19.

Alica remegő tekintettel nézte a még mindig karját fogó lányt. Ám szeme nem a félelemtől, hanem a gyűlölettől remegett. Már akkor gyűlölte a lányt, amikor csak hallott róla. Most viszont már ott tartott, hogy legszívesebben megölte volna. Tudta, hogy Heniko komoly veszélyt jelent a számára, mind tehetség, mind szépség tekintetében. A többiek meg sem mertek szólalni. Fogalmuk sem volt róla, hogy a mindig kedves és mosolygós Heniko tud ennyire ijesztő is lenni. Pár pillanat múlva Heniko elengedte Alicát, majd újra az ajtóhoz indult.

- Le foglak győzni, Madcap - szólt utána, amikor már Heniko tisztes távolságban volt. - El foglak tüntetni a színről. - Erre Heniko megállt, majd félig visszafordult. Látszott rajta, hogy nem ijedt meg Alica fenyegetésétől.

- Próbálkozni lehet...- közölte, majd lazán kisétált az ajtón. Amint becsukta maga után, néma csend telepedett a bentiekre.

- Mia! - szólalt meg Kalos, amint a benti hangulat elérte a kínosság küszöbét. - Írd át a darabot úgy, hogy Alica is szerepet kapjon benne - tette hozzá üres hangon. Sok kedve nem volt, hogy alkalmazza Alicát, azonban most a színpad, más érdekeit is figyelembe kellett vennie. Érezte, hogy sok probléma várható még Alica és Heniko között. Miának szintén nem sok kedve volt eleget tenni ennek a kérésnek. Számára ez a darab így volt tökéletes. - Egyéb mondandóm nincs. Mindenki mehet a dolgára - mondta végül, hogy legyen egy kis nyugalma.

- Bocsánat, de lehetne egy kérésem? - kérdezte gyorsan Will, mielőtt még bárki is távozott volna. Leon egyből sejtette, hogy ez nem sok jót jelent, hiszen pontosan tudta, hogy a férfi célja az, hogy közelebb kerüljön Henikóhoz.

- Mondja - válaszolta Kalos, ami nagy elégedettséggel töltötte el Willt. Sokatmondó mosollyal előbb Leonra pillantott, aztán újra beszélni kezdett.

- Az olvasóik nagy része, sőt inkább majdnem az összes odáig van a színpadért - kezdett beszélni. - Éppen ezért szeretnék egy egészen testközeli cikket írni. A színpad mindennapi élete, edzések, órák, maguk a fellépők...

- Szóval akkor arra kér, hogy engedjem meg, hogy itt tartózkodjon, amíg elkészül a cikk? - fogalmazta meg Will kérését Kalos.

- Igen - helyeselt Will. - Úgy gondolom, ezzel a cikkel fel lehetne húzni a színpad hírét, és nem utolsó sorban ez Miss Madcapnak is remek lehetőség, hogy bemutatkozzon. - Kalos pár pillanatig mérlegelt, azután válaszolt.

- Engedélyezem.

- De, Kalos! - ellenkezett volna Leon, de Will egyből megszólalt.

- Halhattad, Leon - szólt Will nyugodt hangon, majd felállt a kanapéról. - Szóval törődj bele, hogy egy ideg minden nap találkozunk - tette hozzá, közben elkezdett felé sétálni. Amint Leon mellé ért, megállt, és halkan folytatta, hogy csak a másik hallja a szavait. - Már alig várom, hogy meginterjúvoljam a kis angyalkát. Szerintem elég exkluzív beszélgetés lesz...- magyarázta gonosz mosollyal.

- Rohadj meg, Will!- sziszegte vissza Leon.

- Na, mi van? Rájöttél, hogy mégiscsak kell neked a kis tündérke? Hát sajnálom, de nem fogom hagyni, hogy a tied legyen. - A többiek csak nézték a két férfit, és találgatni próbálták, hogy vajon miről beszélgetnek. A két férfi társalgását, végül a frissen odalépő Alica szakította meg.

