Nessa szemszöge

~~~

A virágzási bál után Thorral aláírtuk a papírokat, amik ahhoz kellettek, hogy mindketten tartsuk a szavunkat. Ő uralkodik, amíg én tanulok Midgardon, és ha majd visszajövök, megkoronáznak és a trónra ülök. 

- Ne hagyd, hogy a Nemesek irányítsanak - szóltam Thorhoz, amikor az erkélyemen álltunk és Asgardot figyeltük.

- Nem hagyom. Te rendben leszel? - nézett rám, mire megvontam a vállam.

- Évekig rendben voltam Loki nélkül Midgardon. Ott könnyebb elviselni, mint itt, ahol minden ráemlékeztet. - feleltem, majd kis idő múlva folytattam - Meglátogatsz, azért néha? 

- Szerintem mindkettőnknek szüksége lesz rá - bólintott, majd elmosolyodott. 

Mielőtt a Bifrosthoz mentünk volna még utoljára bementem Loki szobájába és sóhajtva körbenéztem. Fájt ott lennem, fájt, hogy ő nincs ott, de egyre biztosabb voltam benne, hogy ez csak átmeneti.Ha királynő leszek, majd visszahozom és mellettem marad. Bíztam ebben, de lényem egy része tudta, hogy ez ennél kicsit bonyolultabb lesz, de muszáj volt tényleg hinnem ebben, más különben beleőrültem volna Loki hiányába.

Három hónappal később, New York utcáin sétálgattam. Már vissza szoktam újra a szűk farmerekhez és a parányi felsőkhöz. Az emberek rohannak olykor- olykor nekem szaladva, a férfiak füttyögnek és tisztátalan gondolatokat osztanak meg velem. Itt senki nem tisztel sem királynőként sem nőként. Nehezebb volt újra visszazökkennem a nyüzsgésbe, a jelentéktelen párbeszédekhez, az egyedülléthez és az egyetemi előadásokhoz, mint gondoltam volna. Szinte reggeltől estig az egyetem előadóiban vagy a könyvtárban voltam, hogy behozzam a lemaradást. Sokszor éjszaka sem aludtam, mert tanultam vagy esszét írtam. Gyakorlatokra jártam a közeli kórházba, ami sokszor nagyon megviselt lelkileg, bár nem számítottam rá, azok után, amiket láttam Hela támadásai miatt. Ami a legjobban elkeserített az a magány volt. Nem akárkire vágytam, nem akartam barátokat az egyetemről és nem kívánkoztam a közeli kávézóba vagy sörözőbe. Loki és Thor társaságára vágytam, jobban mint valaha. Hela gonosz volt, amerre csak ment pusztítást és gyászt hordozott magával, de egy valamit teljes szívemből és tiszta őszinteséggel meg akartam volna neki köszönni. Közelebb hozott újra a testvéreimhez és ez mindennél többet jelentett számomra. Ha az ember elveszti a szüleit, szinte csak a testvérei maradnak, akiket családnak nevezhet. A családtól távol lenni pedig egy idő után keserűség és sötétség.

Sóhajtva emeltem a kulcsomat a lakászárhoz, amikor elfogott egy furcsa érzés. Valaki van bent. Védőpajzsot emeltem magam köré, úgy mentem be. De nagy boldogságomra Thor állt az ablaknál egy nevetséges midgardi ingben.

- Testvérem - biccentett én pedig azonnal az ölelésébe szaladtam. Percekig álltunk úgy ott. - Mesélj, hogy vagy? -kérdezte

- Magányosan. - suttogtam és fészkelődve néztem rá. Szinte már könyörgő tekintettel. Reméltem, hogy megérti mit szeretnék tudni.

- Nem jött vissza. - csóválta a fejét együtt érzően - Egy holdtöltével ez előtt elmentem hozzá, a Sakaaron van. Megpróbáltam rávenni, hogy jöjjön haza, de azt mondta, hogy képtelen lenne úgy a közeledben lenni, hogy nem érhet hozzád, azt pedig végképp nem nézi végig, hogy...- Thor elhallgatott

- Hogy? - ráncoltam a szemöldökömet kíváncsian.

- Hogy egy másik férfié legyél. - jelentette ki, én pedig ijedten néztem rá, majd nemes egyszerűséggel kiröhögtem. 

- Micsoda? Nem leszek én senkié! - háborodtam fel, mire Thor megnyugtatóan a vállamra tette e kezeit.

- A Nemesek ragaszkodnak hozzá, hogy király kíséretében vedd át a trónt. Az Asgardiaknak szüksége van egy Királyra.

- Micsoda nőgyűlölő barmok! - járkáltam a szobában - Azt leshetik! Mennyire elmaradott gondolkodás - ráztam a fejemet - Ha így folytatják Királynőjük se lesz, nem még Királyuk. Aztán védhetik magukat.

- Húgom! Megértheted a követelésüket! Mióta élek rám számítottak, előtte is és azelőtt is Király volt. Soha, de soha nem ült még Királynő Asgard trónján. Mindenki fél a változástól.

