37.

- Két perc és nyitom - szólt ki Heniko a zuhany alól, amint meghallotta, hogy kopognak az ajtaján. - Ki a fene keres ilyenkor? – mondta csak úgy magának, miközben gyorsan kikászálódott a víz alól, minimálisan megtörölközött, majd egy fehér köntös mögé rejtette csodálatos alakját. Amint kinyitotta az ajtót egy fiatal futárral találta szembe magát, aki Heniko látványára leginkább egy vörös téglafal hatását keltette.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte Heniko természetes hangon.

- I... I... igen – dadogta kissé a futár, majd nyelt egy nagyot, hogy folytatni tudja. – Ön, Madcap kisasszony?

- Igen, én volnék.

- Küldeményt hoztam magának – mondta gyorsan, miközben lapozgatni kezdett a papírjai között. Igazából bármire kész lett volna, csakhogy ne kelljen Henikóra pillantania.

- Küldeményt? - kérdezte Heniko csodálkozva.

- Ezt kérem, addig írja alá – hadarta, majd a megfelelő papírt a lány kezébe nyomta. - Srácok hozhatjátok! – kiáltotta, amit visszakapta Henikótól az aláírt példányt. A hangzavarra közben egyre több lakó dugta ki a fejét az ajtókon.

- Mégis mi.. a? – értetlenkedett Heniko, kezében a másik papírral.

- Heniko, mi van itt? - kérdezte May, aki még pizsamában volt.

- Nem tudom – vallotta be a lány őszintén.

- Kik azok? Költöztetők? – csatlakozott hozzájuk Anna is.

- Mi? Nem! – vágta rá Heniko. – A srác valami küldeményt emlegetett.

- Én majd kiderítem! – közölte May harciasan, majd elindult azon az útvonalon, ahol a fickó távozott.

- Nem nagyon zavartatja magát...- állapította meg Anna, elnézve, hogy barátnője még mindig pizsamában flangál.

- Hát, ha ő így is jól érzi magát...

- Ha már itt tartunk, te is nagyon lazára vetted – közölte Anna végigmérve a másikat. – Csak egy köntös? Milyen bátor!

- Nem tehetek róla – védekezett Heniko. - Kirángattak...

- CSAJOK! – hallottak May kiabálást a távolból.

- May Fm élőben...- jegyezte meg Heniko vigyorogva.

- Most már az is felkelt, aki eddig nem...- állapította meg Anna is, és nem tévedett sokat. Lassan már az összes lakó a lakása előtt állt.

- Csajok! - hallották újra Mayt, de ezúttal már közelebbről.

- A csajok helyett, inkább kívánj szép reggelt mindenkinek! – kiáltotta Anna Maynek, akit már láttak is felszaladni a lépcsőn.

- Nem fogjátok elhinni – folytatta, miközben kifújta magát. - Nem fogjátok elhinni!

- Micsodát? - kérdezte Heniko, mire May választ helyett csak megfordult, és előre mutatott. A lányok tekintetükkel követték a mozdulatot.

- A mindenségit...- kiáltotta el magát Anna. - Hát ez tényleg döbbenet. – Heniko konkrétan szóhoz sem jutott, hiszen a frissen érkező tíz férfi, tíz nagy rózsákkal teli díszdobozt hozott.

- Szent Isten! Ez mennyi úgy mégis? - akadt ki Rosetta, aki eddig csak fáradtan pislogott, de az események láttán egyből éberré vált.

- Tízszer száz szál. Magam számoltam le – mondta büszkén az egyik.

- Ezer szál virág?! – hökkent meg a számon Anna.

- Igen így van. Ötszáz Ingrid Bergman és ötszáz Papa Meilland - magyarázta a srác.

- Heniko... - mondta May, de Heniko nem válaszolt. - Ez döbbenetes. Mégis ki küldte ezeket?

- A feladó titoktartást kért tőlem. De azt mondta, ezt adjam át a hölgynek – mondta, majd átnyújtott Henikónak egy borítékot. Heniko azonnal kibontotta, majd elolvasta.

- "Nincs még egy olyan virág, mely illatával és szépségével annyira meg tudna szédíteni minket, mint éppen a Rózsa, ezért a virágok királynőjének is nevezik..."- olvasta el magában. Azonnal felismerte a kézírást. A tegnapi titokzatos férfié volt. – Köszönöm – mondta végül a férfinak.

- Á... nem kell megköszönni - mondta pirulva. - Ez a munkám. Viszlát!

- De ez biztosan egy vagyon volt – állapította meg May, miközben a szállítók távoztak.

- Ennyiből akár egy ország jól lakhatna...- tette hozzá Anna, majd átgondolta, mit is mondott, így gyorsan folytatta. - Mármint nem a rózsával, hanem amennyit ráköltöttek. – Heniko csak egy nagy sóhajjal reagálta le a dolgot.

- Ennyire meghatódtunk? - kérdezte May vigyorogva.