- Leon, nem mutatnád meg a színpadot? - kérdezte a férfit édeskedő hangon, amitől Leon agya még inkább elborult. Már éppen megszólalt volna, hogy felejtse el, ám Kalos közbevágott.

- Ez egy remek ötlet. Legalább Mr. Ridicule és Miss Vain is megismerkedik a hellyel - tanácsolta Kalos. Leon erre összehúzta a szemét, és legszívesebben kikérte volna a magáét. Még hogy ő idegenvezetősödjön? Ez teljesen abszurd!

- Tényleg remek gondolat - helyeselt Will. - De hagyjuk a Mr. megszólítást. Szólítson Willnek. Nos, ha egyéb nincs, felőlem indulhatunk is - A többiek kérdőn néztek Kalosra, de végül Mia vállalta magára azt, hogy megkérdezze, amit valójában mindenki meg akart.

- Főnök.. elmehetünk?- kérdezte, bízva abban, hogy végre elszabadulhatnak innen.

- Menjetek, ti is velük - mondta Kalos, amit nem nagyon tudtak mire vélni.

- Mi baja van a főnöknek? - suttogta Anna. - Olyan, mintha hirtelen "támasszuk fel színpad hírnevét bármi áron" kampányt indított, volna...

- Szerintem valami itt nagyon nem kóser - súgta vissza May.

- Akkor a mi dolgunk lesz, hogy a végére járjunk - kapcsolódott be a sugdolózásba Rosetta is.

- Egyetértek veletek - helyeselt Ken is, csatlakozva a csoporthoz. - Ez a kettő eleve gyanús nekem. Furcsa, hogy egyszerre érkeztek.

- Tervezhetnek valamit? - kérdezte Anna.

- Nem tartom kizártnak.

- Na, akkor menjünk! - közölte Alica, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, belekarolt Leonba. A többiek nagyot néztek erre, de maga Leon is. Ez egy hibás húzás volt.

- Te, mi a jó életet csinálsz? - kérdezte Leon, elég bosszús arccal, miközben elrántotta a karját.

- Jaj, ne legyél már ilyen morci! - mondta Alica nyivákolva, ami szintén rossz ötletnek bizonyult.

- Ha jót akarsz, ne gyere a közelembe - fenyegette meg, majd kiviharzott az ajtón.

- Látom, próbálkozol rendesen -súgta oda Alicának Will.

- Még jó, hogy - felelt vissza nagy mosollyal. - Még lehet, hogy ellenkezik, de előbb-utóbb az ujjam köré fogom csavarni

- Sok szerencsét... - mondta neki Will, de nem adott túl sok hitelt a nő szavainak. Nem volt hülye. Pontosan tudta, hogy Alica ezen próbálkozása édes kevés Leon megszerzéséhez.

- Ez tiszta dedó hallod - mondta May mérgesen, amikor már elindultak a kis "körútra". - Ez most tényleg muszáj? Egymás kezét ne fogjuk meg esetleg?!

- Ilyet még a sulimba se csinálunk - jegyezte meg Marion.

- Heniko, piszok mázlista... - sóhajtotta Anna.

- Az már igaz. Vajon hol van most? - kérdezte Rosetta. Erre konkrétan senki sem tudott válaszolni, pedig adta magát a gondolat. Természetesen az edzőterembe ment, hogy levezesse a feszültséget, amiből egészen tetemes mennyiség halmozódott fel benne, Alicának hála. Közben az idegenvezetővé avanzsált kaleidos csapat is megérkezett az edzőteremhez. Leon persze okkal ezt hagyta meg utolsó állomásnak. Tervei szerint itt koptatta volna le Willéket, hogy aztán végre az edzéssel foglalkozhasson ő is. Mondjuk magát az idegenvezetést sem végezte túl alaposan. Negyedóra alatt átvágtattak a színpad legfontosabb helyszínein.

- Végül az edzőterem - mondta rendkívül unott hangon, miközben benyitott.

