De a Sors megint közbeszólt. Helytelen, amit Lokival művelünk mihelyst kettesben maradunk és fizetnünk kellett ezért. Az élet ott rúgott belénk, ahol a legjobban fájt. Asgard harangjainak zúgására lettünk figyelmesek. Loki hátrafordította a fejét az ablakok felé. Veszély forrást zúgtak a harangok. Mindketten az erkélyemre szaladtunk. A Vörös Segélyhajó mellett megjelent, egy Fekete Harci hajó. Az egyikbe sietve szálltak be az Asgardiak, a másikból fekete páncélos katonák özönlöttek a Palota felé.   

~~~

- Hela - suttogta Loki, majd a karomat megragadva rohantunk le. Mire leértünk, már mindketten páncélban, harcra készen futottunk Thorba.

- Hol a fenébe voltatok? - ripakodott ránk, mire Lokival csak zavart pillantást váltottunk - Hela megtámadott minket, de ahelyett, hogy a Nép ellen menne, a Palota felé vonul seregével! Igazad volt Húgom! Értünk jött!

Hárman siettünk a Palota előtti főtérre az Őrség gyűrűjében. Hela diadalittas mosollyal vonult felénk. Alig hittem a szememnek, seregének zölden világító szemeik voltak és arckifejezésük arról árulkodott, hogy halába mennének Heláért. Thor és Loki között álltam, harcra készen. Pajzsot vontam magunk köré.

- Hogy tetszenek? - utalt a seregére Hela elénk érve - Oh ez a tiétek, úgy vélem. - dobta felénk a Bifrost pallost. - Amikor ezért eljöttem, egy kis örök lángot is magammal vittem. Remélem nem gond, hogy feltámasztottam vele a kis seregemet. A régi barátok mindig jól jönnek, főleg a nehéz időkben.

- Takarodj Asgardból! - csikorgattam a fogam

- Ugyan már Húgom! Reméltem, hogy miután meg volt a kis kalandod a sötét oldallal, boldogan csatlakozol hozzám! - nézett vigyorogva hol rám, hol Lokira. 

Szavai hallatán szinte az összes vér kiszaladt belőlem, Thor értetlenül nézett rám. Lokival tágra nyílt szemmel pillantottunk egymásra- Honnan tudta Hela, hogy volt köztünk egy apró kis vonzalom?

Nem haboztam, a kezemmel levegőbuborékot készítettem és boldogon vetettem Hela felé. Sokkal tovább tartotta fogságban tüdejét, mint legutóbb. Pont elég időre, hogy a seregeink egymásnak essenek. Még mindig koncentráltam a levegő pajzsra körülöttünk, de Hela gyorsan ostromolni kezdte. Egy hatalmas fekete kutya jelent meg mögötte. Háromszor nagyobb volt, mint kellett volna lennie. Neki is zölden világított a szeme, mint Hela többi csatlósának. A kutya a levegő pajzsomnak feszült és szinte azonnal áttörte. Thor ugrott fel rá és kezdte az összes létezhető módon püfölni. Lokival Hela felé pillantottunk. Futásnak eredt a Nő irányába, én pedig pajzsot vontam köré az összes erőmmel. A következő pillanatban összecsaptak. Pengéik hangja az egész főteret bezengték. Loki folyamatosan kihajolt Hela támadásai elől, majd kis idő elteltével, ő próbált meg ütést mérni Nővérünkre.

A következő pillanatban félre löktek ezzel megszakadt a kapcsolatom a Loki körüli pajzzsal. Egy zöld szemű katona rontott nekem. A kardomat kiszabadítottam övem fogságából és szinte azonnal elláttam Hela csatlósának baját. Jött még egy, meg még egy. Egy pillanatra körbenézve a káosz a leggyengébb kifejezése volt annak, ami folyt a főtéren. Már Thor küzdött Helával a Palota lépcsőjén felfelé haladva, Loki pedig a halál kutyát próbálta meg legyengíteni, varázs trükkökkel. Thor felé indultam és ezúttal köré vontam pajzsot, ez volt talán a leghasznosabb, amit tehettem. Újra eltérítettek Hela emberei.

- Ennek így semmi értelme! - üvöltöttem Loki felé és inkább besegítettem a halál kutyánál.

Próbáltam elzárni az összes légútját, ami hamarosan sikeresnek bizonyult, mert vonyítva feszült a földnek. Ekkor Loki pengéit belemártotta. Egymás szemébe néztünk. Az adrenalin elárasztotta testemet, annyira mámoros érzés volt vele együtt, egy apró győzelem a jó cél érdekében. Mintha Loki egyre és egyre közelebb került volna régi önmagához és ehhez én segítettem.

