38.

Heniko nagy reményekkel és rengeteg gondolattal a fejében indult a francia keresésére. Először a színpadon kereste, ám ott nem bukkant a nyomára. Következő ötlete a lakása volt, ám az is halott ötletnek bizonyult. Nagyon remélte, hogy a harmadik ötlet, miszerint az edzőteremben lehet, már végre eredményt is hoz majd.

Heniko nagy reményekkel és rengeteg gondolattal a fejében indult a francia keresésére. Először a színpadon kereste, ám ott nem bukkant a nyomára. Következő ötlete a lakása volt, ám az is halott ötletnek bizonyult. Nagyon remélte, hogy a harmadik ötlet, miszerint az edzőteremben lehet, már végre eredményt is hoz majd.

- Nagyon remélem, hogy itt végre megtalálom, mert ez az utolsó ötletem. Csak tudnám, hogy ezt miért nekem kell közölnöm Oswaddal? Kalos a főnök, miért nem ő értesíti? Értem bezzeg simán odaküldte Kent – bosszankodott magában. Amikor az edzőteremhez ért, vett egy nagy levegőt, és benyitott. Tekintete egyből a trapézokra vándorolt, ám ott nem látta a franciát.
- Hát ez nem igaz! – kiáltott fel. – Mégis hol a csudában van Leon?! - kérdezte, mintha a teremtől várta volna a megfelelő választ.

- Mögötted - szólalt meg hirtelen a férfi a lány háta mögött, mire az teljesen lesokkolódott. – Hé, jól vagy? – kérdezte, látva a másik reakcióját.

- Hogyne... Csodásan... – hadarta Heniko, miközben nyugtatni akarta magát. - Pont úgy vagyok, mint akit megkörnyékezett egy szívroham. Máskor ne hozd rám a frászt, ha nem nagy kérés.

- Bocsánat – mondta Leon őszintén.

- Ja, képzelem – reagálta kissé gorombán, mert nem hitte el, hogy a férfi komolyan gondolja. – Viszont, azért jöttem, hogy átadjak egy üzenetet Kalostól.

- Hallgatlak.

- Szóval. Kalos úgy döntött, hogy kapsz egy szobatársat, mivel nincs elég hely a most érkező előadóknak. Azért most szóltam, hogy tudj barátkozni a gondolattal – tette hozzá egy bűbájos mosollyal.

- És ki monda, hogy ebbe én belemegyek?

- És ki mondta, hogy van beleszólásod? Kalos eldöntötte és pont.

- Hát ez remek – bosszankodott a francia. - Minden vágyam az volt, hogy kapjak egy szobatársat – magyarázta gúnyosan. – És lehet már tudni ki lesz az?

- Hát nekem aztán fogalmam sincs – hazudta Heniko spontán.

- Fogadjunk Kalos élvezi ezt... - jegyezte meg Leon, amiben Heniko is látott némi rációt.

- Nem is tudom kit, sajnáljak jobban. Téged vagy a lakótársad.

- Nagyon vicces.

- Oké most már tudom – jutott dűlőre Heniko. – Egyértelműen a lakótársadat... Na szevasz – köszönt el, majd fordult, és elsétált.

- Sosem fogom megérteni, hogy miért egy ilyen lányhoz vonzódom, mint amilyen ő. Most viszont ki kell derítenem, kit akar rám sózni Kalos – határozta el magát, majd azzal a lendülettel el is indult főnöke irodája felé. Eközben az említett éppen fogadta a barátját és a méltán híres tűzforgató csapatát.

- Kalos, öreg barátom rég láttalak – üdvözölte a férfi olaszul.

- Tényleg régen volt – felelt Kalos is olaszul egy bizalmas kézfogás mellett.

- Kicsit korábban jöttünk, remélem nem probléma.

- Ugyan, dehogy is. Addig, amíg a csomagjaitokat elhelyezik a szobáitokba addig, körbevezetlek benneteket. Akár gyakorolhattok is, ha úgy tartjátok jónak.

- Fantasztikus ötlet – értett egyet az olasz férfi. – Esetleg tarthatnánk nektek egy kis bemutatót. Carlos? - fordult egy srác felé, aki valamelyest hasonlított is rá. - Ő itt a fiam, Carlos – mutatta be büszkén. – Az egyik legtehetségesebb a csapatban.

- Gondoltam. Van olyan jó, mint amilyen, te voltál? - kérdezte Kalos mosolyogva.

- Van, van. Talán jobb is, de majd meglátod.

- Alig várom – biztosította, Kalos, majd meghallotta, hogy kopognak az ajtaján. - Gyere be! – szólt ki ezúttal már olasz nyelvtudás nélkül. Ken érkezett. – Ken, ők itt azok, akikről meséltem. Tudod az olaszok. Kérlek, keresd meg Henikót, és segíts neki a költözésben.

- Költözésben?

- Ő tudni fogja.

