- Nem Lokit akarom, magam helyett Királlyá tenni! - szólalt meg, mire Lokival az eddigieknél is aggodalmasabban pillantottunk össze. - Úgy döntöttem Te leszel Asgard és a Kilenc Birodalom Uralkodónője, Kishúgom! 

~~~

A szobára hirtelen olyan csend borult, amilyen szerintem még sosem volt közöttünk. Letaglózva néztem Thorra, Loki pedig engem vizslatott. Félve kezdtem rázni a fejemet, de Thor előbb szólt, mint én tudtam volna.

– Nessa, ha kell megkoronáztatom magamat csak azért, hogy átadhassam hivatalosan is neked a trónt. Hela támadásait sosem tudtam volna visszaverni, ha nem adsz tanácsokat vagy ötleteket, amiken elindulhatunk. Mindenkinél jobban átláttad mi a legjobb Asgardnak! Nem beszélve arról, hogy lényegében te ölted őt meg! Visszahoztad Lokit a halálból. Soroljam még, vagy így is éppen elég, hogy belásd, te vagy a legalkalmasabb!

- Ez nem helyes! - suttogtam könnyekkel a szememben és megerősítésért Lokira pillantottam. Szóra nyitotta a száját, de Thor megelőzte.

- Mi nem helyes? Hogy Asgard élén egy erőskezű uralkodó álljon? - kérdezte hitetlenül nagy egyszerűséggel. Úgy beszélt róla, mintha ez lenne a legtermészetesebb. 

- Hogy a legkisebb lány gyermek üljön a trónra! Én sosem tanultam Apámtól hogyan kell kormányozni, harcolni és helyesen beszélni sem. Hogyan tudnám meghozni a döntéseket? Én?Odin legkisebb Leánya. - felháborodva néztem rá. -Forrófejű vagyok és nagyszájú. Még az átkozott Nemesek nevét sem tudom. 

- Akkor te leszel az őszinte Királynő. Kit érdekel, ha megvéded őket? Ösztönösen hozol jó döntéseket, okosabb és vakmerőbb vagy nálam, de még Lokinál is.  A szívedből beszélsz és taktikázva harcolsz. Mintha Királynőnek születtél volna. Régen nem volt más, amit jobban akartam a trónnál, de idővel rá kellett jönnöm: nem tudnék a tanácsaid nélkül uralkodni. Amúgy sem leszel egyedül, soha nem hagyunk magadra és a Nemesi Testület sem. – mondta Thor, majd mindenki elhallgatott. Hangos, dühös léptekkel a lépcsőhöz sétáltam és leültem rá. A térdemre könyököltem és a kezeimbe temettem az arcomat.

- Nessi - fogta meg az elém guggoló Loki a csuklómat, jelezve, hogy nézzek rá.

Könnyes szemekkel emeltem fel a fejemet, csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Tekintete nyugodtságot sugárzott, mintha nem most lett volna éles összetűzésünk a Nemesekkel és nem most akarnánk megszegni megboldogult királyunk és egyben Apánk akaratát, vagy éppen nem az elmúlt napokban csókoltuk volna egymást testvérhez nem méltó módon. Loki olyan nyugodtsággal nézett rám, mintha a világon soha nem lett volna semmi gondunk. És ez engem is lecsillapított.

– Teljesen mindegy, hogy melyik gyerek ül a trónon, a mostoha, a legidősebb vagy a legkisebb, lány vagy fiú, mit sem ér. Asgard miattad élte túl Hela támadásait és lefogadom, hogy a Nép fejet hajt az Öröklési Törvény figyelmen kívül hagyásáért, és boldogan fog téged a trónra ültetni. Téged. Aki megmentette őket. A Királynőjüket. Lásd be, Thorra nagyobb szükség van az Őrségben, hogy a védelmünk is maximális legyen, de még Midgardon is nagyobb szükség van rá, mint itt a trónon. Minden, amit ő megtanult, neked ösztönösen jön. De neki vannak olyan kötelességei, amik nem engedik őt a trónra és ezeket nem veheted át tőle. Nem lehetsz Bosszúálló, de lehetsz Királynő. –mondta és az előbbi rettegésem teljesen köddé vált Loki szavait hallván. Érintése nyugodtságra kényszerített, és egyszerűen biztonságban éreztem magam így, hogy ilyen közel volt. Folytatta - Ugyanakkor. Megértem, ha nem szeretnél trónra ülni...

