10.

Már jóval dél után járhatott az idő, ezért minden előadó az ebédlőbe ment. A csapat nagy része farkaséhesen ült le az asztalhoz. Rájuk is fért már az ebéd, hiszen elég keményen dolgoztak a nap folyamán.

- Jaj, már éhen halok - nyafogott Anna, majd gyorsan leült és elkezdte az ebédjét. - De finom - nyamnyogta az első falat után. - Azt hiszem, repetázni is fogok.

- Repetázni? Biztos jó ötlet ez? Hogy fogod akkor folytatni az edzést? - érdeklődött Heniko, aki most ült le mellé.

- Jogos, de elég intenzív edzésünk volt ma. Ennyit megérdemlek - magyarázta, miközben egy újabb teli villát rakott a szájába. - Isteni...

- Viszont most, hogy Mia belehúzott a műsorba, innentől csak még keményebb lesz - indította el más vonalon a beszélgetést May. - Viszont baromi kíváncsi vagyok, hogy mit rak össze! Alig várom, hogy elolvassam.

- Biztosan valami királlyal fog előállni! - állapította meg Rosetta.

- De az egyszer biztos, hogy a premier napja is emlékezetes lesz - tette hozzá Yuri, aki szintén csatlakozott a kis csapathoz. Így, hogy Layla elment, inkább bandázott a társulat magjával.

- Hát az már biztos - helyeselt Marion. - Tök jó, hogy Heniko partnere lehetek! - ujjongott.

- Ilyen partnere nem sok artistának van - értett egyet Heniko mosolyogva.

- Tényleg mázlista vagy, Marion - szólalt meg újra Rosetta ezúttal más mosolyogva. Végre ő is egyre többet mosolygott. Örült annak, hogy itt van Heniko. Valahogy már nem érezte magát olyan üresnek, és egyedül, mint eddig.

- Már csak az a kérdés, hogy kire fog leginkább figyelni a közönség... - árnyalt Yuri.

- Ha? - nézett rá Anna kicsit hülyén. - Ezt meg hogy érted?

- Hát, ha két ilyen csinos leányzó van a színpadon... - kezdte a magyarázatot.

- Nem is te lennél, ha ezt nem te kezded el mondani - jegyezte meg May, mire a többiek elnevették magukat. Mindenki nagyon jól elvolt ebéd közben, ám Henikónak kissé hiányérzete támadt, ezért hirtelen felállt, a pulthoz indult, majd egy megpakolt tálcával indult meg az ajtó felé.

- Heniko... hát, te? - kérdezte May.

- Nem hiányzik nektek valaki? - kérdezte, azzal már kint is volt az ajtón. A többiek furcsán néztek egymásra. Hirtelen nem értették, mire gondolhatott a lány, pedig a válasz egyszerűbb volt egy pofonnál. Természetesen Miához ment. Mihelyst odaért, be is kopogott.

- Megyek! - hallatszott egy hang, majd az írónő kis is nyitotta az ajtót.

- Gondoltam, a társulat agyára ráférne valami ebédféle - mondta mosolyogva.

- Köszi. Az tényleg rám férne - vidult fel Mia. - Gyere be -terelte be Henikót. - Már tényleg gondolkodtam, hogy lemegyek, de annyira beleéltem magam a darabba, hogy nem tudtam elszakadni tőle.

- Azt hiszem, ezt ismerem, csak én a gyakorlással vagyok így - gondolkodott hangosan a másik. - De azért ne vidd túlzásba. Pihenned is kellene.

- Köszi, szépen. De ezt még mindenképpen be akartam fejezni - magyarázta, majd hozzá is fogott az ebédjének. - Elmeséljem, hogy is gondoltam a sztorit? - kérdezte, mire Heniko nevetni kezdett.

- Mia. Te most ebédelj. Tudok várni.

- Jó, csak így olyan furcsán érzem magam... - Aztán hirtelen támadt egy ötlete. - Tudod mit? Addig olvasd el a vázlatomat. Ott van a gépen.

- Oké - egyezet bele Heniko, majd a gép elé ült, és belemerült az olvasásba. Nagyjából a végére is ért, mire Mia befejezte az étkezést.

- Na, milyen volt az ebéd? - kérdezte Heniko elsőként.

- Nagyon finom volt, köszönöm. Jó, hogy nem hagytam ki - tette hozzá. - És milyen volt a vázlat? - kérdezte izgatottan.

