*Harry*

Ki az Atya Úristen ez a csaj?Amikor először megláttam a klubban azonnal tudtam,hogy különleges. Emlékszem a vér is meghűlt az ereimben,ahogyan azon az este rám nézett és a nevemet kiejtette azon, a rohadtul csókolni való ajkain.Azt hittem sose látom többet.Most meg itt sétál mellettem,csendben, teljes valójába. Alig telt el azóta pár nap,és egyszerre rettegek tőle és vonzódom hozzá.Annyira természetesen teszi a dolgait,és nem igazán úgy néz ki, mint akit annyira érdekelné a mások véleménye.Másrészt meg a hideg futkos a hátamon,ha arra gondolok miket mondott Louisnak, vagy hogyan tűnt el az úttest kellős közepéről.A gondolat is abszurdnak tűnik, nem hogy még igaz is legyen, az hogy ez a csodás lánynak itt mellettem valami köze legyen az ördöghöz.Oké vannak szellemek.Miért ne?Van aki hisz Istenben.Oké. DE BASSZUS!Ez a csaj az ördög cimborája!

-Mit mondott neked a srác a padnál?-kérdezte meg tőlem,miközben hangja kíváncsisággal volt teli, szeme pedig haraggal.

-Semmi érdekfeszítőt-rántok vállat.

-Harry,légyszíves mond el!Fontos lehet,mert Evan nem az akinek látszik!

-Csak azt,hogy vigyázzak veled,mert veszélyes vagy és nem lenne szabad egy velem fajtával barátkoznod.

-Megfojtom!-sziszegte a fogai között,úgy hogy ne nagyon halljam.Persze ezt még gyakorolnia kell.-Messze vagyunk még?-mosolyog rám kérdése közben. Hihetetlen.Egyik percben látom rajta,hogy nézésével képes lenne valakit megölni,most meg mint egy kis angyal, úgy néz rám.

-Nem,mindjárt ott vagyunk.-s miközben válaszolok,előveszem a kulcscsomót a zsebemből, s a kapunál megállva a zárba illesztem azt.

A garázsajtóhoz mentem,majd kinyitottam és magam elé engedtem a lányt,aki hirtelen megtorpant és nevetésben tört ki.

*Krystal szemszöge*

Harry maga elé engedett,s így láthattam az előttem lévő "csendéletet".Egy szőke hajú srác terpeszkedett egy babzsákban. Kezében -legalább- egy fél méteres szendvics.Tuti nem sajnálta ki belőle a majonézt,ugyanis a kenyér végéről több csöpögött le mint amennyi a szendvicsben maradt,ezt egy  hatalmas tócsa bizonyította parkettán.Egy magas, barna hajú srác a kanapén ült, a térdén könyökölt , s a fejét a tenyerébe temette.Miközben két másik gyilkolászta egymást a lába előtt a földön.Hangos nevetésben törtem ki,mire mind felkapták a fejük,majd a két fiú tovább folytatta a mérkőzést.A szőke letette a szendvicsét, s odasétált elém,őt pedig követte a barna hajú is.

-Helló!Niall vagyok-nyújtott kezet a kis szöszi.

-Üdv!Én Krystal!

-Szia!Liam-lépett elém a másik srác.

-Helló!Krystal.

-Ők ott Zayn és Louis akivel már találkoztál is.

-Üdv srácok!

Valami köszönés féleséget hallottam, a két padlón lévő fiútól,de nem igazán méltattak különösebb figyelemmel.

-Harry már mesélt rólad.-Mondta Liam.

-Remélem csak rosszat,mert mind igaz-kacsintottam a fiúra, aki nevetett,de Niall arca mintha gondterheltté vált volna.

-Van valami baj?

-Öhm...Mi?Ja, nem nincs-motyogta kissé rémülten.

-Fiúk nem kezdünk?-kérdezte Harry.

Erre a Zayn és Louis is felkelt a földről és fél percen belül el is kezdek énekelni:

  "Újra légy enyém!
Még van remény.
Ne rohanj el, nincs vége még!
Maradj, enyém!
Szaladj felém!
Ölelj át, míg kék az ég! - míg kék az ég! "

A fiúk baromi jók voltak,és azon kaptam magamat,hogy a refrént a végén velük együtt énekelem.

-Na milyen?

-Srácok,szerintem rohadt jók vagytok!Nem játszotok még valamit?

-Köszi,de persze.

Vagy még egy órán keresztül játszottak,mikor rám tört az iszonyú fejfájás.Tudtam,hogy van 2 percem vagy katasztrófa fog történni.

-Bocsi srácok,de mennem kell.Ha maradhatnék megtenném,de sajnos nem lehet-ezzel felkaptam a cuccom és kiszaladtam a garázsból.Már éppen a az utcán jártam,amikor Harry utolért.

-Mégis mi a fészkes fene volt ez?

-Ne érdekeljen,csak most hadd menjek.

-Krystal,mi a kurva jó élet folyik körülötted?

-Ez most nem fontos,csak húzz be abba a kicseszett házba!

Ekkor az égen fekete felhők kezdek gyűlni és valahol villámlott egyet.

-Nem megyek sehová amíg el nem mondod mi ez itt-mutatott körbe.

-Sajnálom Harry,nem akartam,de te vagy ilyen makacs!

-Mi?Ez mégis mit jelents..

A mondatot nem tudta befejezni,mert ekkor tiszta erőből a falhoz taszítottam.Ahogy neki esett a falnak, beütötte a fejét és valószínűleg elájult.Talán ez volt most neki a legjobb.

-Oh, Drága Avril!Milyen jó, hogy éppen összefutunk!Sok megbeszélni valónk lenne!

-Na, ne mondd Evan!Mi a fészkes fenéért kellet ez?

-Jaj,hát nem megmondtam neked anno?Vagy emlékeztetnem kell?

-Nem,nem kell!DE én csak ezt a két kibaszott hetet akartam volna békében eltölteni!

-Nos lehet erről szó...

-És mit akarsz cserébe?

-Csak egy kis apróságot,meg azt, hogy amikor lejár a két hét, elfeleded míg nekem "dolgozol".

-Rendben,de nem akarok addig felőled hallani!

-Hát jó,akkor a legközelebbi viszontlátásra!

Ezzel itt hagyott.Magammal.A problémáimmal.És két szabad héttel.Persze meg fogok ezért fizetni.De azt hiszem megéri.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni!

És Nagyon-nagyon Boldog születésnapot Louis-nak!