- Igen a régi öreg edzőterem - magyarázta Anna is. - A szokásos felszerelés, védő háló, kötél, trapézok, Heniko - tette hozzá, ám csak miután kimondta a nevet, akkor jött rá, hogy útibbi annyira nem passzol a felsorolásba. - Heniko?!

- Aha. Nos, megvan! - közölte felfedezését Rosetta. - Szóval edzeni jött. Neki van a legtöbb esze. Végtére is mi artisták vagyunk nem, pedig idegenvezetők.

- De mégis mi a túrót csinál? - kérdezte May döbbenten, miközben csak a lány mozdulatait figyelte odalentről.

- Mert mit? - Nézett oda Marion is. - Ez is a műsor része, nem?

- Igen, de ez több emberre van kitalálva - hüledezett Mia. - Viszont ezeket a mozdulatokat még nem láttam szóval. Á! Kitaláltam! - kiáltotta, majd előkapta a mini netbookját és gépelni kezdett.

- Itt az esély, hogy megküzdjünk! - gondolta Alica, majd gondolkodás nélkül egy trambulinra ugrott, onnan pedig az egyik legközelebbi trapézra. A többiek nagyon meglepődtek a tettén. Nem gondoltál volna, hogy Alica tényleg ennyire komolyan veszi a Heniko elleni csatát.

- Most fogunk megküzdeni egymással, Heniko! - mondta éles hangon.

- Kérlek, uram- szólalt meg Heniko, miközben a plafon felé nézett. - Add, hogy csak képzelődjek... - magyarázta reménykedve, majd visszafordult Alica felé. - A csudába! Nem imádkoztam eléggé - szidta magát látványosan.

- Nagyon vicces - jegyezte meg Alica epésen.

- Aha, tudok róla - kezdett társalkodni vele Heniko.

- Szóval párbajozzunk! - folytatta Alica eltökélten.

- Mért akarsz ennyire párbajozni? Gondolom, Kalos már megtett Leon partnerének. Mit akarsz még mindig bizonyítani?

- Le akarlak győzni és kész - közölte céljait a lány.

- Aha. Jó. Akkor most párbajozni fogunk, mert te, ezt szeretnéd - mondta végül Heniko, mert egyértelmű volt a számára, hogy Alica addig úgysem száll le a témáról, amíg erre sor nem kerül. - De ezután szállj le rólam, és most szólok, hogy nem fogok finomkodni - tette hozzá komoly arccal.

- Végre! Csak hogy meg jött az eszed. - Heniko az optimális vérnyomásának megtartása kedvéért, inkább elengedte a megjegyzést a füle mellett.

- Hogy legyen? Mondjuk addig, amíg egyikünk leesik?

- Nekem megfelel.

- Úristen, ezek komolyan gondolják? - kérdezte Rosetta aggódó hangon.

- Nagyon úgy tűnik - elemezte a helyzetet May. - Nem tudom, hogy Miss Hiszti milyen akrobata, de szerintem nagy esélye van rá, hogy ő találkozzon a hálóval hamarabb.

- Alica, te idióta...- gondolkodott Will. - Sokkal jobban jártál volna, ha nyugton maradsz. Bár részben nekem kedvezett. Most a saját szememmel láthatom, hogy mire képes ez a kis angyalka valójában. - Közben a két lány lengeni kezdett. A lentiek, ahogy jobban elhelyezkedtek odabent, hogy mindent jól lássanak, most vették csak észre, hogy meglehetősen kupis volt a terem. Ugró asztalok voltak felállítva különböző helyeken, néhol kötelek kifeszítve. Odafent többféle trapéz is fel volt függesztve, valamint néhány magányos kötél.

- Most nézem. Miért van itt ekkora kupi? - adott hangot a kíváncsiságának Anna. - Nem szokott ez így festeni.

- A mi hibánkból. - Lépett be egy férfi a terembe, őt pedig még néhány követte.

- Apa - szaladt oda Marion vidáman, majd jó erősen megölelte őt.

- Szia, Marion - köszöntötte a férfi mosolyogva.