- Nagyon tetszik - felelte Heniko őszintén. - Szuper világot építettél fel, Mia. Már alig várom, hogy szerepeljek benne.

- Örülök, hogy ezt mondod - örömködött Mia.

- Na, a dolgomat elvégeztem, én akkor most megyek vissza edzeni.

- Oké. Menj csak. Mire legközelebb találkozunk, már kész leszek - közölte Mia kacsintva.

- Na, akkor hagylak dolgozni! Jó munkát! - búcsúzott, majd felvette a tálcát és elindult kifelé. Mire az ebédlőbe ért már senkit nem talált ott. - Biztosan elmentek edzeni - tippelte. - Akkor én is csatlakozom. - Azzal már futott is a terem felé. Amikor belépett, minden pillantás felé szegeződött. - Ööö... nem öltem meg senkit - vágta rá poénból, miközben beljebb sétált.

- Mi sem arra gondoltunk - vágta rá Anna vigyorogva.

- Heniko! - szólalt meg az ajtóból Ken. - Telefonon keresnek!

- Oké, megyek! - Pördült meg a tengelye körül. - Ennyit arról, hogy edzeni fogok - motyogta, majd amikor elsétált Ken mellett, vakkantott egy köszönömöt. Hamar az egyik közös telefonhoz ért és bátran beleszólt. - Halló. Itt Heniko beszél.

- Ezt meg hogy képzelted?! - ordított egy hang, mire Heniko eltartotta a fülétől a kagylót, amennyire csak engedte a karja. - Azt mondtad, amint megérkezel, felhívsz, erre tessék! Már másnap délután van, s neked még eszedbe se jutott, hogy akár csak egy postagalambot küldjél! - És ez a leteremtés még ment még hosszú perceken át.

- Vegyél közben levegőt is... - bökte ki Heniko, amint megunta a litániát. Ez meg is tette a hatást, Lil elhallgatott. - Elnézést, hogy nem hívtalak titeket, de rengeteg munkám volt.

- Munkád? - hökkent meg Lil. - Már?

- Most szólj hozzá. Munkát kaptam, hogy mik vannak... - gúnyolódott Heniko. - Mintha nektek is azt mondtam volna, hogy dolgozni jövök ide.

- Jól van, na. Nem úgy értettem. Csak meglepett, hogy ilyen hamar munkába állhattál. Azt hittem, még ismerkedni akarsz a hellyel.

- Ha van, színpad meg trapézok már ismerem is. Képzeld, a következő darab főszereplője leszek - újságolta vidáman.

- Komolyan? Hát ez döbbenet.

- Hé! Azt hittem, örülsz majd neki.

- Persze, hogy örülök - vágta rá Lil. - Csak nem gondoltam volna, hogy az ottaniak ilyen gyorsan belátják majd, hogy tehetséges vagy.

- Nagyon rendesek - biztosította Heniko. - Elég jóba lettünk. Már közösen is készülünk az új darab premierjére.

- Nem találok szavakat- hüledezett Lil. - Majd elmesélem a többieknek, hogy a kis sztárunk a Kaleidonál is hozza a formáját. Örülök, hogy elfogadtak téged.

- Köszi - mondta Heniko csak mosolyogva barátnője szavain.

- Jaj, mesélj már a színpadról!

- Meséljek a színpadról? Hát nézzük csak. Hatalmas és varázslatos. Egyszerűen álomszerű. És azt mondtam már, hogy varázslatos? - Lil erre elnevette magát. - Nem hittem volna, hogy az Ambrózián kívül lesz olyan, amit ennyire szeretek, de ez a színpad eszméletlen.

- Szóval tetszik - közölte Lil, mire most Heniko nevetett fel.

- Hát igen. Don tényleg a legjobbat tette velem. Nem bántam meg, hogy ide jöttem.

- Igen, ezt kihámoztam az ömlengésedből - csipkelődött kissé Lil . - És milyen a hírhedt Halálisten?

- Mármint, hogy Leon Oswald? Egyszóval? Olyan, mint a fagyasztó.

- Ez uncsi. Tehát, tényleg olyan szívdöglesztő, mint mondják?

- Lil, muszáj ezzel a témával zaklatnod? - morgott Heniko. - Cseppet sem érdekel, hogy néz ki.

