Komolyan aggódni kezdtem Nessáért. Furcsa érzés lett rajtam Úrrá. Próbáltam a hiányának betudni és elhessegetni, de attól a naptól kezdve folyamatosan aggódtam Nessáért.

Loki szemszögének vége

~~~

A Bifrost árnyékában gyülekeztünk, hogy útnak induljunk Vanaheimbe terményekért. Olyan érzés volt, mint amikor gyermekkoromban tanulmányi útra mentünk. Néha Atyánk is velünk jött, nem csak a tanítók. Jártam már Vanaheimben ezeknek az alkalmaknak az egyikén, amikor a terményekről és mezőgazdálkodásról tanultunk. Csodáltam azokat az embereket, a két kezükkel teremtettek meg mindent, amire a testüknek szüksége volt. Terményeik nagyban hasonlítottak az asgardi terményekre, igazából maga Vanaheim is nagyon hasonlított Asgardhoz. A Nemesek, az arany mennyisége, a termények, az emberek. Izgatott voltam az út miatt. Azt vártuk, hogy Thor elmagyarázza Ivolának, hogy mit kell egy ilyen úton jegyzőkönyvbe venni.  A szolgálólányom nagyon pontosan koncentrált a részletekre, még jegyzetelt is, arról, hogy mit kell jegyzetelni. 

Megráztam mosolyogva a fejem és oldalra fordultam, majd egy pillanat alatt elszomorodtam. Valamiért teljesen megfeledkeztem a helyzetről és arra számítottam, hogy Loki mellettem van. A felkelő Nap felé fordultam és próbáltam őt kiverni a fejemből, még akkor is ha tudtam, hogy egy olyan helyre megyek, ahol néhány éve együtt nevetgéltünk. 

- Vanaheim gyönyörű, az idő is pont úgy telik, mint Asgardban, a levegő kellemes, nem túl meleg. - lépett mellém Dimitri - Viszont amit a legjobban szeretek, azok a vanaheimi cseresznye fák, virágokat hoznak majd termést, majd újra virágot és újra termést. Fáradhatatlanul dolgoznak, nem törődve azzal, hogy újra és újra visszametszik őket a gazdák. Ők folyamatosan gyönyörű szép virágokkal ajándékoznak meg minket. Imádni fogod, Felség - nézett végül rám.

- Tudod, nagyon csodálom, hogy ilyen szépen tudsz beszélni a hazádról és a családodról is. - mosolyogtam rá. 

- Nem hiszem, hogy pont neked kéne elmesélnem, hogy nincs is ezeknél fontosabb a Világon. Nálad jobban ezt senki nem tudja - vonta meg a vállát, mire elnevettem magam.

- Igazad lehet. 

- Készen állsz? - nézett rám komoly aggodalommal, mire a lelkem felmelegedett - Nem várom el sem azt, hogy gyere, sem azt, hogy a Feleségem legyél, ha nem szeretnéd. - szólt őszintén. 

- Egy királynőnek általában félre kell tennie azt, hogy mit akar, ha az nem egyezik azzal, amit cselekednie kell - vágtam rá gondolkozás nélkül. 

- Ezt a Nemesek mondták? Vagy te érzed így? - húzta fel kételkedően a szemöldökét. 

- Most menni szeretnék, a Feleséged pedig nem leszek egyből, azzal még várhatunk - zártam le a beszélgetést. - Menjünk - karoltam belé. 

Pár perccel később az udvarhölgyeimmel, egy csapat aranypáncélos őrrel és Dimitrivel, Heimdall mellett álltunk és vártuk, hogy megnyissa a kaput. Szinte még fel sem fogtam és máris Vanaheim puha talaján álltunk, egy ház hatalmas udvarában. 

- Nézd azt a tölgyet! - kiáltott fel Dimitri boldogan - Apámmal ültettük, amikor még Aliettánál is kisebb voltam. Nagyra nőtt - mosolygott. - Jöjjenek, az ott Apám háza, Heimdall nagyon pontos volt. 

Hirtelen megint elöntött az izgalom és félénken karoltam Teremiszbe. Az Őrök elvették udvarhölgyeim kezéből a csomagokat és Dimitri után sétáltunk. Nagyon emlékeztetett egy földi tanyára a birtok. Csendes, otthonos és mindentől távoli. Ha nem nekem kellene a Királynőnek lennem, egy pont ugyanilyen házban képzelném el az életemet. A veranda ajtaja kicsapódott és egy hosszú barna hajú kislány kezdett rohanni felénk. 

- Apaa, Apaa itt vagyok - kiáltotta. Dimitri egy pillanatra megtorpant, majd megkönnyebbülten kiáltotta Kislánya nevét és ő is elkezdett szaladni felé. 