Thor felé rohantunk, aki már a Palotában küzdött Nővérünkkel. Belépve a trónon pillantottuk meg Thort, amint Hela egy pengét szegez a nyakának. Zöldszeműek állták az utunkat, így muszáj volt küzdenünk velük. Thor lelökte magáról a Nőt, aki a csapástól egy pillanatra a földön ragadt. Kezdett gyengülni.

- Megint csak igazad volt Húgom! Asgardnak üresen kell állnia! - kiáltotta Thor – Ha majd ennek vége...- fogta meg Helát a nyakánál fogva és egy aranyoszlopnak szegezte. Erőmmel Hela tüdejét működésképtelenné tettem -...talán neked kéne a trónra ülnöd!

- Már ha marad hová ülni! - ordítottam, miközben a kardommal lefejeztem egy zöldszeműt, aki Hela segítségére sietett.

- Vagy marad mi fölött uralkodni! - mondta Loki, miközben zihálva a főtér felé nézett, ahol szinte mindent beborított a vér. Trükkökkel bolondította meg a lépcsőn felénk szaladó pár katonát, így azok egymásra támadtak. A mi katonáink hősiesen harcoltak, de nem mindig voltak sikeresek.

- Felesleges vérontás - kaptam el a tekintetemet.

Hela kiszabadult Thor kezei közül, egy sebhellyel a karján. Egy pillanatra behunyta a szemeit. A serege hirtelen nem foglalkozott a miénkkel és a Bifrost felé vették az irányt.

- Majd az Asgardiak eldöntik, kit akarnak uralkodónak, össze ne vesszünk! - mondta érdektelen hangon.

- Ne! - kiáltottam és mind a hárman a Vörös hajó felé siettünk, hogy a sereg előtt oda érjünk. Thort elkapta Hela.

- Menjetek! Ezt elintézem! – nyöszörögte a bátyám.

- Induljunk! - ragadta meg Loki a karomat és az Asgardiak felé húzott, mert a lábam egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy a testvérem vagy a Népem megmentésére siessek.

Egy kis idő múlva, már szinte rohantunk a Bifrost felé a szivárványhídon, amikor a fellegek gyorsan kezdtek gyülekezni. Egy csapat zöldszemű állta az utunkat, így hát harcolni kezdtünk. Elmém egyik fele lefoglalt volt, mert próbáltam minél erősebb pajzsot vonni magunk köré, de soha nem volt hosszútávú hiszen közben ide-oda hajoltam az ütések elől. A zöldszeműek semmitől nem féltek. A tüdejükre kivetített levegő buborékok sem hátráltatta őket. Loki szemfényvesztéssel próbálta őket megzavarni. Megsokszorozta magát. Amikor egy kardot mártottam az egyik zöld szeműnek a hasába és meg sem kottyant neki, Lokira néztem. Úgy értem. Az igazira. Ösztönösen tudtam melyik ő. Megragadtam a karját és magam mögé húztam.

- Ide valami más kell - suttogtam és a gyülekező fellegeket kihasználva, egy kisebb forgószelet keltettem a gyűrűimmel, ami felkapkodta az előttünk levő ellenségeket. A hajamat össze-vissza fújta a szél és kezdett a gyűrűm alatt teljesen égni a bőr a megerőltetéstől. Loki a szeme elé tette az egyik karját, hogy a forgószél semmit ne fújjon a szemébe.

- Legközelebb ezzel kezdjük! - mosolygott büszkén rám, amikor az előttünk megtisztított hídra pillantott. 

Reagálni sem tudtam mert hirtelen egy hatalmas villanás világította be az eget, majd akkora dörrenéssel ért földet egy cikázó villám, hogy a szivárvány híd megremegett alattunk. A Palota felé pillantottunk, hiszen a villám még mindig zizegve az egyik erkélyt ostromolta. Hela és Thor küzdöttek. Soha, még a pöröllyel sem láttam erősebbnek a bátyámat. Helát igencsak messzire repítette a villám. Lokival összemosolyogtunk és indultunk volna vissza az utunkra, de néhány zöldszemű megint előttünk állt.

- Hát ilyen a Kilenc Birodalomban nincs - szorítottam ökölbe a kezemet és a legnagyobb egyszerűséggel kinyújtottam a karomat és a levegővel lesöpörtem őket a hídról. Így indultunk tovább, de hamarosan újra megtorpantunk, mert a nem rég legyőzött Halál Kutya ugrott elénk. Loki megragadta a karomat és megállított.

