Klaus

Most Roni volt soron. Ahogy megpörgette az üveget, mind izgatottan néztük. Pedig egy hülye sörös üveg volt. Kathe-re mutatott.
- Merek - jelentette ki egyből Kathe.
- Akkor - gondolkodott el Roni - menj ki az erkélyre és - tartott egy kis hatásszünetet - ordítsd azt, hogy: "De szép idő van!"
- Mi? Én ezt nem csinálom meg! - tiltakozott egyből.
- Te akartál merni - emlékeztettem rá.
- Mert nem fogok valami hülye kérdésre válaszolni! - ivott bele a koktéljába.
Minket ez nem érdekelt. Addig győzködtük, hogy megcsinálta. Egy feltétellel. Ő választhatott, hogy kitől akar kérdezni.

Tatjána

Egy homokos tengerparton nehéz lebukni a fűbe. Így egy nagyobb homokbucka mögött bújtunk el.
Vörös kód. Avagy veszélyhelyzet.
És két lövés, erősítés nélkül igazán veszélyhelyzet. Sokáig itt maradtunk. Vártuk az újabb lövést, vagy bármi jelet. Egy hajót láttam távolodni.
- Látsz bármit is? - kérdezte Ábel suttogva.
- Homokot - vágtam rá szórakozottan. - Most már rajtunk kívül senki nincs itt - mutattam a hajóra.

- Vörös kódot beszüntetem - pattant fel a homokból. Gyorsan lépett az ajtóhoz. Szomorúan jött vissza hozzám. - Senki sincs itt.
- Sajnálom, de a lövés - mutogattam a kezemmel.
- Ne mondj ilyet - tette kezét az arcomra. - A Vörös kód - sóhajtott - az Vörös kód. Ez volt a legjobb döntés.
- Van egy ötletem, hogyan tudnánk bebizonyítani az eszement elméleteteket - ragadtam kézen, és a hotelbe futottunk.

Max

Izgatottan vártam Kathe kérdését. Azt is, hogy mi lesz az, és azt it, hogy kitől kérdez.
- Mogyi - fordult végül Kathe, Hazel felé.
- Kérdezz - ejtette kezét az ölébe.
- Őszintén - kezdte halkan - mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Tina meghalt?
- Nem ilyen kérdésre számítottam - vallotta be. - De őszintén, megkönnyebbültem. Tina ön- és közveszélyes volt - magyarázta. - Most már megpihent.
Mind egyetértően bólintottunk.

- Akkor én pörgetek - ragadta meg az üveget. Klaus lett a kiválasztott. - Felelsz Vagy Mersz?
- Inkább merek. Asszem ich viel trinke - csuklott Klaus. Ez azt jelenti, hogy fullra itta magát.
- Okés - biccentett Mogyi, elgondolkozva. - Gitározz és énekelj mellé valamit - adta a kezébe a gitárját.
- Ez tökkk gut feladat - ragadta meg a gitár nyakát.

Pár perc múlva meg is volt a dal. Ez volt szövege kb, amennyire értettük.
- Én csak egy igazi nyaralásra vágytam
Homok csikizze a talpam
Szél fújja a hajam
Persze, nem így lett
Persze, nem így lett

Kovács Martina, Tina Wesson
Hívjuk akárhogy
Meghalt egy világítótoronyban
Úgyhogy annyi lett a nyaralásnak

Én csak egy igazi nyaralásra vágytam
Homok csikizze a talpam
Szél fújja a hajam
Persze, nem így lett
Persze, nem így lett

Öt üveg sört megittam
A nyelvem mindjárt összeakad
Úgyhogy jó éjszakát kivéve azoknak,
Akik úgy horkolnak, mint egy vonat!

Kathe már rögtön kitette a netre. Mindenki imádta.
- Te vagy a vonat, ugye Max? - kérdezte Mogyi.
- Na, jó van má!! - röhögtem fel. - IGEN! - ittam meg az utolsó cseppet, Klaus üvegéből. Már annyira részeg volt, észre sem vette, hogy az ő sörét iszom.
- Leute, Ich, én - próbált felállni a padlóról.
- Maradjál ott a földön! - nevetett Roni
- Was?

- Ha nagyon részeg csak németül beszél - magyaráztam. - Erde! Hier! - mutogatta a földre. Nem értette. - Schlaf!! - röhögtem.
- Schlaf... Schlaf. Ich schlafe... - motyogta, majd elterült a földön.
- Srácok - suttogta Kathe. - Vicces cigi? - húzott elő egy összenyomódott dobozt, az ágya alól.
- Wish-es ciggi? - nézett fel Klaus meglepetten. Mi pedig hatalmas röhögésben törtünk ki.
- Egy rendes cigit nem bírtál elszívni! - oltotta be Kathe.
- Hadjá' má! Te... Boszorkány!
- Ez a sárga földig itta az agyát - hajolt a fülemhez Mogyi.
- Ez már a barnáig! - vágtam rá.

José

A zongora teremben találtuk meg Carmen-t.
- Annyira megijedtem a lövéstől - suttogta.
- Most már minden rendben - ölelte magához Estrella. - Vissza megyünk a hotelbe - jelentette ki.
- Ki lehetett? - tettem fel a kérdést.
- Mindegy - legyintett. Lecsapta a zongora tetejét, megragadta a kerekesszék fogóját és kitolta onnan Carmen-t. Valami szürke tárgyat láttam meg a sarokban.

- José! Gyere már!
- Megyek - léptem ki én is a teremből. - Szerinted ki volt a gyilkos? - kérdeztem hirtelen.
- Elvileg a nyomozó gyerek holnap megmondja - vonta meg a vállát.
- Haragszol rájuk?
- Kikre? - szólt közbe Carmen.
- Senkire. Lapozzunk - nyitotta ki az ajtót.

Tatjána

- El sem hiszem, hogy megoldottuk az ügyet - szedtem kettesével a lépcsőfokokat.
- Legszívesebben már most elmondanám a kölyköknek - nyitott be a lányok szobájába.
- Erre nem számítottam - néztem körbe. Piák mindenhol, leginkább üres üvegek. Klaus és Max a földön feküdtek. Klaus egy üres sörös üveget szorított a mellkasához. Max fejére WC papír volt csavarva. Kathe az ágyában feküdt fehérneműben. De Roni és Mogyi sehol sem volt.

- Nyugodj meg - mondtam rögtön.
- Hogy nyugodjak meg, ha nincs itt a húgom?? - trappolt be a szobába. Majd idegesen becsapta utánunk az ajtón. - Kölyök! - ragadta meg Max vállát, és rázogatni kezdte. Majd letekerte a papírt a fejéről. Én közben megpróbáltam felébreszteni a fehérnemű modellt. Nem jött össze.

- KÖLYÖK!! - üvöltötte az arcába.
- Te hulye vag - nyitotta ki a szemét Max.
- HOL VAN RONI?? - kérdezte idegesen.
- Ahol Mogi. Ez tök funny - próbálta nyitva tartani a szemét. - De fura ez a szó... Mogi, majdnem Mozi.
- És hol van Mogyi? - tartotta meg a fejét. Egyébként elcsuklott volna.
- Ahol - gondolkodott el - Roni.
- Kösz, Max - állt fel mellőle Ábel, sértődötten.
- Szavi, Apci - motyogta. - De fura ez a szó... Apci, majdnem Hapci.
- Holnap számolunk!
- Ajj. Naon szari, ratyi, izé vok matból - motyogta Max. - Örülök, hogy meg lett a kettes Abitur.

Idegesen csukta be Ábel az ajtót.
- Ezek nem csak piáltak - állapítottam meg. - Füves cigit szívtak - forgattam a szemem.
- Engem a húgom érdekel - jelentette ki. - Pont ilyenkor kell ezeknek, nem itt lenni? Amikor valaki eszeveszetten lő odakint? - temette a kezébe az arcát.

- Mi van akkor, ha csak sétálnak a parton? - vetettem fel az ötletet.
- Hajnali háromkor? - nézte meg az óráját, meglepetten.
- Tudod, akkor nyugis minden - próbáltam rávezetni.
- És? - ráncolta a homlokát.
- Akkor csak maguk lehetnek - ragadtam meg a kezét.
- Gondolod, hogy...?
- Hazel Jones leszbikus! Mit nem értesz?? - kólintottam fejbe a másik kezemmel.
- És a húgom is...? - nyelt egy nagyot.
- Na gyere - rángattam le a lépcsőn.

Kathe

Egy nagyon fura álomba kerültem. Az óceán parton Tina ült, mellette pedig... Alan. Csukott szemmel.
- Ülj le - suttogta Tina. Mindkét füle hiányzott, ruhája csupa vér. Tuti ő volt az.
- Mi ez az egész? - néztem körbe a parton. Minden kihalt volt. Házak, emberek, semmi nem volt ott. Csak az óceán.

- Semmi baj, Kathe. Csak foglalj helyet - nyújtotta felém a kezét Alan. Mind az öt ujja hiányzott.
- Rendben - Nem fogadtam el a felém nyújtott kezét. Félve huppantam le mellé.
- Ki a gyilkosom? - kérdezte halkan Tina. - Ugye te tudod?
- Hazel Jones - vágtam rá. Fekete kacskaringós betűkkel jelent meg az égen ez a két szó. Tina kimérten bólintott.
- A húgom nem tenne ilyet - jelentette ki Alan. - Hülyeségeket beszélsz!
- Bármit megtenne érted, ugye? - fordultam Alan felé.
- Ez igaz, de nem ölné meg Tinát - nyitotta ki a szemét. Szinte elvesztem a kék tekintetében. Olyan volt, mint az óceán.- Képtelen lenne rá.

- Azt szeretném - nyújtotta felém azt a kezét, amelyiken megvoltak az ujjak -, ha jóban lennétek. Ez nagyon fontos nekem - kulcsolta össze ujjainkat.
- Miért hagytál itt? - csordult le egy könnycsepp az arcomon.
- Mennünk kell, Alan - állt fel Tina óvatosan a homokból. Imbolyogva állt meg. Alan rám mosolygott, elengedte a kezem. Majd Tinával együtt bementek az óceánba.
Egy nagy hullám emelkedett ki a vízből. Beterített.

- ALAN! - kiáltottam el magam. Csurom vizesen ébredtem fel. - Csak egy rém álom volt - suttogtam, felülve az ágyban.

Ábel

Nem hittem a szememnek. Roni és Mogyi kézen fogva sétáltak a tengerparton.
- Én megmondtam - nézett rám Tatyi mosolyogva. Csak egy nagyot nyeltem.
- De hát...? - mutogattam feléjük.
- Hazel rendes lány, nem kell Ronit féltened tőle - rázta meg óvatosan a fejét. - Meg legalább ők nem részegek.

Hirtelen pattantam fel a földről és feléjük futottam. Tatyi kiáltott utánam valamit, de már nem hallottam.
- MINDKETTEN VISSZAMENTEK A SZOBÁTOKBA! - álltam meg előttük idegesen.
- Nyugi már, csak sétáltunk - nevetett fel Roni.
- Nem vicces, Barta Veronika! Húzzál fel a szobádba! - mutattam a hotelra. - Reggel megbeszéljük.

Roni köpött egyet a homokba, és berohant a hotelbe. Hangosan csapta be maga mögött az ajtót.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte Mogyi, mellettem sétálva.
- Lövéseket hallottam - suttogtam.
- És akkor miért nem ezt mondtad? - ütött egyet a vállamba.
- Mert akkor itt akart volna maradni - magyaráztam, a szememet forgatva.
- Tatyi? - nézett rá Hazel meglepetten. A homokban hasalt éppen.
- Én csak - pattant fel hirtelen - napoztam.
Nevetve mentünk fel a lépcsőn. Mogyi majdnem kétszer is leesett. Bezzeg egy vékony deszkán meg tud állni.

Mónika

A 13-mas szoba ajtajának támaszkodva vártam a csavargókat. Meg is érkeztek szépen sorban.
- Barta Veronika, Barta Ábel, Dr. Kiss Tatjána, Hazel Jones - néztem rájuk, magam előtt körbefont kézzel. - Mire véljem ezt?
- Csak nyomoztunk, anya - vágta rá, Ábel.

- Nyomoztatok hajnal négykor? - kérdeztem ironikusan. - Így volt, Hazel? - fordultam felé. Ez a kislány nem tud hazudni.
- Így volt - bólogatott meggyőzően Hazel.
- Biztos? - kérdeztem még egyszer.
- Igazából Ronival sétáltunk a parton - vallotta be. - Kérem ne haragudjon rá, az én ötletem volt - tette hozzá rögtön. - Nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy az én hülye szerelmes érzéseim miatt kerüljön büntetésbe - Tudtam. Most már én is beállok nyomozónak!

- Az őszinteséget értékelem - mosolyogtam rá. - És örülök, hogy ilyen jól megvagytok Ronival - Roni és Hazel megkönnyebbülten néztek össze. - Na akkor, Dr. Kiss Tatjána és Hazel Jones - mutattam a 13-mas számra. - Barta Ábel és Barta Veronika - fordultam a 14-es ajtóhoz.

- Anya ne már! A nyomozás! - nézett rám Ábel hitetlenkedve.
- Nem érdekel! - vágtam rám. - Napok óta nem alszol!! Tizenegyig ki ne gyere abból a szobából! Vagy görcsöt kötök a nyakadra! - indultam el a 12-es szoba felé. - És még örülj, hogy a nyakadat mondtam! - vágtam be magam után az ajtót.

Hazel

Ahogy lehunytam a szemem. Elaludtam. Az óceán parton találtam magam. Tina és Alan törökülésben ültek a parton.
- Hugica! - pattant fel Alan, és szorosan megölelt.
- Haragszol rám? - bújtam el az ölelésében.
- Lenne rá okom? - engedett el, hogy a szemembe nézzen.
- Roni és én... - haraptam be az alsó ajkam.
- Csak azt akarom, hogy boldog legyél. Boldog vagy vele? - kérdezte hirtelen.
- Igen! - vágtam rá.

- Hazel - suttogta Tina. - Ki a gyilkosom?
- Nem tudom Tina - ültem le mellé. - Tök bonyolult ez az egész - Egy nagy kérdőjel jelent meg az égen. Tina arcát egy könnycsepp szántotta végig.
- Mennünk kell, Alan - állt fel Tina, majd lesöpörte a homokot a véres ruhájáról.

- Alan, ne menj el - suttogtam magam elé.
- Találkozunk még - jelent meg egy mosoly az arcán.
- Kisujj eskü? - tartottam felé a kisujjam.
- Kisujj eskü - akasztotta össze ujjainkat. Egy gyors ölelésbe húzott. Ezt suttogta a fülembe: - Szerinted van esélyem nála?

- Biztos vagyok benne - válaszoltam magabiztosan.
Kézen fogva sétáltak be az óceánba. Tina nehezen rejtette el a mosolyát.
A suliban váltig állította, hogy ő nem dől be a bátyámnak stb. Ő sem tud ellenállni Alan-nek. Alan, az ellenállhatatlan. Pfú ez nagyon rossz szóvicc volt.
Mosolyogva ébredtem fel. Szép álom volt.

Klaus

Asszem beütött a sör és a vicces cigi.
Én tényleg nem bírom a piát, meg a nikotint. Soha többet nem iszom, és nem dohányzom.

Az óceán parton találtam magam. De minden olyan más volt. A víz bézs színnel fodrozta hullámait. A homok kék volt. Az ég rózsaszín, rajta pingvinek repültek. Az épületek fejjel lefelé álltak. Na ez durva.

- Klaus! - rázogatta a vállam Tina. - Ki a gyilkosom???
- Mi? - kérdeztem vissza.
- KLAUS! - ordította a képembe.
- Repülnek a pingvinek - nevettem el magam. - Nagyon durva. Gut.
- NEM ÉRDEKELNEK A PINGVINEK!! - Hirtelen pofozott meg. Rettenetesen égett az arcom. - KI A GYILKOSOM??
- Ja, azt nem tudom - vontam meg a vállam. - Na én kiléptem. Csá Tina! - biccentettem egyet.
Ekkor keltem fel. Fura álom volt.

Roni

Egyikünk sem tudott aludni. Ábel könyvet olvasott. Én csak a plafont bámultam.
- Tatjána tényleg megbocsájtott? - kérdeztem hirtelen.
- Tessék? - tette le a könyvet Ábel.
- Tényleg megbocsájtott azok után, hogy azt nyilatkoztad, TE oldottad meg egyedül a Gatnel ügyet??? - emeltem fel a hangom.

