De ha most mellettünk is áll a Döntéshozó Testület, amiben biztos vagyok, hiszen semmit nem tudnak felhozni az mellett, hogy mi tényleg Törvényt szegtünk. A Nemesek szeme örökké rajtam és Lokin lenne. Bármi is kezdődött el most közöttünk, abban a pillanatban vége lenne. 

~~~

A legidősebb Nemes, aki Robert mellett ült, Thor utolsó szava után felállt és a székére terelte Robertet. Átvette a szót. Lassan és jól érthetően kezdett beszélni. 

- Mióta a Nemesi Testületben ülök, és biztosíthatom az itt lévőket, hogy az nagyon régóta van, Odint és a Trónt szolgálom. Tanácsokat, mentőöveket, taktikákat segítettem neki adni és hozni. Együtt, vállvetve uralkodott Asgard és a Kilenc Birodalom felett a Nemesi Testülettel együtt. Ugyanakkor, soha senki nem mert volna neki ellent mondani vagy megrágalmazni őt. Ebben a székben ültem a Kis Hercegek és a Hercegnő megszületésekor. Végignéztem a cseperedésüket, de soha nem szóltam bele abba, hogy a Király és a Királyné hogyan nevelik a gyermekeiket. Így az a véleményem, hogy mivel Thor lesz a Királyunk, tisztelettel,hűséggel és segítséggel tartozunk neki. Ugyanakkor nem értem, miért szólnánk bele abba, hogy a Herceg és a Hercegnő milyen érzelmeket éreznek. Ha megtiltanánk nekik, hogy együtt legyenek az pont olyan lenne mintha beleszóltam volna abba,hogy hogyan nevelkedtek. Értelmetlen és nincsen semmi közünk hozzá. Vannak bizonyos határaink, amiket nem szeretnék átlépni, abba készségesen beleszólhatunk, hogy Thor hogyan uralkodik, de a magánéletük olyan kincs nekik, mint mindenki számára. Ha csak nem több, hiszen a nyilvánosság előtt élnek, miért ne lehetne az életüknek egy szelete, amibe nincs betekintésünk?

- De a törvény..-szólt közbe Robert

- Vannak ennél fontosabb dolgok is Kedves Robert - tette az említett vállára az idős Nemes a kezeit - Sokat kell még tanulnod az életről. Néha-néha szemet lehet hunyni a törvény felett, mondjuk ha olyan dolgokról van szó, mint egy háború megnyerése, a Nép élete, szerelem és boldogság. Nem kívánok többet ezzel a témával foglalkozni. Jobban érdekel ez az ínycsiklandó pulykahús - nézett egy hatalmas tányér tartalmára.

Szavai még élesen visszhangzottak a fülemben akkor, amikor már mindenki enni kezdett és lenyugodtak a kedélyek. Továbbra is az idős Nemest figyeltem, aki nagy sokára rám nézett végre. Támogatóan biccentve emelte felém a poharát, mire elmosolyodtam és fejet hajtottam neki. Az évek és a tapasztalat olyan dolgokat mondattak vele, hogy az bárki számára becsülendő lett volna. Hirtelen nagyon szimpatizálni kezdtem vele. 

A vacsora végén kikísértük a kapuig a vendégeinket. Robert az nap este ránk se nézett többé, az idős Nemes társaságát pedig valamiért jobban kerestem, mint kellett volna. Tőlem ő köszönt el legutoljára. 

- Ne feledd gyermekem, világokat és bolygókat pusztítanak mások a trónért. De a szerelem elméket és embereket öl. Úgy végez az elménkkel, hogy észre sem vesszük - nézett rám komoran, mire kicsit nyugtalan lettem a szavaitól - Ne nézz ilyen kétségbeesetten, ez nem feltétlenül rossz. Miért ne bolondíthatna meg minket kicsit a szerelem, kiszakadni az állandó aggodalomból és realitásból, néha tökéletesen egyszerű boldognak és elveszettnek lenni egy másik léleknek köszönhetően. - ekkor Loki látva az arcomat, aggódva mellénk lépett, már neki is beszélt a Nemes - Arra viszont figyelnetek kell, hogy nem mindenki érti meg, hogy a szerelem minden fölött áll. Az elménk, mi magunk, de még a trón felett is. Olyan ősi érzelem, hogy talán tényleg mindent legyőz. De olykor el is vakíthat minket annyira, hogy nem vesszük észre mennyire sebezhetőek lettünk tőle. Figyeljetek! Mert valószínűleg sokan előbb észreveszik majd, mint ti.

Pár pillanat néma csend után Loki a kezét nyújtotta.

- Köszönjük, hogy kiáll mellettünk! - mondta a Nemes szemébe nézve. 

