Dimitri valósággal majdnem kicsattant, amikor Alietta elmondta neki, hogy hazajön velünk. Visszatérve együtt, hárman pakoltunk össze mindent, amire Asgardban szüksége lehet Dimtri kislányának. Nova pityergett, de elmondta, hogy ez így van rendjén. Ők már amúgy is lassan túl öregek egy ilyen hiperaktív kislányhoz. Még utoljára együtt vacsoráztunk, aztán elköszöntünk és Dimitrivel mindketten Alietta kezét fogva kísértük őt el élete első Bifrostos útjára. 

~~~

Alietta nagyon hamar beilleszkedett a Palota életébe. Amúgy is nagyon pörgős kislány, így nem esett nehezére az állandó jövés-menés. Valósággal kinyílt és ragyogott Asgardban. Talán a Nagyszülei elnyomásának a megszűnése miatt, vagy csak mert újra az Apjával lehetett. Esetleg ez így mind közrejátszott annak érdekében, hogy állandóan énekeljen és nevessen. Greta kimondatlanul is inkább Alietta udvarhölgye lett. Nagyon egy hullámhosszon vannak és kölcsönösen kedvelik egymást, én pedig nem akarom elkövetni egyszer sem Dimitri szüleinek hibáit, hogy ne választhassa meg Alietta azt, ami történik vele. Igen is tanulja meg, hogy a tettei és akarata nagyon is befolyásolják a környezetét. Tanulja meg, hogy vigyázzon minden lépésére, mert nem csak jó dolgokat alakíthat maga körül, hanem néha el is ronthat egyet-egyet. 

Miután kicsit megbarátkozott a környezettel és az emberekkel, tanítókat fogadtunk neki. Egyik nap az udvari szokásokról tanul, másik nap a Kilenc Birodalom történetéről. Az olvasós és írós nap a kedvence. Hálát adok, amiért Alietta épp úgy imádja a könyveket, mint én. És Loki. Amikor Aliettával a rózsakertben ülve olvasunk, eszembe jut Loki. Régen hasonlóan összebújva ő olvasott nekem. Most én olvasok Aliettának. Amikor megunjuk, fonunk egy-egy virág koszorút és meglepjük vele a Palotában dolgozó asszonyokat. Kedves szokásunkká alakult egy koszorúval felvidítani valaki napját. 

Dimtri általában csak néz és mosolyog. Nézi, ahogy annyira közel kerülök a lányához, hogy szinte elválaszthatatlanok leszünk. Mosolyog, talán kicsit féltékenyen, amiért vele még mindig elég távolságtartó vagyok. Nem szándékosan és ez eléggé bánt. Kedvelem őt, nagyon elnyerte a bizalmamat, de egy darabig még képtelen vagyok másra úgy nézni és máshoz úgy hozzáérni, mint nem rég Lokihoz. Felállítottam magamban egy utat. Ez az út el van halasztva az esküvőig, utána rá kell lépnem és Dimtrinek adnom magam teljesen. Nem azért, mert kötelező, hanem mert valahol ezt szeretném és ezt választottam azon a napon, amikor igent mondtam Dimitrinek. 

A terményeket és jószágokat szétosztottuk, az élet visszatért a normális kerékvágásba. A piacok fellendültek, a károkat teljesen rendbe hoztuk, az emberek már nem féltek és elkezdtek bízni bennem és abban, hogy képes vagyok vezetni őket. 

Thorral és Ivolával minden nap két órát szántunk rá, hogy átnézzük a korábbi hivatalos papírokat és rendezzük őket egy olyan helyiségben, amely eléggé közel van az én szobámhoz. Jegyzőkönyvek panaszfelvételről és Nemesi Tanácsról. Szabályok és törvények egészen Bor idejéből. Hónapokig kutattuk mit tehetünk és mit nem, mihez kell a Nemesi Testület és mihez nem. 

- Egyetlen egy utalás sincs arra, hogy ne lenne jogom egyszerűen csak tagot eltávolítanom és bevennem. Ez az én Testületem, én választom meg kikkel szeretnék dolgozni és 10 nemesből minimum hárommal már nem szeretnék - dőlök az asztalra fáradtan.

