32.

Most, hogy Heniko a trapézon állt, a közönségnek lehetősége lett arra, hogy megcsodálják a gyönyörű szettjét, amit a színpad varrónői készítettek a számára. Nos, ők pedig nem korlátozták a fantáziájukat. Ruhája arany, fehér és ezüst színben pompázott. Vékony pántjai aranyszínűek, amelyek finom vezetéssel voltak a felső részhez rögzítve. Maga a ruha felső része feszesen simult a lány testére, ezzel kiemelve meseszép alakját. Mellei alatt egy különleges ékszert rögzítettek, aminek alakja leginkább egy tiarára hasonlított. Alatta a fehér anyag igen átlátszó volt, így karcsú dereka sejtelmesen látszott a vékony szövet alatt. A szoknya a csípőjénél kezdődött, aminek tetejénél hasonló ékszer volt, mint a mellkasán. A ruha ezen része arany színben pompázott, ám ahogy haladt lefelé az anyag, úgy lett előbb pezsgőszínű, majd fehér. Lábán egy aranyszínű balett cipő, míg alkarjain a ruhától különálló ujjak helyezkedtek el, színükben visszaadva annak színvilágát. Heniko a fején is arany ékszereket viselt. Úgy festett akár egy indiai hercegnő.

- Ezt nem hiszem el...- szipogott az egyik varrónő egészen meghatódva. - Ez a ruha a leggyönyörűbb munkánk!

- Akár egy műalkotás! – tette hozzá egy másik hasonló érzelmekkel küzdve.

- A mindenségit! – szökött ki Annából. - Heniko...Heniko... – ismételgette, miközben kereste a megfelelő szót.

- Igen, szerintünk is – helyeselt Layla mosolyogva.

- El sem hinném, ha nem a saját szememmel látnám...- hüledezett Lil.

- Egyetértek – helyeselt Any, de közben le nem vette a szemét Henikóról, aki éppen most kezdett mutatványozni.

- A francba...- gondolta Alica bosszankodva. - Hozzá képest egy porszemmel sem érek fel! Ez nem igazság! Ő miért ragyoghat ennyire?! Mindenképpen le kell győznöm. Nem hagyhatom, hogy a háttérbe szorítson!

- Nem is kell szerepet játszania – merengett Leon is. – Ő maga egy istennő. Megfoghatatlan és elérhetetlen. Ezek a mozdulatok és mutatványok, akár egy ártatlan angyal. Azonban jól tudom, hogy ez csak az egyik arca. Valójában egy démon is lakik a lelkében. Talán azért vonzz ennyire. Mert én is démon vagyok.

- Ezekkel meg mi a fene van? Harcolnunk kellene, vagy valami hasonló, erre csak bámulnak bambán. Csinálnunk kell valamit, különben a közönség nyugtalan lesz. Á, megvan...- találta, ki hirtelen Heniko, majd Yurira pillantott, aki épp ránézet. Szavak nélkül is megértették egymást, így azonnal mutatványozni kezdtek.

- Ezek meg mit csináltak úgy mégis?! – bosszankodott Mia. - Még szerencse, hogy Yurinak és Henikónak megvan az esze. - Alicának akkor esett le, hogy cselekednie kellene, amikor meghallotta, hogy a közönség lelkes tapssal jutalmazza Henikóékat.

- Itt az ideje színre lépnem... – mondta, majd becsatlakozott Yuriék mutatványába, s elkezdte hozni Erisz karakterét. Mia remekül kitalálta. Alica tökéletes választás volt erre a szerepre. Hamarosan aztán Yuri búcsú jelenete következett. Utolsó közös jelenetükben Heniko, mint egy szerelmes fiatal rogyott össze a trapézán, miközben Yuri leugrása előtt még gyorsan súgott neki valamit.

- Te, vagy a legerősebb a színpadon. Használd ki.

- Vettem – felelt a lány kacsintva. – Te, pedig keress egy jó helyet a színfalak mögött. - A közönség majd a sírás határán volt, annyira meghatotta őket a szerelmesek elválása. Heniko közben lassan felegyenesedett, és tekintetét a „démonokra emelte", aztán elmosolyodott. - Szóval kettő egy ellen? Tetszik ez a felállás – állapította meg, majd fellendült egyelő magasságba Leonnal és Alicával. - Kicsit bénán néztek ki ezzel a nagy semmittevéssel. Mi lenne, ha azt játszanátok, hogy ti is előadók vagytok, és dolgoznátok kicsit? – jegyezte meg kissé csípős hangon.