- Ha így állnak hozzá, akkor nem bíznak bennem. Én pedig így nem vállalom a trón terhét - ráztam a fejemet. - Egyébként is, ha annyira akarnak egy férfit, akkor miért nem téged követelnek? Idegen férfi biztos nem érinti meg a trónt. 

- Sejtettem, hogy eképpen reagálsz, így összegyűjtöttem 10 arra méltó kérőt neked. Szeretném, ha pont 20 nap múlva hazajönnél és egy bálkíséretében megismernéd őket. Nem fogsz kényszerből házasodni ezt megígérhetem. Abba én sem mennék bele. Csak olyanhoz mész hozzá, akihez szívesen mész. - hezitált kicsit - Még ha nem is szerelemből. De tiszteletből igen.

- Szerelem - horkantam fel.

- Igen is lehetsz még szerelmes. - suttogta, mire dühösen csattantam fel.

- Soha egyetlen férfi sem érheti el azt, amit Loki. Évekbe, évtizedekbe tellett míg ráeszméltem, hogy a férfi, aki az orrom előtt van tökéletes számomra. - kiabáltam - Nem engedek mást a helyére....Lehetetlen is lenne - néztem meredten magam elé.

- Ha előre így véled, hát így is lesz. De ha legalább esélyt adnál...nem várhatsz örökké arra, hogy Loki visszajön, amikor megmondta, hogy nem fog! - emelte fel Thor is a hangját, mire dühösen meredtem rá. Szemeim szinte szikrákat szórtak. - Nessa tovább kell lépned és ez egy megfelelő alkalom. Nem akarom, hogy kényszerből szeress valakit, de ez egy tökéletes terv arra, hogy találj valakit, aki miatt nem leszel magányos. Képtelen lennék végignézni, hogy én vagyok az egyetlen, akiben bízol. 

- Úgy engem se várjanak az Asgardiak! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, teljesen figyelmen kívül hagyva a mondandója második felét.

Thor csalódottan bólintott, majd a konyhába ment. Elengedte ezt a témát. Rám hagyta, ami egy kicsit bántotta az önbecsülésemet. 

- Hoztam neked Asgardi vacsorát, rég nem ettünk együtt - mosolyodott el, mire megenyhültem. 

Az este további részében szót sem ejtettünk a férfiakról, házasságról. Mesélt a Nemesekről, hogy kezdi éreztetni velük, hogy nem ők a főnökök. Asgard rendbehozása Hela támadása óta végre teljesen befejeződött és Ivola minden nap friss virágokat visz a szobámba arra az esetre, ha véletlen hazamennék valamiért. 

- A személyes segítőmmé tettem azt a lányt - nézett Thor a szemembe, mire értetlenül meredtem rá.

- A távozásod óta mindkét lány csak lézengett a palotában. Teremisz visszament a konyhára, de Ivolát senki nem látta szívesen. Félnek tőle. Ezért magam mellé vettem. Látni, akarom milyen ember, mielőtt a Királynő bizalmasa lesz. 

- És? - vontam fel a szemöldököm, mire Thor bólintott.

- Túl normális - vonta meg a vállát, mire felnevettem. 

Mielőtt Thor visszament volna Asgardba megnézettem vele egy rém unalmas fekete-fehér filmet, amit ő borzalmasan élvezett. 

- Gyere el a bálba. Azzal semmit nem vesztesz. Álarcos bál lesz, azokat szereted. - suttogta a fülembe, majd szólt Heimdallnak és én újra egyedül maradtam. 

Miután Thor magamra hagyott, talán órákig álltam a forró zuhany alatt és próbáltam kitalálni, hogy mi legyen. Nem akartam szót fogadni a Nemeseknek, hiszen pont az a tervem, hogy gyengítem a hatalmukat, ha elfogadom, akkor csak jobban elhiszik, hogy ők irányítanak. Ugyanakkor igazán vágytam már a ruhák, a pompa és Asgard után. Visszavágytam oda. Hiányzott Ivola, Teremisz meg minden. Napokig emésztettem magamat, de végül elhatároztam, hogy elmegyek. Nem a Nemesek és nem is a Férfiak miatt, hanem magam miatt és a Népem miatt. Szeretném, ha látnának, én is szeretném őket látni. Nem akarom, hogy azt higgyék magukra hagytam őket, még ha csak egy évig is vagyok távol. Amúgy is, legalább a kérők és a Nemesek szemébe is megmondhatom őszintén, hogy nem lesz esküvő. 

Amikor eljött a bál napja nem mentem be az óráimra. Mielőtt a szobámban állva szólítottam volna Heimdallt, izgatottan fújtam ki a levegőmet. Hónapok óta nem voltam otthon, olyan érzés volt, mintha elsőnek találkoztam volna valakivel. Egész napot Ivolával és Teremisszel töltöttem. Boldogan fecsegtünk a semmiségekről. Ők a konyháról, vagy Thor képtelen feladatairól én pedig az egyetemről és arról, hogy mennyire lehetetlen már, amit a Nemesek kérnek. Közben pedig elkészültünk a bálra. Thor kopogtatott be. 