- Nem, bár tény, hogy nehezen találok szavakat. Hogy őszinte legyek, nekem egy szál is bőven elég lett volna. Nehezen tudom eldönteni, hogy ez most őszinte csodálat, vagy csak egy hódítási kísérlet.

- Hát engem levett a lábamról, még ha neked is jött – felelte May őszintén.

- De akkor mi volt ez a nagy sóhaj? - kérdezte Anna csodálkozva.

- Hát...csak annyi, hogy ez a mennyiség meg a lakásom méretei nem férnek össze egymással.

- Kiköltöztetnek a virágok? – lepődött meg Anna.

- Aha...- sóhajtott megadóan.

- Köszönöm, de ilyen fogadtatásra nem számítottam – hallatszott Yuri hangja. A lányok odapillantottak, mire észrevették, hogy rajta kívül Layla, Caty, Mia, és Leon is megérkeztek.

- De vicces...- nevetett May.

- Hé, itt én szoktam vicces lenni! - fakadt ki Anna, mire Heniko csak a fejét fogta mellettük.

- Ennyi virágot, még te se kaptál egyszerre, Layla – állapította meg Caty.

- Tényleg nem. Gyönyörűek.

- Mégis kinek jöttek? - kérdezte Mia kíváncsian.

- Ezeket, He...- kezdett bele May, de Heniko gyorsan közbevágott.

- Ha most megbocsátotok, kissé alulöltözöttnek érzem magamat közöttetek – hadarta gyorsan, majd eltűnt a szobájában.

- Rózsák... rózsák...- motyogta Mia. - Ezt az ötletet felhasználom a következő előadásban.

- Hé, emberek – szólalt meg Ken, aki nemrég futott be. - Mi...a? Mi ez a virág halom? – kérdezte, miközben majdnem átzuhant az egyik dobozon.

- Vigyázz már! Azok érző lények! – torkolta le May.

- Mondod ezt, te? - heccelte Anna.

- Mi van?! Mire célozgatsz ezzel?

- Semmire...- adta az ártatlant Anna.

- Na, jó – szakította féle őket Ken. – Megtudná mondani valaki, hogy merre van Heniko?

- A szo...- kezdte el Rosetta, ám félbeszakították.

- Itt vagyok – felelte, mire a többiek igencsak meglepődtek.

- Hogy csinálta ezt ilyen gyorsan?- súgta May Annának, miután meglátták Henikót, immár teljesen felöltözve.

- Nem tudom - súgta vissza.

- Arról lenne szó, hogy meg kellene osztanod a szobádat egy vendég előadóval.

- Ööö... az van, hogy ez lehet nem fog menni. Ezektől a virágoktól még lehet, hogy én sem fogok elférni, nemhogy valaki más... - magyarázta Heniko félvállról.

- Ezek a tieid? – kérdezte Ken csodálkozva.

- Hát, ha nem címezték el, akkor nagyon úgy tűnik.

- És mindezt két előadás után? Ha így folytatod, akkor külön épület kell az ajándékaidnak! – nevetett fel Ken.

- Kalos nem hiszem, hogy örülne egy ilyen beruházásnak.

- A hódolok listája is biztos jó hosszú... - cukkolták tovább.

- Nektek nincs jobb dolgotok? - kérdezte Heniko egy szokatlan fintorral.

- Gyere, beszéljünk akkor Kalossal – tanácsolta Ken.

- Megyek, megyek - mondta Heniko, azzal elindult Kennel.

- Ó, vége a műsornak? Nagy pech...- sajnálkozott Caty színpadiasan. - Mia...

- Igen tudom. Menjünk – mondta a lány, majd ők is távoztak.

- Többiek? Reggeli?

- Menjünk – helyeselt May is.

- De először öltözz fel...- tanácsolta Anna.

- Ó! Tényleg. Na, menjünk gyorsan. – A kis közjáték után, végül csak Leon és Yuri maradt ott.

- Te... szerintem, valaki nagyon próbálkozik – mondta Yuri kissé aggódva.

- Nyugi nem gond...- felelt Leon ellenben teljesen komolyan.

- Nem? Hát szerintem meg igen. Jobb a módszere, mint neked.

- Ne becsülj alá. – Yuri erre gyanakodva pillantott rá.

- Te, tervezel valamit, igaz? - kérdezte Yuri, ám Leon nem felelt. – Hát persze, hogy igen! Te, sunyi gazember! És beavatsz? – kérdezte izgatottan.

- Nem.

- Ne légy már ilyen! – fakadt ki Killian.

- Csak várd ki a végét – felelte rejtélyesen, majd elsétált. Közben Henikóék is megérkeztek Kaloshoz.

- Gyertek be – szólt ki Kalos, amint meghallotta, hogy kopognak az ajtaján. Természetesen Ken és Heniko érkezett.

- Üdv, Főnök – köszönt Heniko.

- Ken, te most elmehetsz - bocsátotta el Kalos. - Köszönöm a gyors közbenjárást.

- Szívesen, Kalos. Ez a dolgom.

- Ülj le, Heniko - mondta Kalos, miközben Ken távozott.

- Miről lenne szó? - kérdezte a lány.