Nem sokkal később boldogan pörgette lányát, addig amíg el nem szédültek és el nem dőltek mindketten a fűben. Lassítottam lépteimen, szerettem volna pár percet adni nekik kettesben, míg rájuk nem rontunk. Egészen távolról is hallani lehetett a kislány csilingelő hangját. Be sem állt a szája, csak mesélt és mesélt. Dimitri a fűben fekve hallgatta. Egy szót sem szólt. Megálltam. 

- Adjunk nekik egy kis időt - néztem a kíséretemre - Tegyék le a csomagokat és nézzék meg velem azokat a cseresznye fákat, billentettem a fejemet a kert egyik pontja felé. 

A fák alatt állva, a messzi hegyeket csodáltam, udvarhölgyeim izgatottan fecsegtek, talán először járnak más bolygón. Már ha a Vörös Bolygót nem tekintjük annak, hiszen az kényszer volt és nem vakáció. Kellemes szellő fújta a hajamat és minden nagyon nyugodt volt. Rég volt már, hogy ennyire kibírtam kapcsolni a gondolataimat. 

Dimitri megköszörülte a torkát így hátra fordultam. Egy édes piros-pozsgás arcú lány szorongatta Dimitri kezét. Kicsit megszeppent volt, kicsit izgatott, kicsit félt. 

- Szervusz, már rengeteget hallottam rólad Alietta. Nessa vagyok izgatottan érkeztem ide hozzátok, remélem segítesz, majd megmutatni minden gyönyörű helyet itt nálatok. - mosolyogtam rá és leguggoltam, hogy egy szintben legyünk, sőt talán ő így magasabb is lett. Édesanyámtól láttam ezt, mindig így beszélgetett régen velünk, amikor el akarta érni, hogy oldjon valamilyen feszültséget. 

- Apa azt mondta, holnap mész is haza - szólt csalódottan, mire egy pillanatra félőn Dimitrire pillantottam. 

- Ez így van de ...

- Ennyi idő nem elég, hogy az összes szép helyet megmutassam neked Felség - vigyorodott el, mire teljesen letaglózott. Nagyon szellemes kislányt ismertem meg első perctől kezdve. Én pedig már azt hittem, hogy haragszik rám, amiért holnap újra elszakítom tőle az Édesapját. 

- Szólíts csak Nessának - nevettem el magam, majd felálltam és összemosolyogtunk Dimitrivel. Rám kacsintott majd az Őrökhöz fordult. - Jöjjenek. 

Alietta előre szaladt és újra és újra megállt. Virágokat gyűjtött.

- Nagyon bájos. - szóltam Dimitrihez, amikor a karját nyújtotta, hogy karoljak belé. 

- Azt hiszem kicsit érettebb a koránál. Vagy pedig egyszerűen csak jól belelát a felnőttek Világába és agyába. Nem jöttem még rá, hogy melyik az érvényesebb. Azt mondta Édesanyám reggelivel vár minket, remélem éhes vagy. - pillantott a ház felé, így én is eképpen tettem.

Az idősebb házaspár már izgatottan  ácsorgott a verandán. Odaértünk hozzájuk, meghajoltak előttem.

- Elmondhatatlanul sokat jelent, hogy eljött hozzánk Felség - kezdte az asszony könnybe lábadt szemmel, amitől Anyánk és az ő hihetetlen érzékenysége jutott eszembe. Az én szemem is könnyes lett. 

- Dimitri csak annyit üzent, hogy Ön is vele jön haza. Égető kíváncsiságom és nem udvariatlanságom késztet rá, hogy megkérdezzem: miért? - nézett mélyen a szemembe Dimitri Édesapja, amitől majdnem, hogy zavarba jöttem. 

Dimitire pillantottam. 

- Hálás vagyok amiért fogadnak, gyönyörű az otthonuk. - néztem Dimitri Édesanyjára szeretetteljesen - Azonban jövetelem nem csupán kedvesség vagy vakáció. Fontos lépéseket készülök megtenni a hazámért, a Népemért és az egész Birodalomért. Úgy vélem ezekben a lépésekben nem csak Vanaheimnek, de személy szerint Önöknek is nagy szerepe lesz - sóhajtottam - Ezért szeretném, ha elhagynánk a formai stílust, hívjanak Nessának és kérem nem érezzék feszengve magukat saját otthonukban. Nagyon szeretem az egyszerűséget és könnyedséget. 

- Megtisztelsz Kedvesem, Nova vagyok ő pedig a férjem Jorgen, Aliettát pedig már meg is ismerted, de itt is jön - mosolyodott el Dimitri Édesanyja. 

Alietta vidáman felpattogott a lépcsőn egy csokor színes, illatos virággal. 

- Neked szedtem, de szeretném ha később koronát fonnánk belőle - jelentette ki határozottan.