- Lokii! - vágott közbe kétségbeesetten Thor, de Loki egy nézéssel csendre utasította.

- Ha nem akarsz Királynő lenni, akkor nem leszel. Hallgass a szívedre, mert az úgyis megmondja az igazat, mint mindig. – fejezte be suttogva. Loki még mindig a kezemet fogva felült a lépcsőre mellém és összekulcsolta a kezeinket. – Bárhogy döntesz Thorral úgysem hagyunk magadra! - mondta, majd csókot nyomott a homlokomra én pedig Thorra néztem. A válaszra izgatottan várakozó fivérem ledöbbenve állt ott. Talán sosem látta még ennyire gyengéd pillanatban Lokit velem. 

- Erre aludnom kell! - suttogtam és felálltam. Lassan kezdtem a szobám felé lépkedni. 

Teljesen letaglózott Thor ötlete. Láttam a szemében, hogy komolyan gondolja, nem akar király lenni. Ha visszautasítom, ki tudja kinek a kezébe kerül a trón. Loki? A Nép nem akarná őt Királlyá az árulása után. Mi tagadás, amíg Midgardon voltam, Thor pedig Surturral küzdött, Loki öregek otthonába zárta apánkat és elég hosszú ideig uralkodott. De akkor is félrevezette az asgardikat. Nem bíznak benne. Nem fogadnák őt el. Engem elfogadnának. Talán. De soha nem gondoltam arra, hogy én üljek Apánk helyére. Bárhogy erőlködök, nem tudom magamat elképzleni a trónon.

Évekig néztem, ahogy Thor és Loki viaskodnak, hogy mindketten arra vágytak és azért voltak Apánk mellett, mert olyan kétségbeesetten akartak Királyok lenni. Egymással harcoltak,dacoltak  és most mégis rám szállna a trón terhe, mert egyik sem akarja azt az átkozott trónt. Nem voltam erre sem lelkileg, sem tudásilag felkészülve. Nem tudom mit illik és mit nem, mit kell csinálnom vagy mondanom az egyes helyzetekben. Egyáltalán nem tudom, mi a dolga egy Királynőnek.

Átváltottam a hálóruhám és az ágyamba. Nyugtalanul aludtam. 

Az álmaim Apám körül, a trón és emlékeim körül forogtak. Néha Thor és Loki is megmutatta magát. Mindegyik álomnak ugyanaz volt a vége: nem tudtam jó Királynő lenni. Még a hajnal első sugarai előtt megelégeltem, hogy óránként sírva ülök fel az ágyamban. Automatikusan sétáltam az ismerős ajtóhoz. Az őrök kíváncsian pillantgattak rám a folyosón. Bekopogtam Loki szobájába, ami csak megszokott udvariság volt, hiszen nem kaptam választ és nem is vártam. Halkan nyomtam le a kilincset és még halkabban próbáltam becsukni magam mögött az ajtót.

Ahogy Loki ágya felé lépkedtem a padló meg-megreccsent és Loki felkapta a fejét. Félmeztelenül feküdt az összegyűrt takarón. 

- Nessi? - suttogta a sötétbe. 

- Nem tudok aludni - válaszoltam, mire Loki feltámaszkodott a karjára és a sötét ellenére is éreztem, ahogyan végigmér. 

- Gyere ide - mormogta kedvesen nagy sokára. 