- Nem is szóltál, hogy itt vagy - mosolygott rám - Örülök, hogy jöttél. 

- Nem azért, hogy válasszak egy férfit - öleltem meg Thort jó erősen.

- Nekem elég, hogy itt vagy. Ha nem, akkor nem, megmondtam, hogy nem erőltetem - bólintott -Gyönyörű vagy - nézett végig rajtam, majd Ivolára és Teremiszre nézett - Mind gyönyörűek vagytok. 

A lányok elpirultak és zavartan pukedliztek. 

- Tud Loki a bálról? - kérdeztem.

- Persze, mindent üzenek neki, de nem fog eljönni, válaszokra se méltat. - mondta Thor míg kisétáltunk a szobámból a lányokkal a nyomunkban és felhelyeztük az álarcainkat. 

- Szerinted nem kéne elmennem hozzá? - néztem a bátyámra egy kis hezitálás után, mire Thor hevesen a fejét rázta. 

- Miért zaklatnád fel mindkettőtöket? - suttogta, mire szomorúan ránéztem. 

- Csak jó lenne, ha itt lenne. - mondtam miközben tovább sétáltunk a bál felé.

Először négyen ittunk és beszélgettünk. Hálát adtam Odinnak, amiért Thor végre neheztelés nélkül beszélt Ivolához, jót tett nekik a közös munka. Aztán a tánc megkezdődött én pedig elkezdtem aggódni. Teremiszt felkérte az egyik szolgáló fiú, így csak hárman maradtunk, amíg egy jól öltözött, jó képű, bár elég alacsony fiatalember elém nem sétált és remegő hanggal be nem mutatkozott. Ő volt az első, mérgesen néztem Thorra. Felkért táncolni, de mielőtt elmentem volna vele Thor a fülembe suttogott. 

- Alacsony, de gazdag - még csúnyábban néztem rá. 

Táncoltam egy kicsit vele, amíg a gyümölcs földekről beszélt megállás nélkül, majd kedvesen félbeszakítottam és elmondtam neki, hogy eszem ágában sincsen megházasodni, de azért egy öröm volt táncolni vele.

Így tettem a második kérővel is, aki pedig túl fiatal és esetlen volt. A szemembe se mert nézni és a keze is remegett.  A harmadik kérő pedig túl nagy képű volt és biztosra vette, hogy őt választom majd.  Fújtatva értem vissza a csendben beszélgető Thorhoz és Ivolához. Kikaptam Thor kezéből a kupát és az egészet lehúztam. Pechemre bor volt.

- Nem megy jól igaz? - sandított rám sajnálkozva Ivola, mire bólintottam. 

- Nincs egy ép kéz láb férfi a Birodalomban? - néztem körbe - Ha akarnék se tudnék választani. 

- Ez még csak három volt Húgom, ne add fel. Ha eljön azaz egy, legalább tudni fogod. - tette a vállamra a kezét, mire megremegtem.

- Már eljött azaz egy, és el is ment, de ezt gondolom nem neked kell magyaráznom, nem annak, aki évek óta Jane Foster után vágyódik. - suttogtam bizalmasan, mire Thor bólintott.

- Sakk matt - öntött egy újabb kupa bort magának. - A szerelem börtön. - nevetett fel.

- Oh igazán? - kuncogott Ivola, mire mind hárman hangos nevetésben törtünk ki, tekintve, hogy Ivola szerelemtől elvakulva támadott rám és került börtönbe. 

Elmosolyodva megöleltem a lányt, aki kedvesen visszaölelt. 

- Hercegnő, szabad egy táncra? - szólított meg a negyedik kérő, aki ugyan nem volt, se csúnya se helyes, sőt igazán érdeklődő volt és nem magáról beszélt, hanem próbált komoly témákról beszélni velem tánc közben, utána is folytattuk egy kupa fölött, amíg az ötödik kérő elém nem állt. 

Vele sem volt szikra, senki még csak nem is érdekelt, talán egyetlen egy emberrel tudtam érdemben gazdag beszélgetést folytatni, de egy óra múlva már ő rá sem emlékeztem. Senki nem tudott elvarázsolni, talán mert tényleg nem voltak rá érdemesek, vagy csak mert minden idegszálammal ellenkeztem és esélyt sem adtam nekik. A nyolcadik kérő nevére se figyeltem, eleve elhatároztam, hogy ő sem lesz a férjem. Egyből el is mondtam neki, de azért kért egy táncot. Fáradtan bólintottam, de az egész beszélgetés alatt, csak bámultam a szemét és valahol máshol jártam fejben. Talán Midgadon, talán a Sakaaron vagy inkább a múltban, de lehet, hogy a jövőben, ahol végre a tizedik kérőtől is elköszöntem.

~~~

Sziasztok, az Augusztusom elég káosz lesz, szóval egy kicsit elengedem a rendszert és mindig hozom a részt mihelyst vállalhatónak gondolom, valószínűleg leginkább Az Örökösökhöz fogok hozni folytatást, mert ezt szeretem a legjobban írni és ezt is a legkönnyebb számomra. Puszi nektek, remélem tetszett a rész.