Míg Konrád alszik felveszek valami melegebb öltözéket.Túl merész húzás volt csak egy pólót felvenni.Miután felöltöztem leülök a kályhához melegedni, hátamat nekidöntöm a kályha forró csempéjének.Behunyom a szemem és önkéntelenül elkalandoznak a gondolataim.Konrád félmeztelen teste ugrik be elsõként.Mintha munka közben nézném pár méterrõl.Hátán az izmok kellemesen feszülnek meg,váll- és karizmai a kétkezi munkától kidolgozottak.Nem tudom, hogy a világban mi az ideál az emberek között, de nem is igazán érdekel.Konrád általános mivolta is mardosó vágyat ébreszt.Vágy.Ez a szó amit kerestem.Konrád iszonyú vágyat érez és ezért nem bír önmagával.A vágy bennem is ott van csak nem adok szabad utat neki.Kell a gyengédség, hogy elengedhessem magam.Egyszerûen nem megy nélküle.Talán, ha én akarnám, ha én adnék jelet neki, hogy igen, most jött el az ideje mindennek.Talán, de talán nem.Ha nem próbálom meg sosem tudjuk meg és belefáradunk az egymásra várakozásba.De mégis mit várunk ettõl?Egy apróság szóba sem jöhet.Nekem nem lehet gyermekem.De Konrádnak lehet.Ha Konrádnak lehet, nekem miért nem?Azt mondta régen az utódját akarták emberi nõktõl.Tõlem akkor miért ne lehetne gyermeke?Olvastam könyvekben meddõségrõl, de nem tudom, hogy natamináknál is létezik-e ilyen.Az embereknél havi vérzés jelzi a nõi test felkészülését a baba befogadására.Kétszer volt nekem is hasonló, de Konrád azt mondta, csak "megtisztul a méhem".Miért van méhem, ha babám nem lehet?A késztetést érzem.Anya akarok lenni.Érzem a testemben, hogy lehet.Hiszek benne, hogy egy nap a karjaimban tarthatom majd.De elõször más kell.A gyermekem szeretete elõtt Konrád szeretetét akarom érezni.Vággyal fûtött, meztelen testek intim érintkezését akarom érezni.Magamon akarom érezni Konrád kidolgozott testének kellemes súlyát.Nem szeretném.Egyenesen akarom.Furcsa érzés kerít hatalmába.Ég a bõröm, az alhasam bizsereg.Mellem duzzadtnak érzem, szám forrón nyílik kéjes sóhajra.Felállok és odasétálok az ágyhoz.Konrád az oldalán fekszik, keze kinyújtva mellette.Mellétérdelek az ágy szélére és a fülébe suttogok.

-Konrád.Kelj fel.Akarok tõled valamit.

Fogalmam sincs mi hozza lázba õt, fogalmam sincs mit kell tennem.Hallgatok az ösztöneimre.Konrád szemei lassan kinyílnak, kezével megdörzsöli a homlokát.

-Mi a baj Jára?

-Semmi.Ne aggódj.-lehajolok hozzá, megérintem az arcát és megcsókolom.Lágyan simogatja ajka az enyémet.Keze a derekamra csúszik.Nem tol, nem irányít, csak óvatosan érinti az oldalam.Kissé elhúzódik és rámnéz.

-Nem szabad Jára.Láttad mit csináltam.Nem tudok megálljt parancsolni magamnak.

Arcán félelem fut át.Kezei lezuhannak az ágyra maga mellé.

-Nem is kell megálljt parancsolnod magadnak.Csak légy gyengéd.Ennyit kérek.

-Annyira gyönyörû vagy, és én olyan régen csináltam ilyesmit.Képtelen vagyok két percnél tovább nézni téged anélkül, hogy szeretkezni ne kívánjak veled.El sem bírom képzelni mit tennék, ha meztelenül kéne néznem téged.

-Akkor hunyd be a szemed.Nem kérek olyat tőled, ami fájdalmat okoz bármelyikőnknek.

Becsukja zöld szemeit és félve várja, hogy mit teszek.Én sem tudom, hogy mit fogok tenni.Egy pillanatra elbizonytalanodom, de most nem hagyhatom itt.Lassan levetkõzöm és felültetem Konrádot az ágyon.Lábait lerakja a Földre, felém fordul.

-Tudod mit fogok tenni?

-Igen...vagyis sejtem.Biztosan akarod?

