A hajnali nap első sugaraira ébredek.Elaludtam.Mikor aludtam el?Egész éjjel Bonifácot figyeltem.Az éjszaka folyamán megkérdeztem pár dolgot tőle, de elárulni nem voltam hajlandó semmit neki.Most én vagyok fölényben.Szerencsére ő is elaludt, de Kéra és Niada szüntelenül figyelik.

-Ne haragudjatok.

Válaszként csak megingatják a fejüket.Most, hogy ébren vagyok már bemennek a kölykökhöz.

-Én lőttem el a kezed.

Felkapom a fejem.Bonifác az előbb még aludt, de most már teljesen éber.Meglepettségemben várakoztatás nélkül válaszolok.

-Mint ahogy a te csapdád vágta le Niada lábát.

-Az ki?A világos farkas?Én semmilyen csapdát nem állítottam.Én pont, hogy a csapdászt üldöztem.Azt hittem te vagy az.

-Persze, mert teljesen úgy tűnik mintha én lennék a csapdász.Kérlek ilyen értelmetlen hazugságokkal ne etess.

-Ez az igazság.

-Majd 100 év múlva is ezt mond.

-Te még hallhatod 100 év múlva.Én már rég a föld alatt leszek arra.

-És a gyerekeid, majd a sírod fölött gyászolnak téged.Engem ki fog gyászolni 100-200-300 év múlva?Mindenki meghal addigra.

-Hű.Ez az első dolog, amit a megölésem óta őszintén mondtál.Mire véljem?-kérdi némileg viszolyogva, némileg kíváncsian.

-Fáradtság.És talán hiszek neked.-mondom és felállok.Bemegyek a fürdőbe megnézni Melitont.Kéra és Niada kérdőn néznek rám.Bólintok.Most kiderül milyen ember is valójában Bonifác.

Meliton jól van.A vérzés elállt teljesen, fájdalmai természetes még erősek, de méltósággal viseli.Amennyire a kötés engedi felül és figyeli a kölyköket.Nagy nehezen kisegítettem a kádból, már nincs szüksége rá.Inkább hagyom csendben pihenni, nem zavarom.Lassan ébredezni fognak a kölykök.Nem rövidítem meg azt a kevés alvásidejüket.Visszamegyek Bonifáchoz.

Hallottam, hogy csoszog a padlón, nem lepődök meg, mikor állva találom a szobában, de egy kicsit megriaszt, hogy a kötél, amivel a kezét kötöttem, most abban lóg kicsomózva.

-Nem bántalak.Csak a gyűrűmet szeretném visszakapni.

Nem tudom mit lépjek.Tegnap még meg akart ölni, a sebek éppenhogy bevarasodtak, most meg bízzak benne minden kitétel nélkül?A gyűrű a zsebemben lapul, de könnyen elvehetné tőlem.Talán rosszul teszem,de belenyúlok a zsebembe és kiveszem a gyűrűt.Alaposabban szemügyre veszem.Apró ágminta van belekarcolva az arany színű gyűrűbe.Kinyújtom Bonifác felé a kezem és igenlően bólintok.

-Jára.- mondom, miközben elveszi tőlem.Ujjai melegek, de kemények a kétkezi munkától.

-Tessék?-pillant fel kérdőn.

-Járának hívnak.És nem vagyok többszáz éves.17 éves vagyok.-ennyit talán megérdemel.

-Értem.-húzza fel az ékszert bal gyűrűsujjárra.Lassan végigsimít rajt párszor.

-Hogy hívják?A feleséged.

Magam sem hiszem el, hogy ilyen kérdéseket teszek fel, de nem volt rendes családom, hogy érdektelen maradjak ezekkel a részletekkel.Bonifác habozik, de elmondja.

-Hella.A kislányomat pedig Lídiának hívják.-hangja alig hallható, de érezni a szeretetet benne.

-Ülj le, intek neki az asztalhoz.

Megvárom míg leül aztán én is leülök szembe vele.

-Nem bízom benned teljesen, de a családodnak és neked is jobb, ha az igazat mondod.

Bólint.A hatás kedvéért a sérült kezemet az asztalra teszem.

-Sajnálom.-nyögi.Tudtam, hogy ezt fogja mondani, csak azt nem h igaz-e.

-Nem te lőtted le igazából.Meglőtted és elcsúszott a kezem itthon.Akkor törtek szilánkosra az csontjaim.Muszáj volt levágni.

-Vágni?Fájdalomcsillapítóval?

Én csak némán rázom a fejem.

-Szerencsés férfi az a Konrád, bár biztosan makacs vagy, mint egy öszvér.

-Lehetséges.De engem ő nevelt fel, tudja, hogy milyen vagyok.

Erre Bonifác felkapja eddig merengő tekintetét.

-Felnevelni?Nem lehetsz több 18-nál, de ő annyi idős, mint én.Hogyan?

-Mennyit tudsz a nataminákról?

-Eddig azt hittem sokat, de mint kiderült nem gyilkoltok állatokat és pusztítjátok az erdőt.

-A nataminák örökké élnek.Nem halunk bele semmilyen betegségbe vagy végelgyengülésbe és nem öregszünk.Állatokat pedig végképp nem ölünk.-a mondat befejeztével ránézek Niadara, aki az imént leült mellém.A homlokára teszem a kezem és párszor megsimítom hüvelykujjammal az orrnyergét.

-Nem értem.Ha örökké éltek, miért vagytok olyan kevesen?

-Őszintén szólva senkinek sincs fogalma hányan vagyunk.Nekünk rejtőzködnünk kell, hajunk és szemünk miatt, de vannak olyan szerencsések, akik természetes színeket kaptak.

-Kaptak?