- Értem. Megyek - köszönés képen biccentett egyet, majd elviharzott.

- Ki volt ez? - kérdezte egy olasz lány kíváncsian.

- Ő az alkalmazottam. Fontos feladatokat lát el itt a színpadon - magyarázta Kalos. – Nos, ha egyéb nincs, akkor induljunk is.

- Helyes, helyes. Induljunk – értett egyet Lucio is, majd a kis társaság kifelé vette az útját. Már éppen végig mentek a folyóson, amikor megjelent Leon. Az olasz lányok rajongó tekintettel nézték a közeledő férfit.

- Buon Giorno! - köszönt Leon olaszul, ami bőven elég is volt, hogy az olasz lányok olvadozni kezdjenek. – Kalos, beszélnem kell veled – közölte kertelés nélkül a férfi felé fordulva.
- Most nem igazán érek rá –hárított Kalos. – Leon, inkább gyere velem.

- Már megint idegenvezetőt akarsz csinálni belőlem?! – háborodott fel a férfi.

- Nem halsz bele... – próbált először jó fej lenni, de aztán meggondolta magát. – Vagyis, mondom másképpen. Jössz. – Leon erre nem mondott semmit, bár szíve szerint kiejtett volna pár cifrát a száján. Miközben ők csoportosan elindultak felfedezni a színpadot, addig Ken és Heniko már összekészítették a lány miden holmiját.

- Te aztán jó gyorsan pakolsz...- mondta Ken elismerően.

- Hát, köszi – fogadta el a bókot a lány. – Bár igazából nem volt túl sok holmim, így nem volt nagy kaland – vallotta be.

- Hű, ti aztán gyorsak voltatok! - mondta elismerően a most érkező Sarah.

- Köszi - mondta Heniko mosolyogva. - Ken sokat segített.

- Á, semmiség – szabadkozott Ken mosolyogva.

- Jól van, akkor most cseréljünk kulcsot – mondta Sarah, miközben elővett egyet a zsebéből, és a lánynak nyújtotta. - Én elkérem a tiedet, te meg kapsz egy másikat.

- Köszi – mondta, amint átvette, majd ő is odaadta a sajátját. – Akkor induljunk – közölte Heniko, majd belekapaszkodott a bőröndjébe.

- Hé... majd viszem! – ajánlotta Ken, azzal elvette a bőröndöt.

- Oké, nem vitatkozom veled – adta meg magát, ahogy kiértek a szobából, már találkoztak is a vendégek csomagjaikat hozó tagokkal.

- Ejha! Ezek nem húzzák az időt! – jegyezte meg Heniko.

- Az biztos, de hova is megyünk tulajdonképpen? – érdeklődött Ken kissé tanácstalanul.

- Majd meglátod...- mondta Heniko kissé rejtélyesen. Egészen Leon szobájáig sétáltak, és közben jól elbeszélgették az időt.

- Mi történt? - kérdezte Ken, látva, hogy a lány hirtelen megállt.

- Semmi csak megjöttünk – mondta egyszerűen, mire Ken az ajtóra pillantott, és teljesen lefagyott.

- Ez... ez... ez... –dadogta idegesen.

- Igen... az - mondta Heniko nagyot sóhajtva.

- De... de...

- Igen, egyetértek – helyeselt Heniko. - Nekem sincs sok kedvem hozzá, de Kalos a főnök. Szerencsére ez csak ideiglenes – mondta, miközben az ajtóhoz lépett, bedugta a kulcsot és kinyitotta az ajtót. – Köszi, de innen már egyedül is boldogulok.

- Biztos?

- Igen megleszek, köszi. Te, addig menj Kaloshoz. Hátha szüksége, van rád.

- Jó akkor megyek – egyezett bele, bár nem nagyon értett egyet a dologgal. Miután Ken elment, Heniko belépett a lakásba. A lány első tapasztalata az volt, hogy Kalosnak tényleg igaza volt. Igaz egyszer már ő is járt itt, de akkor nem állt módjában túl aprólékosan megfigyelni a férfi lakását. Ahhoz képest, hogy csak egy itteni lakás volt, tényleg tágas volt. Az előszobát egy elég tágasnak mondható nappali követett. A nappali igényesen és szépen volt berendezve. Könyvespolcok egy nagyobbacska televízió, kisszekrények, néhány szobanövény, étkezőasztal székekkel. A nappaliból nyílt jobbra egy konyha nyílt.

- Ez szép – jegyezte meg félig elismerően, félig kissé bosszúsan. – Neki bezzeg jár a lakosztály mi?! Csak a konyha nagyobb, mint az egész lakásom! – Ahogy haladt tovább egyre nőtt a döbbenete. – Mi ez a fürdőszoba?! Rádiós, hidro kabin? Beépített kád? Mint egy hotelszoba! - hitetlenkedett, aztán megtalálta Leon szobáját is, majd azt is, ami az ő számára lett kijelölve. Utóbbira már kissé elhúzta a száját. – Ezt persze nem túlozták el. Olyan, mint egy spejz. Bár ha belegondolok úgy is csak aludni járok majd ide. Nos, akkor legyen az, hogy kipakolok, aztán megnézem a táncosaimat – határozta el magát, majd munkához látott.

