"Nem hibáztatom ezért, képtelen volt döntést hozni, hiszen Asgard és Midgard sorsa volt a tét, meg persze a Kilenc Birodalomé. De ami ez után következett, határozott döntésre késztette Thort. A Palotát megtámadták."

~~~

A Palota megremegett, majd a falak között éles kiabálásra és jajveszékelésre lettem figyelmes. Asgard összes harangja egyszerre zengte a vészriadó dallamát. Őrök rohangáltak kezükben a fegyverekkel. Az arany falak között szaladva kerestem bárkit, aki tudja mi történik. Az egyik ablak mellett egy fiatal szolgálóleány állt, szorosan a falnak szegezve hátát. Kétségbeesetten nézelődött. Odarohantam hozzá, majd a felém szaladó Ivola és Teremisz gondjaira bíztam.

- Bújjatok el a szobámban és amíg újra csend nem lesz, addig ne gyertek elő! Zárjátok magatokra az ajtót és toljátok a könyvespolcot elé! - magyaráztam

- Kisasszony jöjjön velünk! - szólt Ivola, miközben a kislány kezét szorongatta.

- Megkeresem a fivéreimet! - mondtam, majd meg sem várva a válaszát, rohanni kezdtem. Nekem ők az elsők és nem a saját testi épségem. 

A főcsarnokba igyekeztem, a Palota bejáratához. Megkönnyebbülten pillantottam meg a felém szaladó Lokit, a lépcső tetejéről.

- Loki! - szóltam neki.

- De jó, nem vagy halott! - kiáltott szarkasztikusan, majd a csuklómat megragadva fordult vissza. Lefelé indultunk, Apánk legféltettebb helye felé. A fegyverterembe.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Megtámadták a Palotát. - kiáltotta futás közben

- Na ne tényleg?! VALAMIT, AMIT MÉG NEM TUDOK!! - ripakodtam rá. 

Abban a pillanatban még egy hatalmas rengés rázta meg a Palotát és mindenkit a folyosón a földre terített. Loki fölém hajolva, arcomat a karjával védve próbált óvni a megrepedt fal lehulló törmelékétől.

- Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan, miközben csuklómról lecsúszott a fogása és erősen megragadta a kezemet. Felnéztem rá, arca egyik fele halvány kékké változott, a gyönyörű smaragdzöld szemei pedig, lassan vörössé váltak.

- Loki - suttogtam értetlenül és szabad kezemmel megérintettem az arcát, ami jéghidegnek hatott.

Meglepetten nézett rám, majd szabad kezére pillantott, ami szintén kékké vált. Soha nem láttam még Lokit így. A szívem hevesen vert, teljesen elfelejtve a támadást. A lelkem valamiféle furcsa bizsergésbe kezdett, Loki valódi énjét látván. Nem féltem tőle, sőt úgy éreztem eddig nem ismertem teljesen őt, csak most, hogy láttam. Most vált teljesen védtelenné előttem. 

- Mennünk kell! - mondta hirtelen zavart pillantással. Szégyellte magát előttem. Felhúzott a padlóról és talán még gyorsabban kezdett szaladni, mint eddig. Immár kézen fogva rohantunk be a fegyverterembe. Thort pillantottuk meg négykézláb a földön köhögve, körülötte a saját őreink feküdtek, legyőzötten. Semmit nem értettem. 

- Thor! - kiáltottam fel rémületemben és elengedve Loki kezét a bátyámhoz siettem. - Istenem mi történt, Thor jól vagy? - Fogtam két kezembe az arcát, elé térdelve, mire csak bólintott és Lokira nézett. Követtem én is a tekintetét. Loki mögénk bámulva ledermedten állt ott, újra a saját bőrszínével. Tekintetének tárgyát kerestem és meg is találtam. Három hatalmas kék ellenség feküdt holtan a padlón.

- Ez meg mi volt? - suttogtam visszanézve Lokira, könnyes szemekkel.

- Jégóriások. Szerintetek véletlen? Hela tud mindent rólunk. Ez az ő műve. – felelte szárazon. Thorral összenéztünk. Loki árulása pont ugyanígy zajlott, ugyanitt. 

- Megtámadjuk azt a szipirtyót. Még ma! Midgardon - jelentette ki Thor majd feltápászkodott és kisétált a teremből. Biztatóan hátba veregette a ledöbbent Lokit, aki még mindig a Jégóriásokat nézte. Szemei számomra mindent elárultak. Sokkal mélyebben érintette Hela lépése, mint gondoltam volna. Loki felidézhette magában az árulását és annak következményeit. Láttam a szemében.

 Elé sétáltam és próbáltam a tekintetét magamra vonni, de nem volt hajlandó rám nézni. Két kezembe fogtam az arcát.

