-Nessa!-kiáltott fel bátyám boldogan és egymáshoz szaladtunk. Thor olyan erővel ölelt, hogy féltem összeroppant. Aztán persze jött a hideg zuhany. 

~~~

- Mégis, hogy képzelted ezt? Egyedül egy egész bolygó ellen? Miért mentél oda? Meghalhattál volna. Apánk szakállára, ha Loki nem érzi meg, hogy bajban vagy... - morgott Thor, mire oldalra néztem Lokira, aki a földet bámulta.

Feleslegesnek éreztem, hogy Thor is elmondja ugyanazt, mint Loki. Tekintve, hogy pontosan tudom, hol van Hela. A szivárványhídon sétáltunk vissza, miközben elmeséltem nekik, mit mondott Durdo.

- És ha ez így újabb csapda? - ráncolta a homlokát Thor.

- Szerinted hazudna annak a személynek, aki mindjárt meghal? - ráncoltam a szemöldökömet.

- Még ha igaz is. Hogy jutunk el oda? - nézett ránk a mellettem sétáló Loki. 

Szemei újra csillogtak és úgy nézett rám, mint régen. Nem taszított megint el magától, kezdte elfogadni, hogy előttem illetve Thor előtt lehet az, aki. Nem kell szerepet játszania, nem kell álarcot húznia, mert pont azzal nehezít meg mindent.

- Heimdall talán segíthet. - mondta Thor

- És ha egyszerűen megragadnánk a jogart? - kérdeztem az említett eszközt felmutatva.

- Persze, ami miatt majdnem utolértek minket a Jégóriások, mert makacskodott egy kicsit - felelte szarkasztikusan Loki.

 Hangja teljesen más tónussal ejtette ki, a Jégóriások nevét, mint a miénk. Még ha nem is akart, vagy akart, csak talán ő maga sem tudta, de kötődött hozzájuk. Volt valami lágyság akkor is a hangjában, amikor gyűlölettel beszélt róluk. Szerintem sosem tudta volna megölni Durdot. Vajon tudja, hogy igazából a nagybátyára szegezett kardot?

- Van még valami! - torpantam meg és leginkább Loki felé fordultam. - Durdo azt mondta, ő Laufey testvére. - a hangom kicsit megremegett, amikor kimondtam Loki vér szerinti Apjának nevét. 

Thor is Lokira nézett a reakcióját várva. Loki összeráncolta a szemöldökét és fájdalmasan nézett rám. Arcán tükrözött, hogy fájtak az emlékek, és így hogy nem ő Laufey egyetlen rokona, valóságosabbá vált neki, hogy mennyire nem Asgardi. Kicsit talán kétségbe is esett, hiszen ő a méltó trónörökös, így Durdo akármikor ráronthat és megölheti, hogy ő legyen az egyetlen és igaz király. Loki rám nézett. 

- Miért nem engedted, hogy megöljem? – kérdezte haraggal a szemében, de hangja nyugodt volt.

- Loki - suttogtam. 

Éreztem, hogy megint kicsúszik a kezeim közül, de nem hallgathattam el tőle az igazságot. Megérdemli, hogy tudja. Loki nagyon dühös lett rám, amiért nem engedtem, hogy megölje azt a Jégóriást, aki megpróbált megölni engem és ha valóban Laufey testvére, akkor ő rá is fenyegetést jelent. Veszélyben érezte magát és engem is. Férfi énje utat tört és a tesztoszteron megemelkedése miatt féltem, hogy azonnal visszafordul és levadássza Durdot. Csak hogy védelmezze azt, ami az övé. Engem és a trónját. Megértettem Lokit, pedig szinte semmit nem szólt. 

– Most Helára kell koncentrálnunk. Ha legyőzzük, akkor újra hisznek majd bennünk az emberek. Durdonak nem lesz mersze ránk támadni azután, hogy végzünk a Halál Istennőjével. – próbáltam megfogni a karját, de Loki idegesen elhúzódott tőlem és beviharzott a palotába. Nagyot sóhajtva néztem Thorra, aki csak csalódottan a fejét rázta.

- Lokiban olyan harcok dúlnak, amiket nem érthetünk meg. Még mindig dolgozza fel az Apánk által keltett káoszt. – magyarázta, de én is jól tudtam. Csak a nyilvánvalót mondta ki.

- Tudom. Keresi a helyét. Türelmesnek kell lennünk.

- Legalább még itt van - felelte Thor én pedig bólintottam. 

