Este Juri elindult, hogy beszélhessen Kanaméval, de nem sejtette, hogy megelőzi valaki ebben. A Kuran Herceg az ajtójában álló Yuseire emelte a szemeit. A Yagari fiú tekintete egy cseppet sem volt barátságos. Érezni lehetett a a két fiú közötti ellentétet

-Oh Yusei. Minek köszönhetem a látogatásodat?-szólalt meg végül Kaname-Netán Jurival történt valami?-tette fel a kérdést, amit Yusei nem díjazott boldogan

-Juri jól van. Viszont arra szeretnélek megkérni, hogy hagyd őt békén-emelte fel a Kuran fiúra a szemeit- Jobb neki nélküled. És nem dédelgeti azt az álmát, hogy a szerelmed legyen. Mivel ez nem lehetséges. Ő ember, te pedig egy szörnyeteg vagy semmi más. És te is letehetnél arról, hogy a Kedvesednek tekinted. Más mellett sokkal boldogabb lesz

-Magadra céloztál?-emelte vörös íriszeit Yuseire Kaname- Ne hidd azt, hogy nem vettem észre, hogy mit érzel Kedvesem iránt. De amíg maga Juri nem kéri ezt, addig nem fogom egy könnyen elengedni őt-vetette oda a fiúnak a Kuran Herceg- Szeretem őt, és Juri is engem

-Lehet magamra gondoltam, nem lehet tudni. Majd Juri is belátja, hogy nem lehettek együtt, és kérni fogja. Szereted? Csak kihasználod őt. Majd ő is befogja látni. Jobb lesz ha eltűnsz az életéből vérszívó-dühös szemeit nem vette le a Kuran fiúról

-Úgy gondolod? Szerintem Juri nem így gondolja mint te-gondolkozott el Kaname, majd megfordulva a szobájában lévő kanapé felé indult el- Majd kérdezd meg erről Jurit is Yusei. Azután gyere hozzám, és akkor majd meglátjuk, hogy mi is lesz

Yusei idegesen beviharzott a fiú után, és Kanaméra szegezte fegyverét. A barna hajú fiú Yuseire emelte a szemeit. Tudta, hogy Yusei képes lenne meghúzni a ravaszt. Ha Juri nem lenne már lehet, hogy rég megtette volna. Szemeit nem vette le a mögötte állóról.

-Mire vársz? Tedd meg-fordult felé- De ha megteszed végleg elzárod magadat Juritól. Ezt jó tanácsként mondom Yusei. Tudom, hogy mennyire szereted. De be kell látnod, Juri sose fog úgy tekinteni rád, mint ahogyan rám-szemeit nem vette le az előtte állóról

-Pofa be, Kuran Kaname-ujját a ravaszon tartotta, lövésre készen állt- Nem tudsz te semmit. Nem ismered olyan jól Jurit mint én. Nem téged érdemel-sziszegte idegesen- Sokkal boldogabb lesz nélküled. Mi várna rá melletted? Te tovább élsz mint ő. Fogadok, hogy elfogod hagyni-Yusei szavait még valaki más is hallotta, akit Zero kísért át a Hold Szállóba 

Yusei lőni készült, amikor hirtelen kezét elrántották. Yusei Lilyre emelte a szemeit, aki vörösen izzó szemekkel figyelte a vadász fiút. A Yagari fiú megpróbálta megmozdítani a kezét, de Lily nem hagyta neki. Kaname szobája előtt Zero és Juri álltak meg. A lány elszomorodva figyelte gyerekkori barátját. Nem érti, hogy miért nem tud boldogságának örülni. Zero csak sóhajtott egyet. Tudta, hogy ezt jelentenie kell majd az Igazgatónak.

-Yusei-szólalt meg Zero-Ezt a kihágást nem hallgathatom el Cross Igazgató elől, te is tudod. Szóval számíthatsz egy kisebb büntetésre

Yusei szemeit Zero felé emelte, majd elkerekedtek a szemei, ahogy meglátta Jurit Zero mellett. Lily elengedte a kezét, majd Yusei eltette a fegyverét, és Juri felé indult.

-Juri.....mennyit hallottál?....-kérdezte meg kissé elcsukló hangon-Ugye semmit?....-emelte szemeit a lányra

Juri csalódott szemei mindent elárultak Yuseinek. Érezte, hogy eljátszotta minden esélyét a lánynál. Megfogta az előtte álló barna lány kezét, majd mélyen a szemeibe nézett.

