15.

- Nem kellet volna közbe avatkoznia, én is el tudtam volna intézni - mondta Heniko, bár talán ez a kijelentés kicsit messze állt a valóságtól. Erre a hihetetlen kijelentésre az alak is kilépet az árnyékból, és szembenézett a lánnyal.

- Én úgy láttam, hogy nem - reagálta le röviden.

- Leon? - kérdezte Heniko, akit igencsak meglepett, hogy a megmentője személye a francia. Eleve meglepő volt, hogy itt került elő, az pedig, hogy segített a lánynak csak tetézte a dolgot.

- Nahát! - mondta meglepődést színlelve. - Úgy tűnik, a látásoddal még sincs akkora probléma, mint először gondoltam - folytatta, mire Heniko csak döbbenten bámulta. - Pedig más magyarázatot nem találtam erre a felesleges hősködésre.

- Tájékoztatásul közlöm, hogy nem vagyok egy törékeny nebáncsvirág - oktatta ki Heniko. - Megoldottam volna! - tartott ki igaza mellett.

- Bizonyára - helyeselt Leon, de egyértelmű volt, hogy nevetségesnek tartja a lány kijelentését, amit Heniko is pontosan tudott. - Különben mit keresel itt ilyenkor? - vonta kérdőre karba tett kezekkel.

- Szerintem semmi közöd hozzá - felelte olyan hangsúllyal, amit szívesen használt a Leonnal való társalgások alkalmával.

- Lehetnél kicsit tisztelettudóbb is. Végtére is most mentetelek meg. Szóval igazán kicsúszhatna a szádon legalább egy köszönöm... - vetette oda szemrehányóan, és ebben az esetben igaza is volt.

- Megmentettél? Nem értékeled túl a teljesítményedet? Csak kapott egy pofont az ürge. Azt tőlem is kapott volna. Ezt nem nevezném akkora hőstettnek. Most pedig, ha megbocsájtasz - mondta majd elindult.

- Te, meg mit csinálsz? - kérdezte Leon látva, hogy a lány valóban komolyan gondolja a távozást.

- Nem kell atomfizikusnak lenned, hogy rájöjj - válaszolt Heniko, de nem fordult vissza. - Nyilván hazamegyek.

- Elviszlek - jelentette ki Leon hirtelen, bár maga is meglepődött rajta. Nem ő volt az egyetlen. Henikót is hasonló érzés kerítette hatalmába. Nagyon nem vallott Leonra egy ilyen gavallér ajánlat.

- Kösz nem. Maradok a sétánál - mondta, majd újra elindult. Már nagyon kezdte idegesíteni, hogy mindig jön valaki, aki mindig meggátolja a haladásban. Ám újra megállni kényszerült, mert Leon elkapta a csuklóját, és megfordította a tengelye körül.

- Amikor azt mondtam elviszlek, az nem választható opció volt - mondta határozottan.

- Hát engem ez meg nem érdekel. Nem akarok veled lenni. Nos? Mi lesz? Csak nem kényszeríteni fogsz? - kérdezett vissza szemtelenül, nyugodtan tűrve Leon pillantását.

- Hm. Az is lehet egy lehetőség - közülte hangosan eljátszva, mire Heniko döbbenten pillantott vissza rá. - Különben egy pillanatig se gondold, hogy ez rólad szól. Csupán nem akarom majd hallgatni Kalost. Szóval szállj be most! - utasította Leon, mire Heniko utálkozva forgatta meg a szemeit.

- Jó - felelte röviden, majd egyéb kommentár nélkül a férfi autója felé indult. Leon nem akarta, de lusta mosollyal figyelte a lányt. Útközben persze csendben utaztak, csak a rádióban lévő halk zene mentette a kínos szituációt. Heniko a város fényeimben gyönyörködött, Leon pedig a vezetéssel kötötte le magát, legalább is csak részben. Néha-néha a lányra pillantott. Büszkeségét félretéve el kellett ismernie, hogy Willnek igaza volt. Ahhoz képest, hogy Heniko milyen fiatal volt, már kész nő volt. Gyönyörű és igazán karizmatikus. Talán részben ezért is volt nyugodt, hogy a kocsijában tudta a lányt, nem pedig ki tudja merre a városban. A nyugodt atmoszférát végül Heniko mobiljának a csengése zavarta meg.