- Boldogan, ha megmutatod, hogyan kell. Olyan rég hajtogattam már, hogy félek nem is emlékszem rá -  vettem el tőle a csokrot. Alietta hevesen bólogatott - Most viszont szerintem vízbe kéne őket tenni - néztem a kislányra. 

- Tényleg - kapott a fejéhez, visszavette tőlem a virágokat és beszaladt a házban.

- Éhesek vagytok? -csapta össze a tenyerét Nova - Kint vagy bent ennél Kedvesem? - nézett rám.

- Ki nem hagynám, hogy ezt a gyönyörű helyet csodálva reggelizzek - néztem félve Dimitrire, aki hátával támasztotta az egyik tartó oszlopot és csak nézett engem, az a fajta nézése volt, amitől zavarba jövök. 

Jorgen nem szólt egy szót sem a reggeli végéig, még fiához sem. Én sem nagyon tudtam mit mondani, csak Nova, Alietta és Dimitri beszélgettek egymás szavába vágva. Az udvarhölgyeim és Őreim a vendégházban kaptak reggelit az itteni hely hiány miatt.

Jorgen egyre inkább türelmetlennek tűnt. Dimitri fejezte be legkésőbb a reggelit, megtörölte egy szalvétával a száját és Apjára nézett. 

- Asgard bajban van - kezdte komolyan - Amíg Hela miatt a Vörös Bolygón voltak az emberek, addig a terményt és állatokat senki nem gondozta. Az emberek szinte éheznek Atyám. 

- Dimitri felajánlotta Vanaheim segítségét - fejeztem be a gondolatmenetet. Jorgen arca kifejezéstelen volt.

- Kölcsönt kér Asgard? - vonta fel a szemöldökét végül.

- Aranyunk nekünk is van és jól tudom, hogy Vanaheim sem szorul rá. Terményt és állatokat szeretnék hazavinni... - hirtelen elakadt a szavam és Dimitrire néztem. Úgy éreztem, hogy ezt neki kell elmondania.

- Atyám, Nessa... - Dimitri is rám nézett, halványan bólintottam - Igent mondott. - Dimitri Apjára nézett. A szülei majdnem hogy hátraestek a székkel meglepettségükben. 

- Mire? -kérdezte Alietta. 

- Igent? -nézett rám Jorgen, mire bólintottam.

- Asgard és Vanaheim szövetsége borzasztó erős lehet, ami nem csak nekünk, de minden birodalomnak a hasznára válna. Ráadásul Dimitri nagyon kedves és türelmes velem. Úgy vélem, hogy ez csak jó döntés lehet.

Nova pityeregni kezdett, miközben a keze még mindig a szája előtt volt. Jorgen megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és mosolyogva a fiára nézett. Majd felpattant, a szék a veranda kerítéséig csúszott és az asztal fölött megölelgette fiát. 

- Had öleljelek meg - állt fel Nova is, az asztalt megkerülve hozzám sietett. 

 Alietta még mindig értetlenül kapkodta a fejét. 

-  Miért örülünk? - nézett az Apjára. 

Dimitri sóhajtott, majd felsegítette az asztaltól a lányát. 

- Sétálunk egyet - jelentette ki, és elvezette a lányát a nagy tölgy alá. 

- Segítek - mondtam Novának és együtt lepakoltunk az asztalról. 

Miközben mosogattunk Jorgen állt meg az ajtóban. 

- Üzenetem egy jó barátomnak, hogy mozgósítsa a tehetősebb gazdákat, holnapra minden meg lesz, ami Asgard segítségére lehet. 

- Elmondhatatlanul hálás vagyok. - néztem rá boldogan, mire komoran bólintott.

- Nem kedvel engem? - néztem Novára. 

- Ő ilyen Drágám, fiatalnak is ilyen volt, de az idő csak még mogorvábbá tette.

A mosogatás után még mindig a tölgy alatt láttam Dimitrit és Aliettát, így hát elmentem a vendégházba, ahol őreim és udvarhölgyeim pakolásztak. 

- Minden rendben volt? - álltam meg Ivola mellett.

- Itt igen, de te nagyon ki vagy pirulva, minden rendben? - aggódott.

- Persze csak, elmondtuk a családnak az eljegyzést  - néztem körbe. 

Megfogtam egy pokrócot és elindultam az ajtó felé. 

- Hölgyeim, ideje semmit nem csinálnunk - mosolyodtam el. 

A nagy tölgytől jó messzire, a cseresznye fák alatt beszélgettünk az udvarhölgyeimmel. A távoli hegyek megbabonáztak. Egy kis idő után Alietta a ház felé ment, Dimitri pedig felém. 

- Megbocsájtotok? - néztem Ivolára, mire bólintottak.

- Hogyan fogadta? - sétáltam Dimitri felé.