- Beszélj Heimdallal! Kérdezd meg tőle, tudja-e hol van a Saakar. Segítsen látni. Én pedig beszélek Lokival - nézek az említett személy felé. Idegesen baktatott a Palota felé.

- Kérlek ne vesszetek össze megint, mert nincs időnk egyikőtök durcizására sem. - mosolygott rám szórakozottan én pedig dühöt színleltem.

- Tán szeretnéd, ha veled vesznék össze? - néztem rá, mire egyszerre nevettünk fel, majd a Palota felé indultunk.

Loki szobája előtt sokat vártam. Fel kellett érzelmileg készülnöm és nem tudtam mire. Vad csókcsatára vagy heves vitára? Esetleg megint a közönyére? Loki mindig megtudott lepni. Sosem unatkoztam. Félve bekopogtam, mire komoly arckifejezéssel nyitott ajtót.

- Megtámadjuk Helát, vagy ebédelni invitálsz? - mosolyodott el szarkasztikusan, mire aggodalmasan néztem rá. 

Álltunk ott farkasszemet nézve, majd megenyhült az arca és kitárta előttem az ajtaját. Beléptem ő pedig becsukta. Az egyik erkély ajtó elé sétáltam és Asgardot néztem pár pillanatra, amíg összeszedtem a gondolataimat.

- Hargaszol rám? - fordultam felé. 

A szoba közepén állt. Elgondolkozva a padlót nézte, az a pár pillanat örökké valóságnak tűnt, mire szóra nyitotta a száját.

- Dehogy haragszok - sóhajtott és nyoma sem volt iróniának vagy a gúnynak, ami szinte Lokihoz tartozott. – Csak... - tárta szét a kezeit és megforgatta a szemeit. – Én haragszom az egész Világra. - mondta ki dühösen, mire aggodalmasan néztem rá. – Leginkább még mindig Odinra, amiért hazudott. Duplán. Az összes asgardi katasztrófa ez miatt következett be. Főleg ez a káosz, ami most van - rándult meg az arca a dühtől.

Soha nem mondtam volna ki, mert mindennél jobban tiszteltem Apánkat, de ebben igaza van Lokinak. Ha nem titkolózik, talán fel tudunk készülni Helára. Arról nem beszélve, hogy akkor Lokit sem hideg zuhanyként éri a Jégóriásos dolog. Farkasszemet néztünk Lokival és nem tudtam erre mit felelni, de attól féltem, hogy ha semmit nem teszek, akkor megint falat húz közénk. Loki megnyílt nekem és megfelelően kellett kezelnem.

- Amikor még gyerek voltam. - kezdtem miközben leültem az ágyra, ő pedig kíváncsian fürkészett - Thor megkoronázásának a napja annyira izgalmasnak tűnt. Kíváncsi voltam milyen lesz, ha ő ül a trónon. De féltem is tőle. Mert tudtam, hogy akkor kevesebbet lesz majd velünk - néztem Lokira, majd folytattam - És utáltam, mert láttam, hogy mennyire szeretnél a helyében lenni. Thor nagyon hirtelen és heves volt. Sokkal jobban jártak volna veled akkor az Asgardiak és ezt mindenki tudta. Ezért nem értette Thor se, miért választotta őt Apánk. Aztán persze egyértelmű lett. De Loki...- sütöttem le a szememet - Senkit nem érdekelt volna, hogy nem vagy a vér szerinti családtagunk. Mert szerettük azt, aki vagy. Ezt te nem vetted észre és ebből lett a baj - suttogtam, mire Loki mellém ült és ugyanúgy mint én az arany padlót fürkészte. Az ajkamat rágcsáltam. 

- Szeretted volna, ha én kerülök trónra? - suttogta és rám nézett. Szemei remény telve csillogtak és úgy éreztem ez a beszélgetés már régóta ért közöttünk.

- Ezt így nem mondom, mert nem tudtam volna választani köztetek, de méltóbbnak tartottalak rá.  – néztem mélyen a szemeibe és a testem azonnal reagált közelségére.

 A levegő hirtelen sehogy sem volt elég és egyre gyorsabban kapkodtam azt és a már megszokott bizsergés is végig futott rajtam.

- Tudod - nyelt egy nagyot - Én attól féltem a leginkább, hogy ez miatt Te, majd máshogy nézel rám - suttogta és tekintete egy pillanatra az ajkamra tévedt - Azt tudtam, hogy Anyám eddig is tudta mi vagyok, őt nem érdekli, de neked is épp olyan új volt, mint nekem.

