Úgy érzem cserben hagytalak titeket! 

Teljesen eltűntem és még csak nem is szóltam róla. Semmi különösebb oka nem volt,csak nem volt időm új részt írni és mindig tologattam, hogy oké majd jövőhéten, majd karácsony után, majd ha végeztem a vizsgáimmal. De mindig elmaradt az, hogy leüljek és valami értékelhetőt és élvezhetőt összehozzak nektek és magamnak is. Nem csak titeket, de magamat is cserben hagytam. 

Ugye mióta egyetemen vagyok elég kuszák lettek a napjaim, hétköznap fent vagyok Pesten és annyira nehéz volt alkalmazkodni. Az új lakás, a lakótársak, maga a suli és az új élmények. Minden annyira valóságos volt, hogy képtelen voltam leülni és visszahúzódni a fantázia világomban, ami pedig rettenetesen elszomorított, mert imádom ezt világot. Nagyon hozzám nőtt. Hétvégén pedig élveztem minden pillanatát, hogy a családommal a kiskutyámmal és a barátaimmal lehetek. Szóval sose jutott idő arra, hogy írjak. Ihletem sem volt és nem akartam, csak azért összecsapni valamit, hogy a történet folytatódjon. Bár rengeteg ötletem van, mégsem tudom leírni őket. Eddig szívvel és lélekkel csináltam, ez után is úgy szeretném. 

Szóval, nem hagyom abba végleg a sztorit, befejezem és valószínűleg az ígért folytatást is meg fogom írni, csak nem tudom, hogy mikor! Az biztos, hogy lesznek új részek, de sajnos még nem most! Talán majd nyáron, de ezt sem szeretném megígérni, mert mi van, ha akkor sem tudom folytatni úgy, hogy élvezhető legyen.

Minden amit szeretnék, hogy megbocsájtsatok nekem, amiért teljesen eltűntem. És azt szeretném kérni, hogy ne felejtsetek el engem, vagy a sztorit, mert lesz még folytatás. Nem csak miattatok, hanem magam miatt is,mert szeretném befejezni, ha már belekezdtem. 

Imádlak titeket!