Estrella

Egyedül ültem a hatalmas konferencia teremben. Általában bulikat szoktunk itt tartani, olyankor megtelik élettel. De most, így díszlet nélkül annyira semmien volt. Akár egy tulajdonságok nélküli ember.

Csak a telefonom volt nálam, így annak a tokját pattintgattam ki majd be. Kicsit megnyugtatott ez a monoton kattanó hang a csendben. Majd hirtelen felindulásból egy dokumentumot nyitottam meg.

Secyhselle-szigetek pályázat

Ebben a dokumentumban szedtük össze a jelentkezőket és a választott könyveiket/filmjeiket.

Barta Dénes: Schindler listája

Barta Mónika: Bödőcs Tibor - Mulat a manézs

Barta Ábel: Edgar Alan Poe - A Morgue utcai kettős gyilkosság

Barta Veronika: Holly Jackson - Jó kislányok kézikönyve gyilkosságokhoz

Dr. Kiss Tatjána: Agathe Christie - Halál a Níluson

Hazel Jones: Delia Owens - Ahol a folyami rákok énekelnek

Katherina Jankowski: Elena Armas - Spanyol szerelmi átverés

Klaus Mann: Thomas Harris - A bárányok hallgatnak

Max Wilson: Stephen King - Ragyogás

Ábel

Amikor kiértünk a partra, apám persze már ott volt. Bőszen a hullát elemezte. Szerencséjére gyorsan lehúztam már egy bögre kávét. Pontosabban mindenki szerencséjére. Ugyanis kávé nélkül elviselhetetlen vágyok, és nem tudok kávé nélkül gondolkodni.
- Jó reggelt! - köszöntött hangosan.
- Jó reggelt - motyogtam vissza, majd egy gumikesztyűt húztam fel. A holttest egy lepedőn feküdt, arccal lefelé. Óvatosan nyúltam hozzá, és fordítottam meg.
- Kovács Martina - suttogtam.
- A Gatnel ügyből? - kérdezte egyből apa. Csak kómásan biccentettem.

- Miben hallt meg? - néztem át tüzetesebben, de semmi különöset nem találtam.
- Valószínűleg - vette fel Tatyi is a kesztyűjét - nem az óceánba fulladt bele - fordította vissza a hátára - hanem - húzta le Tina ruháján a cipzárt a derekáig - vérveszteségbe - mutatott rá a hátán lévő mély vágásokra. - Emellett tele van zúzódásokkal, törésekkel és még több vágással.

- Az ujjai meg vannak legalább? - kérdeztem szórakozottan.
- Az igen, de - fésülte arrébb a haját - a füle nincs meg, egyik sem.
- Késsel lett levágva? - kérdezte apa.
- Nem hiszem - fordította arccal felénk a hullát. - Itt az állkapcsánál van egy lyuk, egy Smith & Wesson 625-ös revolver nyoma. Az vitte le a fülét is.

- Legalább most már őt is megtaláltuk - állapítottam meg.
- