31.

Másnap reggel nagy volt a sürgés-forgás a színpadon. Sokan rohangáltak ide-oda, hogy még elvégezzék az utolsó simításokat a bemutató kezdete előtt. Azt akarták, hogy a mai előadás tökéletes legyen, hiszen ez a műsor volt a színpad nagy visszatérése.

- Igyekezni emberek, csak pár óránk van a kezdésig! – motiválták egymást az emberek.

- Igyekszünk mi, ahogy csak tudunk.

- Bár látszana is.

- Ha nem tetszik, csinálhatnád éppenséggel te is! – Mindenki izgatott és ideges volt, kivéve talán egy embert, Henikót. Rajta már nyoma sem volt a tegnap esti izgalomnak. Teljesen nyugodt volt, ami nem kerülte el a többiek figyelmét sem.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? - kérdezte tőle Mia irigykedve.

- Minek idegeskedjek? – felelt a lány egyszerűen. – Pont ugyanazt csinálom majd, mint a próbákon. Csak ezúttal többen látják majd.

- Végülis mi az a pár ezer szempár... - könnyelműsködött Anna.

- Nem is zavarok több vizet. Megyek, járok egyet. Ha esetleg nem jönnék vissza... – kezdett bele szórakozottan, de Mia nem igazán értékelte a humorát.

- Na, azt meg se próbáld! Különben élve megöllek meg! – fenyegette meg Mia.

- Élve megölöd? – ismételte Anna, akinek kissé szokatlan volt Mia harcias oldala. - Azt meg, hogy akarod kivitelezni, Mia? Ha már valaki hulla, azt nem lehet megölni, vagy igen?- filozott Anna, miközben Heniko nevetni kezdett.

- Nyugi nem megyek messzire – mondta gyorsan, hogy megnyugtassa Mia ingatag idegeit. - Nem is tudnék. Hidd el, szerintem senki nem várja úgy az előadást, mint én. Nemsokára jövők, ígérem – mondta, majd magukra hagyta őket. Útja szokás szerint a tengerpartra vezetett. Leült az egyik sziklára, és a tengert figyelte.

- Ez most arra emlékeztet, amikor először léptem nézők elé, mint artista - gondolta, miközben egyik kezével a markába zárta a medálját. – Ez is egyfajta újrakezdés lesz. Viszont, itt már nem leszel ott, hogy a támaszom légy, Ian. Egyedül kell megmutatnom, hogy mire vagyok képes. Bízom benne, hogy büszke vagy rám, és örülsz, hogy eddig eljutottam. Tudom, ez még csak egy megálló, de a szemem csak a célon pihen. Ígérem, büszke leszel rám, és beteljesítem az álmomat.

Miközben ő a gondolataival volt elfoglalva, odabent lassan végeztek az utolsó simításokkal is. Lilék úgy döntöttek, hogy most, hogy a kaleido társulat tagjainak is van egy kis nyugtuk, ismerkednek velük egy kicsit.

- Sziasztok - köszönt oda Li elsőként.

- Sziasztok – köszönt vissza Rosetta. - Ti vagytok Heniko barátai igaz?

- Igen mi volnánk – vette át a szót Any. - Én Any vagyok, ő itt melltetem Lil és ez a...

- Fajankó, nem más, mint Pete - fejezte be a mondatot Lil.

- Hé, tisztázunk valamit. Se fa, se Jankó nem vagyok...- adott hangot a nem tetszésének Pete.

- Tetszik a hozzá állásod – szólt elismerően Anna. - Volna kedved társulni?

- Anna arról szó sem lehet! - vágta rá May és Rosetta egyszerre.

- Szóval, én Mia vagyok – mutatkozott be Mia, kihasználva a pillanatnyi szünetet. - Az a kis szőke hajú lány, Marion. Akik pedig veszekednek, azok pedig Anna, May és Rosetta. Ez a fiú itt mellettem, Ken.

- Örülök, hogy megismertelek titeket - mondta Any nagy mosollyal.

- Anna, valami bohócféleség? - kérdezte Lil kíváncsian.

- Hát fogalmazhatunk így is... – gondolkodott hangosan Mia.

- Akkor már értem, miért akar Pettel társulni, már nem bántásból, Anna...

- Nem szokásom az ilyesmi – biztosította a lány.

- Különben, merre van imádatom tárgya? - kérdezte Pete körbepillantva.

- Mármint Heniko? Ő elment járni egyet.