- Igen? - szólt bele, amint felvette.

- Szia, Heniko. Mary vagyok. Bocsi, ha zavarlak...- hallatszott egy hang a telefon másik feléről.

-Ó, szia! Semmi gond, egyáltalán nem zavarsz. Mondd csak.

- Miután elmentél, Kalos felhívott. Átrágta a dolgot, és úgy döntött, hogy csütörtökönként tudna majd kölcsönadni téged.

- Aha, szóval csütörtökönként - ismételte a hallottakat, nem is sejtve, hogy ez a beszélgetés mennyire felkeltette a mellette ülő érdeklődését. Azonban az megnehezítette Leon dolgát, hogy Heniko válaszai nem voltak túl beszédesek.

- Ja, és még van valami, vagyis valamik - folytatta Mary. - Úgy alakult, hogy a nagyoknak is tudsz majd órát tartani. Ők tizenkettő-tizenhat év között vannak. Nem nagyon volt ötletünk, hogy mit találjunk ki nekik, de aztán jött az ötlet, hogy talán velük is foglalkozhatnál. Mit gondolsz, vállalnád?

- Persze szívesen vállalom - mondta Heniko. -Nagyon érdekesen hangzik ez a verzió is. Szerintem, könnyen megoldom majd.

- Nos, akkor ennek örülök - mondta, s szinte hallani lehetett, ahogy mosolyog örömében. - Nos, akkor térjünk rá egy másik dologra, amiről még nem beszéltünk. Szóval a fizetés...

- Azt felejtsd el - mondta Heniko nagyon határozott hangon. Leont kicsit meg is lepte a lány hirtelen hangulat változása. Eddig az volt érezhető rajta, hogy nagyon lelkes, ellenben ennek most semmi nyoma sem volt.

- De, Heniko.. - szerette volna folytatni, Mary, de Heniko nem hagyta.

- Azt mondtam, felejtsd el. Tényleg - erősködött Heniko kitartóan.

- De mégsem kérhetem, hogy ingyen csináld! - hitetlenkedett Mary.

- Nem csinálom pénzért! - válaszolta Heniko, talán hangosabban, mint szerette volna. Leont annyira meghökkentette ez a könnyen félreérthető kijelentés, hogy a kelleténél kicsit erősebben lépett rá a fékre. Heniko szerencséje, hogy bekötötte magát, mert ha nem lett volna, legalább a szélvédőig esett volna. Dühös pillantással nézett Leonra, miközben az arca egyértelműen üzente a kérdést: Mi a franc volt ez?!

- Lámpa - közölte Leon, nyugodtan, pedig csak a szerencséjének köszönhette, hogy tényleg egy piros előtt álltak. Heniko újfent fintorogva nyugtázta, hogy Leonnak mindenre van válasza, majd megint a telefonra kezdett fókuszálni.

- Bocsi, hol is tartottunk? - kérdezte Heniko, majd elmerült a beszélgetésbe. Leon eközben csak a hallottakon gondolkodott.

- "Nem csinálom pénzért?" Komolyan ezt mondta? Mégis mibe keveredett ez a lány? - gondolkodott, miközben már a legrosszabb eshetőség is megfordult a fejében.

- Akkor sehogy se tudlak rávenni? - szólt a lányhoz Mary a fejét csóválva. Sejtette, hogy Henikót nem fogja tudni meggyőzni. - Rendben, akkor feladom. Nem erőltetem a dolgot. Mindesetre akkor majd csütörtökön megbeszéljük a részleteket.

- Nagyon helyes - helyeselt Heniko nagy mosollyal az arcán. - Jól van. Akkor aznap majd mindent egyeztetünk.

- Oké. Akkor jó éjszakát kívánok. Pihend ki magad rendesen! Csütörtökön pedig várunk szeretettel!

- Jó éjt neked is - köszönt el, majd letette a telefont. Az út többi részén - hasonlóan a telefon előtti időszakhoz -, szintén szótlanul utaztak. Amikor pedig Leon leállította a motort a színpad előtt, Heniko azonnal kiszállt a kocsiból. Természetesen eszébe se jutott, hogy újfent köszönetet mondjon Leonnak, ezúttal a fuvar okán. Leon persze ezt nagyon nehezményezte is, így amint ő is kiszállt, azonnal szóvá is tette ezt.

- Szívesen - vetette oda neki gúnyosan.