- Látom, már készültök - csatlakozott a társasághoz Kalos is. - Örülök neki, hogy jól haladtok a munkával.

- Igen, Kalos. Köszönjük. Felszereltük a kellékeket, hogy ellenőrizzük őket. Közben meg gőz erővel gondolkodunk, milyen újdonságot építhetnék még a darabba.

- Most látszik igazán mekkora is a hely. Elég gyorsan összeraktatok mindent.

- Igen, bár ezért Henikót is dicséret illet. Ő segítet felszerelni a trapézokat és a köteleket.

- Hogy mit csinált?! - kérdezték többen egyszerre.

- Heniko! - ordibált fel May. - Mit csináltál?! - Heniko erre abba hagyta, amit csinált, és leült arra a trapézra, amin jelenleg állt.

- Legyél kicsit konkrétabb. Sok mindent szoktam csinálni.

- Már így is túl sok mindent csinálsz! Mi az, hogy még a kellékeseknek is segítesz?

- Jaj, már mi bajom lenne egy kicsivel több fizikai munkától? Különben tök jó bemelegítés, és még hasznos is. Nálunk odaát ilyen feladataink is voltak - ecsetelte. Alica persze majd felrobbant, hogy Heniko teljesen figyelmen kívül hagyta őt.

- Nekünk most éppen dolgunk van, szóval inkább ide figyeljél! - visítozott Alica. Heniko reakciója, csak egy fáradt sóhaj volt, majd egy egyszerű mozdulattal, átfordította magát a trapézon, hogy most már lógjon rajta. Újra lendülni kezdtek, majd egy szaltóval mindketten két forgótrapézra ugrottak. Mivel lendülettel érkeztek meg rájuk, a trapézok azonnal forogni kezdtek. Egyre gyorsabban és gyorsabban, majd amikor a trapéz elérte a maximális lengésmagasságát, mindketten kiugrottak belőle. Kettejük között, azonban csak kegyetlen trapéz volt.

- Egyikük biztosan leesik...- mondta May halkan, aki azonnal felmérte a lehetőségeket.

- De ez nem fer! Heniko trapéza messzebb volt a középsőtől! Biztosan ő fog leesni! - bosszankodott Marion. Sajnos sejtései nem csaltak, tényleg Alica volt az első, aki biztonságosan megfogta a trapéz rúdját. - Jaj, Heniko! - kapta kezeit a szája elé Marion.

- Várj! Nézd! - kiáltotta Anna, mire Marion is elcsodálkozott. Heniko ugrása egészen másmilyen volt. Sokkal magasabban repült, mint Alica.

- Miért csinálta ezt?! - kérdezte May. - Így meg, aztán pláne nincs hová érkeznie!

- Ennyi is volt. Nyertem! - gondolta Alica elégedetten, aki már egy ideje csak forgott a trapézzal. Heniko közben még mindig a levegőben volt, és nagyon gyorsan forgott.

- Egyetlen lehetőségem, ha lassítom a forgásom...- gondolkodott, majd összpontosítani kezdett, és a megfelelő pillanatban megfeszítette minden izmát. Hatására a forgási sebessége lassulni kezdett, ez pedig olyan látványt nyújtott, mintha valaki lelassította volna az időt.

- De szép - suttogta Marion.

- Hogy a bánatba képes ilyeneket csinálni? - ámult May. - Ezt tanítják valahol? Mégis honnan jött ez a csaj?

- Ez nem lehet igaz - gondolta Leon, miközben szemével követte a lány összes mozdulatát. Will csak szimplán döbbent volt. Ismeretei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megértse, pontosan mit is lát. Csak azt tudta, hogy ez elképesztő gyakorlat.