Közben a turistacsoport a körútja végén járt. Nem meglepő módon újra az volt az utolsó.

- Hát persze, hogy ezt hagytad utoljára... - jegyezte meg Leon kissé gúnyosan.

- A színpad után erre vagyok a legbüszkébb... – fejtegette neki Kalos. – Tudod, nem sok cirkusz rendelkezik hasonló méretű és felszeltséggel rendelkező gyakorlóteremmel, mint mi. – magyarázta, majd bizalmasabbra vette. – Plusz, ha előbbre veszem, te az első adandó alkalommal ellógtál volna, amit nyilván nem hagyhattam. -  Leon erre inkább nem is felelt, csak belépett az ajtón. - Ez itt az a színpad edzőterme - magyarázta Kalos a vendégeknek. - Itt készülünk fel a különböző előadásokra. Odabent éppen gyakorlás folyt, leginkább a háttértáncosok gyakoroltak. A többiek nyújtottak, lazultak és beszélgettek. Leon egyenlőre még nem látott munkához. A táncosokat figyelte, és szemével azt a lányt kereste, aki a műsorban olyan lenyűgöző teljesítményt nyújtott. A vendégek közben helyet foglaltak és figyelni kezdték az eseményeket. 

- Remek. Olyan, mintha kiállítási tárgyak lennénk egy múzeumban - morogta Anna.

- Nyugi már. Fogd fel úgy, hogy ők is csak nézők.

- Heniko merre van? - kérdezte a megérkezett Marion.

- Jó kérdés. Nem tudom, reggel óta nem láttam.

- Én se... – értett egyet May is.

- Na, majd csak meglesz – mondta végül Anna, megvonva a vállait. – Viszont, álljunk neki csinálni valamit, különben leégetjük a főnököt.

- Oké-oké – helyeseltek a többiek, majd ők is munkához láttak.

- Eddig ez nem valami nagy szám - állapította meg Carlos az apjának kissé unottan.

- Csak edzés van...

- Attól még lehetne érdekesebb.

- A fene...- szitkozódott hangosan az egyik háttértáncos, aki esett egy látványosat. – Hogy lehetek ennyire béna?!

- Én már tegnap is szóltam...- hallatszott az ajtóból. - Mondtam, hogy ne úgy csináld, de hát ki vagyok én ahhoz, hogy meggyőzzelek – hitetlenkedett vidáman, miközben lerakta a cuccát, és odasétált a társsághoz.

- És ő ki? – érdeklődött egy olasz.

- Én azt hiszem, tudom...- szólalt meg az egyik csendes olasz lány.

- Akkor mesélj, Fina. Szóval ki ő?

- Ő Heniko Madcap. Az egyik legtehetségesebb artista, akit valaha láttam. Bár akkor utoljára láttam, még egy cirkusznál dolgozott.

- Igen, onnan jött át hozzánk - csatlakozott a beszélgetéshez Kalos. - Most a mi társulatunkat erősíti.

- Azért csatlakoztam ehhez a csapathoz, mert láttam ez egyik műsorát, ami nagyon ösztönző volt- magyarázta Fina.

- Jaj, Heniko! Segíts már! – kérte az egyik lány. – Kérlek!

- Jól van, segítek. Ezért vagyok.

- Köszi! - hálálkodott, és meg akarta ölelni a lányt, ám ő ügyesen kitért a megmozdulás elől.

- Előbb a gyakorlás, csak aztán jön az érzelgősség.

- Gonosz vagy!

- És még nem is tudod mennyire - tette hozzá Heniko gonosz mosollyal. - Ez után az lesz a kérdésed, hogy elölről- hátra vagy hátulról előre mutassam be!

- Jaj, ne! Már megint szenvedni fogunk – nyafogott egy srác.

- Hé, ne állíts be zsarnoknak! Csak koreográfus vagyok, és tudom, mit csinálok. Ez ilyen egyszerű. De tudok zsarnok is lenni, ha nagyon szeretnétek.

- Ja, képzelem...

- Na, akkor lássunk hozzá! – közölte Heniko összecsapva a tenyerét.

- Itt és most? - kérdezte Jane döbbenten.

- Persze, miért? Van valami kifogásod ellene? Végülis edzés van nem? – kérdezte Heniko felvont szemöldökkel.

- De hát...

- Csak semmi, de hát. Lássunk neki a munkának! – utasította a csapatot határozottan.

- Heniko Madcap? – mondta Carlos, miközben le sem vette a szemét a lányról. – Hmm...

     Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393