23.

Míg Heniko napja igen eseménydúsan alakult, addig a színpadon lévők sem unatkoztak. Javában haladtak az edzések, a kellékesek és díszlettervezők pedig megállás nélkül dolgoztak. Most senki sem lazsálhatott, hiszen a premier napja vészesen közeledett.

-A főnök sem húzza az időt. Már a hétvégén akarja a premiert.

- Nekem mondod? - sóhajtott Mia, Anna felé fordulva. - Egész nap csak rohangálok, és intézkedek.

- De az is igaz, hogy hosszú idő után ez lesz az első műsorunk. Tehát nem csoda, ha ennyire sürgeti a dolgot - tette hozzá Marion.

- Szerintem ez is lesz olyan remek előadás, mint az előzök - mondta May. – Sőt, még az is lehet, hogy jobb is!

- Már ha, az a nyavalygó gép nem szerencsétlenkedik majd - morgott Anna, Alicára célozva.

- Azért nem olyan ügyetlen, csak nagyon el van szállva magától – javította ki az éppen megérkező Ken.

- Te, az ő pártját fogod?! – hökkent meg Anna.

- Dehogy is! Csak ez jobban fedi a valóságot.

- Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de én sajnálom Leont. Az a csaj mindjárt rámászik.

- Leon nem kisgyerek, meg tudja védeni magát – magyarázta Ken.

- Ettől a nőtől? Az ki van zárva. Tapad, mint egy pióca - mondta Rosetta beleborzongva a saját szavaiba.

- Pióca? Pióca... Hmm pióca! - szórakozott Anna, mire a közelben lévők nevetni kezdtek. Közben az imént említett duó valóban a trapézokon voltak. Bár azt, amit Alica csinált csak nagy jóindulattal nevezhet gyakorlásnak nevezni. Leginkább mást se csinált, csak fitogtatta a női praktikákat.

- Látjátok?! Mi a francot csinál?

- Hát tény, hogy csábítania kell, de ez azért mégiscsak túlzás.

- Mondasz valamit. Lassan korhatárossá kell tenni a műsort miatta...

- Viszont Leont, ez láthatóan egyáltalán nem érdekli.

- Neki van igaza – értett egyet May, aztán hirtelen észrevette Kalost. - Nézzétek, ott van a főnök.

- Odamegyünk?

- Aha, ki kellene szedni belőle, hogy merre van Heniko.

- Szerinted, elmondaná?

- Nem lesz választása – mondta May eltökélten, majd a kis csoport elindult Kalos felé. Ahogy közelebb mentek, feltűnt nekik, hogy két nő is áll mellette. Az egyiküknek rövidebb frizurája volt és elég sportos öltözéke, míg a másik egy hosszú hajú, elegáns nő. Ők is Leonék gyakorlatait figyelték.

- Hé, az ott nem Layla kisasszony és Caty?- kérdezte Rosetta, amint jobban szemügyre vette őket.

- De, szerintem ők azok – helyeselt Anna.

- Egy okkal több, hogy odamenjünk! – vetette fel May, miközben újra elindult. - Layla kisasszony! –szólította meg közelebb érve.

- Sziasztok! - köszönt rájuk Layla nagy mosollyal.

- Nem is mondtad, hogy máris visszajössz.

- Hát így alakult. Gyorsabban végeztük, mint vártuk.

- Örülünk, hogy itt vagy - mondta Rosetta boldogan.

- Szia Cat...- kezdett bele Mia, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Caty mérgesen felkiáltott.

- Elég! Mi ez a borzalom?! – adott hangot a döbbenetének, miközben csak Leonékat figyelte. - Ez valami szörnyű...- Alica egyből odakapta a fejét. - Mi akar lenni ez tulajdonképpen?

- Már megbocsáss, de te, ki a fene vagy?! És hogy jössz ahhoz, hogy engem kritizálj?!

- Az én nevem, Caty Taimor. Egy meglehetősen ismert rendező vagyok a Broadway-ről, szóval kicsit bánt, hogy fogalmad sem volt róla. Na, mindegy. De ebből kifolyólag van néminemű tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy milyen egy jó műsor.

- Broadway? Mit keres itt egy Brodway-i rendező?!

- Úgy látom ennél a momentumnál megragadt... - suttogta Rosetta, mire többen felnevettek.

- Velem jött – szólt közbe Layla. Leon ezt az időt használta ki arra, hogy lejöjjön a trapézról. Végre távolabb akart kerülni Alicától. Pechjére azonban a nő sem maradt tovább a szeren.