- Vajon mire készül? - gondolkodott Mia, mert biztos volt benne, hogy Henikónak már megvan a konkrét terve a teljes mutatványhoz. - Csak nem?! - kiáltott fel, mert volt egy sejtése arról, mi fog következni. Heniko egészen egyszerűen átforgatta magát, az Alica trapézát tartó kötelek között, majd újra gyorsított a mozdulatain, hogy ez által pontosan megérkezzen Alica induló trapézához. A gyakorlat tökéletes lett. Pontosan elkapta a trapéz rúdját. Odalent mindenki döbbenten konstatálta, hogy Heniko már megint egy olyan mutatványt tett le eléjük, ami újfent a lehetetlenség határán táncolt. Alica olyan képet vágott, mintha felképelték volna. Heniko azonban ezzel még nem érezte befejezetnek a párbajt. A forgótrapézzal azonnal megfordult, majd átlökte magát arra a trapézra, amin Alica állt. Alicát ez annyira váratlanul érte, hogy hiába, hogy biztosan állt a trapéz rúdján, mégis lepottyant a hálóba. Amint leérkezett, Heniko is elengedte a trapézát, és egy közeli trambulinra ugrott. A trambulinról egy elegáns, csavart szaltóval ért földet. Alica lassan kikászálódott a hálóból, és gyűlölködve nézte ellenfelét, aki nem messze állt tőle. Heniko megtehette volna, hogy pöffeszkedve az orra alá dörgöli a győzelmét, de nem tette. Ettől Alica még dühösebb lett, mert nem elég, hogy a párbajban is alulmaradt, de még emberség tekintetében is. Nagyon alulbecsülte Henikót.

- Hogy a fenébe volt képes ilyet ugrani? - kérdezte magában. - Ilyet nem is lehet! Évek óta gyakorlom már az akrobatikát, mégsem lennék képes hasonlóra. Pedig kiváló tanáraim voltak, a legjobbak! Viszont még tőlük sem láttam ilyesmit. Nagyon lebecsültem ezt a kis libát. Gyűlölöm beismerni, de valóban tehetséges. Ebben biztosan nem lehetek az ellenfele. Ám, mégha ezt a győzelmet neki is adom, Leont nem engedem át neki, mert kizárt, egyszerűen nem létezik, hogy őt se érdekelné Leon. Csak rá kell nézni, könyörgöm. Bár ki tudja. Lehet, csak tehetsége van, ízlése meg semmi. De mondjuk, ha csak a karrierje érdekli, abban is jól mutatna egy megálló Leon partnereként. Ám azt nem fogom megvárni, hogy erre ő is rájöjjön. Előbb kell megszereznem Leont. - Miközben ő önmagában tervezgetett, addig Heniko a barátaihoz sétált, akik már alig várták, hogy gratuláljanak neki a mutatványhoz.

- Heniko, fantasztikus voltál! - mondta lelkesen Marion. - Bár azt hittem, le fogsz esni! A frászt hoztad rám! - tette hozzá kissé szemrehányóan.

- Sosem láttam még hasonlót! - dicsérte meg Anna is. - Igazán sztárhoz méltó volt. El sem tudom képzelni, hogyan csináltad. Én már annak is örülök, hogy nem szédülök el forgás közben, neked meg még manőverezni is van időd. Hihetetlen vagy!

- Köszönöm - hálálkodott mosolyogva. - Látom, neked meg megint szárnyra kapott a fantáziád, Mia - váltott témát könnyedén, amint észrevette, hogy a lány megállás nélkül tornáztatja az ujjait a klaviatúrán.

- Igen mondhatni. Hála ennek a kis csatának, megszületett Alica szerepe - mondta büszkén.

- Hallgatunk, Mia - reagálta le az információt Kalos.

- Ez által picit átformálódik az egész történet, de szerintem így is szuper. Bár én elfogult vagyok - tette hozzá gyorsan. - Szóval, az eredeti szereplők úgy maradtak, ahogy voltak. Azon nem akarok változtatni. Alica Erisz istennőt fogja játszani. Erisz a viszály istennője, aki szerelmes a halál istenébe, Daurinba. Viszont Daurin nem viszonozza ezeket az érzéseket, mert szíve a haladó lányért, Angóráért dobog. Erisz tudja ezt, ezért nagyon féltékeny rá. Féltékenysége végül addig fajul, hogy eldönti, hogy Daurin háta mögött megöli Angórát. Terve majdnem sikerül is, de hála Tia szolgájának...