- Te kis! - sziszegte Alica, és egyből Henikóra „támadt". Ugrásaik olyanak voltak, akár egy élet-halálharc, ahol Heniko élete a tét. Szóval hiába játszott Heniko Angóraként egy jószívű és kedves lányt, most kénytelen volt felvenni a kesztyűt, hogy megvédje az egyetlent, aki maradt számára: Poénát.

- Ez aztán harc a javából – jegyezte meg Pete.

- Hát tény, hogy meg sem közelíti Lil és Heniko harcát, még anno a mi darabunkban – tette hozzá Any is.

- Igen, ez sokkal indulatosabb és valóságosabb – helyeselt Lil. – Viszont így is kiegyenlítetlen a küzdelem. Henikónak meg sem kottyan ennek a csajnak a hevessége. Szinte sajnálom.

- Azért ne sajnáld annyira – vetette fel Any. - Miáék szerint nem érdemli meg. Az elmondásuk alapján pont olyan, mint amilyen Mei volt.

- Ne említsd előttem annak a libának a nevét, mert menten idegrohamot kapok – szörnyülködött Lil.

- Fogjátok már be! Valaki élvezni akarja a műsort! - szólt rájuk Pete. Lil és Any erre meglepetten néztek össze. Majd elmosolyodtak, és újra nézni kezdték a csatát.

- Mégis micsoda szerelmes vagyok én, hogy hagyom, hogy a szolgám a szeretet nőmet támadja? - gondolt bele Leon. - Itt az ideje belépni a játékba. - Majd egy vadító ugrással a lányoknál termett.

- Jé, eljutott Monsieur Oswald agyáig, hogy csinálnia kellene valamit! - mondta Anna felelőtlenül, majd hirtelen rájött, hogy mit is mondott. - Ezt el ne mondjátok neki!

- Nyugi, nem fogjuk - mondta May, miközben a háttérben szakadtak a nevetéstől. Közben a közönség izgatottan nézte az istenek csatáját. Marion egy ugróasztalon térdelt, és úgy tett, mintha imádkozna. Imádkozott az ő istennőjéért, legújabb barátjáért, példaképéért.

- Na, most jön az a rész, amikor Angóra legyőzi Eriszt – olvasta Mia.

- Akkor miért néz ki úgy, hogy Erisz akarja legyőzni Angórát? - kérdezte Rosetta értetlenül.

- Mi van? - kapta oda a tekintettét, mire a szeme elé tárult, az, amiről Rosetta beszélt. - Hogy meri átírni a darabomat az a csaj?! - mérgelődött. – Én esküszöm, megfojtom! - Heniko éppen egy kifeszített kötélen térdelt. Szüksége volt egy kis szusszanásra, ám amint felemelte tekintetét, csak a felé közeledő lányt látta. Úgy döntött, muszáj lesz visszatámadnia, ám mielőtt ezt megtette volna, Leon a két lány között termett, így őt érte Alica "támadása". A nézőközönség női felének több tagja rémülten felsikított, ám persze nem volt okuk a riadalomra. Leon, hogy lezárja Alica ügyét, egy keménynek látszó mozdulattal lelökte őt a kötélről, majd egy alsóbb trambulinon ért földet. Alica csak sokkosan nézett ki a fejéből. Fel sem fogta mi történt vele.

- Mi? Mi? Mi? Mi folyik ott? - kérdezte Mia, miközben a forgatókönyvet meg a monitorokat bámulta, amin át látta a színpad eseményeit. – Várjunk csak, ebből még kihozhatunk valamit – mondta, majd elmosolyodott. - Ken, ezt jutasd el Henikónak most! – utasította, majd a kezébe nyomott egy fülhallgatós mikrofont. Ken úgy sietett, ahogy csak tudott, hogy odafentről a lánynak dobja Mia küldeményét. Közben a színpadon Leon is ott tartott, hogy leveti magát, a halálos seb révén, azonban Heniko olyat tett, amit maga sem tudott megmagyarázni. Merthogy, mikor Leon mellette zuhant volna a mélységbe, a lány megfogta őt, és visszatartotta. Leon meglepődve tapasztalta, hogy a várt zuhanás nem következik be, helyette vízszintesbe került a kötélen.

- Mi történik most? - tette fel magában a kérdést csukott szemekkel. Közben Ken észrevétlenül Henikónak adta Mia küldeményét, egy pillanatnyi sötétség alatt.

- Heniko - hallotta a fülében. - Hála annak a kis libának, most kicsit átírom a darabot. Tedd azt, amit mondok!