- Te lennél, Layla Hamilton? – kérdezett újra Alica, amint megállt Layla előtt. - Már ne is haragudj, de kicsit furcsa, hogy visszajársz a színpadra. Kissé döntésképtelennek tűnsz miatta, hogy most itt legyek, vagy ne legyek...

- De haragszom – vágta rá Layla nyugodtan, mire Alica eléggé meglepődött. – Egy olyan nőszemély akar engem kioktatni a színpadról, aki egyáltalán nem érti a lényegét. Az több mint bosszantó – folytatta, amivel szinte falhoz állította Alicát. - Viszont nem miattad jöttem, szóval nem pocsékolom rád az időmet. Kalos – fordult a férfihez. - Mikor lesz a premier?

- Most a hétvégére tűztem ki az időpontot – közölte az egyszerűen.

- Mi?! De hát ez még nem áll sehogy – hökkent meg Caty. – Nem tudom, hogy a műsor többi része milyen, hogy ilyen bátrak vagytok, de ez pocsék. Mia! - fordult Mia felé fontoskodva. - Dolgunk lesz, ugye tudod?

- Hát persze...- mondta Mia kissé katonásan. - De ez még azért ennyire gyenge, mert ők most gyakorolnak először.

- Micsoda?! És tényleg a hétvégén akarod a premiert?! Kalos! Ezt te se gondolod komolyan!

- De komolyan gondoltam. Nem lesz vele semmi gond.

- Igen? De a csaj még abszolút nem tudja, mit kell csinálni. Mégis, hogy lenne képes megtanulni a hétvégéig? – háborgott, mire Layla elmosolyodott.

- Csak nem ismétlődik meg a múlt? - kérdezte sejtelmesen Kalostól.

- De úgy terveztem – felelt neki Kalos, aki pontosan érette Layla célzását, rajtuk kívül azonban ezt más nem mondhatta el magáról. Laylra rögtön végig is nézett a társaságon. Henikot kereste a tekintetével.

- Heniko merre van? - kérdezte végül, tekintve, hogy sehol sem látta.

- Heniko? Ő az a lány, akiről meséltél igaz? - kérdezte Caty, s látszott rajta, hogy most sokkal izgatottabb lett ő is. - Kíváncsi vagyok mire képes a kislány. - Közben Layla még mindig várta a maga válaszát.

- Még valami mielőtt elmennék. Tudom, hogy nem engedélyezte régebben senkinek, hogy másik állása is legyen, ezért azt kérném, hogy ne mondja meg a többieknek, hogy mit csinálok. Részben, hogy önt se érjék támadások, másfelől meg nem akarom, hogy rólam gondolja azt bárki, hogy nem vagyok elég elhivatott a színpad felé.

- Henikónak adtam egy feladatot – mondta végül.

- És mikor jön vissza?

- Olyan négy óra körül.

- Szóval négy? Addig tudunk várni. Legalább jut idő kijavítani pár apróságot.

- Itt az anyag, Caty - nyújtotta át Mia a terveket Catynek, aki gyorsan átfutotta. – Ó, Mia! Látom, fejlődik a rendezői készséged. Ez egész jó munka!

- Köszi, de az az igazság, hogy ez nem teljesen az én munkám – vallotta be őszintén. - A koreográfiákban Heniko segített nekem.

- Na, ez már igen! Most már tutira meg akarok ismerkedni vele. Úgy érzem, vele közösen nagyon jó műsorokat készítünk majd!

- Nekünk? Ezt hogy érted, Caty?

- Egy ideig itt maradunk – felelt helyette Layla.

- Jól van. Most, hogy ezt tisztáztuk, mindenki vissza a munkához. Vasárnap premier – mondta végszóként, hogy így tudassa mindenkivel, hogy menjen a dolgára. Közben Heniko már túl volt az ebéden s a mai utolsó óráját várta.

- A mai utolsó órám a nagyokkal lesz. Vajon, miért van az az érzésem, hogy ez lesz a legnehezebb programom a mai nap? – gondolkodott a hangfalak mellett. Nem telt bele sok idő, s arra lett figyelmes, hogy újra nyílni kezd az ajtó. Egy nagyobb csoport jött be rajta. Fiúk, lányok vegyesen. A legtöbbjük nagyjából egy idős lehetett Henikóval, ám Heniko legnagyobb meglepetésére, a csapat észre sem vette őt.

- Táncóra – sóhajtott egy szőkés-barna hajú srác. – Öcsém, minek járunk mi oda? Miss Grant meg az ő hülyeségei.

- Nem értem mi bajod van. Jobb, mint a könyvtári munka a suliban... - mondta egy másik.