-Nem tudom, Konrád.De most majd kiderül.

Szempillái egy pillanatra felpattannak, de rögtön vissza is zárja őket.

-Nem lehet Jára.Fiatal vagy.Annyi mindent szeretnék mondani előtte.

-Akkor mond.

Felveszek egy pólót és magamra terítek egy plédet.Leülök Konrád mellé.Nem bánom, hogy félbeszakított, mert tudom, hogy újra megnyílt előttem.

-Jára, én már több száz éves vagyok.Annyi éven át teljesen egyedül éltem, csak a farkasok jelentettek nekem társaságot.Ismertem Aida ükszüleit is.Ők védtek amíg nem építettem fel a kunyhónkat.Mikor megtaláltalak téged azon az estén, csak arra tudtam gondolni, hogy most nekem kell megvédenem valakit saját magamon kívül.Emlékszem, hetekig nem aludtam éjszakánként, attól félve, hogy bajod esik.Sosem sírtál semmiért és ez volt őrjítő.Sosem tudtam elsőre kitalálni mire van szükséged és mikor.Láttam, ahogy elkezdtél járni, a szénceruzáimmal összefirkáltad Szirát vagy amikor késsel nekiálltál levágni a hajad és megvágtad a füled.Nem neveltelek sosem úgy, hogy a kislányomnak érezd magad, de én mégsem tudtam úgy gondolni rád, mint egy árvára.Mikor elkezdtél felnőni, nővé válni és egyszerűen azt láttam a legvilágosabbnak, ha elzárom magam tőled amennyire lehet.Ezzel csak azt értem el, hogy mire pislogtam nővé értél.Kimaradt a változás időszaka, megszűnt az érzés, hogy kisebbként gondoljak rád.Elkezdtem egyenrangúként érezni irántad.A feléd irányított szeretetem átalakult.A végén inkább ezért zárkóztam el tőled.Bocsáss meg.-fejezte be halkan.

Szavai vasmarokként facsarták a lelkem.Nem tudtam,mit érezzek, mondjak vagy tegyek.Kevés vagyok mindahhoz, amit mondott.

-És most mire vágysz?-csúszik ki a számon.

-Tanácstalan vagyok.Talán az idő az, amire mindkettőnknek szüksége van.

A fejem újra megtelik gyanakvással és félelemmel.

-Ugye nem akarsz újra elmenni?

-Dehogy!-kapja fel a fejét-Azt mondom ezt még ne tegyük.

Teljesen igaz az, amit mond.Hogy lehettem ilyen balga, hogy bármit is kívánjak tőle.Niada, a karom és a helyzet túl új még.Szoknunk kell mindegyikőnknek.

-Rendbem, de Konrád?

-Hm?-búgja halkan.

-Mit szabad?Mi az, amit enged az idő?

-Jó kérdés, Jára.A szeretet időtlen, és én csak ezt kérem.Lehet, hogy a szeretet kitartás vagy könny képében jelenik majd meg, de akkor is szeretetnek kell neveznünk.

-Ironikus.

-Igen.Az.

Pár tovaszálló másodpercig még figyelem Konrád arcát, aztán a merengésből rám emeli a tekintetét.Muszáj megkérdeznem.

-A szerelemmel mi legyen?- óvatoskodom.

-Azt hiszem az is a szeretet egyik formája.De túl friss érzés, hogy mondjak bármi pontosat róla.

-Értem.Konrád!-állok fel az ágyról.

-Igen?

-Hívd be a kölyköket, én addig felöltözöm.-mosolygok rá.Magam is meglepődöm, de hangom tiszta, kedves.

-Rendben, de várj Jára!-fogja meg a karom Konrád, miközben elfordulok a fürdő felé.Tekintetét, ha tudná a földbe fúrná.Sasszézva közelebb libben hozzám, bal kezével gyengéden megemeli az állam és a szemembe néz.

-Gyönyörű vagy.-egyetlen mozdulattal lehajtja a fejem és a búbjára légies csókot nyom.Elenged, felszedi a ruháim és odaadja őket.Újra rámosolygok némán, aztán elindulok a fürdő felé.Mielőtt belépnék elfordítom a fejem és meglátom, hogy engem néz.Nem vizslat, nem méreget, csak engem néz.A fürdőből hallom, hogy kiált a farkasoknak és pár perc múlva vidám csaholásra érek ki a fürdőajtóból.Aida nyugodtan pihenteti a tekintetét az apróságokon. Mikor meglát, kicsit oldalra billenti a fejét.Én lassan lehunyom a szemem és lefelé tartott tenyeremmel mutatom, hogy minden rendben.Aida valamiért most nem gyanakszik, egyből visszafordul a kicsikhez.Érzi, hogy minden rendben és azt hiszem igaza van.