- Két dologról, amik valójában összefüggnek. Szóval Ken, gondolom, már említette a vendégelőadót.

- Igen, de tudja az a helyzet, hogy...

- Nem tudom nálad elhelyezni őt, mivel ma reggel kaptál egy kis csomagot... – fejezte be Kalos.

- Főnök, ön nagyon jól tájékozódott – mondta Heniko elismerően.

- Csak láttam, amikor jöttek a szállítók. Most viszont térjünk vissza a témára. Azóta is változott a helyzet, mióta Kennel egyeztettem. Szóval nem is egy előadó érkezik, hanem egy egész csapat. Így a virágaidat átmenetileg az egyik raktárba költöztetjük, de persze figyelni fogunk rájuk.

- Ó, hát ez nagyon figyelmes öntől.

- Tehát. Úgy döntöttem, hogy a te szobádban három embert fogok elhelyezni. Ezen kívül még öt szobát kell felszabadítanunk, hogy hasonlóan elhelyezzük a csapattagokat. Tudod a barátomnak tűzforgató csapata van.

- Tűzforgatók? Hát az király.

- Igen. Ezért szeretném, ha fel is lépnének majd néhány előadáson. Viszont ők olaszok, így mégsem tűnt jó ötletnek, hogy valaki olyannal teszlek egy szobába, akivel nem is tudsz szót érteni.

- Kedves, hogy gondolt erre, Főnök, bár valahogy megoldottam volna. A nemzetközi mutogatás mindig bejön - vigyorgott Heniko.

- Ezt nagy örömmel hallom, de maradjunk inkább annál a verziónál, amit javasolni fogok. Laylát megkértem, hogy Catyt és Yurit szállásolja el magánál. A többiekkel is beszéltem már bizonyos elosztásokat.

- Főnök, ön nagyon terel - jegyezte meg Heniko gyanakodva. - Mért van ilyen rossz érzésem ezzel kapcsolatban?

- Szóval neked Leon szobájában kell lenned - bökte ki Kalos, mire Heniko csak döbbenten pislogott.

- Mi?! - bukott ki belőle.

- Tudom, hogy...- kezdett bele, de Heniko belevágott.

- Ne már, Főnök! Kérem, ezt ne! Biztosan máshogy is orvosolni lehet ezt a helyzetet.

- Lennél inkább Alicával? - kérdezet rá Kalos, ami persze majdnem olyan rossz volt, mint az első verzió.

- Ez nagyon övön aluli volt... - motyogta Heniko, majd a térdeire könyökölt, és a tenyerébe rejtette az arcát. - Mért én szívom meg a legjobban?! - kérdezte költőien.

- Nem jókedvemből akarlak összerakni velük.

- Ha! - horkant fel Heniko, miközben hátradőlt a székben. - Még jó! - tette hozzá gúnyosan.

- Tudom, hogy mi van Alica és közted, ezért tartottam jobb ötletnek Leont.

- Azért akkora különbség nincs ám köztük... - ellenkezett Heniko.

- Értem. Viszont Leon lakása a legnagyobb a szállások között.

- Most aztán nagyon meglepődtem - lovagolt tovább Heniko a szarkazmus hullámain. - A bazi nagy egojának kell is a hely!

- Azt se felejtsd el, hogy ő mégis csak Leon Oswald - kelt a francia védelmére Kalos.

- És?! Ha ennyire felsőbbrendű lény, miért nincs külön háza? - Kalos hitetlenkedve csóválta a fejét a hallottakra.

- Heniko - szólalt meg, de inkább elhallgatott. A lány azonnal kapcsolt, majd zavartan fészkelődni kezdett a széken. - Szóval? Hogy döntöttél?

- Tegyük fel, hogy Alicát választom – kezdett bele a lány. – Aztán ő a véletlen folyamán, de bizonyítékok nélkül egyszer csak meghal. Segítene eltusolni az ügyet? - kérdezte boci szemekkel, ám Kalos kifejező tekintete bőven elég volt válasznak. - Kár. Jó, akkor legyen Oswald – mondta ki nehezen.

- Rendben, ha így akarod - mondta Kalos gonoszan, mire Henikónak még a szája is nyitva maradt a döbbenettől.

- Főnök! - szólt rá Heniko idegesen. - Muszáj?! Komolyan mondom, ez már hatalommal való visszaélés!

- Elnézést, de ezt nem hagyhattam ki – közölte Kalos visszatartva a vigyorgást.

- Fel fogom jelenteni alkalmazottak zsarolásával! Biztos lehet benne, hogy az ügyvédem jelentkezni fog – közölte, miközben az ajtóhoz ment. – Viszlát – köszönt el, majd távozott.

- Hmm... hatalommal való visszaélés? – ízlelgette a szavakat, majd elmosolyodott.

- Nem ér, nem ér, nem ér, nem ér! - mondogatta Heniko, miközben sétálni kezdett. – Mégis, hogy adagolom be ezt Leonnak? – töprengett, miközben a francia keresésére indult. 

     Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393