- Mi a pokol?  -suttogta maga elé, majd pengéket ragadott és azokat dobálta felé, de ez csak lelassított a dögön. Nem halt meg? Ez, hogy lehetséges? Hiszen legyőztük.

- A legjobb védekezés a támadás - néztem Lokira, majd egyszerre kezdtünk felé szaladni. Amikor már majdnem elértük, Loki megragadta a karom, de nem hagytuk abba a futást.

- Ha szólok, ugorj! - kiabálta, mire értetlenkedni sem volt időm - Most!

Loki segített felugrani a kutya hátára, majd ő is elrugaszkodott. A szőrébe kapaszkodva tartottuk magunkat ám a kutya nem lassított. A Palota felé rohant.

- Heláért megy - néztem Lokira, aki közben szorosan mellém ült, hogy nehogy valamelyikünk leessen.

- Akkor mi is megyünk vele!

- De a Nép.. - akadékoskodtam és a Vörös Hajó felé néztem, ahogy Loki is.

- Az őrök és Heimdall megóvják őket. Hela a nagyobb gond, ha vele végzünk, a zöld szeműek sem jelentenek gondot - mondta, majd láttuk, ahogy Thor egy villám kíséretében a Vörös Hajó mellett terem és szinte szétrobbantja az ellenséges katonákat. Vigyorogva néztük a villámló kezű bátyánkat. A büszkeségem elfeledtette egy pillanatra velem a helyzetet.

Amikor a kutya hátán az egyik térre érkeztünk, egy csapat Asgardi embert pillantottunk meg, akiket a zöldszeműek vettek körbe fenyegetően. A téren minden véres volt, katonák hevertek mindenhol. A rettegést szinte a levegőben érezni lehetett. Gondolkodás nélkül ugrottam le a hatalmas Halál Kutyáról, hogy az emberek segítségére siessek.

- Nessi ne! - kiáltott fel Loki és szinte éreztem, hogy utánam jön.

Hipersebességgel és dühvel tettem harcképtelenné a zöldszeműeket. Senki nem árthat a Népemnek megtorlás nélkül. Loki segített, mert jól tudta innen nem mozdulok, amíg nincsenek biztonságban az embereink. Gyorsan megtakarítottuk az Asgardiak körüli teret, így azok a Vörös Hajó felé igyekeztek aggódva. Thor jelent meg meg mellettünk, szemei szó szerint szikrát szórtak, ahogy kezei is. Soha nem láttam még ennyire elszántnak, méltóságteljesnek és erősnek. Valami történt. Teljesen más volt ez az ember, mint az, akit pár perccel ezelőtt a Palotában hagytam Helával.

- Menjetek velük és intézzetek el, hogy ha ők is felszállnak, a Hajó induljon. Hela serege próbál feljutni, de nem engedhetjük.

- Erre nincs időnk. A hajó után mennek majd és az űrben semmisítik meg a mieinket. Valami mást kell tennünk, elterelés vagy valami - mondta Loki, mellettem állva. Borzasztó ideges volt. És persze tehetetlen. Elgondolkoztam.

- És ha egy nagy pajzsot tennék a Hajóra? - kérdeztem, mire meglepetten néztek rám. Thor Loki mellé lépett.

- Az túlságosan elvenné az erődet - nézett rám aggódva Loki - Bajod eshetne.

- Képes vagyok rá! - néztem rá. Már csak azért is meg akartam tenni, mert nem hitték el, hogy meg tudom.

A válaszukat meg sem vártam, úgy másztam fel egy szobor romjaira és onnan próbáltam egy hatalmas pajzsot létrehozni. Thor és Loki vitatkozni kezdtek egymással, majd nekem mondták, hogy ez öngyilkos küldetés, de nem tudtam rájuk figyelni. Izzadni kezdtem a megerőltetéstől és a felelősségtől. A kinyújtott kezeimen lévő gyűrűket szuggeráltam és az Asgardiak félelmére gondoltam. Ökölbe szorult a kezem, amikor Hela eszembe jutott. Percekig próbálkoztam, de nem ment. Kezdtünk kifogyni az időből. 

A főtéren állva eddigi életem egyik legnagyobb pajzsát próbáltam az Asgardiakat szállító hajó köré vonni. Túl messze volt, túl hatalmas és kezdett mozgásba lendülni. A kezeim remegtek, a gyűrűim égették az ujjamat, a megerőltetéstől. Úgy éreztem kezdek elgyengülni, pedig még el sem értem a hajót. Ekkor Loki hirtelen felkiabált.