- Jaj, mit izélsz, csak kérdeztem.

- Kérdezted, aha, persze... és ezt minden hátsó szándék nélkül. És mondd csak. Don vajon örülni fog a telefonszámlának?

- Honnan veszed, hogy a cirkusz telefonjáról hívlak? - botránkozott meg Lil.

- Ezt most komolyan megkérdezted? - vonta fel szemöldökét Heniko.

- A francba. Túl jól ismersz - bosszankodott Lil, majd gondolt egy merészet. - Majd rád kenem az egészet.

- Na, azt próbáld meg!

- Jól van, na. Vicc volt.

- Nálad nem lehet biztosra venni.

- Az is igaz - vigyorgott a vonal végén Lil, majd eszébe ötlött valami. - Mondd csak Miss Elfoglaltság. Te tényleg ráérsz ennyit beszélni velem?

- Igen. Elvileg csak később lesz megbeszélés. Olyan hat körül.

- Tényleg? Akkor tájékoztatásul közlöm, hogy el fog késni Miss Madcap.

- Mi?! - döbbent meg. - A franc... ha veled beszélgetek, mindig elszáll az idő érzékem.

- Hát részvétem - mondta Lil, de valójában csak vigyorgott.

- Hát, hogy én szívom meg jobban, aki késik vagy te, aki több ezres telefonszámlát csinál távolsági beszélgetéssel, azon még vitatkozhatnánk.

- Gonosz vagy, Heniko! - nevetett Lil.

- Na most megyek... majd még hívlak.

- Ja, persze, mint ahogy eddig is hívtál - jegyezte meg szemrehányóan Lil.

- Jól van, na, megígérem.

- Mert a Kaleido számlája nem bánja, igaz? - gonoszkodott tovább.

- Jaj, ne csináld már! Na, akkor majd később - mondta Heniko, aki már nagyon le akarta tenni a kagylót.

- Aranyosan próbálsz lekoptatni, na jó. Megengedem. De ha nem hívsz fel... - kezdett bele vészjósló hangon.

- Tudom, akkor imádkozni fogok a halálomért - jelentette ki egyszerűen.

- Jól mondod. Na, szevasz, kislány és csak ügyesen! - mondta Lil.

- Úgy lesz! - válaszolta Heniko komolyan.

- Na, szia, Heniko. - Azzal letette a telefont.

- Hú - sóhajtott Heniko. - Ha ez a csaj beszélni kezd... Na de erre nincs időm! - szedte össze magát, majd egészen a helyszínig rohant.

- Gyere be! - szólalt meg Kalos, amint Heniko bekopogott az ajtaján.

- Bocsánat - szabadkozott Heniko.

- Semmi gond - válaszolta Kalos, aki már hozzá volt szokva a késésekhez. - Remélem, mindenki tudja, miért vagyunk itt - kezdett bele a beszédjébe, miközben Heniko helyett foglalt egy üres széken. - Hosszú idő után új forgatókönyvünk van. Mia, kérlek vedd át a szót.