- Ja, kösz - vakkantotta vissza, de nem időzött azzal, hogy visszaforduljon a férfihoz. Henikónak volt egy különleges képessége: képes volt arra, hogy csupán pár másodperc alatt Leon idegeit az elpattanás előtti pillanatig feszítse. Leon újra csak a plafonon volt, és biztos volt, hogy részéről ez még nem lezárt ügy. Közben Heniko a szobája felé indult, de amint meglátta, hogy a klubhelyiségben még ég a lámpa, arra jutott, hogy inkább még benéz oda lefekvés előtt. Amint benyitott kellemes meglepetés érte: Még mindenki odabent volt a csapatból.

- Mi van itt? Zártkörű buli? - kérdezte mire mindeni egyből felé pillantott.

- Heniko! - szólalt meg elsőként Mia. - Te, hol voltál egész nap? Úgy volt, hogy ebédelsz, aztán jössz vissza... - tette hozzá rosszallóan.

- Bocsánat, csak úgy elszaladt az idő. Megígérem, holnap egy percre se fogok eltűnni - ígérte a szívére téve a kezét.

- Rendben - helyeselt Mia. - De azért a gyakorlást se vidd túlzásba!

- Nyugi, nem fogom. Különben mi a helyzet? Hogyan állunk jelenleg?

- Hát egészen jól - mondta May vidáman. - Mindenki hamar megtalálta a maga ritmusát. A legtöbb mutatvány már csak gyakorlásra szorul.

- Na, ez szuper jó hír! - derült fel Heniko is. - Akkor jó lenne, ha én is belehúznék. Még a végén lemaradok tőletek.

- Ez jó ötlet, bár miattad nem aggódom - mondta Mia, majd kissé elkomorult az arca. - Akire különben igazán ráférne a gyakorlás az inkább Leon. Tudtommal, még nincsenek meg a saját számai. A közös produkciókat pedig még senkivel sem kezdte el gyakorolni.

- Az mekkora lenne, ha leégetne minket - jutott eszébe a muris gondolat Annának. - A rajongói jót csámcsognának a témán...

- Csakhogy ilyesmi nem fog megtörténi - szólalt meg az említett, belépve az ajtón.

- Le...Le...Leon - dadogta Anna kétségbeesetten. - Izé...én nem. Nem úgy értettem.

- Ne mentegetőzz, Anna! - szólt rá Heniko, mire mindenki döbbenten pillantott rá. Még maga Leon is meglepődött, hogy a lányt ennyire nem érdekli a férfi tekintélye. - Véleményem szerint, nem mondtál semmi rosszat. Simán megtörténhet, tekintve, hogy Mr. Oswaldot egyáltalán nem érdekli a közelgő előadásunk - mondta nyugodtan egy cseppet sem zavartatva magát attól, hogy Leon is jelen van.

- Fizikai fájdalmat okozna, ha nem szólnál bele valamibe, igaz? - kérdezte Leon nagyon kimért hangon. Újfent figyelnie kellett arra, nehogy meggondolatlanul cselekedjen. Eddig sosem kellett ezzel foglalkoznia, de Heniko olyan volt, mint egy tenyérbe ejtett izzó parázs.

- Ahogy mondod! Lehet, hogy a legtehetségesebb artisták közé sorolnak, de az nem jelenti, azt hogy jogod van félvállról venni a próbákat.

- Neked pedig ahhoz nincs jogod, hogy kioktass engem.

- Én? Én aztán sosem nem tennék - felelte Heniko ártatlanul.

- Helyes - reagálta le Leon, de tudta, hogy újfent csak játszadozik vele a lány. - Tartsd meg ezt a jó szokásodat holnap is. - Heniko erre értetlenül tekintett a férfira, mire az folytatta. - Első kézből megtapasztalhatod, milyen velem edzeni. Szerintem, visszasírod még azokat a napokat, amikor még "nem érdekelt a közelgő előadásunk" - idézte vissza kíméletlenül Heniko szavait, majd egyszerűen távozott. Heniko dühösen nézett utána. Lett volna még pár keresetlen szava, de inkább csendben maradt. A többiek csodálták a lányt a bátorságáért. Ők sosem mertek volna így beszélni a férfival.