- Vagyis nekem - szólt közbe Anna vigyorogva.

- Igen hála, Annának, de ne szakíts félbe. Szóval Angóra szelleme kiszabadul a testéből, és Poénába költözik. Erisz tudja ezt a titkot, azonban elhallgatja Daurin elől, azt remélve, hogy az isten felhagyja Angóra iránti érzéseit, ha halottnak hiszi. Erisz azonban nem elégszik meg a helyzettel, és folytatja gonoszságait. Eldönti, hogy elcsábítja Angóra szerelmét Jartont, ami nem nehéz feladat, hiszen Jarton halottnak hiszi Angórát. Viszont Jarton, amint meglátja Poéna és Angóra közös táncát azonnal rádöbben, hogy szerelme él. Jarton újabb lelki válságba kerül, a hűtlensége miatt, és ekkor még Daurin is felbukkan, aki szintén felfedezi, Angóra halála csupán trükk volt. Erisz itt válaszúthoz ér, vagy segít Daurinnak, vagy megöli Angórát. Patt helyzet, hiszen ő egyik esetben sem jár jól. Daurin csatázni hívja ki Jartont a szeretett nőért, de Angóra nem hagyja, hogy szerelme a biztos halálba menjen érte. Helyette ő vívja meg a csatáját. Daurin a harc hevében megöli a lányt, aki ez által visszanyeri emberi mivoltát. Daurin szörnyen haragos lesz, mert ő maga ölte meg a számára oly fontos személyt, ám Angóra végül, feltámad, s végül ő maga is istenség lesz. Erisz itt határozza el magát, hogy márpedig ő végez Angórával, mindegy mi lesz az ára. Kezdésnek felfedi Jarton hűtlenségét, mire a férfi a halálba menekül a fájdalomtól.

- Megölöd szegény Jartont?

- Hát sajnos... muszáj - mondta Mia sajnálkozva.

- Remek, heteken keresztül minden nap meghalok. Csak erre vágytam! - szörnyülködött Yuri, mire többen felnevettek.

- Tehát - folyatta Mia egy torokköszörülés után. - Miután Jarton drámaian távozik a darabból, Angóra egyedül marad Poénával a gonoszok ellen. Ebben a kétségbeesett helyzetben jelenik meg Tia, aki segít Angórának felszabadítani az erejét, hogy a gonosz fölé tudjon emelkedni. Hát a vége még kicsit gyors csattanós. Gonoszok eltűnnek, a két lány pedig boldogan él tovább.

- Ennyi idő alatt szerintem ez nem rossz teljesítmény - mondta Heniko elismerően. - Szépen átdolgoztad az eredetit.

- Köszi szépen! - válaszolta Mia boldogan. - Sajnáltam, hogy bele kell nyúlnom az eredetibe, de végülis a javára vált.

- Senkinek sem sikerült megtalálnia az igaz szerelmet...- állapította meg May.

- Itt most más a történet tanulsága. Van még valakinek ötlete esetleg, amit felhasználhatnánk?

- Mi lenne, ha Erisz Angóra képében akarná elcsábítani Daurint? - kérdezte Rosetta.

- Na, ez jó ez tetszik! - mondta Mia - Ezzel lehetne mit kezdeni.

- Amíg Mia kitalálja a véget, meg még pár okosságot, mi megyünk edzeni - tanácsolta Heniko, hogy legalább addig is valami hasznossal töltsék az időt.

- Nem gondolod, hogy neked esetleg edzés túltengésed lesz?! - kérdezte Anna szórakozottan, mire Heniko felnevetett.

- Erősen kétlem. Minden nap egy kis edzés, és máris szebb a nap - mondta tudálékosan, mire többen felnevettek. Azonban kijelentése nem aratott osztatlan sikert.

