Órák teltek már el azóta, hogy itt bújdosok.A fejem iszonyatosan zúg a bal karomat pedig már nem érzem.A vérem ragacsos masszává állt össze a ruhámmal.A látásom sötétben amúgy is gyenge, de így még koncentrálni sem tudok.El kell indulnom különben búcsút mondhatok a karomnak.Hallgatózok egy kicsit van e valaki a közelben.Semmi sem hallatszik a sūrū erdōbōl.Óvatosan széthúzom a borostyán leveleit és kinézek.Sehol senki.Futásnak eredek lehet feleslegesen, de hajt a rémület.Futás közben elōre esek egy hatalmas gyökérben.Ahogy állnék fel megpillantok rajta egy csomó mézbarna szōrt.Niada?Újra elönt az adrenalin.Ha baja esett az csakis az én hibám.Futok teljes mellbedobással, de sérült karom szörnyen lelassít.Az energiám utolsó cseppjeit használom.Felbukok újra egy ágban, de nem bírok lábra állni már.Észreveszem a kunyhónk ablakából szūrōdō fényt.Nem tudok se segítséget hívni, se továbbmenni.A fény hirtelen megmozdul és közeledni kezd.Nem értem haza és talán már sosem fogok.A vadász rámtalált.Küzdeni nincs erōm ellene, inkább átadom magam a kábulatnak, hogy ne érezzem a halált.Csak perceknek tūnik az elmúlt idō, de mikor kinyitom a szemem világosság fogad.Nem érzem magam körül a világot.Az ujjaim elgémberedtek, a látásom homályos és szinte teljesen süket vagyok.Azt sem tudom, hogy hol is fekszem éppen.A mennyezet barna ez eddig megvan.Várjunk ez nem a mennyezet, az oldalamon fekszem.Erōt veszek magamon, de csak az ujjaim sikerül megmozdítanom egy kicsit.Valami megmozdul mögöttem.Valaki vagy valami.Testem még most sem hallgat rám, tehetetlen vagyok.
-Jára!
Istenem, Konrád hangja.Azt hittem sosem hallom többet, de most, hogy végre hallom tudom, otthon vagyok.Kínos, hogy nem ismertem fel a saját otthonom.Újabb mocorgás következett, gondolom Konrád felkelt.Hirtelen egy hideg, de puha anyag éri az arcom.Ívesen törölgeti le az izzadságot zsibbadt arcomról.A hideg felélesztette az arcizmaim, újra használhatom ōket.Kinyitom a szemem teljesen, bár a látásom még nem tiszta, ki tudom venni Konrád alakját.Nincs semmi baja?Hisz félkómában hagytam itthon.Fel kell ülnöm, hogy gondolkozhassak és kikérdezzem.Elōször nem enged, de látva, hogy nem tud megakadályozni inkább segít.Körbenézek a kis házunkban.A padlón barna, fekete, fehér foltok tömörülnek.A foltok lassan körvonalat kapnak és látom, ahogy kíváncsian felém emelik a fejüket.Aida kölykei mind itt vannak.
Meliton, az ikrek, Kitán és Kilán, és Zorád.A meleg kályha mellett összebújva a vemhes Szirá és Kéra.Se Aidát se Niadát nem látom.
-Hol vannak?- kérdezem röviden közben a farkasokra mutatva.Konrád fájdalmasan néz rám.
-Mi a baj?
-Niada nem jött haza.Aida ōt keresi.
-Hogyhogy nem jött haza?
-Ha jól gondolom az éjszaka elment veled, de csak téged találtunk meg az erdōben.Miért mentetek el Jára?
-É-én csak borostyánt akartam szedni neked, hogy....-elakadt a szavam.Eszembe jutott, hogy Konrád szinte félholt állapotban feküdt az ágyamon mikor itt hagytam, most pedig makk egészséges.-Mi ez az egész Konrád?
-Micsoda?
-Ne add nekem az ártatlant!17 éve rejtegetsz valamit, tegnap pedig a szemem láttára estél össze, mint egy rongybaba.Velem van a baj?-ordítottam.Láttam ahogy Kitán vagy Kilán felkapja a fejét, de nem tudtam eldönteni melyikük.Mindkettōjük bundája szénfekete, de Kitán jobb szeme barna, a bal kék, Kilán mindkét szeme barna.
Konrád nem számított a hangvételemre.Válla megereszkedik, szemét lesüti és alig észrevehetōen int a farkasoknak, hogy menjenek.Szirá és Kéra nem mozdulnak, de nem is baj.Jó ha mellettem maradnak legalább ōk.
-Figyelj Jára...-látom, hogy nagy gondot okoz neki megfogalmazni azt, amit mondani készül.-...ez nagyon...nem tudom...-ép kezem a térdére teszem és próbálok mosolyogni.
-Kérlek!Annyi évig szerettél kislányként, de eltávolodtál.Miért?
-Mert nō lettél Jára.Nézz magadra, gyönyörū nō lettél.
Ez meglepett.Gyönyörūnek tart, de ami fontosabb, nōnek tart.Fogalmam sincs mit mondjak erre.-Tudod, hogy nem öregszem, de azt nem, hogy hány éves vagyok, hol születtem és miért nem öregszem.Jára milyen évet írunk?
Pofon vág a kérdés.Fogalmam sincs.Komolyan nem tudom, hogy milyen évet írunk?
-2 583.-válaszolt helyettem.
-De az hogyan lehet?Hisz a könyveink mind 1800 elōtt írodtak.
-Milyen nyelven Jára?
-Magyarul természetesen.
-Ez a nyelv már rég kihalt.
-Az nem lehet.Te még csak 24 éves vagy.Mondtad.
-Ezt te mondtad Jára.Én sosem mondtam ezt.-néz rám kedvesen.Teljesen összezavarodtam.
-Én hány éves vagyok?
-Te 17.-mostmár igazán nem értem.A sírás kerülget.A fejem zúgni kezd, érzem ahogy a szemem megtelik könnyel.Ezt titkolta mindvégig?Egy hatalmas gubancot az idōérzékemmel?Biztos nem csak ennyi.Konrád csendben várja, hogy lerendezzem a bennem zajló vitát.Elkezdem némán ingatni a fejem, arcom grimaszba torzul és forró könnyek marják arcom.Kezeimet a magasba emelem és csapkodni kezdem a két lábam között a takarót, de sérült karomba, mintha villám csapna és a fájdalomtól elōregörnyedek.
-Miért teszed ezt velem?-üvöltök egyenesen Konrád arcába.Legszívesebben itthagynám, de olyat tesz amit évek óta nem tett.Megölel.