- Na, srácok - kezdett bele Heniko. - Azt hiszem, most megyek. Fel kell készülnöm rá, hogy holnap a Halálistenünk megnyitja nekem a haláltábort. Jó éjt nektek - köszönt el, majd egyből a szobájába indult.

- Ez a csaj...- mondta Anna.

- Nem semmi - fejezte be a gondolatát Rosetta.

- Te, inkább maradj csöndben, Anna! Vagy, ha nem is, legalább vigyázz, hogy miket beszélsz... - szidta le May.

- És honnan tudtam volna, hogy idejön? Sosem tesz, ilyet te is tudod! De oké, majd máskor megnézem egy radaron, hogy merre jár - vágott vissza kissé bosszúsan.

- Nagyon aggódóm a darabért - fejezte ki aggodalmát Mia. - Leon nagyon passzív. Heniko meg Leon ellenes. Annyi feszültség van köztük, hogy egy város éves áramellátását megoldanák. Nem tudom, hogy fognak együtt dolgozni. Tartok a holnapi edzésüktől is.

- Nem lesz baj, Mia. Megoldjuk valahogy, ahogy eddig mindent. Majd legfeljebb beszélünk Henikóval. Rá legalább lehet hatni, nem úgy, mint Leonra.

- Bízom benne. Most viszont aludjunk, mert holnapra kell az energia. Tutira durva nap lesz.

- Jogos. Menjünk is - helyeselt Rosetta.

- Jó éjt! Szép álmokat, srácok! - köszöntek el egymástól, majd mindenki a saját lakása felé vette az útját. A legtöbben egy órán belül már nyugovóra is tértek. Persze Leonra ez nem volt igaz, ahogy Henikóra sem. De míg az egyik a gondolataival volt elfoglalva, addig a másik újfent az edzőteremben gyakorolt. Kettejüknek fogalmuk sem lehetett arról, hogy két egyén ugyanebben a pillanatban kettejük ellen szervezkedik.

- Szóval, hogy tetszik a tervem? - kérdezte Will a vonal másik végén lévőt.

- Szerinted? - kérdezett vissza hitetlenkedve egy női hang. - Jó, hogy tetszik! Ilyen esély nem kínálkozik minden nap.

- Ugye? Így mindketten jól járunk - folytatta a férfi. Azt már természetesen nem tette hozzá, hogy ő valójában sokkal jobban jár az alkuval. Nem akarta, hogy a nő úgy érezze, hogy szívességet tesz a férfinak.

- Igen, de kettőnk közül én járok jobban - érkezett az elégedett válasz. - Leon Oswald mégiscsak Leon Oswald - magyarázott mámorosan, mire Will csak fintorogni tudott. Sosem értette, hogy a nőknek mi tetszik a franciában. - A legjobbkor jött ez az ajánlat. Anglia pocsék hely. Unalmas, ráadásul az időjárást is förtelmes. Alig várom, hogy elhúzzak innen.

- A Kaleido most készül a premier műsorra. Szerintem az lenne a legjobb, ha minél hamarabb megérkeznél, hogy elkezdjük a terv első fázisát.

- Ne aggódj. Már mindent elintéztem. Apám már megkörnyékezett pár részvényest a színpadnál így gond nélkül alkalmaznak majd. Leon behálózása pedig nem lesz nehéz feladat.

- Kezdek megijedni tőled... - mondta a férfi kicsit szórakozottan, halva a nő mondatait.

- Azt jól teszed. Most mennem. Amint lehet, indulok is. Majd értesítelek - zárta rövidre, azzal kinyomta a telefont.

- Borzalmas ez a nő... - gondolkodott Will a telefonját bámulva. - Viszont, szükségem van a segítségére. Ha ennyire elszánt, talán tényleg félreállítja Leont a képből. Aztán már semmi sem akadályozhat meg abban, hogy megkaparintsam a kis Kaleido csillagot. Ha viszont Alica nem lesz elég ügyes, akkor kénytelen leszek nagyobb, és jelentősebb eszközöket is bevetni. - Ám nem ő volt az egyetlen, aki a beszélgetésükön gondolkodott. Alica sem tett másként.

- Jól teszed, hogy félsz tőlem, Will - mondta, mintha csak még mindig beszéltek volna. - Mert én mindenre képes vagyok, hogy megszerezzem Leont. Ha kell, azt a kis libát is félreállítom, nem érdekel, hogy mennyire akarod vagy sem.

    Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393