- Igenis - mondta Mia. - Sikerült megírnom a történetet, remélem, mindenkinek elnyeri tetszését. A történet a múltban játszódik, amikor még Istenek irányították az emberek életét. Történetünk elején megismerkedünk Angórával, aki egy gyönyörű, fiatal nő. Minden férfi, aki valaha megpillantotta, szépsége rabjává vált. Sok férfi szerette volna megkaparintani magának, de balszerencséjükre ő már szerelmes volt egy Jarton nevű férfiba, aki viszont szerette őt. Sokaknak nem tetszett ez a kapcsolat, mind az emberek, mind az Istenek világában. Ugyanis az egyik Isten, bizonyos Daurin, aki a halál Istene volt. - Erre a legtöbben Leonra pillantottak. - Őt szintén megbabonázta Angóra szépsége. Ezért a szolgálóit küldte az Emberek Világába, hogy rabolják el a lányt. Terve majdnem sikeres volt, csakhogy az élet Istennője, Tia ezt nem hagyta, ezért kiragadta Angóra testéből a lány lelkét, hogy ne kaparintsa meg magának a gonosz, majd szolgálójával a lelket egy kislány testébe zárta, hogy Daurin ne találja meg . Ez a kislány Poéna volt, aki mindig magányosan élt. Nem telt bele sok idő és rájött, hogy benne egy szellem lakozik. Angóra és Poéna olyanok voltak, mint a nővérek. De Poénát nyomasztotta fogadott nővére folytonos bánata, ami azért volt, mert nem lehetett a kedvesével. Így Poéna elhatározza, hogy megkeresi Jartont és elmond neki mindent. Találkozott is vele és el is akarta mondani, de nem tudta, hogy is kezdjen bele. De Angóra elkezdte vezetni a mozdulatait, amiből végül egy tánc lett. Jarton felismerte benne kedvese mozdulatait, de nem csak ő, hanem Daurin is. Ezért lejött az Emberek Világába és el akarta vinni Angóra lelkét. Ezt az istennő se hagyhatta szó nélkül, ezért ő is megjelent a földön és hatalmas csatázás kezdődött. Daurin teljesen el akart pusztítani mindent, ami akadályozza a célja elérésében, így halálos támadást indított az Istennő, Jarton és Poéna ellen. Ezt Angóra nem hagyta, kitört fogságából és a támadás útjába állt. Ezzel felnyitotta Daurin szemét, hogy a harag nem megoldás semmire. Ezzel a cselekedetével emberi mivoltának örökre vége lett, és maga is Isteni magasságokba emelkedik. Végül Daurin is megnyugszik és visszamegy az alvilágba. Poéna azt hiszi, örökre egyedül marad, de Angóra, aki a Földön él tovább és Jarton élete végéig vigyáznak rá. Vége.

- Szerintem nagyszerű lett - mondta Marion elvarázsoltan.

- Ezt egy délután alatt? Nem semmi. Ügyes vagy, Mia - mondta Yuri.

- Heniko, te mit gondolsz?- kérdezte Mia, miközben hozzá fordult.

- Nekem nagyon bejön - felelte Heniko őszintén. - Gratulálok, Mia. Elképesztően ügyes vagy.

- Igen szuper! Fantasztikus! - mondták mindannyian.

- A szereposztás? - tért Kalos a lényegre.

- Nos: Angóra - Heniko, Poéna - Marion, Istennő Segítője - Anna, Istennő - Sarah, Daurin segítői - May és Rosetta, Jarton - Yuri és Daurin - Leon. A többieket a csatajeleneteknél és még néhány helyen gondoltam, amit később mondok el. Azt még jobban ki akarom dolgozni. Remélem, mindenkinek megfelel így. Van valami kérdés?

- Nahát. Gonosz szerepet játszom... ilyen se volt még... - csodálkozott Rosetta a kapott szerepen.

- Hát, lehet olyan a karaktered, aki bár Daurint szolgálja, mégsem hisz neki, és próbálja erről meggyőzni a többit. Nem kell feltétlenül gonosznak lenni. Mindenki úgy formálja meg a karakterét, ahogy neki a legmegfelelőbb.

- Így már nagyon is színpatikus. Tetszik ez az átformálós dolog.

- Hé, várjunk csak egy kicsit, ha jól értelmezem, akkor a darab folyamán szinte nincs is olyan jelenet, amiben Angóra nem szerepel! Az nagyon fárasztó lesz... - hökkent meg Anna, mire sokan Henikóra néztek. - Lehet kicsit át kéne írni a darabot.

- Ó, erre nem is figyeltem - eset kétségbe Mia. - Persze átírhatom, nem gond.

- Dehogy fogod - állította le Heniko. - Ha már egy ilyen jól kidolgozott karaktert kapok, nem fogok semmit sem lesporolni. Megcsinálom, nem lesz gond.

- De jó Heniko! Veled is fogok dolgozni! - mondta Anna.

- Szinte nincs olyan szereplő, akivel ne dolgozna majd ebben a darabban. Azért így oldottam meg, hogy mindenki kicsit összeszokjon vele - magyarázta Mia kiss bátortalanul.

- Hűha... Ez király lesz - válaszolta Heniko. - Amúgy mi a címe a darabnak?

- A címe? A címe... hm... - gondolkozott Mia, majd egyre sokkosabbá változott. - Nem tudom... még azt nem találtam ki.

- Megírod a darabot, és nem tudod, mi legyen a címe? - kérdezte May döbbenten.

- Hát, azon nem igazán gondolkodtam el - mondta Mia védekezőn. - Van valakinek valami ötlete?

- Nekem nincs! - jelentette ki May.