- Igen, valahogy sejtettem. Szeret eltűnni néha a világ elől. Nálunk is gyakran csinálta - magyarázta Any.

- Viszont, miután előkerül, olyat mutat, amitől mindenkinek leesik az álla – fejezte be Lil.

Csupán egy óra volt hátra a kezdésig, de már nagy tömeg nyüzsgött a színpad körül. A színpadra is szép lassan kezdett bevonulni a tömeg, akik már nagyon várták a színpad új előadását.

- Jáj, nekem tömeg fóbiám van! - nyavalygott Pete, látva, hogy egyre többen és többen foglalják el a helyeiket körülöttük.

- Bezzeg, amikor szerepelsz az nem zavar - piszkálta Lil gúnyosan.

- Hát persze hogy nem, mivel a háromnegyede miattam jön – közölte büszkén.

- Kicsi a srác, de nagy az önbizalma – jegyezte meg félhangosan Any.

- Önbizalom? Ez tömény egoizmus a négyzeten!

- Ezzel meg mire akarsz célozgatni Lili??

- Mi, az hogy Lili? – kapta fel a vizet a lány. – Pontosan tudod, hogy Lilnek hívnak, te hígagyú!! - mérgelődött Lil.

- Lil, Pete elég már! Még a végén kivezetettnek innen! – torkolta le őket Any.

- Lám-lám, nyugis kisasszony tud durva is lenni? – kérdezte Pete incselkedve.

- Kaphatsz egyet, ha tovább szemtelenkedsz!

- Jó, jó – emelte fel a kezeit védekezően Pete. - De be vagy sózva!

- Persze, hogy be vagyok! De én mégis tudok viselkedni!

- Oké, akkor viselkedünk - mondta Lil vigyorogva, majd a színpad felé fordult. Közben Heniko az öltözőjében volt, és várta a kezdés időpontját. Jelmeze igazán megnyerő volt. Egy piros, nyakba kötős topot viselt, aminek háta nagy része szabadon volt. Alul egy hosszú piros szoknyát viselt, aminek a tetejéhez egy fehér szoknya volt varrva, amit combig felhasítottak, így látszott az alatta lévő szoknya rész.

- Nos, készen vagyunk...- állapította meg enyhén kisminkelt arcát figyelve a tükörben. – Itt az ideje hozni a csúcsformát – mondta végül, majd az ajtóhoz lépet. Amint kilépett Leonnal találta szembe magát. Mindketten nagyot néztek a másikon, bár igyekeztek továbbra is semleges ábrázatot mutatni a másik felé. Ám ez a semlegesség csak a küllemre vonatkozott. Leonban újra tudatosult, amit már eddig is tudott. Heniko csodálatos nő. A ruha előnyösen kiemelte testének minden domborulatát. Minden férfiúi tehetségét össze kellett szednie, hogy ne vizslassa túl nyilvánvalóan. Ugyanakkor nem csak ő küzdött hasonló gondolatokkal. Merthogy Heniko, aki eddig nagyon igyekezett nem törődni azzal, hogy milyen férfi Leon, most kénytelen volt, szembesülni a valóssággal. Leont nem csak a tehetsége miatt nevezték istennek. Teste a sok munkától tökéletes izomzatra tett szert, amit jelmeze nem nagyon rejtett maga alá. Karjai, mellkasának és hasának nagy része szabadon volt. Heniko kénytelen volt elismerni, hogy a férfi megjelenése maga volt a tökély. Csöppet sem lepte meg, hogy a férfinak ennyi rajongója volt. Azonban amint ehhez a gondolathoz ért, rájött, hogy mit is művel. Szerencséjére megjelent Mia, így elkapta a tekintetét Leonról, és a közeledő lányra nézet. Remélte, hogy ez a férfit is meggyőzi arról, hogy ez a hosszabb szemkontaktus, csupán a véletlen műve volt.

- Heniko, még egy-két dolgot meg kell beszélnünk, tudsz jönni? – kérdezte, sietősen. – Csak egy perc lenne az egész.

- Semmi gond - mondta mosolyogva. – Elnézést – tette hozzá Leonnak célozva, majd Miához sétált. Leon még egy kicsit figyelte a távolodó lányokat, majd elengedett egy halvány mosolyt.

- Ez igazi kihívás lesz – gondolta izgatottan, ám hirtelen meglátta Willt, és egyből idegessé vált.