- Loki! Figyelj rám! - szóltam neki, mire teljesen üres tekintettel nézett rám. Bezárkózott. - Ne hagyd! Manipulálni akar. Pontosan az a célja,hogy összetörj. – sziszegtem neki szinte összeszorított fogakkal. 

Dühös voltam Helára. Valósággal fájt Lokit ennyire elveszettnek látnom. Próbáltam felidézni, de szerintem soha nem láttam ennyire tehetetlennek, kiszolgáltatottnak. Loki semmit nem reagált. Még csak nem is pislogott. A szívem szinte ketté hasadt a látványtól és a könnyeim potyogni kezdtek. Gondolkodás nélkül fontam össze karjaimat tarkója körül és szorosan megöleltem. Abban a pillanatban újra gyerekek voltunk. Loki egy kis idő elteltével először egyik, majd másik kezét tette a derekam köré. Évek óta most először öleltük meg egymást. Loki a hajamba fúrta az arcát. A szívem ki akart szakadni a mellkasomból és annyira szabadnak és erősnek éreztem magam, hogy puszta kézzel abban a pillanatban végezni tudtam volna Helával. Ám a sors máshogy akarta.

Heimdall nem mindig látja Helát. Van egy olyan érzésem, hogy Hela néha direkt mutatja meg magát. Valahol mélyen éreztem, azt akarja, hogy tudjuk hol van és érte menjünk. Ám mégsem hallgattam a fejemben hevesen szirénázó vészcsengőre. A dühöm irányított, pont úgy, mint Thort. A Bifrost felé haladva Thorral azon veszekedtünk, hogy vigyük-e a sereget. Loki erősen hallgatva sétálgatott mögöttünk.

- Nem hiszem, hogy rá kéne szabadítani egyből minden erőnket - csóválta a fejét, erős bátyám.

- Tessék?Thor ez lehet az aduászunk, hogy többen vagyunk, mint ő.

- Mint mondasz Öcsém? - nézett hátra Lokira, mire az csak megvonta a vállát. A fegyverterem óta Loki szinte alig szólt. - Jó. Akkor először hárman megyünk, majd ha baj van, megkérjük Heimdallt, hogy küldje a sereget.

- A vesztünkbe rohanunk - csóváltam a fejemet, majd a lábamat megvetve Heimdall felé biccentettem, hogy küldhet minket oda, ahol Helát legutóbb látta.

- Odin ereje legyen veletek! - nézett végig rajtunk, majd elfordította a pallost, mi pedig a szivárvány fénnyel körül véve Midgardon termettünk pár pillanat alatt. Hegyek vettek körbe minket és erdők. Egy kietlen, lakatlan területre hozott minket a Bifrost és hálát adtam az összes Istennek, amiért nem New York közepén lófrált Hela. A New Yorkiak sose bocsátanák meg nekünk, ha megint szét lenne zúzva a városuk.

- Sokáig tartott - hallottuk mögülünk Hela hangját. Borsódzott a hátam, hangjából a színtiszta gyűlölet sugárzott. Egyszerre pördültünk meg felé.

- Add fel Hela! Hármunkat nem győzhetsz le. - kiáltotta Thor. Hela egy sziklán ücsörgött a körömágyát vizsgálgatva.

- O nem is kell Öcsém. Majd legyőzitek ti egymást! - mondta, majd végre ránk nézett vicsorogva.

Sötét szemei üresen meredtek ránk. Ez a Nő nem a halál istennője, ő maga a Halál. Hela felállva pengéket ragadott és lassan elkezdett felénk sétálni. Thor a kezemet megragadva húzott kicsit hátra, hogy én legyek leghátul. Azt akarta, hogy engem érjen utoljára Hela haragja. Majd erősen megmarkolta az ideiglenes kardját és pajzsát. Mit meg nem adnék most a Pörölyért és lefogadom, hogy ő is. Nem engedhetem, hogy a bátyáimat bántsa Hela. Behunyva a szememet, ökölbe szorítottam a kezeimet. A levegőre koncentráltam. Elképzeltem, ahogy megsűrűsödik körülöttünk és ez által egy nagy védőpajzsot alkot. Azonnal próbára is lett téve, hiszen Hela túlságosan is éles pengéjét felénk dobta, de az egy méterre Thor előtt a levegő falamba fúródott. Loki és Thor egyszerre néztek hátra rám. Loki eszelősen elvigyorodott.

- Milyen okos! - nevetett Hela - Húgom állj mellém! Együtt uralkodhatunk Asgard és a Világ felett. Odin leányai, igen már látom is - álmodozott Hela - Hagyjuk a Hercegeket! A férfiak amúgy is túl ostobák, ahhoz, hogy méltó uralkodók legyenek.