-Tényleg nem tudsz sokat.A szemünk és a hajunk színét a természettől kapjuk.Én a szürke színt Aidától kaptam, az öreg farkastól, Niada anyjától.A szemem színe az akkor aktuális eget tükrözi.Konrád szeme a fenyőtüskéktől zöld, a haja a friss hótól fehér.....

-Akkor ezek szerint neked sem barna a hajad.

Valami nem stimmel.Olyan nyugodtan hallgatja végig.

-Honnan tudtad, hogy Konrád haja fehér?Barnára festettük, hogy ne lásd kik vagyunk, mikor eljutottál először a kunyhónkhoz.Láttuk a kéktollas nyilad.

-Nem akkor láttam.Pár hónapja, mikor az erdőben rád támadtam láttam őt az erdőben és most felismertem az arcáról.Azt hittem orvvadászok vagytok és ezért rejtőztök az erdőben.

-Miért nem követtél minket a házig?

-Haza kellett mennem.A kislányom másnap született és ott akartam lenni Hella mellett.

Ezen kissé elmerengek.Ez a férfi vagy tökéletes hazudozó vagy tényleg ennyire szereti a családját.

-Miért jöttél el az erdőbe, ilyen messze az otthonodtól, ha tudtad, hogy a feleséged bármikor szülhet?

-Fülest kaptam orvvadászokról, akik az erdőbe tartanak ritka farkasbundát lőni.Otthon tiszteletben tartjuk a természetet, igazság szerint Hella küldött, hogy állítsam meg őket.

-Amellett, hogy ellőtted a kezem, sikerült, úgy tűnik.Mindenki hazajött pár napon belül.

-Nem tudom.De pár napja újra neki indultak.Nem értem miért télen, de most is őket követtem és mikor megláttam Konrádot, vagyis azt, hogy meről fut, elkezdtem arra menni.És így kötöttem ki itt.Azt hittem a tanyájukat találtam meg.

-Hogy értél vissza olyan gyorsan ezelőtt?Konrád szerint 3 nap járásra van gyalog a legközelebbi falu.

-Az erdő szélénél hagytam a lovamat.Csak zajt csapna az erdőben.Most is ott van.

Mindeközben a nap lassan felülemelkedett a horizonton.

-Ideje indulni.Várj.

Felállok és előhúzom a zsákot a rejtekéből.A fegyvereket egyenlőre hagyom ugyanott.

-Tessék.Öltözz fel.-teszem elé az asztalra.Visszafordulok és újra benézek a fürdőbe.Két kölyök felébredt már.Meliton is kimerülten, de ébren fekszik, Kéra alszik.Felébresztem.

-Kéra.Elmegyünk megkeressük Konrádot, de ti nem jöhettek.Vigyáznotok kell Melitonra és a kölykökre.Bonifác azt mondja orvvadászok vannak az erdőbe, nem lenne szerencsés, ha elkapnának titeket.

Kissé megdönti oldalra a fejét.

-Nem teljesen bízom benne, de csak vele találhatom meg Konrádot.

Bólint, majd újra lefekszik.Ennyi bőven elég nekem.Felöltözök melegen, annyi ruhát veszek magamra, amennyi a lövésben nem akadályoz, de megfagyni sem fogok.A hátamra akasztok egy tegezt és az íjat.A karomra erősítem a fogantyút, amivel meg tudom fogni magát az íjat a csonka kezemmel.Durva bőrből készítette Konrád.Egy fura kesztű, ami a csonkra illik és U alakban végződik, amibe beleilleszthetem az íj testét.Ha nem használom csak oldalra tolom a kezemen és szabad lesz a csonk.Biztonság kedvéért egy tört belecsúsztatok az övembe és egyet a csizmámba is teszek.Mire végzek Bonifác is felöltözik.Kiveszem a padlózat alól a fegyvereit:három tőr, a fogtömés, az íj, a gyűrű és kéktollas nyilak.Hiányzik belőle.Egy a fában van kinn, kettőt Melitonból húztam ki.Miért lőtt rá, ha az orvvadászokat üldözte?Nem stimmel.Mindent az asztalra teszek.

-Kettő az ablakban van, egy a fába fúródva a ház mögött.Az ablakban lévőkön alvadt vér van.

Nyúlna az asztalon fekvő tárgyakért, de én rácsapok az íjra az orra előtt.

-Miért lőttél rá Melitonra?

-Kire?

-A farkasra.Bent fekszik sérülten.

-Én nem lőttem rá semmilyen farkasra.

-Pedig a te nyiladat húztam ki belőle.Mit rejtegetsz?

-Nem csak én használok ilyen nyilakat....-néz rám könyörögve.

-Ki használ még ilyen nyilat?

Habozik egy ideig.

-Ki használ még Bonifác?-kérdezem kiabálva.

-Apám.De nem értem mit keres itt.Otthon hagytam megkértem, hogy vigyázzon Hellára és Lídiára.

Túl zavaros ez az egész.Ki hazudik kinek?Talán Meliton látta azt, aki rálőtt, de ha nem is a szagát biztosan érezte.

-Gyere velem.-elindulok a fürdőhöz.Megállok és szólok Melitonnak.Lassan felemeli a fejét.Bonifác mellém lép, de Meliton nem reagál.Ránéz, de semmi jelét nem mutatja, hogy ismerős lenne.

-Ez azt igazolja, amit mondtál, Bonifác, de túl sok a kérdés körülötted.Szedd a fegyvereid.Megyünk.

Mielőtt elindulnánk visszalépek a farkasokhoz és elköszönök.

-Vigyázzatok magatokra.Igyekszem, hazahozni a többieket.

A erdőben sétálva eszembe jut, hogy Konrád is majdnem ugyanezt mondta.