- Úgy tűnik, még neked sem lesz egyszerű dolgod, Leon... – jegyezte meg nagyképűen. - Pedig neked elvileg nem nehéz behálózni valakit.

- A behálózás, a te szokásod...- közölte a másikkal ridegen.

- Különös, hogy minden nőt megkaphatnánk, és mégis az kell, aki a legkisebb érdeklődést sem mutatja irányunkba.

- Szerintem inkább ne akarj összehasonlítani minket – ellenkezett, majd könnyedén elsétált a másik mellett. – Különben meg – tette hozzá, ezúttal már a gondolataiban. - Ki mondta, hogy a legkisebb érdeklődést sem mutat az irányomba? Az, az előbbi pár pillanat...- idézte az iménti jelenetet. - Az a pár pillanat nem volt közömbös.

- Na, szóval, Heniko - magyarázott nagyban Mia, ám Heniko egy szót sem hallott belőle, mert a gondolatai egészen máshol jártak.

- Mégis mi történt velem az előbb? Olyan furcsa volt az a pillanat. Olyan varázslatos. – Ám, amint megában meghallotta a gondolatát, azonnal megrázta a fejét. - Edzés túltengés. Igen, biztosan csak ez az oka, hogy ilyeneket gondolok. Még, hogy varázslatos?! Az ki van zárva...Hiszen, végülis Oswald csak....csak... egy nőcsábász. Semmi több!

- Oké? - kérdezte Mia, amit most már Heniko meg is hallott.

- Aha persze, egyetértek - mondta Heniko, s csak remélte, hogy ez jó válasz. – Akkor megyek a helyemre – mondta végül, majd pár perc múlva már sötétség is borult a nézőtérre. A közönség azonnal tapsolni kezdett. Ezután újra megjelentek a fények, s a színpadon már ott állt Heniko is. A nézők már alig várták, hogy lássák, mire képes a lány. Aztán Heniko belekezdett a szerepébe. Elbűvölő volt és igazán ártatlan.

- Ez igen...- suttogott Lil. - Heniko fantasztikus!

- Aha – bólintott egyetértően Any.

- Ez az Heniko! - gondolta Pete büszkén, s a színpad színfalai mögött is mindenki ezt érezte.

- Sokkal jobb, mint a próbákon – jegyezte meg Caty.

- Igen, valóban – helyeselt Layla. Pár pillanat múlva megjelent Yuri és Heniko, majd elkezdték bemutatni a már begyakorolt figurát. A közönség újingott, majd amikor Henikóék végeztek, újra elsötétült minden. Jelenetváltás következett. A Halál isten birodalma. A színpad vörös és fekete színben pompázott. Tűz lángolt a háttérben. Igazi alvilági borzongás járta át a porondot. Alica és Leon mutatványozni kezdtek. Leon hozta isteni formáját, míg Alica, mint egy szervezkedő kígyó, aki mestere körül tekeredik. Ezután újra megjelent a színen Heniko és Yuri is. Több érzelem fejeződött ki egyszerre. Szerelem, vágy, féltékenység, gyűlölet, elégedetlenség. Újabb váltás. Alica nagy jelenete jött, ahogyan végezni akar Henikóval. Azonban az utolsó pillanatban, megjelent Anna, és megmentette Henikót a támadás elől. Alica bosszúsan távozott a színről.

Ezután az a jelenet jött, ahol Anna kiveszi Heniko lelkét a testéből. A gyakorlatban ezt úgy oldották meg, hogy Heniko átugrott egy trapéz fölött, s közben a ruhája színe átalakult. A következő jelenet Heniko és Marion egyesülését mutatta be a nézőknek. Ennél a résznél Heniko Marion minden mozdulatát leutánozta. Fantasztikus összhangban dolgoztak, mintha tényleg ugyanaz a személy lett volna, csupán dupla alakban. Ezután újra Alica jelent meg a színen, hiszen most jött az, amikor el kellett csábítania Yurit. A férfi sajnálatára, Alica nagyon élethűen adta a karaktert, amit a közönség is tapssal jutalmazott. Ám az igazi közönségámítás csak most jött. Eljött az ideje Heniko és Marion leglátványosabb mutatványának. A közönség ámulva figyelte a két lányt, ahogyan Yuri is egy fentebbi trapézon állva.

- Bámulatos...- gondolta. - Heniko és Marion nagyon jól összedobták a gyakorlatot. Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lesz.

