.

- Gyorsan eljutunk a százig, ha nem kezdesz bele azonnal – ismertette Heniko, mire James megadóan szitkozódott egy cifrát.

- Jó már csinálom – vakkantotta, azzal neki látott. Míg ő számszerűen emelkedett és süllyedt, addig a csapat legalább háromszor letáncolta az első taktusokat.

- Folytathatjuk, James? – kérdezte a srácot.

- Igen! - közölte kissé szuszogva.

- Akkor gyerünk!

     Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393