Gondolkozás nélkül másztam be az ágyába Loki pedig a gyűrött takaróját a derekam köré dobta. Megkönnyebbülve bújtam a mellkasához és erősen beszippantottam az illatát. Mindenféle előjel vagy szó nélkül zuhantam álomba. Ezúttal édes és nyugodt álomba. 

A reggel szinte ugyanúgy talált ránk. Lábam félig az övén volt.  Egyik kezével a hátamat ölelte, másik pedig a karomon pihent. A karom pedig a mellkasán feküdt, mintha csak ott lenne a helye. Loki még kisimult arccal aludt. A szemem akaratlanul is újra meg újra leragadt. Fészkelődni kezdtem, találni szerettem volna egy kényelmesebb pózt, Loki mindkét karján lazított, hagyva engem forgolódni. Hátamat végül a mellkasának döltöttem. Hatalmas sóhajjal nyugtáztam, hogy így a legjobb. Karjával átkarolt és a hasamnál lévő kezemre kulcsolta az övét. Belepuszilt a hajamba és összesimulva mindketten újra elaludtunk. 

A szolgálok neszelésére keltem. Izgatott parancsszavak és metsző ollók csattogására nyitottam ki a szememet. Loki az ablaknál állt és a délelőtti fényben csendben figyelte, ahogy a szolgálók elkezdenek a virágzási bálra készülni a kertbe. Próbálták a virágokat gyorsabb növésre ösztönözni és újakat ültettek hátha még időben kivirágoznak. Furcsán nézne ki egy Virágzási Bál, virágok nélkül. Loki összeráncolt szemöldökkel pásztázta Asgard tájait. 

- A reggeli fényben, így az ágyamban...gyönyörűbbnek látlak, mint valaha bármit. - mondta, de nem nézett rám. Elmosolyodva fúrtam az arcomat a párnában. Loki illata szinte elkábított. 

Erőt vettem magamon és oda sétáltam hozzá. Átöleltem és az arcomat a hátának támasztottam. Néma csendben álltunk így pár percig, míg végül az egyik szolgáló kopogása riasztott meg minket. Ösztönösen húzódtam el Lokitól egy idegen jelenlétében. Loki furcsán méregetni kezdte az arcomat, mire halványan bólintott és leült az ágyára. Úgy nézett rám. 

- Szégyellsz? - kezdte, mire kikerekedtek a szemeim.

- Nem dehogy! - sétáltam elé és két kezembe fogtam az arcát. - De hallottad a Nemeseket. Az egyik meneszteni próbált, mert közelebb kerültünk egymáshoz, a másik pedig óva intett. Figyelmeztetett, hogy jól gondoljuk meg ki előtt mit vállalunk. 

Loki kifejezéstelen arccal bólintott. 

- Loki már kétszer megjártuk, mert valaki látott minket. Ivola, aztán pedig Robert. Tényleg óvatosabbnak kell lennünk, hogy ki előtt mit mutatunk. - suttogtam ő pedig megadóan megforgatta a szemeit és átkarolta a derekamat. A szolgáló fel sem nézett csak csendben tett és vett a szobában. 

- Merre tartunk így Nessi? - dőltötte a homlokát a hasamnak, mire azonnal felforrt a vérem. 

- Idő kell az embereknek- suttogtam

- Gyűlölöm, ha türelemmel kell lennem - mordult fel. 

Nem válaszoltam csak néztem magam elé. Az igazság az, hogy nem tudtam neki mit felelni. Királyi család vagyunk. Nem mindig tehetjük azt amit szeretnénk. Loki egy idő után felnézett rám.

- Gondolkoztál azon, amit Thor mondott tegnap este?

- Nincs más választásom gondolom - suttogom sértetten és megpróbálok elhúzódni tőle, de nem engedi. 

-Te is tudod, hogy van - ráncolja a szemöldökét, mire kirántom magamat a karjából és az ajtó felé nézek elgondolkodva.