- Van jelölted? - mordul fel Thor, aki kicsit már unja, hogy minden alkalommal ez a téma.

- Nincs - nézek rá bizonytalanul - Ivola - vonom meg a vállamat végül.

- Nem lehet egyszerre az udvarhölgyed és a Testület tagja is! - emeli fel a hangját Thor kimerülten. 

- Miért nem? - néz rá Ivola, aki a hónapok alatt teljesen feloldódott és újra az a csacsogós, életvidám lány lett, aki egykoron - Egyetlen egy ehhez hasonló törvényt sem olvastunk. Ez egyszerűen nincs leszabályozva - rendezget néhány lapot. Jobban belegondolva Ivola elég tehetséges a politika terén, mintha tisztán emlékezne arra, hogy mit olvasott és az mivel van összefüggésben vagy éppen mivel nincs. 

- Ez összeférhetetlenség. Aki fésüli a hajadat, az hozzon védelemről döntést? - kapkodja közöttünk a tekintetét Thor.

- Megbízom benne, ismer, ha kell helyettem is tud már beszélni. Arról nem is beszélve, hogy hónapok alatt jobban megismerte az összes létezhető szabályt, mint bármelyik Nemes egy életen át - magyarázom feldúltan. 

- Te leszel az egyik tag, Ivola a másik, egy harmadikat pedig kerítek. Nem olyan sürgős. De Robertet és Barthot mindenképp elszeretném távolítani. Robert árulásra hajlamos, Barth pedig idős és képmutató - vonom meg a vállam. 

Az összes Nemes nevét megtanultam időközben és elolvastam az életrajzukat, hogy tudjam, ki honnan jött és milyen a családja, élete. Robert az első perctől kezdve kételkedik bennünk, Barth pedig közölte, hogy a Szerelem elméket és embereket öl, de ő támogat minket, ezek után még is engedte, hogy a Testület tiltakozzon az ellen, hogy Lokival együtt legyünk.  

- Ez egyeduralom - néz rám hitetlenül Thor, mire felpattanok a székről és elkezdek a szobában járkálni. 

- Hogy lenne? - kiáltom - Ha az lenne, akkor Loki már rég itt lenne, de nincs. A Testület megkapja, amit akar. Lokit távol tőlem és Királyt Asgardba, Dimitrit valósággal imádják. Megmentettem őket, először Helától aztán az éhhaláltól, akkor tényleg olyan nagy kérés, hogy kicseréljünk három embert? Értem, hogy egy Királynő nem mindig kapja meg, amit akar, de ez nem olyan nagy kérés - magyarázom a dühtől el-el csukló hangon. 

Ivola és Thor jelentőségteljesen összenéznek. Thor nagy levegőt vesz és kifújja. 

- Igazad van. Ráadásul semmit nem találtunk, ami ezt tiltaná - rázza a fejét Thor. 

- Nem akarok ennyire rugalmatlan lenni - veszem nyugodtabbra a hangomat - Talán ezért fajult idáig a Testület, mert Atyánk nem állt eléggé a sarkára. Én ezt nem szeretném - rázom a fejemet. 

Thor nem szól csak bólogat. Dicsőségesen Ivolára nézek, aki hatalmas mosollyal néz vissza rám. Meggyőztük Thort és engem más nem is érdekel. Jó csapat vagyunk! Éljenek az asszonyok! 

A Nemesi Testülettel havonta egyszer találkoztam, beszámoltam a károkról és helyrehozásukról, a terményosztásról. Elkezdtük szervezni a kevesebb, mint fél év múlva megrendezendő megkoronázásomat és az azutáni esküvőt Dimitrivel. Nagyon furcsa volt úgy beszélni, a megkoronázás napjára megrendelt virágokról és díszekről,létszámról, hogy legutóbb ezeket Anyámmal intéztem Thornak és nem az udvarhölgyeimmel magamnak. Édesanyám biztosan nagyon élvezné, Édesapám pedig büszke lenne. Büszke, de feszült, mert félne, hogy valami nem úgy alakul, mint szeretnénk. Ahogy telt az idő, én is kezdtem egyre feszültebb lenni.