- Hulla jó nő? - mondta Anna, mire mindenki nevetni kezdett.

- Anna, komolyan gondoltam - mondta még mindig mosolyogva.

- Én is... - mondta Anna.

- Heniko, van ötleted? - fordult Heniko felé Mia. - Végül is, te vagy az egyik főszereplő. Számít a véleményed.

- Hm... - gondolkodott el. - A halál sem akadály.

- A halál nem akadály? - kérdezte. - Mármint, hogy a szerelemben?

- Aha, mondjuk - kezdtek bele egy kétszemélyes párbeszédbe.

- De végül is... nem önszántából ölte meg magát.

- Hát nem, de meghalt, ami egy kapcsolatban elég hátrányos. De a hülyeséget félre téve, halottként keresi meg kedvesét. Vagyis kijátssza a Halált.

- Ez viszont igaz - értett egyet Mia.

- Bár, lenne egy kérdésem! - folytatta Heniko.

- Kérdés, mondd! - Közben a többiek érdeklődve hallgatták a beszélgetésüket.

- Szóval, ha Daurinnak ennyire kell Angóra, akkor miért nem személyesen megy érte?

- Hát, nem gondolod, hogy egy Isten csak úgy előjön. Ők inkább... - kereste a megfelelő szót.

- Szeretnek a készbe beleülni - fejezte be Heniko. - Csak azért gondoltam, mert az nagyobb pofára esés lenne a részéről, mivel már magáénak tudhatta őt, de aztán mégse. Ettől jól be tud pirulni az ember, nem igaz?

- Látom, nagyon benne vagy a témában - mondta Mia. - De ez tetszik.

- De egy valamit nem értek! - szólalt meg Marion. - Ha a Halál Istene olyan nagy erejű, akkor miért nem ölte meg Angórát vagy rabolta el a lelkét?

- Ez nagyon egyszerű - mondta Heniko. - Egyik sem ér semmit a másik nélkül. Hiába van egy élettelen teste, ha nincs meg a lélek vagy mit ér a lélek, ha nincs meg a megfelelő test. Eredeti formában akarta magának a lányt, mert úgy szeretett bele. Valami ilyesmi.

- Aha, erről van szó - mondta Mia. - Nos, más kérdés nincs? Akkor ez lesz a cím. Főnök?

- Rendben. Holnaptól mindenki összpontosítson a szerepére. Mia, te addig a történetet ültesd át a gyakorlatba, vagyis a koreográfiát és a manővereket találd ki. Továbbá a holnapi nap folyamán a kellékesekkel, a díszlettervezőkkel is beszéld meg a részleteket.

- Értettem.

- Akkor mindenki elmehet. Addig is már most kezdjetek ismerkedni a szerepetekkel, mert holnapra már nagy szükség lesz rá. Holnaptól már elkezdődnek a komoly próbák.

- Értettük - mondta a társaság egy emberként. Majd mindenki megindult kifelé. Mivel már késő volt, így mindenki az ebédlőbe ment.

- Jaj, pedig már azt hittem pihenhet egy picit az agyam, de mégse. Örülök, hogy a sztori megvan. Most meg mutatványt és koreográfiát... - mondta Mia elkeseredetten.

- Semmi vész! - nyugtatta Heniko.

- Semmi vész?! De hát azokat majdnem nehezebb kitalálni, mint magukat a mutatványokat.

- De mi majd segítünk neked! - bíztatta Anna is.

- Nem is tudom, mit csinálnék nélkületek - hálálkodott Mia.

- Együtt mindenre képesek vagyunk - jelentette ki Marion.

- Tényleg, most jut eszembe... Heniko, milyen volt az előző cirkusz, ahol dolgoztál? - kérdezte Mia.

- Hát, sokkal kisebb, mint a Kaleido színpad, szóval majd rendesen fel kell mérnem a távolságokat. Mert ott hiába volt tökéletes és jó a mutatvány, itt nem sokat érek vele, kivéve, ha ez egy egyszeri előadás lesz - tette hozzá kicsit felelőtlenül.

- És ott milyen szerepben dolgoztál? Mármint artista voltál ott is? - interjúztatott tovább Mia, persze a többieket is nagyon érdekelték a válaszok.

- Hát, ott két feladatott láttam el egyszerre. Mivel nem voltunk sokan, muszáj volt több lábon állni. Részben artista voltam, részben koreográfus.