- De amit te csinálsz, az nagyon nem kis edzés. Kezdted reggel Leonnal, aztán a táncóra, aztán az egyedüli gyakorlásod, most meg a párbaj Alicával. Túl fogod hajszolni magad - sorjázta May, kissé idegesen. Valójában nagyon féltette Henikót, de a lány nem tulajdonított ennek ekkora jelentőséget. Ám az meglepte, hogy May ennyire az eszében tartotta a mai napi programját.

- Ne aggódj, May. Nem fogom túlhajszolni magam. Ismerem a határaimat - nyugtatta Heniko, ám eredménye nem volt a szándékának.

- Igen?! Hát Sora is ezt mondta és?! Mi is lett vele? Meghalt! - kiáltotta May idegesen. Henikót ez a hír villámcsapásként érte. Ő erről nem is tudott. Innen senki, de még maga Sora sem mesélt neki halálának valódi okáról. May látta Heniko arcán a totális döbbenetet, ezért azonnal megbánta, hogy szóba hozta. Pontosan tudta, hogy Heniko mennyire csodálta elődjét. - Bocsánat. Nem akartam - szabadkozott, ám Heniko szinte meg sem hallotta. Csak May iménti kijelentése visszahangzott a fülében. Rengeteg gondolat és emlék támadta meg. Sora most jelent meg és könnyekkel az arcán figyelte Henikót. Soha nem akarta elmondani, ám most mégis kiderült a titok. A döbbent hangulatot Alica közbeszólása zavarta meg.

- Ne is foglalkozz vele - vetette oda a Henikónak tett célzást Maynek. - Ha ennyire edzeni, akar akkor had, eddzen. Végül is olyan akar lenni, mint amilyen Sora volt - közölte lenéző hangnemben. - Ne tartsuk vissza abban, hogy pontosan ugyanúgy is végezze. - Ez volt az a mondat, amit Alica jobban tett volna, ha megtart magának. Akkor talán nem találkozott volna Heniko eddig visszafogott énével, amelyik most kiszabadult, és akkora pofont kevert le a nőnek, hogy az a földre zuhant. Senki nem volt képes reagálni a történtekre, pláne megállítani Henikót. Alica gyilkos pillantást vetett a lányra, ám amint meglátta a másik tekintetét szabályosan megrémült. - Mi a francot képzelsz magadról? - támadt neki Alica miután összeszedte magát.

- Csak merj még egyszer ilyen tiszteletlen hangnemben beszélni Soráról, és garantálom, hogy többé nem, hogy itt, de sehol máshol nem lépsz majd porondra. A következőt pedig jó erősen vésd az elmédbe. Én nem akartam, nem akarok és nem is leszek olyan, mint Sora! A saját utamat járom, és a saját szabályaim szerint élek. Elegem van abból, hogy amióta csak beléptél a kapun, minden pillanatban csak nekem papolsz a vélt vagy valós sérelmeid miatt. Mit tudsz, te a valóságról? Tudod milyen elveszteni valakit, aki fontos volt? Vagy tudod milyen szeretet nélkül felnőni? Esetleg nyomorban élni, folytonos megalázásban? - ironikusan elnevette magát. - Ugyan, honnan is tudnád, hogy miről beszélek.

- Mintha, te úgy tudnád - mondta vissza vérszegényen.

- Képzeld, tudom. Nem mintha rád tartozna - mondta Heniko olyan hanggal, hogy nem lehetett ráismerni. Az a vidám lány, akinek mindenki megismerte, most nem volt önmaga.

- Hát részvétem - mondta gúnnyal a hangjában. - Különben meg, tudod, ki hiszi el, hogy nem akarsz olyan lenni, mint Sora. Látszik, hogy még most is bálványozod. Ráadásul azzal, hogy az ő helyére jöttél csak még jobban... - De megakadt a beszédében, mert látta, hogy Heniko teljes erejéből beleütött a hozzá legközelebb lévő kisebb trambulin egyik tartóoszlopába. Az egész terem visszhangzott az ütés hangjától.