Megkoronáznak, kezdek egyre jobban beleszokni a gondolatba, hogy hatalmam van dolgok felett, de az is egyre világosabb, hogy ez mekkora felelősség, teher. A trón terhe. Ezt a kifejezést biztosan nem érted, addig amíg nem csöppensz bele. Ráadásul nem elég a koronázás miatt rágni a körmöm, még az utána levő esküvő miatt is izgulhatok. Dimitri még mindig olyan távoli. Távoli, mint azaz ember, aki a férjem lesz, de közben annyira jól ismerem, tisztelem és szeretem, mint szövetségest.  Dimitrit talán soha nem fogom férjemnek tekinteni, közeli, bizalmas szövetségesnek annál inkább, egy partnernek, társnak, akivel a Birodalmat vezetjük és egy kislányt nevelünk. Egyet. Vagy talán több gyermeket kéne magam előtt látni? 

- Min gondolkodsz? Ráncolod a szemöldököd - szólít meg Dimitri az egyik hétvégi vacsoránkon. Thor, Alietta, Dimitri és jó magam mellett még Ivola és Greta is velünk esznek szinte mindig. Greta, mint Alietta udvarhölgye, Ivola mint az én udvarhölgyem, szövetségesem, ugyanakkor figyelemreméltó az a szövetség is, ami közte és Thor között szövődött a közös munka révén. 

- Nagyi mindig azt mondta, hogyha sokat ráncolom, akkor egyszer úgy marad - kuncog Alietta. 

- Csak a koronázáson - legyintek. Dimitri és Thor némán összenéznek. Szemükben olyan fény csillan, amiből tudom, hogy szavak nélkül kommunikálnak. Mióta beszél így Thor Dimitrivel és nem Lokival? 

- Eddig mindenki visszaigazolt, hogy eljönnek. Úgy tűnik, rád Húgom, az összes Birodalom kíváncsi. Még a Bosszúállók is! - mosolyodik el Thor büszkén - Bár a szüleink is láthatnák! 

-  Fogják! - vágja rá Greta mindenttudóan. Nagyon hisz a Valhallában és a halál utáni életben. 

- És bárcsak Loki is itt lehetne! - szólok félve. Dimitri idegesen vizslatni kezdi a levesét, azonnal megbánom, hogy megint előtte hoztam fel Lokit. 

- Akkor most biztosan valami ízetlen tréfát ütne arról, hogy a szüleitek a Valhallában már biztosan a fejüket fogják a döntéseitektől! - próbálja Ivola elterelni a dolog élét. 

- És mennyire élvezné Loki ezt a gondolatot! - nevetek fel, mire mindenki hasonlóan tesz. Az a fajta nevetés, ami elűzi a bánatot, aggodalmat, féltékenységet. Mert mindenki tudja, hogy mi itt vagyunk, Loki pedig nincs. Mi egy csapat vagyunk, ő pedig ebből is kimarad, mint mindig mindenből. 

- Holnap Nemesi Tanács! - jelenti ki Ivola végül - Nem felejtettétek el,ugye?

- Ami azt illeti, de! - pillant idegesen Thor a mellettem ülő lányra. 

- Meg sem lepődök!  - forgatja meg Ivola a szemeit.

- Én nem! Két napja nem alszok a gondolattól! - nézek Dimitri szemeibe, aki ezt pontosan tudja, hiszen már második este velem bolyong a Palota körül hálóruhában. 

- Biztosan most szeretnéd felhozni a Testület frissítését, mint napirendi pont? - kérdezi Ivola.

- Nem várok! - nézek rá, ellenvetést nem tűrő tekintettel, mire bólint. 

És valóban nem vártam. Miután minden Tanács tag leült, először a jobbomra néztem, ahol Thor ült majd balra tekintettem, ahol Dimitri izzadó homlokkal dobogott a lábával. Értem izgult, értünk. Ivola szikla szilárdan ácsorgott, nem messze mögöttem és várt, hátha segítségemre kelhet. 

Bele se kezdtem az aktualitásokba egy fiatal, jó kiállású Tanács tag - név szerint Roy - egyből jelezte, hogy szólni szeretne. 