- Azt, hogy az Apukája elveszi a Királynőt, azt jól. De azt, hogy választania kell Vanaheim és az Apja között kevésbé. Azt hiszem velünk jön, de még lehet nem most. Mesélhetnél majd neki Asgardról, hogy ne legyen neki annyira idegen. - kérlelt a szemével, mire bólintottam. 

- Most a szobájába ment? - kérdeztem, mire Dimitri csak bólintott és elkísért Alietta szobájába. Bekopogtam.

- Szabad - szólt kedvesen, mire bedugtam a fejemet. 

- Arra gondoltam, hogy megfonhatnánk most azt a koronát. - csuktam be magam mögött az ajtót.

- Jó ötlet. Leülünk ide? - mutatott egy nagyon puha lila szőnyegre. 

Leültem vele szembe a picit vizes csokorral a kezemben. 

- Így kell, először csak nézd - mondta és kicsi kezével elkezdte hajtogatni ide-oda a virág szárakat. Erősen koncentráltam,de az emlékek gyorsan felelevenedtek.

- Édesanyámmal sok ilyet csináltunk. Az udvarunkban rengeteg virág van, szerintem a Világ összes fajtája megtalálható ott. Tulipán, harangvirág, ibolya, rózsa. A rózsakertben szoktam olvasni. Anyám is mindig ott olvasott. - meséltem neki.

- Az én Anyukám meghalt, engem a nagyi tanított meg koronát fonni a virágokból. - csevegte könnyedén. 

- Az én Anyukám is meghalt már, sőt az Apukám is. - néztem rám, mire szomorúan rám nézett. - Már csak az egyik bátyám él velem. 

- Thor - csillant fel a szeme, mire nevetve bólintottam -  És a másik bátyád? 

- Ő elköltözött és nem hiszem, hogy valaha is hazajön. - meséltem neki. Miközben az ujjaim végigsimítottak egy sárga rózsán. Letördeltem a tüskéit, pont úgy mint, ahogy letördeltem anno Loki álarcát. 

- Nem szeret már titeket? 

- Azt hiszem de. Csak van amikor az embert az élet máshova szólítja. Ez az élet rendje, egyszer csak el kell költöznöd. - kíváncsian pislogott rám. 

- Ha Apával megyek, akkor én se jövök többet haza? Mint a testvéred? 

- Bármikor hazajöhetsz és a Nagyidék is meglátogathatnak. De az, hogy ennyi családtagom nincs már velem, csak arra biztat, hogy azt mondjam neked, hogy maradj az Apukáddal. Nem azért mert azt szeretném, hogy gyere velünk. Hanem azért, mert ha kislány lennék újra, biztosan az Apukámmal szeretnék maradni. 

- Én is vele szeretnék. De attól szomorú vagyok, amiért nem itt élünk majd. 

- Ez csak természetes. De úgy gondolom, hogy nagyon klassz koronákat tudnánk majd a Palota kertjeiben csinálni. Ültethetnénk még több virágot, sőt igazi koronát is kaphatsz, hiszen ha Apukád és én összeházasodunk ő lesz a Király. Ez tudod mit jelent? -  Alietta izgatottan csillogó szemekkel pillantott rám - Hogy te pedig Asgard első számú hercegnője leszel - mosolyogtam rá. - Nagyon jó móka hidd el nekem. 

- És akkor kapok majd szép ruhákat? Pörgőseket? - kuncogott. 

- Amennyit csak szeretnél. Mit szólsz ha az udvarhölgyeimnek is csinálunk koszorút? - tettem a kész virág koronát a fejemre. 

- Akkor még gyűjtsünk virágot - tette fel ő is a sajátját, megragadta a kezem és meg se álltunk a házuk mellett lévő virágos mezőig. 

~~~

Halii. Hát nem tudom mi történt, hogy ilyen gyorsan hozom a kövi részt, de ennek csak örülök. Talán az aranyos kommenteiteknek hála megint fellelkesültem. (írjatok bátran hideget, meleget mert ebből merítek erőt a folytatáshoz) 

Viszont egy kicsit érdekelne a véleményetek:

1. Mit gondoltok Ivoláról és Teremiszről? Szeretitek őket?

2. A két új szolgálólányról? Meja és Greta? Jó, hogy több szereplőt hozok a sztoriba? 

3. Nessa!! Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy látjátok őt? Túl "ilyen" vagy nem elég "olyan"? 

4. Dimitri? Sokan nem bíztatok benne két résszel ez előtt. És most?

5. A lánya Alietta? Róla mi a véleményetek? 

Arra lennék kíváncsi, hogy sikerül-e átadnom úgy a karakterek jellemét, ahogy én azt szeretném. Ezért kérem tőletek a visszajelzést meg persze, hogy tudjam a ti kedvetekre is formálni a sztorit és a karaktereket, hogy még élvezetesebb legyen.