Estrella

Nem tudtam elrejteni a mosolyom. Nem ment. Ahogy felértünk a torony tetejére, az erkélyre, vettem egy mély levegőt. Ezek ketten meg konkrétan lefagytak a megterített asztal látványától.
- Rájöttem, hogy - kezdtem halkan - titeket egymásnak teremtettek! - nevettem fel. - Én vagyok itt a harmadik kerék, aki csak megkavarta a szálakat, belátom - csordult ki egy könnycseppem.

- Ábel - fordultam felé - te olyan vagy, mint az óceán - A szemöldökét ráncolva nézett rám. - Tatyi pedig a hullám. Összetartoztok - nyeltem egy nagyot. - És nem állhatok közétek, mert - töröltem meg a szemem - én csak egy sirály vagyok, aki távolról nézi az eseményeket - suttogtam.
- Csak egy sirály.

- Mi ez az egész? - vágott közbe Ábel.
- Belejöttem a sütögetésbe meg a pincérkedésbe - válaszoltam szórakozottan. - Sajnálom, hogy az óceán hullámai közé akartam állni.
- Estrella - kezdte Tatyi nehezen.
- Csak érezzétek jól magatokat - mosolyogtam. - Te meg - fordultam Ábel felé - ne csinálj több hülyeséget.
- ÉN? - kérdezett vissza.
- Akinek ilyen barátnője lehetne, az ne kacsingasson mások felé! - böktem meg a mellkasát. - Na csá - hagytam is ott őket.

Tatjána

Csendben láttunk neki az ebédnek. Továbbra is le voltunk fagyva. Vagy ez a tzatziki hatása? Nem hiszem.
Én kifejezetten azért meredtem magam elé, mert ez a csaj nem százas. Van egy rózsa alakú tetoválás a fülében. KI az a beteg állat, aki tetováltat a fülébe? Úristen...
- Ma délelőtt - törtem meg a csendet - Estrella megkérdezte tőlem, hogy mit szólnék hozzá, ha randira hívna téged - halkult el a hangom.
- És mit válaszoltál? - kérdezte kíváncsian.

- Hogy azt csinál, amit akar - nevettem fel. - De nem gondoltam volna, hogy minket akar összehozni - tettem hozzá.
- Van rá esély? - kulcsolta össze ujjainkat.
- Pontosan mire? - néztem egyenesen a szemébe.

- Ránk - pirult bele. Sosem láttam még ilyennek. Ez valami új. - Szeretném, ha - harapta be alsó ajkát - megpróbálnánk. Nem volt még normális kapcsolatom, és nem tudom, hogyan kell csinálni és...
- Erre nincs egy útmutató - nevettem. - Vágjunk bele, aztán lesz valami! - Hirtelen rántott fel az asztaltól, kezét a csípőmre csúsztatta. Majd olyan közel hajolt, hogy az orrunk összeért.
Hát oké.

- Köszönöm, hogy - hajolt a fülemhez - elviseled az összes hülyeségemet. Köszönöm, hogy te is annyira maximalista és munkamániás vagy, mint én. És köszönöm, hogy mindig számíthatok rád...
- Kussolj már be! - fogtam a kezem közé az arcát. Megcsókoltam. - De jól jegyezd meg - engedtem el hirtelen -, hogy ez az egy esélyed van. Nem vagyok a telefonod kódja, hogy több próbálkozásod legyen - emeleten fel fenyegetően a mutatóujjamat. - Most már én is körbe akarok itt nézni - rohantam le a lépcsőn.
- DR. KISS TATJÁNA! - kiáltotta utánam nevetve.
- Remélem már nem sokáig! Ja, és a bizsura allergiás vagyok! - Sokáig vízhangzott a nevetésünk.

Roni

Elég izgalmas dolgokat találtuk a szörfös bódéban.
- Apa, ezt nézd! - toltam el néhány deszkát, és egy apró lyukból egy fegyvert vettem ki. - Smith & Wesson 625-ös revolver- nyújtottam át neki mosolyogva.
- Az én lányom - nézte meg közelebbről a fegyvert. - Amint José De la rosa hajlandó kimászni az ágyából - Ekkor felnevettem - ki is hallgatom.
- Én találtam meg a revolvert! - erősködtem.

Kiharcoltam, hogy én is itt legyek a kihallgatáson. Éppen az egyik vendéget hallgattuk ki. Olyan tök bonyolult neve van, úgyhogy nem jegyeztem meg. Felesleges dolgokat nem tárolok az agyamban.
Miután elmondott mindent, amit tudtuk, rákanyarodtam a lényegre.
- Esetleg valamelyiküknek lehetett fegyvere? Ez a fegyver - tettem le elé az asztalra.
- Ha jól tudom - mentegetőzött egyből - az egyik londíner csávónak van fegyvertartási engedélye. Korábban a katonaságban dolgozott - magyarázta. - Feranando De la rosa.