- Parancsoljon - bólintok, mire feláll és meghajol előttem. 

- Felség, többünkben is felmerült a kérdés, hogy mit szeretne jelenteni az napirendi pontoknál a "Testület frissítés" ügy? - néz rám kíváncsi kék szemekkel. 

- Nos hát, akkor mindjárt kezdjük ezzel - csapom össze a tenyerem - Legbizalmasabb tanácsnokaimmal hosszú órákat, napokat szántunk a papiruszok áttekintésére és arra az elhatározásra jutottam, hogy egy Birodalmat csakis egy összhangban lévő csapat tudja irányítani. És mi nem vagyunk azok - nézek fintorogva Robertre - Apámat jól szolgálták, de egy sokkal modernebb felfogást képviselek, amibe szeretnék fiatalok és nők tanácsára is hallgatni. Elhatároztam, hogy önkényesen eltávolítok három tagot, kettőt a megkoronázás napjával, egyet pedig majd később, mivel jelenleg két jelöltem van..... - képtelen vagyok végig mondani, közbeszólnak. 

- Ezt nem teheti! - csattan fel Robert. 

- Ugyan miért nem? - kulcsolom össze az ujjaim - Mutassa meg a dokumentumot, ami ezt tiltaná! Ha megtalálja, akkor fejet hajtok, de jelenleg nincs tudomásom ilyen dokumentumról, így hát megtehetem. Ne ringassák magukat hiú álmokba, miért ne választhatnám ki a saját Testületemet? Mondom is tovább - nézek szemrehányóan Robertre - Fiatal, intelligens és tanult asszony létére legbizalmasabb Udvarhölgyemet szeretném magam mellett látni Ivolát - intek hátra, mire egyet határozottan előre lép - Érvelek is mellette, talán igazságosabb lenne, ha a döntésekről nem csak férfiak, hanem nők is döntenének. Egy nő sokkal inkább bele tudja magát képzelni egy anya helyébe! Nem titok, én is megbízom benne és biztonságot ad, hogy egy másik nő is áldását adná a határozatomra. Nem mellesleg Ivola hónapok óta a kezünk alá dolgozik, pontosan annyira belemerült a törvények közé, mint én vagy Thor. Kötelességem feltenni a kérdést: el tudja mindenki fogadni a döntésemet? - nézek végig a kíváncsiskodó szempárokon.

Csend van. Szinte hallom a Testület tagjainak a cikázó gondolatait. Roy újra felszólal. 

- Első hallásra idegen számomra ez a dolog! Ugyanakkor jobban átgondolva, valóban azt gondolom, hogy az asszonyoknak biztonság érzetet adhat, ha nő is dönt a sorsukról. Tapasztalatból tudom, hogy egy intelligens asszony fejében remek ötletek ébredhetnek, számtalan olyan módszer eszükbe juthat, ami a férfinak talán nem. Támogatom! - mosolyodik el bátran, mire viszonozom gesztusát. Pontosan ilyen intelligens fiatalokkal szeretnék együtt dolgozni! 

- Nő a döntéshozó székben? - ráncolja a szemöldökét Robert - Őrült ötlet!

- A Királya is nő lesz! - veti oda félvárról Dimitri - Ha nem támogatja Ivola kinevezését, nem támogatja Nessa megkoronázását sem, ami véleményem szerint, nem csak esküszegés, hanem Felség árulás is! Jól mondom? - pillant Thorra, aki elégedetten bólint. 

- Tegye fel a kezét, aki elfogadja Ivolát egy jelöltnek! - nézek Robertre. Rajta kívül mindenki felteszi a kezét! 

- Egyértelmű! - mosolyodik el Thor.

- Felség - áll fel Barac egy csendes megfigyelő - Átfutott az agyamban a kérdés, hogy ki helyére kívánja Ivola hölgyet tenni? 