Újabb jelenet jött. Az egyik legmozgalmasabb jelenet, hiszen egyszerre volt a színpadon Leon, Alica, Yuri és Heniko is. Leon és Yuri csatázni készül, de Heniko nem hagyta. Következett a mindenki által csak Angóra felemelkedésének nevezett manőverkombináció. Heniko egyik lábát ráfűzte a trapézt tartó egyik kötélre, a másik lábával rálépett a trapézra, és felső testét kecsesen hátrahajtotta. Egyik kezével gyönyörűen, követte a mozdulatot, míg másik kezével megfogta ugyanazt a trapézkötelet, amin lába is volt ezzel kitámasztva magát, majd lengetni kezdte magát. Felvezetésként Heniko és Leon végrehajtotta a közös ugrásukat, amit Miáék egyszerűen csal tükörugrásnak neveztek el.

- Egy trapéz felé ugranak? – hökkent meg Lil.

- Egyikük biztos le fog esni...- kapta a szája elé a kezét Any.

- Nem nézd! – mutatott oda Pete. A közönség ijedsége is azonnal elmúlt, amint látták, hogy a két fiatal időzítse tökéletes volt. Pont egyszerre értek oda, egymásnak háttal, ahogy mindig. Leonnak nagyon tetszett ez a manőver, bár ő leginkább csak egy kellék volt. Azonban egyáltalán nem bánta, hogy az irányítás a lány kezében volt, számára az volt a fontos, hogy ennyire a közelében lehet. Heniko felemelte a másik kezét, majd egy kecses mozdulattal kezet cserért, hogy szembefordulhasson a férfival. Kénytelen volt újra farkasszemet nézni a férfival, ám ezúttal gyorsan abba is, hagyta, hogy folytassa a gyakorlatot. Kicsit hátrafeszítette magát, hogy a kezét a férfi mellkasára rakhassa. Gyorsan szabadulni akart ebből a szituációból, amit pechjére Leon is észrevett.

- Látom, nagyon sietős dolgod van – jegyezte meg, mire a lány teljesen összerezzent.

- Mi van? Csak csinálom, amit kell – felelte kissé kurtán, majd megfeszítette mind a két kezét, és jó erősen ellökte magát Leontól. Aminek a következménye egy látványos és nagy ugrás volt, egy alacsonyabban lévő trapézra. - Mit képzel ez magáról, úgy mégis... mintha nem tudná, hogy ezt kell csinálnom ... – bosszankodott, miközben csinált még egy-két mutatványt az ottani trapézokon, aztán belengett, hogy felugorjon vissza a férfihez. Mikor már Leon érte nyúlt volna Heniko egy könnyed mozdulattal úgy kitért ki a megfogás elől, hogy kezét behúzta maga elé, így a közönség számára azt a hatást keltette, mintha Leon ledöfte volna a lányt, aki aztán tehetetlenül esett neki a férfinek. Ám Heniko nem maradt ott sokáig, hiszen következett a manőverkombináció főattrakciója. A jelenet, ahol Angórából istennő lesz. Egy határozott mozdulattal ellökte magát a Leontól, majd újra zuhanni kezdett. A francia bár jól tudta, hogy mi következik, mégis rossz érzéssel töltötte el, hogy esni látja a lányt. Természetesen Lilék is kiakadtak, ám már fel volt küldve a titkos trambulin, így nem volt ok az aggodalomra. Heniko amint leérkezett a trambulinra, megfeszítette kezeit, és az esés, valamint a rugózásnak köszönhetően, visszalökte magát a magasba. Persze ügyelnie kellett a tartására. Most még csak rongybabaként kellett emelkedne. Ám, amint a megfelelő magasságba ért, kifeszítette testét. Mia átváltozós elképzelése csodálatos alakot öltött a valóságban. A fények, a csillámpor tökéletlen hozta felséges hatást. A közönség állva őrjöngött. Nagyon tetszett nekik ez a mutatvány. Leon is egészen el volt képedve. Persze sokszor látta már ezt a próbán, de így a hatásokkal együtt, káprázatos látvány volt. Közben Heniko ruhája újra megváltozott. Fehéren csillogott, akár egy igazi istennőé. Amikor már zuhanni kezdett, Ken elindította a lengő trapézt, ami Heniko mögé érkezett, aki nem habozott használni. Kezeit beleakasztva, lábait egyenesen tartva, lengett vissza, majd fellendült a trapézra.

     Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393