- Apátok legféltettebb kincsei voltatok. Még te is Loki, sajnálom, hogy ebben valaha is kételkedtél. De tudnod kell, hogy nem véletlen hozott ő a házába haza. Sajátjaként nevelt, mert annak is érzett. Különleges kincse voltál neki. Egy férfi öröksége nem feltétlen a pénz, hatalom vagy a trón. Én mindig is arra voltam a legbüszkébb, hogy a gyermekeim, hogyan bánnak és éreznek a többi ember iránt. Ebben pedig nálatok nincs hiány. Ezért keltem ma védelmetekre, mert olyan emberek vagytok, akikre bármely Apa büszke lenne, pláne akkor ha tudja, hogy a gyermekei boldogok is közben. 

- Sohasem tudjuk ezt meghálálni. - suttogtam.

- Már megtettétek. Itthon lehetek és olyan Királyom lehet, akit tisztelhetek és nem kell rettegnem sem tőle, sem mástól. - bólintott majd hátat fordított és ő is távozott. 

Lokival jelentőségteljesen összenéztünk és kifújtam egy hatalmas levegőt, amit talán Robert első felszólalása óta tartogattam. Thor lépett kettőnk közé és a vállunkra tette a kezét.

- Hát ez nem volt semmi! - vigyorodott el - Sokat jártam Apánkkal ezekre a vacsorákra, de sose szegültek a Király ellen. Pláne nem egymás ellen. - húzta vigyorra a száját.

- Na, akkor ezt a pontot is kipipálhatom a bakancslistámról - vigyorodott el pimaszul Loki.

- Honnan tudtad már megint, hogy ez lesz? - néztem Thorra hitetlenül, arra utalva, hogy Lokit előbb bebiztosította maga mellé mintsem Robert belépett volna a Palotába.

- Kivételesen nem az én fejemből pattant ki. Loki hozta fel az ötletet, hogy mi lesz ha nem fogadják őt el. Hiszen vannak dolgok a rovásán. Én pedig tovább gondoltam, hogy az emberek pletykálnak, így előbb vagy utóbb rólatok is fognak. Ivolából kiindulva... - sóhajtott majd Lokira nézett.

Loki rám nézett.

- Annyit aggódsz, hogy már rám is rám ragasztottad. - rázta a fejét, majd megdörzsölte az orrnyergét. 

- Szóval délelőtt, amíg amúgy te a merénylőddel tea zsúroztál - nézett rám szemrehányóan Thor, mire megforgattam a szemeimet - kitaláltuk, hogy a Királyi Testület tagját csak nem rágalmazzák meg.

- Először is, még nem vagy Király így Loki sem a Testületed tagja, másfelől mekkora egy áruló vagy - néztem Lokira félig játékosan, félig komolyan, mivel elárulta, hogy Ivolánál voltam.

-Kiabáltak már rám rosszabbat is. - vigyorodott el.

- Na de egy sokkal komolyabb probléma, mint Loki majdnem menesztése - vágott közbe Thor, mire Lokival kíváncsian néztünk rá. Nem egészen értettem mi lehet ennél komolyabb. - Hogyan dobunk össze majd egy hét alatt egy Virágzási bált? - nézett az égre, mire felnevettem, Loki meg csak megforgatta a szemeit és elindult a lépcső felé. Ezzel ki is vonta magát a nevetséges feladat alól.

- Ebből hagyjatok ki, úgy se megyek el. Rühellem. - szólt vissza.

- Biztos, hogy eljössz, akkor jelenti be a Bátyád a koronázásának az időpontját. - kiabáltam utána, mire megtorpant, visszafordult és lassan elém sétált. - Pláne eljössz, hiszen hivatalosan is a Királyi Testület tagjává tesz téged az nap. 

- Biztos azért izgulsz, hogy azt én is halljam vagy inkább félsz, hogy nem tudsz velem táncolni? - vonta fel a szemöldökét, amikor egész közel ért hozzám. 

- Ezek után lesheted, hogy valaha is táncolok veled! - tettem csípőre a kezemet, mire Loki közelebb hajolt, de mire reagálhatott volna egy válasszal, Thor megköszörülte a torkát, ezért inkább egy lépést hátrább léptem Lokitól.

Kezd természetes lenni a közelsége, de ahhoz hozzá kell szoknom, hogy másnak, főleg Thornak nem az és zavarba jöhetnek ettől. 