- Kiforgatták a szavaimat az újságírók! - vágta rá.
- Na persze!! - kaptam fel a telefonomat. - Te csak a körülmények áldozata vagy! Mint mindig!! Én visszamegyek a szobámba - jelentettem ki. Az erkély felé indultam.

- Örülök, hogy találkozunk, Barta Veronika - éreztem, ahogy valaki egy fegyvert nyom a halántékomra. Kihagyott a szívem is. Majd aztán hevesen kezdett dobogni.
- Tedd le a fegyvert - hallottam magam mögül Ábel hangját. - Engedd el a húgomat!
- Tedd le te a fegyvert! Vagy átlyukasztom a húgod fejét! - jelentette ki az ismeretlen.
- Nem akarok meghalni - sírtam el magam. - Nem szoktam sírni, de ez gáz - suttogtam. - Nem akarok meghalni.
- Igen ez gáz, kislány - értett egyet a csaj vagy csávó. - A picsádon kellett volna maradnod!

- De nem lesz baj - csilingelt az ismeretlen hangja. - Csak ne nyomozz tovább, Barta Ábel. És minden rendben lesz.
- A húgommal zsarolsz? Ennyire egy szánalmas féreg vagy?? - nevetett fel.
- Ne nevess már! Ez komoly!! - kiáltottam el magam. Egy remek ötletem támadt! - Veszélyben vagyok!! Pisztolyt fognak a fejemhez! - kiáltottam. - Ne hőskődj bátyó! Erősítés kell!

Max

Nem kellett volna innom, meg cigiznem. Katherina Jankowski az oka mindennek. Az a büdös ribanc!
Az óceán parton találtam magam. Alan ült a parton, mellette egy lány. Fehér, vérfoltos ruhában. Mind a két füle hiányzott.
- Max! - ugrott fel a lány, és a nyakamba borult. - Annyira vártalak!

- Te meg ki vagy? - ráncoltam a homlokom.
- Tina! Én vagyok az Tina! - bizonygatta.
- Te nem Tina vagy - ráztam meg a fejem.
- Kovács Martina! Tudod meghaltam! - bizonygatta.
- Tina... Te nem Tina vagy!
Egy hirtelen mozdulattal belökött az óceánba.
Így ébredtem fel. Ólomsúlyúnak éreztem a fejem. Mi volt ez az egész?

Ábel

Roninak igaza van. A végtelenségig állhatok itt, nem lesz eredménye. Mikor nőtt fel az én kicsi húgom?
- Engedd el Ronit! - ismételtem meg.
- Öhm nem - nevetett fel. - Mondom mi lesz - nevetett még mindig, mint valami elmebajos. - Elengedem Ronit, ha berekeszted a nyomozást, és elhúztok innen - Nagyot nyeltem.

Nem tudom, hogy volt ennyi lélekjelentét Roniban. Kiáltozni kezdett.
- Veszélyben vagyok!! Pisztolyt fognak a fejemhez! Ne hősködj bátyó! Erősítés kell!
- Fogd már be a szád! - tette kezét a szájára. A feszültség egyre csak nőtt bennem.
- TATJÁNA! - ordítottam el magam végül. Ő az utolsó esélyem. 

Tatjána

Egy nagyon elme roggyant álomba kerültem. Alan és Tina ültek a homokban. De amikor közelebb mentem volna hozzájuk.
Kiáltozásra ébredtem:

"TATJÁNA!"

"Ne nevess már!
Ez komoly!
Veszélyben vagyok!!
Pisztolyt fognak a fejemhez!
Ne hősködj bátyó!
Erősítés kell!"

Ismétlődtek ezek a szavak a fejemben.
Megbolondultam?

Felkaptam a fegyverem, csőre töltöttem. Kisettenkedtem az erkélyre. Roni fejéhez valaki pisztolyt tartott, Ábel pedig erre a valakire szegezte fegyverét.
- Dobd el a fegyvert! - tartottam a pisztolyom az ismeretlenre. Mindenki meglepetten nézett rám. - Nem ezt kell mondani? Bocsi, ez az első túsztárgyalásom - vallottam be.

Március 15.-e tiszteletére meghoztam a kövi részt!
Várom a tippeket! Szerintetek ki a gyilkos? 😁😁
A következő fejezetben kiderül! ❤️
Ha sikerül a hétvégén hozom!