- Nyugodjon meg Barac, magának semmi oka az aggodalomra! Természetesen elmondom, de előtte szeretném a másik jelöltemet ismertetni, hogy a döntésüket ne befolyásolja, hogy kinek a posztja ingott meg! - biccentek felé - Szerintem senkit nem lep meg, hogy Thor a másik jelöltem. Terveim szerint a bátyám minden Testület ülésein helyet kap! A Királyi Testületben, a Nemesi Testületben és természetesen a Őrségben is! Nem szeretnék ellenvetést hallani, ő az, aki kisded kora óta Apánk mellett ült. Ha valaki, akkor ő tudná, hogy Apánk mit tenne! Ki tudja elfogadni? - várom a válaszokat. 

Mindenki, még Robert is felnyújtja jobb kezét! Bólintok az egyenhangúságot látva. 

- Nem kívánok magyarázkodni arról, hogy kivel nem szeretnék együtt dolgozni! - nézek körbe majd Roberten megállapodik a tekintetem, mire hitetlenül felnevet - Robert, mióta Édesapám meghalt, egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy Odin összes gyermekét alkalmatlannak tartja a trónra. Azóta nem egyszer, de kétszer is helyt álltunk, illetve álltam a birodalomért. Az összes áldozatot meghoztuk, amit csak lehetett, de Önnek még ez sem elég. Nem tudom kit kíván a trónon látni, de nem szeretnék és nyilvánvaló lehet mindenkinek, hogy képtelenek is vagyunk együtt dolgozni! Így nem lehet egy biztos birodalmat uralni! Nem bízik bennem és én sem önben! Ugyanakkor van családja és el kell őket tartania, bőségesen kifizetem Önt és gondoskodom róla, hogy találjon valami testhezálló, hivatali munkát. Megköszönve eddigi munkáját, felmentem a jövőbeli Ülésekről! - Robert vörös fejjel, grimaszolva bólogat - Első kérdésem, hogy Ön el tudja-e fogadni a döntésem? 

- Egyeduralomra hajt, Felség! - néz rám - Nevetséges, amit művelnek! Asgard bukását idézi elő! 

- Nem gondolom, hogy pár Tanács tag Asgard bukását okozná, ha pedig azt gondolja én fogom a bukását okozni, akkor annyit tudok mondani, hogy majd meglátjuk! Tegye fel a kezét, aki elfogadja a határozatomat ! - pillantok el róla. 

Kivétel nélkül mindenki elfogadta. Nem tudom, hogy féltik a posztjukat vagy valóban helyeselik a döntésemet! 

- Barth! - nézek a nagyon idős Nemesre - Az Ön esetében egész más oka van a döntésemnek! Ön nagyon sokat tett a Birodalomért, a trónért. Azt gondolom, hogy itt az ideje a pihenésnek, halála napjáig gondoskodik Önről a Korona, semmi más dolga sincs csak pihenni! Egyetért a döntésemmel? 

- Még meg is köszönöm a felmentést! Roberttel ellentétben úgy gondolom, a legjobb kezekben van Asgard, egy fiatal Uralkodónő mellett valóban haszontalan lennék! Tegye, amit érez! Az Apja üzen önnek! Keressen hát fiatal és ambiciózus pártfogókat! - mosolyog rám, szemeiben boldog könnyek szöknek. 

Akaratlanul is elérzékenyülök, nem is gondoltam, hogy ez a férfi erre vágyott. A Tanács tagokra nézek. Kérdeznem sem kell, mindenki felteszi támogatóul a kezét. 

- Egyetlen kérdésem maradt hátra: van-e valaki, aki nem kívánja tovább betölteni a posztját? A koronázásig, akárki megteheti, hogy vált. Rá ugyanazok vonatkoznak, mint Robertre! Biztos munka és a Korona gondoskodása, a hála jeléül! 

Senki nem jelentkezik.

- A koronázásig élhetnek a lehetőséggel, utána hűséget várok el! - bólintok határozottan, majd áttérünk az aktualitásokra, ami hosszú idő után végre csak kellemes. Semmi éhezés, semmi bűn vagy baj! Házasságok, gyermekszületések, építkezések! 

Tökéletesen alakult mind a Tanács, mind a nap! Valóban úgy éreztem, hogy Apám vigyázza lépteim. Éreztem a jelenlétét, gondoskodását, szeretetét! Segített az Uralkodásban. 

~~~

Szóval, ezt tudtam nyújtani egy hatalmas kihagyás után. Hogy tetszett nektek?