Ábel

Haláli ez a csaj. Imádom. Minden egyes kis apró részletet IS megnézett.
- Szedjük fel a kottákat! - adta ki az utasítást. Majd felvette a kesztyűjét.
- Na, azért papucs nem leszek! - jelentettem ki rögtön.
- Nézd csak - lépett a tükör mellé, majd egy apró lyukra mutatott a kereten. - Ez egy kulcs lyuk - magyarázta. - És valószínűnek tartom, hogy a kották alatt, a padlóban van elrejtve a kulcs. Azért vannak elszórva mindenhol - Én is felvettem a gumikesztyűmet.

- Szeptembertől indul egy nyomozói képzés - vágtam bele. - Jelentkezel?
- Még átgondolom - kezdte el felszedegetni a papírokat. Majd én is beszálltam a gyűjtésbe.
Az utolsó darabokat szedtük fel. Szinte már azt hittem, hogy ez hülyeség.

De ekkor egy olyan kottát vettem fel, ami alatt a padló egy kicsit el volt csúszva. Óvatosan arrébb toltam. Tényleg egy apró kulcs volt ott.
- Kisasszony - nyújtottam felé a kulcsot. Mohón nyúlt utána, és gyorsan fordította el a kulcsot a zárban. Egy apró lyukat találtunk ott. De ami, a lyukban volt. Az Hallatlan.

Max

Nem volt eddig túl izgalmas ez a kihallgatás. De amikor belépett a konferencia terembe Miguel De la rosa, a hotel tulajdonosa, egyből felcsillant a szemem.
- Sajnálom, hogy csak most tudok válaszolni a kérdéseikre - foglalt helyet méltóságteljesen. - De most állok rendelkezésükre - igazította meg a zakóját. Hogy nincs melege?
- Semmi probléma, a lényeg, hogy most itt van - keltett jó benyomást Dini bá.
- Igazán sajnálatos, ami történt - húzta még mindig a szót.

- Hol volt a gyilkosság éjszakáján? - szóltam közbe. - Elég lesz a bájcsevejből! Itt munka van!
- A vacsora után a szobámban tartózkodtam - válaszolta kimérten. - Hogy is halt meg Tina pontosan?

- Zúzódások, törések és vágások vannak rajta. Mindkét fülét lelőtte a gyilkos, majd bedobta Tinát az óceánba már holtan- ecsetelte Roni részletesen. - Reggelre pedig ide sodorták ki a hullámok - tette hozzá.
- Értem - biccentett Miguel. - Valószínű, hogy az érkezésük estéjén - csettintett.
- Csütörtökön - segítettem ki.
- Így van. Szóval csütörtök este történt a gyilkosság. És akkor ennyire jutottak? - dőlt hátra a széken.

- A gyilkosság helyszíne nagy valószínűséggel a közelben lévő világítótorony - kezdte el Dini bá.
- Ez pedig az egyik gyilkos fegyver - kapta elő Roni a revolvert. - Kinek lehetett itt ilyen fegyvere?
- Az én hotelemben fegyver? - kérdezett vissza. - Senkinek! Itt senkinek nem lehetett fegyvere.

Ekkor megcsörrent Papci telefonja. - Igen, Ábel? Gyorsan mondd! - vette fel a telefont. Ahogy Ábel beszélt, Papci arca egyre meglepődöttebb képet vágott. - Meg találtátok Tina levágott füleit és a kést is? - kérdezett vissza. - Minden elismerésem - mosolyodott el. - Igen, a fegyver is meg van. A szörfös gyerek bódéjában volt - tette hozzá. - Estére gyertek haza! - kötötte ki, mintha csak két tiniről lenne szó. Majd letette a telefont.

- Tehát meg van mindkét gyilkos fegyver - állapítottam meg. - Ki vagy inkább kik - javítottam ki magam - állhatnak az egész mögött?
- Tina nem régóta volt itt nálunk, de senkivel sem volt rossz viszonya - fejtette ki.
- Tudta, hogy egy már részt vett egy gyilkosságban? - vágott közbe Dini bá.
- Már részt vett egy gyilkosságban? - dülledtek ki szemei. Úgy nézett ki, akár egy hal. - Biztos, hogy ugyanarról a Tina Wesson-ról van szó?
- Ez egy hosszú történet - legyintettem.
- Arra sajnos nincs időm - állt fel sietősen a székről.
- Kérem hívassa ide Fernando De la rosa-t és José De la rosa-t is.
Kurtán biccentett, majd kiviharzott.