- Együtt átvészelhettük volna - suttogtam és aggódóan néztem rá - A feltételezésed szerint cselekedtél, mi szerint így máshogy nézek rád. Meg se hallgattad mit gondolok.

- Elszúrtam - bólintott a szemembe nézve, mire arcára tettem a kezem. Loki behunyta a szemét

- Én is, amiért nem mentem el meglátogatni akkor, amikor Thor visszahozott New York után. Ha akkor beszélünk talán...

- Szóval mindketten elszúrtuk - vágott a mondandómba. Gondolom nem akarta ennyire feltépni a sebeket.

Loki hideg arcát tartottam és behunyt szemét néztem.Hogyan tudtam évekig nélküle élni? Hogyan lehettem annyira kis hitű, hogy belenyugodtam abba, hogy azt mondták halott. Tudtam, hogy nem az. Tudtam, hogy él és virul valahol. Miért hagyott nyugton? Miért nem kerestem meg és beszéltem vele?

Loki puszilgatni kezdte a tenyeremet és ettől teljesen kiszakadtam a gondolatmenetemből. Úgy nézett ki, hogy a szavak ideje lejárt, ideje megmutatnunk most mennyire nem akarjuk elszúrni. Másik kezemmel Loki fekete hajába túrtam, amit mindig is irigyeltem. Felsóhajtott. Csókokkal hintette az alkaromat, aztán a felkaromat a szívem pedig egyre hevesebben vert. A vállamnál és a nyakamnál kicsit elidőzött. Amikor Loki finoman beleharapott a nyakamba akaratlanul is aprót nyögtem. Mintha nem lettem volna ura a saját testemnek. Loki volt az ura. Loki a reakciómat nem hagyhatta válasz nélkül, arca eltávolodott, hogy a szemembe nézhessen. Eléggé zavarba jöttem, de ő csak mosolygott pimaszul.

- Ezt jobb, ha levesszük. - ragadta meg a kezeimet és lehúzta az ujjamról a gyűrűket, remélve, hogy így annyira nem bolondul meg az erőm és nem keltek hurrikánt a szoba közepén.

- Tudtad, hogy normális esetben egy férfi gyűrűt húz a nő ujjára és nem leveszi azt? - vontam fel a szemöldököm, mire elvigyorodott.

- Hol vagyunk mi normálisak? - kérdezte ironikusan majd megcsókolt.

Más csók volt ez, mint az addigiak. Addig általában az életünket féltve csókoltuk a másikat vagy a feszültséget vezettük le. Sürgető és mohó volt. Ezt a csókot viszont csak egy szóval tudom leírni. Szenvedélyes. Annyira közel akartam érezni magamhoz, amennyire lehetséges volt. Ezúttal Loki fogta két kezébe az én arcomat, amíg én a mellkasát simogattam. Szinte egyszerre mozdultunk, hogy hátra feküdjek ő pedig fölém hajoljon és úgy csókoljon tovább. Az egész felső testét simogattam, a mellkasát a karját, a hátát. Annyira megizmosodott a távol töltött évek során. Kezei bizonytalanul tévedtek a csípőmre. Lassabban kezdett csókolni. Óvatosabban. Mint amikor lelassítasz az ismeretlen terep előtt. Loki kezei lassan indultak az oldalamon felfelé, amikor a melleim alá ért a keze , abba hagyta a csókot és a szemembe nézett. Nem szólt, nem mosolygott, csak nézett. Mint aki engedélyt kér. Loki tisztelte a testemet, engem és a döntéseimet. Láttam a szemében a vágyat és hogy mennyire piszkosul kíván, de mégis figyelt rám, én voltam neki a lényeg. Én irányítottam. A kezére tettem a kezemet és úgy ösztönöztem, hogy tegye a mellemre. Egyszerre sóhajtottunk fel. Másik kezemmel a tarkójához nyúltam és  magamhoz húztam. Tovább csókolóztunk. Loki ezek után bátrabban fedezte fel a testemet. Simogatta a hasamat, a mellemet, csókolta a nyakamat. Annyira belefeledkeztem, hogy semmi másra nem gondoltam. Csak erősen szívtam magamba az illatát és az eszembe véstem minden izmának a domborulatát. 