- Egész életemben mindent a magam erejéből oldottam meg. Sorát pedig tisztelem, igen. Tisztelem, mert olyat tudott eléri, mint még senki más. Nem azért jöttem, hogy elvegyem a helyét, vagy, hogy utánozzam. De persze nem várom el, hogy a kis butácska fejeddel ezt felfogd. Az én célom, hogy beváltsak egy ígéretet, amit évekkel ezelőtt tettem. Nem mellesleg egy könnyen legyőzött ellenfél, mint amilyen te is vagy, inkább csendben húzza meg magát, ahelyett, hogy kelletlenül jártatná a száját - mondta olyan hidegen, hogy Leon stílusa hozzá képest a tavaszi olvadásnak számított. Ezután Heniko faképnél hagyta Alicát, felvette cuccait, és elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna, újra megszólalt. - Légy szörnyen hálás annak az oszlopnak. Sokkal tartozol neki - tette hozzá, majd bevágta az ajtót maga után. A bentiek csak ekkor értették meg utolsó szavainak értelmét, amikor a trambulin lába megreccsent, majd maga a szerkezet arra az oldalára roggyant.

- Ne! - kiáltott fel Marion. - Miért pont a trambulint?!

- Ha ezt Alica a képébe kapta volna, akkor új arcra lenne szüksége.

- Azt hiszem, többet nem fogom kioktatni - tette hozzá May is kissé ijedten. Alica csak bámult ki a fejéből. Enyhén szólva sokkolták a látottak.

- A francba! - gondolkodott Will. - Ez azért durva volt. Még a végén vigyáznom kell magamra, ha meg akarom hódítani magamnak.

- Heniko... Madcap...- merengett Leon is. - Mégis, ki vagy te valójában? És miért van az, hogy mindent tudni akarok rólad?

- Hát, amihez ez a csaj hozzányúl, az kő kövön nem marad - jelentette ki Anna, mire többen röhögni kezdtek.

- De mért az ugróasztal? - nyavalygott újra Marion. - Lett volna oda inkább Alica feje - motyogta, mire, akik hallották, újra nevetni kezdtek.

- Na jó, mindenki menjen a dolgára - utasította őket Kalos a helyzethez képest nyugodtan. Sokan eleget is tettek a kérésének. Alica Willel távozott, míg a háttértáncosok a táncterembe vonultak vissza.

- Jé, még vannak olyanok, akik azonnal megcsinálják, amit Kalos mond? - jegyezte meg Anna körbepillantva.

- Vajon hová lett Heniko? - kérdezte May, aki részben hibásnak érezte magát a történtek miatt. Ha nem jártatja a száját, Alica nem kezdte volna bosszantani Henikót.

- Nem tudom, de Alica biztosan jobban jár, ha ma már nem találkozni vele - fejtegette Anna.

- Remélem, azért nem sérült meg a keze - aggodalmaskodott Mia. - Elég erős volt az, az ütés.

- Nem hiszem - legyintett Anna. - Szerintem jobban fájt a trambulinnak.

- Szerintem keressük meg! - tanácsolta Rosetta.

- Oké menünk - javasolta Ken is. - Biztosan örülne a társaságunknak.

- Érdekes lett az élet itt a színpadon - jegyezte meg Jean Kalosnak, miközben a férfi irodájához tartottak. - Úgy értem régebben is mozgalmas volt, de ennyire azért nem.

- Úgy tűnik kaptatok némi plusz munkát - utalt vissza Kalos Heniko tettére.

- Ugyan. Az a trambulin amúgy is leselejtezésre várt. Mondhatni Heniko ezzel csak megkönnyítette a szétszedését.

- Érdekes előadás lesz... - jegyezte meg Kalos, mire Jean csak bólogatott. Közben a nap már lemenőben volt. A kilátás a tengerre valami gyönyörű volt. Talán nem meglepő, hogy a francia isten is inkább a gyönyörű látványban gyönyörködött, ahelyett, hogy a szobájába vonult volna. Aztán megpillantott valami olyat, aminek a látványa kenterbe verte a lemenő nap égfestő játékát.

    Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393