Tatjána

Kézen fogva sétáltunk a homokos óceánparton. Más párok biztos ilyenkor ilyen romantikus dolgokról beszélgetnek. Milyen filmet fognak megnézni a moziban, melyik étterembe mennek vacsorázni, esetleg az esküvőt tervezik. Ehhez képest mi a gyilkosságról beszéltünk.
Ugye milyen romantikus?

Erre gondolt Estrella, amikor azt mondta, hogy mi összetartozunk. Mint az óceán és a hullámai. Mondjuk nálunk Balatonon ezt úgy mondják, hogy magyar ember és a lángosa. De azt hiszem a lényeg ugyanaz.
- Tuti, hogy többen voltak - gondolkodott Ábel hangosan. - Ezt egy ember nem tudta volna kivitelezni - magyarázta.

- Az első meglőtte, a második megverte, a harmadik bedobta az óceánba - vezettem fel. - Ha belegondolunk, a gyilkos minél gyorsabban akarta elintézni. Ha először meglőtte akkor megsérült. És akkor a cinkosa meg tudta ütni.
- A harmadik pedig beledobta a vízbe - fejezte be a gondolatmenetemet.
- Együtt pedig elrejtették a lelőtt füleket, a kést - vettem egy mély levegőt - a fegyvert pedig inkább elvitték.
- Elterelésnek - vágta rá. - De elég hülyeség, hiszen nyilvánvaló, hogy itt történt a gyilkosság.
- Szerintem csupán időhúzás volt ez az egész - néztem rá.

Megállt a sétában. Maga felé fordított, és mélyen a szemembe nézett.
- Ugye tudod, ha megoldjuk az ügyet, akkor vége a nyaralásnak? - tűrte egy kósza tincsem a fülem mögé. - Sok hülye papírmunka, bíróság - húzta el a száját.
- Meg akarom oldani ezt az ügyet - bólintottam magabiztosan.
- De akkor csak egy napunk van - suttogta.
- Mire? - nevettem. - Ez a munkánk, Ábel. Emlékszel? - kérdeztem nevetve. - És én nagyon jól éreztem magam - ismertem be. - Tényleg lehet überelni Tihanyt - vallottam be. - Csak a szüleimnek ne mondd el - tettem hozzá rögtön.
- Lakat a számon - mosolyodott el.

- Vissza kéne mennünk - törtem meg az idilli pillanatot egy pillanat alatt.
- Nincs kedvem hozzá - vágta rá. - Töltsük inkább itt a délutánt - mutatott körbe.
- És a nyomozás? - húztam fel az egyik szemöldököm. Vigyorogva a fülembe suttogott.
- Igazából már tudom, hogy kik a gyilkosok.
- MI VAN? MONDD MÁR EL! - löktem meg a vállát.
- NEM!
- DE MIÉRT??? - röhögtem fel.
- Na már vártam - forgatta a szemét. - Meg amúgy is kölcsön kenyér vissza jár! - futott el a parton. Én pedig utána.

Kathe

A légkondi alatt feküdtem, annyira dög meleg volt. Egyedül voltam a szobában, olyan jól éreztem magam egyedül.
Ekkor nyílt az a nyomorult ajtó, és egy nyomorult lépett be rajta. Hazel Jones.
- Már megyek is - kapta fel a naptejét, és már ki is ment volna.
- Mogyi - szóltam utána, mire megállt. - Igen? - fordult felém.
- Képzeld felvettek az egyetemre - meséltem vigyorogva.
- Gratulálok - biccentett kimérten. Hangosan csaptam be az ajtót.

- Én fogom megírni az interjút erről az ügyről - suttogtam, vérben forgó szemekkel. - Te nem leszel sehol. Mindenki szépen el fog felejteni - Nagyot nyelt, alig bírta visszafogni a bőgését. - Már nem vagy érdekes. Lecsengett a "brutálisan megölték a bátyámat" sztori - mutattam idézőjelet a levegőbe. - Roni meg csak kihasznál - nevettem fel. - Csak az érettségi miatt kellesz neki. Arról meg főleg ne álmodozz, hogy több is lehetne köztetek barátságnál - tettem a vállára a kezem.

- De honnan...?
- Alan kotyogta ki, hogy lezboszi vagy - vontam meg a vállam. - És annyira egyértelmű, hogy belezúgtál Roniba. De jól jegyezd meg. Ezek a Barták csak addig vannak veled, amíg szükségük van rád. Utána mész a levesbe - paskoltam meg az arcát. - Segítségre van szükséged. Nagyon sürgősen, komoly segítségre. Tudom, hogy te vagy Tina gyilkosa! Bosszút álltál a bátyád miatt - magyaráztam.

