- De még nincs veszve minden! – fordult megint Yuko felé – Rajtad keresztül megszerezhetem az erejét. Bár te nem fogod túlélni, hiszen le kell csapolnom a véredet hozzá. De kit érdekel, hogy mi lesz veled?

- MONDJUK ENGEM!

Hallatszott egy kiáltás felülről. Mindenki felkapta a fejét a hang irányába. És abban pillanatban beszakadt a plafon és berobbant a terembe egy szőke hajkorona.

- Katsuki! – ismerte fel egyből Yuko a jövevényt.

- Yuko! – ugrott a lány mellé a vérfarkas és átölelve őt eltépte a kötelékeit. Yuko egyből viszonozta az ölelést és beletemette arcát megmentője nyakába.

- Katsuki... - suttogta.

- Shhhh... Semmi baj! – szorította még inkább magához a lányt - Most már itt vagyok! Nem eshet bántódásod! Megvédelek!

- Arigatou! – kezdtek el kicsordulni örömkönnyei.

- Te meg ki a faszom vagy? – mordult fel Tomura, mikor leülepedett a por.

Katsuki hátranézett, hogy lássa a másik három személyt, de egyik kezével még mindig Yuko derekát karolta át védelmezően.

- Bakugou Katsuki... - mondta elgondolkodva Dabi – Vérfarkas. All Might személyes kutyája.

- Mi? – hőkölt vissza Tomura – Nem úgy volt, hogy nem hagyja el a csontváz sírját?

- De úgy volt! – bólogatott Toga.

- De akkor mit csinál itt?

- Nem egyértelmű? – mordult fel Bakugou – Yukoért jöttem!

- HEEE???? – törtek ki mindhárman.

- Yuko az enyém! Ha bárki is akár csak egy ujjal is hozzáér, annak letépem a karját!

- Katsuki? – suttogott halkan Yuko.

- És ti eléggé hozzáértetek!

- Öljétek meg! – adta ki a parancsot Shigaraki.

Amaz kettő egyből rátámadt a párosra de Katsuki egy ugrással kitért előlük úgy hogy Yukot is védelmezte közben. Visszakézből kiosztott pár pofont és ezzel sikeresen megzavarta őket. Bár akart volna harcolni inkább a menekülés mellett döntött mivel félt, hogy Yukonak baja esne harc közben. Kiugrottak azon a kijáraton át, amin keresztül Katsuki érkezett a szobába. Yukot a karjaiban tartva vitte miközben hallotta, hogy ellenfeleik a nyomukba erednek.

De a vérfarkas gyorsabbnak bizonyult. Hamar maguk mögött hagyták amaz hármat. Gyorsan haladtak vissza a rezidencia felé. Katsuki magához szorította a lányt így ő hallotta milyen gyorsan zakatol a szíve. De nem tudta eldönteni pontosan miért. Azért mert rohan, vagy, mert akcióhelyzetben volt, esetleg mert megszegte az ígéretét vagy, netalántán mert Yukot tartja a karjaiban.

A lány fejében ott visszhangzott az az egy mondat:

- Yuko az enyém!

Jól esett ezt éppen tőle hallani. Megdobogtatta az ő szívét is. Nem ok nélkül. Hiszen az együtt töltött hónapok alatt Yuko is megkedvelte Katsukit. Nagyon is. Sőt.

Gondolataiból az zökkentette ki hogy beértek a birtok területére. Katsuki pedig lassan letette Yuko lábait a földre. De karjainál fogva még mindig tartotta a lányt. És ő érezte hogy a fiú még nem akarja elengedni.

- Katsuki?

- Én...

Megakadt abban, amit mondani akart. Félt kimondani valamit. Félt a következményeitől és az érzéseitől.

- Én- kezdett volna bele, de nem tudta elmondani mit akart.

Yuko pontosan értette a viselkedéséből és a szeméből is. Szavak nélkül is megértette mit akart volna mondani a vérfarkas. De ahelyett hogy megvárta volna. Inkább elkapta a nyakában lógó lánc végét lehúzva magához a fiút és az ajkaira forrt.