- Komolyan? Koreográfus voltál?

- Igen, mivel a kis helyet a sok tánccal tudtuk kompenzálni.

- Na, akkor a koreográfiához igénybe venném a segítséged! - mondta Mia.

- Mia, ne ess túlzásba, így is eléggé be lesz táblázva szegény lány - szólt rá May. - Tényleg, biztos fogod bírni? - kérdezte, kissé aggodalmasan.

- Fogom - biztosította őket Heniko. - Gyorsan alkalmazkodom. Különben meg szívesen segítek, Mia. Végülis részben az is a szakterületem.

- Köszi, de inkább te a feladatodra koncentrálj, nem akarom, hogy miattam ne tudd rendesen begyakorolni a számokat.

- Miattam ne aggódj, már rég tréninges beállításon élek.

- Ha? - Néztek rá sokatmondóan.

- Mármint úgy értettem, hogy már egy ideje úgy csinálom, hogy későn fekszem és korán kelek. Így több időm marad edzeni - magyarázta.

- Korán?

- Aha, olyan öt körül - mondta egyszerűen. Erre a többiek kissé ledöbbentek. Még Leon is.

- Öt órakor? - gondolta Leon. - Ez kicsit merész.

- Most ugye csak viccelsz? - adott hangot a döbbenetének Mia.

- Nyugodtág van. Hihetetlennek hangzik, de működik.

- De egy embernek kell nyolc óra, hogy rendesen kipihenje magát - állapította meg Yuri.

- Helyes megállapítás, Dr. Killien - mondta kicsit gúnyosan. - Nem beszélhetnénk valami másról? - terelte gyorsan a témát. - Például a műsorban lévő mutatványokról? - kérdezte Heniko. - Az olyan érdekes téma.

- De Heniko! - ellenkezett Marion.

- Mia is szokott éjszakázni! - érvelt Heniko. - És lám milyen jól néz ki! Ráadásul rendez, néha pedig szerepel is! - fényezte Heniko Miát, miközben Mia irult-pirult. Erre mindenki nevetni kezdett.

- Nem unjátok még? - szólalt meg rideg hangján Leon.

- És te? - kérdezett vissza Heniko.

- Ne itt járjon a szád!

- Nyugi, abban biztos lehetsz, hogy nem csak itt fog - válaszolt flegmán.

- Na, ki gondolta volna... - jegyezte meg Yuri halkan.

- Hát igen. Kemény, amit megenged Leonnal szemben... - súgta vissza May.

- Nem tudom, milyen edzéseken vettél részt eddig, de azok semminek se fognak látszani ezekhez képest.

- Hát persze - mondta Heniko tenyérbemászóan. - Biztosan igazad van. De nem aggódom. Tudom, hogy bírni fogom.

- Azt majd meglátjuk - vágta oda Leon, majd további szócséplés nélkül távozott, vagyis a többiek ezt feltételezték.

- Ugye tudod, hogy ezt nem kellett volna. Leon nagyon kemény tud ám lenni.

- Hát, engem ez cseppet sem érdekel. - Vonta meg a vállát Heniko, majd felállt az asztaltól. - Csak, hogy tudjátok, én sem vagyok cukorból - közölte, majd távozott egy másik ajtón.

- Hű. Ezek ketten...

- Ti kire fogadnátok? Heniko vagy Leon?

- Nem kérdés - mondta Yuri. - Heniko. - Erre mindenki nevetni kezdett. Persze ennek Leon nem nagyon örült, mivel ott állt az ajtó mellett és mindent halott.

- Még hogy az a lány legyőzzön engem? - gondolta Leon. - Úgy látom, mindenkit emlékeztetetnem kell arra, hogy ki is vagyok valójában - mondta, majd beviharzott a szobájába.

- Fogadjuk, hogy az a Leon-féle edzés nem lesz egy leányálom - tanakodott a szobájában Heniko is. - Viszont, ha azt hiszi, hogy az elmúlt években csak lógattam a lábam, akkor ostobább, mint hittem! Az én hátam mögött is elég sok kemény edzés van! De majd bebizonyítom neki, hogy kicsoda is az a Heniko Madcap!

  Képek a szereplőkről: https://www.facebook.com/pg/Edestinielet.1000es1gonddalfuszerezve/photos/?tab=album&album_id=1451820034836393