- Te totál hülye vagy! - csapta le magáról a kezem. - Ez már beteges!
- Fel kéne keresned egy pszichológust - húztam el a számát.
- Nem öltem meg senkit! Semmi közöd az életemhez! Úgyhogy te keress inkább egy pszichológust! Mondjuk lehet rajtad már lehet az sem segít! - rontott ki a szobából.
- Tudom, hogy közöd van hozzá! - kiáltottam utána.

A fürdőszobába indultam. Az mindig megnyugtat, ha belenézek a tükörbe, és azt mondom: "Én vagyok a legjobb!"
Most is ez volt a tervem. De mikor beléptem...
- Gatnel - suttogtam. A tükörből egy kés állt ki. Egy csontváz volt a tükör egyik oldalára rajzolva. Alatta egy mondat állt. Vérrel írva. Erőtlenül roskadtam a hideg padlóra. - Gatnel segíts...

Ábel

Kora délután indultunk vissza a De la rosa hotelhez. Tatyi továbbra is a gyilkosságon agyalt.
- És mi a helyzet a palackos üzenetekkel? - támaszkodott meg a kormánykeréken. - A spanyolt tuti Estrella írta. És a másikat?
- Még nem jöttem rá - motyogtam. Közben Tina fülét elemezgettem. - Ki olyan beteg állat, hogy lelövi egy másik ember fülét?
- Pontosan egy beteg állat - bólintott Tatyi. - Vagyis több beteg állat. Tina tett rossz dolgokat, de ez túlzás!

- Persze, hogy túlzás. Hiszen gyilkosság - fordítottam a fény felé a fület.
- Mit látsz rajta? - kérdezte rögtön.
- Van egy rózsa tetoválás a fülben - mondtam ki sokkosan.
- Lehet, hogy még előtte csináltatta - vonta meg a vállát.
- Lehetetlen - vágtam rá. Egy kis vízzel lemostam róla a vért. Totál piros volt az egész.

- Ki az aki lelövi valakinek a fülét, majd betetoválja?
- Valamelyik De la rosa - vágtam rá. Tatyi is tüzetesen megnézte a fület.
- Estrella - suttogta.
- Mi ?
- Ugyanolyan tetoválása van!!
- Na, akkor most már megint nem tudom, hogy kik a gyilkosok - temettem a kezembe az arcom.

Dénes

Végre befutott José és Fernando a kihallgatásra.
- Jó reggelt az uraknak! - köszöntöttem őket szívélyesen.
- Elnézését - ültek le mindketten. Olyanok voltak akár két gyerek, mint akik lebuktak.
- Most bajban vagyunk? - kérdezte José rögtön.
- Csak egy kicsit - vigyorgott Roni.

- Az ártatlanság vélelme... - kezdett bele Max.
- Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Tudom, tudom - legyintett Roni. - Ezt a revolvert - vette fel a kesztyűt, majd az asztalra tette a fegyvert - a szörfös bódéban találtuk. Mi erre a magyarázata? - fordult José felé.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan került oda - mentegetőzött egyből.

- Fernando magának van sejtése? - kérdeztem hirtelen. - Több tanúvallomás is megerősítette, hogy dolgozott a katonaságnál. És még az ujjlenyomatát is megtaláltuk rajta - biccentettem mosolyogva.
- Semmi közöm ehhez az egészhez! - csapott Fernando az asztalra. - A kamerafelvételeken látszik, hogy este és reggel is a szobámban voltam!!

- Negatív - mosolygott Roni. - Ugyanis az ablakon mászott ki.
- No soy un asesino! - állt fel hirtelen Fernando és elrohant. José szintúgy. Max abban a pillanatban felpattant.
- Hagyd csak - legyintettem.
- De hát ők a gyilkosok!! - mutogatott Max a kezével.
- Eléggé rossz nyomon jársz, kölyök - nyitotta ki a terem ajtaját Apci.

- Hol van a fül? - pattant fel a székről Max. És eléjük szaladt.
- Komolyan az első szerelmed, levágott füle érdekel? - nevetett fel. Tatyi vette ki Ábel zsebéből, és átnyújtotta Max-nek. Roni is odaszaladt, én inkább csak sétáltam.
- Volt neki ezelőtt tetoválása? - mutatott Tatyi a fültekervényekre.
- Biztos, hogy nem - vágta rá Max. - Félt a tűtől. Vért se lehetett tőle venni, hiszti nélkül - Majd a kést vette a kezébe. - Ez nem Tina vadászkése - nézte meg tüzetesebben.
- Újra, káosz a köbön - csapta össze Roni a két tenyerét.
- Csak a szokásos - legyintett Tatyi.
- Mi van akkor, ha a tetkó varrása közben halt meg? - kérdezte Max.
- Te hülye vagy - rendezte le ennyivel Roni. Annyi szürreális volt, hogy egy igazán komoly, több szálon futó gyilkossági ügy közben, úgy röhögünk, mint akik bolond gombát ettek.