-Yusei....miért nem tudsz velem együtt örülni?.....Én boldog vagyok Kaname mellett-Juri szemei könnyesek voltak. Csalódott gyerekkori barátjában

-Ju, én csak nem akarom, hogy egy olyan álmot dédelgess ami nem lehet igaz-lépett oda Jurihoz, majd megakarta fogni a lány kezét, de a barna hajú elhúzta azt-Juri

A lány szótlanul oda ment Kanaméhoz aki megölelte őt. A barna hajú a Kuran fiú karjaiba bújt. Ott érezte igazán jól magát. Nem akarta elhinni, hogy képes volt ilyeneket mondani szerelmének. Nem érti, hogy miért is érti barátja lépését. Szemeit felemelte szerelmére.

-Ne haragudj miatta. Nem tudom mi üthetett belé-ölelte továbbra is Kanamét- Én szégyenlem magamat-hajtotta mellkasára a fejét

-Ne sajnáld. Nem te kérted rá-puszilta meg a barna hajú homlokát a Kuran Herceg- Nem szeretném, ha magadat hibáztatnád-fogta meg gyengéden a kezét, majd puszit nyomott a lány kézfejére 

Juri a fiú ezen tettén elmosolyodott, majd szemeivel a kilépő Yuseire és Zerora pillantott. Az utóbbi szemeit Lilyre emelte. A lány elmosolyodott, nagyon reméli, hogy Lily és Zero egymásra találnak. Visszaemelte tekintetét a Kuran fiúra, majd mosolyogva figyelte az őt figyelő szempárokat. Szerette ezeket a szemeket. Minden gondját eltudja felejtetni vele a Kuran fiú.

 🌹🌹🌹🌹🌹

Eltelt egy két nap. Jurit rendszeresen rémálmok gyötrik, ezért nem éppen a legkipihentebb. Ásítva lépett ki szobája ajtaján, majd egyből Zeroba botlott, aki éppen beakart volna kopogni hozzá, de megelőzte ebben.

-Oh, pont veled szerettem volna beszélni-emelte szemeit a nála kisebb lányra- Yusei szeretne beszélni veled. Hiányzol neki-figyelte a barna hajút- Nem szeretnél végre megbocsátani neki?

-Zero. A döntésem egyenlőre végleges. Ha Yusei képes lesz elfogadni Kanamét, én akkor megbocsátok neki-emelte fel szemeit az előtte állóra- Szeretném, ha jól kijönnének egymással, de ez így nem lehetséges-lépett el mellette, majd elindult, hogy órára mehessen

Zero egyből utána indult, majd amikor kiléptek a szálló ajtaján, pár éjjelis tanuló várta ott őket. Juri pislogva emelte szemeit Aidouék felé. Nem értette, hogy mit keresnek ők ilyenkor itt kint.

-Aidou Úrfi, miért vagytok itt?-szegezte a szőke hajúnak a kérdést, majd Zerora emelte szemeit, aki mellé kilépett Yusei, majd amikor észrevette az éjjeliseket morgott egy sort, és elindult az iskola felé. Nem szerette a vámpírokat, nem is érti, hogy apja, hogy mehetett bele, hogy itt tanítson, ezen az Akadémián. Megértette, hogy jól kijön Kaiennel. Csakis apja, és Juri miatt jött erre a helyre. A szőke hajú szemeivel az egyik fa irányába nézett, ahol épp Ichiru állt. A fa takarásában pedig egy rövid barna hajú lány állt, és épp zsebéből vett ki valamit, amit a fiú kezébe nyomott. Yusei egyből felismerte Yukit. Nem értette, hogy mit is foglalkozhat ő egy olyannal mint Ichiru. Ezután nem sokkal később a barna hajú el is tűnt. Majd Ichiru az osztályba indult

-Mivel Juri Úrnő Kaname Urunk kedvese, megkért minket, hogy vigyázzunk téged, úgy mint őt-a fiú szavai meglepték a lányt- Szóval ezentúl mi kísérjük Önt mindenhova, hogy baja ne essen az Úrnőnek-szemeivel a fiú a megdöbbent lányt figyelte-Szóval ezentúl megkell szoknia bennünket Úrnő-szegezte oda meg Aidou a lánynak- Indulhatunk?

Juri csak bólintott egyet, majd az éjjelisek közé lépett, majd elindultak az iskola felé. Nem számított rá, hogy a többi lány összesúg a háta mögött. Érezte a tekinteteket magán, melyek tele voltak féltékenységgel, és irigységgel. A vörös hajú látta a lányon, hogy ezek a tekintetek kicsit zavarják őt. Elgondolkozott, hogy ezzel kapcsolatban mit is tehetne, hogy Juri kicsit felszabadultabb legyen. Majd ezüstös szemeit Zerora emelte, akitől a lányok kissé megriadtak. Ezüst szemei végig pásztázták a fiú minden vonását. Li nem akarta még magának sem bevallani, de elkezdett érezni valamit a Kiryu fiú iránt. Észre sem vette, hogy percek óta Zerot figyeli. Csak az tűnt fel neki, hogy a fehér hajú az arcába hajol.