Haragom egyre inkább gyűlt bennem és puszta kézzel megtudtam volna fojtani. De sajnos lehetetlennek tűnt észrevétlenül hozzáférkőzni. Thor nem késlekedett. Felé dobta a pajzsot, de Hela egy kézzel hárította. Lokinak sem kellett több pengékkel dobálta Nővérünket, de Hela csak a fejét rázva állt ott, félretaszítva a pengéket. Csak még idegesebb lettem. A gyűrűimre koncentrálva képzeltem el, ahogy Hela kezeit a levegő sűrűségével megkötöm és hátra szegezem. A tervem sikerült, így Thor és Loki két oldalról rontott rá Helára, de az a testével képes volt annyira rugalmasan mozogni, hogy még így is sikerült kitérnie fivéreim csapása elől.  Ha mégis sikerült megsérteni, szinte fel sem tűnt Helának. Nem állította meg. Hela végül kiszabadult a levegő bilincsemből és ő is pengéket ragadott. A levegő pajzsomat áthelyeztem Thorra és Lokira. Nem eshet bajuk. Annyira a testvéreimre koncentráltam, hogy észre se vettem, hogy Hela nekem ront. A nyakamat megragadva emelt fel a földről.

- Ne! - ordította Thor és rohanni kezdtek felém. Hela másik kezével pengéket dobált testvéreim köré, majd a kezét ökölbe szorítva szakadékok nyíltak Bátyáim köré. Loki lábába pengék szúródtak Hela következő mozdulataival, képtelenné téve őt a mozgásra. Természetesen, ha egyszerű pengék lettek volna Loki gyorsan szabadul, de a halál pengéi voltak ezek. Képtelen volt kihúzni a lábából akár egyet is. Eszelősen nézett Helára, aki engem kínzott. Loki pusztán a tekintetével képes lett volna Helát megölni, ha ez lehetséges. 

- Nessának segíts! - ordította Thornak Loki, majd behunyta a szemeit. Tudtam mit jelent. Trükközik valamit.

A nyakamat szorító Helára néztem. Azt hitte majd levegő után kapkodok, de hát arra nem számított, hogy a levegő istennője máshogy is megoldja az oxigénhez jutást.

- Csak mi ketten - sziszegte nekem Hela, mire rezzenéstelen arccal néztem rá.

Thor átugrotta a szakadékot és Hela felé rohant ordítva. Ez némileg kizökkentette Helát, így képes voltam erősen torkon ütni, ez által kiszabadulni. Az övemre akasztott kardért nyúltam, majd mielőtt belé márthattam volna, Hela felpattant és kirúgta a kezemből. A gyűrűimmel apró léggömböt formáltam és Hela felé dobtam. Túl kicsi gömb volt ahhoz, hogy sokáig támadás képtelenné tegye.Egy pillanatra kétségbeesés futott át az arcán, ahogy a léggömb elérte a tüdejét és légzés képtelenné tette. De a következő pillanatban Hela már pengéket dobált felém. Thor éppen akkor ért oda, így pajzsával védett engem is, meg magát is. Loki varázslata végre használni látszott, hiszen egy apró portál nyílt fölötte. Behunytam a szemem és ezúttal Hela körül sűrűsítettem a levegőt, ezzel egy levegő buborékba zárva őt. Támadás képtelenné téve. Loki feje fölül, egy jogar hullott le. Eszelős vigyorral ragadta meg Loki Apánk Jogarát.

- Nem a Tesseract, de ez se rossz! - mondta, majd Hela felé emelte a jogart. Halálos csapást mérhetett volna a jogar Helára, de ehelyett csak egy gyenge fénycsóva szűrődött a jogarból. Loki arcára fagyott a mosoly - Ez meg mi a jó büdös franc volt? - mérgelődött. 

A jogar mikor lett ennyire gyenge? Annyira lefoglalt a jelenet, hogy fel sem fogtam mi történik. Hela egy hatalmas pengét szorongatott. Fekete füst vette azt körül. Újra és újra a levegő pajzsnak ütötte. Az kezdett megrepedni. Hela Loki felé fordult. 

Thor pajzsát megragadva kezdtem rohanni Loki felé. Hiszen egyértelmű volt, hogy ha Hela áttöri levegő kalitkáját, Lokira dobja a pengét. És ez nem úgy nézett ki mint, amit túl lehet élni. Kétségbeesetten rohantam Loki felé, az idővel versenyezve. Rettegtem attól, hogy komolyabb baja esik. Thor próbált a mennydörgés istenének híven egy kis villámlást keríteni, de a fellegei túl lassan gyülekeztek a Pörölye nélkül. Thor csak koncentrált és koncentrált, remélve, hogy előbb csaphat Helába, mint az eldobná a fegyvert. Éreztem, ahogy Hela áttörte a pajzsot. Hatalmasat ugorva borultam Loki felé, a pajzzsal védve magunkat. A fekete füstös penge átszúrta azt és először a karomon fúródott át, majd Loki lábán. A pajzs lelassította.Szinte egyszerre üvöltöttünk fel Lokival a csípős fájdalomtól. A fekete penge szinte égetett. Hela reszelős nevetése csapta meg a fülemet. Majd Thor végre belecsapott egy villámot. Helat arrébb ütötte a villám, pár pillanatra kizökkentette, de sértetlenül állt fel. Thor a segítségünkre sietett. 