Zöld fekete ruhája felső részét kezdtem lerángatni róla, ő pedig pimaszul mosolyogva segített. Amikor mellkasa szabad lett, a szememmel kísértem végig kezem útját, ahogy végigsimítom hideg felsőtestét. Loki behunyt szemmel élvezte, majd újra megcsókolt. Én kezdtem a nyakát csókolni, amitől egyre gyorsabban vette a levegőt. Loki lassan rám nehezedett, az egész teste az enyémhez simult. Ekkor megint abbahagytunk mindent, hogy egymás szemébe nézzünk. A határainkat feszegettük és én olyan nagyon élveztem. Soha nem jutottam még el eddig fiúval. Vele pedig olyan természetesnek tűnt. Loki hatalmas szoknyám aljához nyúlt és a vádlimra tette a kezét. Akaratlanul is behunytam a szemem, ahogy kezei felfelé haladtak és amikor a combomhoz ért felsóhajtottam. Hideg érintése teljesen felvillanyozott, úgy éreztem kezd elmenni az eszem, a testem pedig lángol érte, az övé alatt. Loki a nyakamba csókolt, egyik kezével magát támasztotta az ágyon, másikkal pedig a combomat cirógatta. Egyre hevesebben vettük a levegőt, de amikor két kezemmel megfogtam a fenekét Loki a fülembe nyögött és ágyékát nekem nyomta, ami még a ruhánkon keresztül is fantasztikus érzésnek hatott. Pillanatokig nem is mozdultunk csak belefeledkeztünk a helyzetbe.

 Loki arcát a nyakamba nyomta én pedig egyik kezemmel a tarkójához nyúltam, de másik kezem helyzetén nem voltam hajlandó változtatni. Loki újult erővel kezdett csókolni, sokkal hevesebben. Keze neki is feltévedt a fenekemhez. A szoknyám alatt Loki aprót belemarkolt, amitől az én torkomból szökött fel egy nyögés. Látszólag nagy mosollyal élvezte, hogy ilyen hatással van rám. A fenekénél fogva húztam közelebb magamhoz, hogy még jobban érezhessem, amitől az arca elkomolyodott és megfeszítette állkapcsát. Önmegtartóztatás Loki! Tovább csókoltuk egymást, sokkal lassabban, de érzelmesebben. A testünk egyszerre mozgott és még ruhában is annyira fantasztikus érzés volt. Loki még mindig nem volt elég közel. Ruhák nélkül akartam őt. Ha szűz elmém nem is tudta mit kell csinálni, a testem nagyon jól tudta mi a dolga. Talán hasonló gondolatokkal a ruhám hátuljához nyúlt, hogy lehámozza rólam, de akkor az ajtó kinyílt Loki pedig olyan gyorsasággal ugrott le rólam, hogy szinte fel sem fogtam. Ivola állt az ajtóban meglepetten.

- Kopogááás? - förmedt rá az ágy mellett álló Loki hatalmas hanggal.

- Elnézést nem tudtam, hogy már visszatértek. - szabadkozott a lány.

Loki az ágy mellől rám nézett és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen az ágyról. Amikor elé álltam és próbáltam megigazítani a ruhámat Loki egyik kezét az arcomra tette.

- Menj már ki! - sziszegte összeszorított fogakkal Ivolára nézve, majd amikor az ajtó becsukódott Loki rám nézett. Belekapaszkodtam a karjába és pipiskedve csókot leheltem finoman a szájára, mert borzasztó zavarba voltam az előző jelenettől. Észlelhette, mert gyanakvóan kezdte méregetni az arcomat.

- Ez rendben volt? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel, mire halványan elmosolyodtam. Soha nem felejtem el, hogy az előbb mennyire önkívületi állapotban volt miattam. És az ahogy ennyire aranyosan aggódott, mosolygásra késztetett. Többet akartam belőle. Neki akartam adni a szüzességemet, úgy éreztem az egész univerzumban, csak ő érdemli meg.

- Már amennyire rendben lehet egy ilyen normálatlan helyzet - suttogtam majd elmosolyodott és csókot nyomott a homlokomra. – Beszélek Ivolával! - indultam az ajtó irányába, ő pedig visszaöltözött. Kicsit kínos volt, zavarban voltam az előbbitől, de boldog is. Mérhetetlenül boldog. Úgy képzeltem szinte ragyogok.

~~~

Tudom, jó soká hozom(bár szerintem a rész tartalma mindenkit kiengesztel)! Nem keresek mentséget: nem volt időm és kész. Ez a közeljövőben is így lesz, sajnos átállok arra, hogy két hetente hozom, de ez is nagyon szűkös idő lesz. Szeretnék én többet foglalkozni vele, de nem megy! Viszont nem akarlak elveszteni titeket, ugye még itt vagytok?