- Oké – suttogta vissza. Közben Mia felküldte Saraht is a színpadra, hogy énekévvel fedezze a lentieket.

- Tudom, hogy nem fog tetszeni az ötlet, de mást nem tudok csinálni – kezdett bele óvatosan, ami már alapból gyanús volt a lánynak.

- Miért van, azaz érzésem, hogy ez nem jelent jót? – suttogta vissza.

- Csókold meg Leont - mondta Mia kicsit félve.

- Mi?! - mondta Heniko döbbenten. – Ez most komoly?

- Akkor csak egy puszit az arcára. Kérlek! Valami kell, hogy összeálljon a darab! Könyörgöm, Heniko!

- Na, jó. Egy puszi belefér. De semmi több, és csak a darabért...- felelt pár perc néma öntárgyalás után.

- Köszi, Heniko. Jövők neked vagy tízezerrel!

- Mégis miféle fordulatot vett ez a darab? – töprengett. – És, mégis mit kellene csinál... - hirtelen azonban belefagyott a gondolat is, mert egy bódító illat ejtette rabul az érzékeit. Ez az illat olyan volt, mintha minden egyes levegővételnél, újra és újra elvarázsolná. Azután megérezte, hogy puha ajkak érnek az arcához. Döbbenten nyitotta ki a szemét, hogy a saját szemével meggyőződjön meg arról, hogy ez tényleg valóságos. Csupán egy pillanatra látta a lányt, mert a vakító fényesség zavarta a látását.

- Most! - kapta az utasítást a fülébe Heniko, majd egy gyengéd mozdulattal lelökte a férfit a "halálba". Ezután Heniko kecsesen felegyenesedett, majd egy szép ugrással, leugrott arra a trambulinra, amint Marion is állt. Megölelték egymást, s ezzel vége is lett a darabnak. A közönség állva tapsolt, fütyült. Nagyon tetszett nekik a fordulatokkal teli darab. Közben a két „halott" még mindig ugyanott feküdt, ahol „földetért". Alica már a darab közben is legszívesebben megölte volna a lányt, és az ez érzés nem múlt el a darab befejezésével sem. Nagyon mérges volt a lányra, bár részben nem volt oka rá, hiszen Heniko csak a darabot követte a játékával. Eközben Leon pontosan úgy érezte magát, mint egy legyőzött Isten, mert Heniko minden téren megsemmisítette őt. Még mindig kellemes bizsergést érzett az arcán azon a helyen, ahol a lány az ajkával megérintette. Nagy túlzással, de a lány végülis megcsókolta.

- Hát ez fantasztikus volt! – tapsolt Any könnyes szemekkel. – Heniko annyira csodálatos volt!

- Nem csalódtam benned, Heniko. Hozod a formádat! Pete, te mit gondolsz? - Nézett a fiúra, ám választ nem kapott, így újra megszólította. - Pete?

- Ez nem ér! Az a csigazabáló kis Casanova kapott egy csókot az én gyönyörűségemtől...- mérgelődött ezúttal már hangosan is.

- Kicsi? Haver... Leon túlzás nélkül vagy két fejjel magasabb, mint te - magyarázta neki Any elképedve.

- És mi az, hogy csók? – kérdezte Lil is. - Csak egy puszit kapott az arcára.

- Ti még az ő pártját fogjátok? - kérdezte zaklatott arccal, mire a lányok összenéztek.

- Igen – válaszolták nevetve.

- Árulók...- motyogta, majd tovább nézte Henikót, aki mosolygott, és integetett a nézőknek. – Gratulálok, Heniko – gondolta ezúttal komolyan. – Megmutattad nekik, hogy te leszel itt a következő sztár!

A taps még jó pár percig tartott. Mia boldogságában éppen egy százas papírzsebkendőt pusztított a megállíthatatlan örömkönnyei miatt. A társulat tagjai is nagyon büszkék voltak a ma esti műsorra. Igaz a forgatókönyv nem egészen úgy alakult, ahogyan tervezték, de közönség ezt a rögtönzött verziót is imádta.

- Heniko, királyok voltunk - mondta Marion, s közben az ő szemében is könnyek bujkáltak. - Nem állhat az utunkba semmi!

- Semmi? Pedig most jönnek a firkászok és a média...- magyarázta hamis mosollyal.

- Ajaj – suttogta Marion, majd elnevette magát.

- Egyet kell értsek – mondta Heniko. – Most menjünk, és gratuláljunk a többieknek is! – tanácsolta, azzal lementek a színpadról.

     Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393