- Bármit csináltok hasztalan, egy nagyobb seregem épp ebben a pillanatban suhan át észrevétlenül a Bifrost mellett, miközben Heimdall a ti segítség kérésetekre vár és koncentrál. Asgard pillanatokon belül behódol nekik, ez által nekem - nevetett tőlünk jó messze Hela. Thor megtorpant a szakadék előtt pár méterrel.

- Thor ne! Ez csapda! - kiáltottam neki, jelezve, hogy ez lehetetlen - Helának nincsen serege! -mondtam miközben igyekeztem kihúzni magamból a pengét, de az annyira a földbe fúródott, hogy képtelenek voltunk rá, még Lokival ketten is.

- Vagy mégis? - lépdelt felénk Hela

- Loki csinálj a jogarral valamit! - ordította kétségbeesetten Thor. Loki a fájdalomtól eltorzult arccal nézett rá.

- Tán vágjam a földhöz és ordítsak rá, hogy legyen Hulk, vagy mit vársz tőlem Testvérem? -ordított a szakadék túloldalán lévő Thorhoz Loki gúnyosan.

- Vigyázz a Húgunkra! - nézett ránk kétségbeesetten Thor – Heimdall - üvöltött majd a Bifrost szivárvány fényében eltűnt.

- NE - ugrottam talpra, de Loki elkapta ép karomat. Pont eleget mozdultam ahhoz, hogy a penge tovább sértsen.

- Nyugalom! - suttogta Loki teljesen letaglózva

- Loki a Földön ragadtunk, miközben most a Testvérünk egyedül harcol Asgardban, talán egy egész sereggel. Nem beszélve a bazi nagy pengéről a testünkben, nem tudom feltűnt-e. Ha arra mersz kérni, hogy nyugodjak meg, hát esküszöm neked, hogy átrendezem a helyes kis pofidat. - ripakodtam rá fájdalmasan

- Oh, Odin miért, miért nemzettél ilyen hirtelen haragú utódokat? - ordított az ég felé

- Látjátok?Ilyen egyszerű, kettőt leválasztasz, egy pedig egyedül rohan a világ legáttetszőbb csapdája felé. És még ti is egymás ellen fordultok?Jobb mint terveztem - mosolygott Hela ellenségesen. A következő pillanatban Hela egy füstös portálon keresztül eltűnt. Értetlenül meredtem Lokira.

- Ha Hela erre képes.. - suttogtam a portálra utalva. 

- Akkor mi vagyunk a Kilenc Birodalom legnagyobb barmai! - szólt ingerülten, miközben még mindig a pengét próbálta kiszedni magából.

- Ez volt a csapda - suttogtam magam elé - Thor! - jutott hirtelen eszembe. - Ne! - lábadt könnybe a szemem. Rángattam a pengét, csavartam, húztam, vontam hisztérikusan. Üvöltöttem a fájdalomtól, Loki próbált leállítani. Behunyva a szemem perceken keresztül koncentrálva sikerült csak kiszedni a pengét magunkból a levegő segítségével. Sírva borultam a sebes karom fölé.

- Heimdall! - ordította Loki fájdalmasan. SEMMI NEM TÖRTÉNT! - Heimdall, vigyél haza! - ismételte meg kétségbeesetten.

- Heimdall - zokogtam az ég felé - Thor! - sírtam. – Csináld azt, amit a jogarral - mutattam az említett eszközre, mire Loki csak a fejét rázta.

- A Tesseractra koncentráltam, és ezt hoztam ide. Ha magunkat próbálnám máshová vinni, talán elvesznénk a semmibe. Nincs ehhez elég erőm - suttogta

- Vissza kell jutnunk - sírtam neki, mire csak fájós lábát maga után húzva még közelebb kúszott hozzám és a hajamat simogatva vont magához. Az arcomat a vállába fúrva sírtam tehetetlenül. Midgardon ragadtunk. Elválasztva Thortól, aki talán már Hela következő csapdájába esett. Abban a pillanatban a fejem hirtelen, mintha szét akart volna szakadni. A szemem pedig elsötétült, majd Heimdall sárga szemeit láttam. A Bifrostban voltunk. 

Heimdall látomással segített, hogy lássam mi történik Asgardban. 

~~~

Huh. Hát itt ez az eseménydús rész, remélem nem baj, hogy picit hosszabb lett, mint a szokásos. Nem tudom, hogy tetszeni fog-e nektek. Számítottatok erre? Mit gondoltok mi fog történni?