Katsukit jó értelemben lesokkolta a lány tette. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után azonban viszonozta a csókot. Bakugou Yuko derekára fonta karjait és úgy húzta magához közelebb a lányt. Aki amint ezt megérezte átkarolta a fiú nyakát és egyik kezével beletúrt annak bozontos szőke hajába. Pár perc múlva levegőért kapkodva váltak el egymástól.

- Y – Yuko?

- Én is szeretlek!

Ez az egy szó kellett neki csak. A szívén a jégpáncél végleg megszűnt létezni. Arcát a füle hegyéig elöntötte a pír és szavakat keresve nézte a lányt. Aki megváltoztatta az életét, és akibe számára is hihetetlen módon képes volt beleszeretni. Erőt véve magán ismét átölelte Yukot. Szorosan, de mégis gyengéden karolta át, és Yuko viszonozta ezt a meleg ölelést.

- Köszönöm, hogy megmentettél!

- Megmondtam nem? Az enyém vagy! Nem engedlek át másnak és meg foglak védeni!

Hangokat hallva maguk mögül kapták a hang irányába tekintetüket. Katsuki pedig egyből védelmezően karolta át a szerelmét. De szerencséjükre a barátaik léptek ki a fák közül.

- Yuko chan!!! – szaladt feléjük Ochako.

Katsuki elengedte Yukot hogy barátnéje meg tudja ölelgetni. Miközben Shoto és Izuku is megkönnyebbülve közeledtek feléjük.

- Jól vagy? Ugye nem bántottak?

- Jól vagyok! Hála Katsukinak! Megmentette az életemet!

- És hol vannak most azok- kezdett bele Izuku.

- Szerintem minket keresnek. – vágott közbe Bakugou – Nem harcoltam velük, mert Yukonak baja eshetett volna. Így csak elmenekültünk.

- Kik voltak azok? – tudakolta Shoto.

Yuko kibontotta magát Uraraka öleléséből, hogy levegőhöz és szóhoz tudjon jutni.

- Shigaraki Tomura, Toga Himiko és Dabi. Így mutatkoztak be.

- Szóval tényleg ők voltak. – tűnt el a gyermekded arca Izukunak.

- Bakugou te vidd vissza Yukot a rezidenciára és maradj mellette! – utasította Shoto amire a vérfarkas csak bólintott egyet.

- Uraraka te gyere velünk! – intett Deku - Most már nem kegyelmezünk annak a bandának!

- Rendben! – lépett melléjük a kis boszi, majd Katsukira nézett – Bakugou – kun vigyázz rá!

- Az életem árán is megvédem!

- Azért azt ne!!! – ellenkezett Yuko egyből.

Ezen mind mosolyogtak kicsit. Hiszen mindhárman tudták milyen kapcsolat alakult ki Yuko és Katsuki között. Majd egy bólintás után az ellenség keresésére indultak. A páros pedig elindult vissza a rezidenciára.

Pontosabban indultak volna de Izuku visszaszaladt és még annyit mondott nekik hogy:

- Valaki vár rád odahaza szóval igyekezzetek!

Mindketten furcsán néztek a szellemfiú elszaladó alakjára, de aztán folytatták az útjukat. Katsuki óvatosan megfogta Yuko kezét, aki meglepődött a tettén, de megszorította a fiú kezét. Teljesen elpirult arccal és néma csendben mentek egymás mellett kézen fogva.

.

.

.

Visszaérve a rezidenciára nem várt meglepetés várta őket a bejárati ajtónak kívülről nekidőlve. Már messziről látták, hogy áll ott valaki. De nem tudták elképzelni, hogy ki lehet az. De ahogy közeledtek lassan egyre ismerősebb alaknak látták. Aztán egy pillanat múlva Katsukinak leesett, hogy ki áll az ajtóban.

- A – All – M – Might? - mondta ki lassan a szavakat majd.

Yuko sem hitt a szemének, de tudta mit kell tennie. Elengedte Katsuki kezét. Mikor ezt észrevette rákapta a tekintetét.

- Yuko?

- Menj oda hozzá!

Elmosolyodott majd futásnak eredt. Miközben Yuko szép lassú léptekkel követte őt. Bakugou rohanásának hangjára All Might is felnézett és észrevette a közeledő vérfarkast. Elmosolyodott és felé kezdett sétálni.