- Ha Thor ezt kimondta hangosan, akkor komolyan gondolja. Már pedig kimondta és nem fog visszatáncolni. Ha nem én leszek a Királynő akkor a Nemesek választanak majd valaki mást. Az pedig a családunkra nézve borzalmas szégyen lenne. Szinte elárulnánk Apánkat.

Loki hosszú percekig méreget a szemével. Nagyon sok dolgot látok benne tükröződni. Harag, aggodalom, tisztelet. Szerelem. Olyan közel lép hozzám, hogy a szája a homlokomhoz ér és csókot lehel rá.

-Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Fantasztikus Királynő leszel. - remegve belekapaszkodok a mellkasába.

-Rettegek Loki. Ugye mellettem leszel? - suttogom hűvös bőrének.

Loki vár pár pillanatot mielőtt válaszol, majd szorosan átölel.

-Mindig. - feleli mély védelmező hangon. 

Nem volt kedvem reggelizni és nem volt kedvem Thorral találkozni. Amikor egyedül visszatértem a szobámba már tudtam, hová fogok menni.  A börtön cellákhoz, Ivolához. A lány már egyáltalán nem volt meglepett az érkezésem miatt. A harmadik nap köszönt ránk úgy, hogy meglátogatom. Az Őr sem lepődött meg, amikor bementem a cellába és az egyik sarokba ülve olvasni kezdtem. Ivola halkan szuszogva olvasott velem szemben. 

- Én leszek a Királynő! - szaladt ki a számon, mire a lány épp olyan értetlenül meredt rám, mint én és Loki tegnap este Thorra. 

- Nem értem, Felség - rázta a fejét, mire letettem a könyvet. 

- Thor nem akar a trónra ülni, engem akar ott látni. Ha nem fogadom el, akkor idegen ül rá. Azt pedig nem akarom. Elfogadom a trónt és Királynő leszek. Van fogalmad róla ez mit jelent? - nézte a szemébe, mire a földet kezdte pásztázni és néhány pillanat múlva remegő hanggal szólalt meg. 

- Hogy a Kisasszony lesz Asgard első Királynője? 

- Ezt is. De nem erre gondoltam - mosolyodtam el - Ez azt jelenti Ivola, hogy én döntök a sorsodról. - suttogtam, mire meglepetten végre a szemembe nézett. 

- A Kisasszony megengedi, hogy tárgyalást kapjak? - szólalt meg miközben a könnyek gyűlni kezdtek a szemébe. 

- A Kilenc Birodalom minden tárgyalása bűnösnek ítélne - suttogtam és ezúttal én sütöttem le a szememet. - Ebben az esetben nem csak egy Hercegnőt, de a leendő Uralkodódat támadtad meg. Úgy a vád nem csak felségárulás, de Király ölés gyanúja is. 

Csendben hallgattunk és mindketten a könyveink lapját bámultuk ugyanazon a ponton. 

- Loki ellened fog tanúskodni. - néztem rá megint. - Talán tudok vele beszélni, de...

- Megérdemlem. - vágott a szavamba, ami rá nem jellemző - A szerelem és féltékenység olyan dolgokra kényszerített, amit el sem akartam követni. Szerettem a Kisasszonyt szolgálni, mert megbecsült minket és kedves volt velünk. Történeteket is mesélt, szórakoztatott minket. A barátainak és nem a szolgálóinak tekintett minket. Én pedig elárultam Asgard leendő Királynőjét. Ha tudnám magamnak vágnám le a fejemet. - beszélt határozottan. 

Hirtelen eszembe jutott az idős Nemes tegnapi beszéde. 

~~~

Egy kicsit lehet furán zártam le, mintha mondat közepén lennénk, de majd meglátjátok miért. Sajnálom, hogy a vizsgaidőszak miatt, nem tudom teljes mellbedobással csinálni, de talán júniustól könnyebb lesz. 

Egyébként eszembe jutott, hogy meg sem kérdeztem: Mi a Véleményetek a Végjátékról?Meg persze a részről?