-Minden rendben? Egy ideje figyelsz-nem hajolt el a lánytól. Perceknek tűnt, míg a lány realizálta, hogy Zero milyen közel is van hozzá.  Ellépett volna Kiryutól de amilyen szerencséje volt, épp egy másik diáknak lépett, így a fiú karjaiban találta magát, így mégjobban elvörösödött a vörös lány. Felemelte a szemeit a fiúra. Li elveszett azokban a gyönyörű szemekben. Zero és Li között olyan volt mintha az idő is megállt volna. Mintha senki sem lett volna körülöttük. Zero átölelte a vörös derekát, hogy megtartsa őt. Legszívesebben el se engedte volna Lit. Zero egy ideje másra sem tud gondolni mint a lányra. A gyönyörű ezüst szemeire, arcára, és vörös fürtjeire. Egész nap tudta volna őt figyelni szemeivel. Ez Lire is igaz volt. Az egyetlen aki a gondolataiban járt már egy ideje az Zero volt. Szemei akaratlanul is Zero ajkaira tévedtek, majd alig láthatóan beharapta ajkait. A nap gyönyörűen tündökölt az égen. Egyetlen felhőt sem lehetett látni egy helyen sem, a szél lengedezett, így a virágok elhullott szirmait ide oda vitte. Egy fuvallat pár darab virágszirmot a lány vörös tincsei közé fújt. Zero felemelte egyik kezét, majd a lány hajába vezette kezét, hogy kiszedje a szirmokat a hajából. Ezen tettén a lány megjobban elpirult, de hagyta neki, hogy kiszedje őket.

-Bocsánat, hogy megzavarom ezt a romantikus pillanatot-emelte rájuk unott tekintetét Hanabusa- De lassan megérkezünk az épületbe, ha talán máshol szeretnétek ezt folytatni, menjetek. De ha lehet ne előttem enyelegjetek. Kiryu sok boldogságot. Ő talán elvisel majd-a fiú gúnyosan  mosolygott Zerora, a fehér hajú fiú idegesen emelte szemeit Aidoura. A két fiú között lehetett érezni a feszültséget- Jaj most fel idegesítettelek Kiryu? Ne haragudj nem szerettelek volna

-Na most fuss az életedért vámpír-emelte kezét a fegyveréhez Zero, de a vörös hajú lány elkapta a fiú kezét, majd Hanabusára nézett. Zero nem értette, hogy Li miért kapta el a kezét.

-Kicsi csivava, látom ma sem kaptad meg a szájkosaradat. De ha gondolod szívesen ide is hozom neked-emelte ezüst szemeit Li Hanabusára- Csak kérned kell, és elmegyek érte. Talán Kaname Urunk sem fog megszólni érte, hogy ha a csivavájára kosarat rakok-mosolyodott el Li

-Hogy micsoda?-emelte tekintetét Lilyre- Hogy mersz így beszélni velem? Ha Kaname Urunk nem lenne olyan kegyes, most nem is lehetnél itt. Inkább húzd meg magad kislány-lépett elé, izzó szemekkel- Köszönd az életed Kaname Urnak. És inkább csendben legyél, hisz még nem bízik benned senki sem

-Aidou-emelte fel a hangját már Juri, majd a vörös hajú mellé lépett, dühös tekintetét a szőkére- Hogy beszélhetsz így Livel? Én teljesen megbízom benne. Többször segített már nekem. Szóval nem fogom hagyni, hogy így beszélj vele. Ha Livel így beszélsz az azt minősítené, hogy velem beszélnél így. És ezt én nem fogom tűrni. Li az egyik legjobb barátom, szóval ezt jól jegyezd meg-dühös szemeit egyszer sem vette le a fiúról, aki csak morogva fordult meg, hogy tovább indulhasson

Lily pislogva figyelte a barna hajút, aki előtte állt. Jól estek neki ezek a szavak. Örült neki, hogy legalább valaki kiáll mellette. Jurit figyelte, majd hirtelen a lány helyett egy kicsi barna hajú lányt vett észre. Aki tök olyan volt mintha a húga lett volna. Megrázta a fejét, nem lehet a húga, hiszen ő Rido kezei alatt van. Nem érti, hogy ez miért is lehetséges, hogy Juri helyére a húgát látja. Nem messze az iskolától már gyülekeztek a sötét fellegek. Ezt Kaname is érezte. Ezek a fellegek egyet jelentenek, és Kaname is ettől tartott. Rido felébredt hosszantartó álmából, és az Akadémia felé tart. A Kuran Hercegnek megkell hoznia egy döntést, amit egyenlőre még késleltetni szeretne. De mivel Rido hamarosan odaér nem halogathatja tovább. A Kuran Herceg sóhajtott egyet, majd szemeit kivezette az egyik ablakon.

Legközelebb is szép álmokat festek neked!