- All Might! – kiáltotta messziről Katsuki.

- Bakugou...

- ALL MIGHT!!!! – Ordította mikor odaért hozzá.

Az öreg csontváz széttárta a kezeit. De nem azt kapta, amit várt. Katsuki ugyanis nem megölelte, hanem behúzott neki egy hatalmasat! Akkorát hogy jó pár métert hátrarepült.

- Ez... Várható volt... - fogta fájó hátát miközben feltápászkodott

- Te hazug vénség! Úgy volt, hogy meghaltál!!!!

- Én-

- Öt kicseszett évet ültem a sírodon, mert azt hittem, hogy soha többé nem látlak! Erre FOGOD MAGAD ÉS FELTÁMADSZ????

Ráharapott alkarjára hogy érezze a törődést.

- Bocsájts meg nekem Katsuki... Én magam sem gondoltam volna, hogy még visszajöhetek. De aztán mégis így döntöttek. Visszaengedtek még egy darabig...

- Ez akkor sem mentség! Kurvára hiányoztál vénember!!!

Katsuki egyszerre káromkodott sírt vicsorgott és harapdálta az öreg csontváz karját. Aki védekezően tette fel először a másik kezét, de aztán megsimogatta a vérfarkas fejét. Ez a jelenet apró kuncogást váltott kii az addigra odaérő Yukoból. Amire mindketten odanéztek. Yuko szája elé kapta kezeit és csak némán figyelte a párost. Katsuki elengedte All Might karját és intett Yukonak hogy jöjjön közelebb. Az öreg csontváz először furcsán nézett rájuk aztán kíváncsian.

- All Might szeretnék bemutatni neked valakit.

- Bakugou? – szaladt fel a szemöldöke a homlokán, míg végig mérte Yukot.

- Ő Yuko Nakamoto az ükunokád.

- Üdvözlöm kisasszony- MI???? AZ ÜKUNOKÁM???? – akadt ki mikor leesett neki a felismerés.

- Szia... All Might ... bácsi... - szólt bizonytalanul a lány.

- M-mmm-mm-mm-iiiii –mi folyik itt?

- Aimi néninek született gyermeke tőled...

Yuko és Katsuki elmagyarázták a dolgokat All Might-nak a napló segítségével. Az öreg csontváz sokszor kérdezett vissza, de lassan felfogta, hogy miként is történhetett meg ez. És ahogy haladtak előre egyre jobban örült annak, hogy Yuko a rokona. Ráadásul nem is akármilyen rokona. A végén már úgy ölelgette mintha mindig is ismerték volna egymást. És Yukonak is előtörtek a könnyei, amiért mégis talált olyat a családjában, aki szívből szereti.

Hamarosan a többiek is hazaértek miután visszaküldték a bajkeverő hármast a pokolba. Onnantól pedig együtt beszélgettek tovább az elmúlt öt évről és Yukoról. All Might természetesen megengedte, hogy továbbra is velük maradjon az unokája és a csapatban betöltött szerepét is véglegesítették. Ellenben a Katsukival kötött szerződését felbontotta.

Elengedte a vérfarkast azért, hogy együtt lehessen Yukoval akihez igazából húzza a szíve.

Katsuki és Yuko két év múlva összeházasodtak. Pont azon a napon, amikor először találkoztak azon a tavasszal.

All Might még jó pár évig ott maradt a csapattal. Várta, hogy a sorsa végleg eljöjjön érte. És még azt is megélte, hogy ténylegesen nagyapa szerepkörbe kerüljön.

Hiszen Yukonak és Katsukinak gyönyörű kislánya született.

Ezek közben pedig tovább gondozták a rezidenciát és terjesztették a békét az emberek és az alvilágiak között.

Ami egy ilyen történettel a zsebükben még könnyebb volt.

...

Így történt, hogy egy alvilági és egy ember szerelméből hogyan született meg egy hely ahol a két világ együtt élhetett. És ahol több generációval később újraszületett az a szerelem is. Ismét egy ember és egy alvilági. Pontosabban egy félvér ember és egy vérfarkas között.