1.

Néhány perccel később a két férfi úgy hitte, ennél nagyobb megrázkódtatás már nem érheti őket. Mindenre felvoltak készülve, még arra is, hogy tán szembe nézzenek magával az ördöggel, de erre az egyre nem. Mennyire más elképzelni a dolgokat, mint a valóságban látni azt. Ha józanul tudtak volna gondolkodni, és közömbösek maradni a látottaktól, akkor nem váltak volna részesévé egy kegyetlen gyilkosságnak a későbbiek folyamán, illetve nem írták volna alá a halálos ítéletüket.

Joseph fürgén ugrott ki az őt fogva tartó koporsóból. Joseph Benke sosem volt egy átlagos pasi, még élő korában sem. Joseph Benke után olvadoztak a női szívek, és törtek darabokra a léptei nyomán. Joseph Benkén nem fogott az idő. Joseph Benke éppoly jóképű volt holtában, mint éltében volt. Joseph körbetekintett és megakadt a tekintete a két lányon. Míg az egyik magabiztosan állt a sírja mellett, addig a másik reszketett. A két lányról az öregre siklott a tekintete. Az öreg üres tekintettel a semmibe bámult, nem érdekelte a sírból kikelt férfi. Percekig álltak némaságban, csak a férfit bámulták, s várták, hogy végre megszólaljon.

Joseph hangja mély, dallamos, álomba ringató volt. Odabent a két férfi küzdött az ellen, hogy álomba zuhanjak a férfi hangjától. Küzdöttek, küzdöttek, a dallamos hang ellen hogy le ne maradjanak a kint játszódó eseményekről, de így volt ezzel a másik három is a kertben. Szálfaegyenesen álltak, s előre –hátrafelé himbálóztak. A férfi megkerülte őket, s rápillantott a házra, látta a két férfi körvonalait, de most nem foglalkozott velük.

– No lám, no lám. Ki hitte volna, hogy pont te leszel az, ki feléleszt holtamból újból. Pont te, aki az ellenségem volt, kit idecsaltam a testvére által, s aki majdnem az áldozatommá vált. Ha emlékeim nem csalnak.

– Az évekkel ezelőtt volt. Most már mindent másként látok, mióta a jó voltadból megtudtam, hogy nem vagyok Speer, és ők nem a családom. Csak Nancy. Egyszóval azóta, más szelek járnak. – igyekezett tartani magát a vámpír jelenlétében, ami nehezére esett halandóként.

A gonosz felkacagott.

– Pont ez volt a tervem. Csak hát, bibi csúszott a számításomba. Először a két ügyvéd, aztán jött a húgod és a nyamvadt vérfarkas barátnője, és porrá lettem és a tervem nem tudtam véghezvinni.

– Pont ezért bátorkodtam ismét feléleszteni téged a hamvaidból. Némi segítséggel, mint láthatod. – Joseph gúnyos mosollyal nyugtázta. Lucy semmit sem vett észre belőle. Ellenben Évával. De összeszorította a száját és nem szólt semmit. – Sokáig tipródtam rajta mit tegyek, miután a felszínre került az igazság. Nancy a diliházban, s pont, azaz orvos kezelte, akinek a kertjében aludta örök álmodat. A drága húgom Beau oldalán híres író lett, de ez engem csöppet sem érdekelt. Sokáig törtem a fejem, mire bevillant a zseniális tervem. Csak épp ővele, s velük nem számoltam, a Venturikkal – mutatott rá Évára, aki felszisszent, de továbbra is némasági fogadalmát igyekezett betartani – Ez egy kissé keresztül húzta a számításaimat, de mint láthatod, hasznát vettem.

Éva felkiáltott.

– Kényszerből. De ha ezt Morpheus megtudja...

– De nem tudja meg.

– Biztos vagyok abban, hogy Zarta mindent tud...

– Nem!!!

– De.... és azt is látta, hogy én is itt vagyok veletek!

– Képtelenség!

– Mintha nem tudnád, mire képes Zarta. Én csak egy vagyok a Venturik közül, ő pedig Zarta... nagyobb hatalommal bír, mint te vagy én.

Joseph Éva mellé állt, és jól megnézte magának a lányt. Évát a hideg is kirázta a férfi puszta jelenlététől is. Megérintette az arcát. A jég hideg kéz érintésétől összerándult, s majdnem Joseph karjaiba omlott, de sikerült urrá lennie az érintéstől, percekkel később összeszedetten állt a másik vámpír előtt.

– Akkor ezért volt ismerős ennyire a csinos pofikája – Éva összerándult a gonosz érintésétől és a földre ájult – attól függetlenül, hogy magyar, Venturi, igen gyenge jellem. Befolyásolható, ami nagyon jó számunkra. Ha emlékeim nem csalnak, és nem csalnak, már akkor is igazán gyengének látszódott. Most, magunk mellé állítjuk, és azt teszi, amit mondunk neki. A vén Morpheust és azt az idióta Mike-ot megüti majd a guta. Bár látnám a képüket

A gonosz felkacagott. Lucy megszólalt.

– Én már megtettem. Nehezen ment, de itt van velünk.

– Az öreget hol szetted össze?

Lucy felnevetett.

– Hosszú történet. Sok megbeszélni valónk van. Remek tervet eszeltem ki a drága húgom ellen.

– Hol laksz?

– Itt a szomszéd házban.

– Helyes!

A gonosz laza mozdulattal a vállára hajította Évát és fütyörészve elhagyta a házat, azok ketten pedig követték. A polgármester és a doki összenéztek, majd összeestek, de az ájulásuk nem tartott öt percnél tovább.