Kis idő múlva csendes pihenőt rendel el kölykeinek Szirá és Kéra.Aida öregségére megengedheti magának, hogy részt vegyem ezeken.Szirá és Kéra egy ideig még figyeli, hogy kölykeik lassan elpillednek és egymás hegyén-hátán mély álomba merülnek, aztán ők is elalszanak.Konrád az éléskamrából előhoz egyet az utolsó bogyóskosaraink közül és int, hogy menjek a konyhába vele.Ellököm magam a faltól és nesztelenül a konyha felé lépkedek.

-Rákívántál?-kérdezem pajkosan.

-Javában tart a tél, gondoltam együnk egy kis gyümölcsöt.- mosolyog a bogyóstálba.Kivesz véletlenszerűen pár bogyót és a szájába tömi őket.A kifröccsenő lé vörösre festi az amúgy sápadt színű ajkait.

-Eszelősen nézel ki.- mondom.

-Miért?-néz rám értetlenül felhúzott szemöldökkel.

-A vörös szád, a zöld szemed es a hófehér.....

-Hajam.Gondolom azt akartad mondani.-kérkedik, de engem más köt le.Konrád feje mellett ellátok az ablakhoz.Az egyik fába pontosan akkor fúródott egy nyílvessző, mikor befejeztem volna a mondandom.Konrád észreveszi, hogy hová nézek és megfordul.Nem rögtön, de észreveszi a kéktollú nyilat.

-Menj a fürdőbe jára,hozd ki a barna port amit csináltunk.

Így is teszek.Konrád előrehajol, én beszórom a fejét a porral, amitől a haja vilagos barna lesz.Ezután ő is megteszi ugyanezt velem.Nem kérdezek, csak cselekszem, mert a nyílveszző csak egyet jelenthet.Valaki újra jár erre.

-Ne gyere ki semmilyen körülmény között a házból!Húzz csuklyát, nehogy meglássák a szemed színét!

Én csak bólogatok.Mire feleszmélek igazán Szirá és Kéra a fürdőbe tereli a kicsiket, ők maguk az ajtónál csoportosulnak Niadaval és Aidával.

-Niada, Kéra.Maradjatok Járával itt.Valakinek vigyáznia kell rá és a kölykökre.

Konrád magához vesz egy íjat és egy tegez nyilat.

-Tudsz lőni, Jára.A késeket megtalálod.Ne fuss a tisztás felé és ne gyere utánam!Rendben?-fordul hozzám.

-De....

-Nincs de.Muszáj.-szögezi le ennyivel.Ekkor az ajtó dörömböléssel becsapódik.Konrád pillanatok alatt az idegre illeszti a nyilat, de Kitán és Kilán azok, Kitán hátán Melitonnal.Meliton bal combjából és a lapockái közül egy-egy kéktollas nyíl áll ki.Végül Zorád is befut.Az ikrek leteszik Meliton a földre, olyan könnyen, amilyen könnyen csak lehet és felénk fordulnak.Konrád habozás nélkül a lényegre tér miközben én letérdelek a sérült farkas mellé.A nyilak inkább csak izmot találtak, semmilyen belső szerve nem sérült.Fájdalmas, de ha a vérzést el tudom állítani, nem hal bele.

-Vadászok?-a farkasok bólintanak-Egy, kettő, három....-számol Konrád, hogy hányan vannak.A farkasok a hármasnál Bólintanak.

-Három vadász, legkevesebb íjakkal felszerelve.Mehetünk.

Konrád öles léptekkel elindul a nyitott ajtó felé, de mielőtt kilépne rajt megáll és visszajön hozzám.Leguggol mellém és a szemembe néz.

-Mind visszajövünk, ígérem.

Mielőtt felállna végigsimít az arcomon, letörölve egy könnycseppet.Ha többet tenne nem menne el és nem engedném, hogy menjen.Szinte hangtalanul távozik az ajtón.Mielőtt Aida kilépne ennyit mondok:

-Hozd haza.-majd visszafordulok Meliton alig pihegő testéhez.