- Hát persze! - próbáltam nem foglalkozni vele, de hallottam, ahogy Thornak mondja - Ilyet fogadok még nem láttál Testvér!

A következő pillanatban már mellettem volt a főtéri szobor romjain.

- Loki megzavarsz! - hunytam be a szemem, hogy a pajzsra koncentráljak és ne Loki szemeire.

- Ez a cél! - vigyorgott rám boldogan.

- Tessék? - pattant ki a szemem hirtelen. Nem értettem.

- Emlékszel mi történt azon a midgardi éjszakán? Vagy az előbb a szobádban? Nem szabad gondolkoznod, így meg vagy kötve! - jelentette ki, majd elkapta a derekamat, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem rá.

- Loki? - hallottam Thor bizonytalan, figyelmeztető hangját, valahonnan messziről.

Loki dermedten a számát nézte, ami teljesen elterelte a figyelmemet. A testem újra reagált rá, a körülöttünk lévő káoszt tökéletesen figyelmen kívül hagyva. Közelebb hajolt és a homlokomra támasztotta a övét. Zihálva kapkodtuk a levegőt, félig a csata miatt, félig egymás miatt.

- Közben próbálj legalább egy kicsit, a hajóra gondolni! – mosolygott önelégülten - Bízom benned! Megbírod csinálni! - suttogta, majd a következő pillanatban behunyta a szemét, erősen körbeölelte a derekamat és lassan a számra tette az övét.

 Hideg ajkai az enyémeket csókolták. Önkéntelenül is beletúrtam a hajába, ő pedig ettől alig hallhatóan felmordult és hevesen csókolni kezdett. Úgy csókolt, mintha ezen múlna az élete, ami félig meddig, igaz is volt. A szívem majd szét akart robbanni, és a vágy hullámként söpört végig a testemen. Loki jellegzetes illata teljesen elkábított és úgy éreztem enyém a világ. Szabad voltam. Bevillant a hajó és a gyűrűim szinte lángoltak az ujjaimon, de Loki mohó csókja mindent elnyomott. Egyik kezével végigsimította az arcomat. Egy pillanatra elhúzta a fejét, de nem engedtem. Én hajoltam oda hozzá és visszacsókoltam. Nem bírtam abbahagyni. A testem irányított, azt csinálta, ami jó neki. Loki belemosolygott a csókunkba. Az összes feszültség feloldódott bennem és éreztem, ahogy az erőm veszi át az irányítást. Pontosan azt csinálta, amit vártunk. Megmentette az Asgardiakat, miközben én a főtéren állva csókolóztam a mostohabátyámmal. Néhány pillanattal később éreztem, ahogy gyengülök. Elhagy az erőm. Alig bírtam a lábamon állni és nem tudtam, hogy Loki közelsége miatt, vagy azért mert kimerítettem magam. Loki elhúzta az arcát és komoran fürkészte az arcomat. Szemében csillogott a boldogság, a vágy, a büszkeség. Annyira dicsőségesen nézett rám, hogy kedvem lett volna felnevetni. A világ homályosodni kezdett és Loki boldogsága aggodalomba csapott át.

- Nessa! - hallottam távolról Thor hangját

- Sikerült? - kérdeztem erőtlenül Lokit bámulva. Loki a térdem alá nyúlt és felkapott. Gyengén kapaszkodtam a nyakában. Az utolsó emlékem, hogy Thor és Loki kiabálva veszekednek, miközben Loki cipel a Palotába. Nem tudtam, hogy megmentettem-e az Asgaridakat vagy sem?

- Odin szakállára, mi volt ez? - kérdezte Lokit. Nagyon dühösnek tűnt, attól féltem mindjárt Lokinak megy. Talán csak az akadályozta meg ebben, hogy Loki engem vitt.

- Pár dologról lemaradtál! - adott rövid választ Loki, amitől haloványan elmosolyodtam.

- Ti már csináltatok ilyet? - akadozott Thor szava.

- Eddig még aligha! - motyogta Loki . Félálomban elmosolyodtam a válaszától. Hela a Népünkre tört, és Thornak az volt a legfontosabb, hogy megtudja, mi volt ez köztünk Lokival. Szóval nem csak én őrültem meg. Elájultam. 

~~~

Élve hazaértem az East Festről, amit imádtam, szóval meghoztam nektek a várva várt rész. Nem húztam tovább senki türelmét, eleget tettem a "Csókot!Csókot!" követeléseknek. Hogy tetszett? Köszönöm, hogy velem vagytok!