- Bárcsak valami szexi tanár nénit kapnánk - reménykedett egy harmadik.

- Idióták...- kommentálta egy lány, aki barátnői mellet állt.

- Ne foglalkozz velük. Tényleg azok – kommentálta egyikük, akinek hosszú szőkés-barna haja copfja volt fogva. Nagyon csinos volt, ám mégis látni lehetett rajta, hogy mélyen legbelül, nagy szomorúság van a szívében.

- Nem lehet, hogy a fő banya átvágott minket? - kérdezte egy nagyon lazának látszó figura.

- Már megbocsáss – szólalt meg Heniko, akinek részben már elege volt a figyelmetlen kívül hagyásból, másfelől bántotta a fülét, a Maryre tett célzás. Tette hatásos volt, mindenki észrevette őt. – Megkérlek, hogy moderáld magad, különben én foglak. - Persze a legtöbb srácnak leesett az álla, amikor meglátták Henikót.

- Hű, de baba! Hogy kerül ide a senki földjére? - kérdezte az egyik nagyszájú.

- Vegyél vissza az arcodból, mert nagyon tenyérbe mászó vagy – reagálta le Heniko, mire a csajok röhögni kezdett, míg a fiúk enyhén szólva ledöbbentek a hallottakon.

- Jaj, de megijedtem! Különben ki a rák vagy, cica?

- Én vagyok a tánctanár, édes...- válaszolt vissza Heniko gúnyosan, mire a többieknek elkerekedett a szeme.

- Ez valami vicc? - kérdezték többen egyszerre.

- Nem, nem az – felelt Heniko könnyedén.

- Már, hogy lehetnél, te a tanár?! Ahhoz túl fiatal vagy...

- Nem hinném, hogy ez most ide tartozna. Különben is, nekem táncot kell oktatnom nektek.

- Nincs szükségünk rád – közölte az a lány, aki eddig elég hidegnek látszott.

- Taylor! – szólt rá a barátnője.

- Nincs? Engem Miss Grant kért fel, hogy itt oktassak. A kicsikkel meg tudtam értetni magamat, pedig attól tartottam leginkább, hogy ott lesz gond. Azt viszont álmomba se gondoltam volna, hogy már majdnem felnőtt emberekkel kell majd leállnom veszekedni, hogy méltóztassanak azt csinálni, amit szeretnék. Ha nincs szükségetek rám, akkor lássam mit is tudtok.

- Rendben – felelt Taylor büszkén.

- Na, persze! Ő könnyen beszél. Neki van fogalma róla mi az tánc... - morgott egy srác.

- Ez a kis csaj... Taylor, ő tudhat valamit. Látni rajta, hogy igazi táncos-tornász alakja van – gondolkodott Heniko. - Látni rajtad – szólalt meg végül. - Te foglalkozol tánccal, bár nem tartom kizártnak, hogy az akrobatikához is értesz. Úgy gondolom, hogy te vagy az, akinek nem nagyon tudnék újat mutatni, tehát inkább segíthetnél.

- Nem kell ez az érzelgős duma. Gondolom, hogy téged rohadtul nem izgat a sorsunk. Végülis csak szerencsétlen árva kölykök vagyunk, akikkel nem foglalkozik senki.

- Azt hiszed, hogy az én életem csupa szép és jó volt? – kérdezte Heniko felvont szemöldökkel. - Hát akkor elárulom, hogy én is árva vagyok. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy most már nem egy ilyen helyen lakom. De ez most mindegy. Taylor nem akarok rosszban lenni veled. Nagy lehetőségek lehetnek benned!

- Azt hiszed, ismersz?!

- Nem azt nem mondtam. De azt tudom, hogy mit érzel valójában. Lehet, hogy nincs tanári diplomám, de tudok annyit, mint bármelyik képesített tanár.

- Na persze... – horkant fel Taylor. Heniko úgy gondolta új irányba kell terelnie ezt a beszélgetést.

- Ha táncolsz, élsz...- mondta, hirtelen, remélve, hogy Taylornak nem lesznek ismeretlenek ezek a szavak.

- ... Ha élsz, táncolsz - fejezte be a mondatot, mire Heniko elmosolyodott.

- Látod? Valamit csak tudok, nem? - kérdezte mosolyogva.

- Azt meglátjuk perceken belül – felelte, ám most már ő is mosolygott, nem kis meglepetést okozva ezzel a többieknek.

- Mosolyog?! - Néztek össze a többiek. - Taylor tud olyat?

- Nos, akkor lássunk hozzá - mondta Heniko, majd mindketten elhelyezkedtek a teremben.

   Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393