- Rendben - bólintott fájdalmas arccal Loki és Thorra nézett. - Elmegyek a nevetséges Virágzási Bálra, megvárom még annyira részeg leszek, hogy talán meghallom, ahogyan bejelentik, hogy Thor mikortól ülhet hivatalosan is arra az átkozott trónra, de utána visszavonulok és alszok végre egy olyan jót az ágyamban, mint talán még kisded korom óta soha. Így jó? - nézett felváltva hol Thorra, hol rám.

Szigorúan néztem rá, mert Loki nagyon lekicsinyli ezt a hatalmas eseményt. Hiszen egy király megkoronázása, hogyan is lehet ennyire elhanyagolható? Pláne, ha a testvéred lesz a király. Volt egy olyan halvány érzésem, hogy Loki még mindig féltékeny Thorra. 

- Na jó? - tette a kezét a derekamra - Az édes drága bátyád bejelentése után, akár a te ágyadban is alhatok, nem ragaszkodok a sajátomhoz.

- Ne legyél szemtelen! - sziszegtem mérgesen, mielőtt Thor szólhatott volna. 

De amikor Thorra néztem, mintha meg se hallotta volna. Idegesen, hátratett kézzel járkált a szobában néhány méterre tőlünk. Összeráncolt szemöldökkel, próbáltam az arcát fürkészni, de a fejét lehajtotta és a lépteit bámulta.

- Mi az? Semmi mérges és féltő megjegyzés esetleg fenyegetés? Most mondom, hogy a húgoddal akarok hálni! Ez még csak egy mérges pillantást sem érdemel a jövendőbeli Királytól, a törvények védelmezőjétől? - próbálta hergelni Loki Thort, mire kicsit meglöktem a vállát. 

- Hagy ezt abba! - morogtam rá, de Thor elénk lépett. 

- Nem leszek Király! - jelentette ki Thor.

Lokival pár pillanatig kíváncsian fürkésztük Thor komoly arcát, aztán összenéztünk és egyszerre nevettünk fel.

- Mindig is tudtad, hogyan békíts meg minket! - ráztam a fejemet mosolyogva, de Thor csak állt ott és a humor vagy szórakozottság egyetlen egy apró  jelét sem mutatta. Elkomorodott az arcom, amíg Loki még mindig jót szórakozott Thor utolsó szavain. Kétségbeesett arccal néztem Lokira és megragadtam a kezét.

Loki érzékelte aggodalmam és arca hirtelen komolyodott el, rám majd Thorra nézett. 

- Tessék? - kérdezte hitetlenül Loki, mire Thor közelebb jött hozzánk - Komolyan beszélsz? 

- Ezzel nem viccelnék! A trónnal és Apánk örökségével soha! - sütötte le a szemét.

- Bátyám ez őrültség! - kiáltotta el magát Loki. Mérges volt Thorra. Nagyon. Talán még mérgesebb, mintha Thort koronával a fején a trónon látta volna.

- Mostanában, bebizonyítottuk, hogy őrült egy család vagyunk, nem igaz? - mosolygott rám bágyadtan és aztán mélyen Loki szemébe nézett. Loki nyugtalanul rám nézett, én pedig csak hitetlenkedve a szememet meresztgettem. Teljesen tanácstalan voltam. 

-Thor a Nép már így is kibukott ránk, alig akarták ránk bízni magukat. A Nemesek fele sem tart minket méltónak, de most végre megküzdöttünk, megküzdöttél a bizalomért és a trónért is, bíznak benned! Apánk is így akarta. –szólaltam meg végre. - Nem dobhatod csak így el! Ez biztos valami rosszízű tréfa!

- Húgom, Apánk is belenyugodna ha látná, hogy egy nálam méltóbb örökösere hagyom hátra a trónt. –mosolygott mindent tudóan rám, én pedig hitetlenül a fejemet ráztam. Aprót pillantottam Loki felé, aki idegesen az orrnyergét dörzsölte, majd hirtelen Thorra nézett.

Szórakozottan nevettem fel. 

- Nem ültetheted Lokit a trónra! Ez még szerintem is őrültség! A Nép nem fogadná el. - kezdtem körbe, körbe járkálni a teremben, Loki pedig felmordult szavaim hallatán. 

Thor megnyugtatóan a vállamra tette a kezeit. 

- Nem Lokit akarom, magam helyett Királlyá tenni! - szólalt meg, mire Lokival az eddigieknél is aggodalmasabban pillantottunk össze. - Úgy döntöttem Te leszel Asgard és a Kilenc Birodalom Uralkodónője, Kishúgom! 

~~~

Meglepiiiii!! Na ki számított Thornak erre a bejelentésére?  Véleményeket kérek . Mellesleg remélem nem baj, hogy előbb hoztam a részt, holnap nem lett volna rá időm. Puszi Jó Éjt nektek!!!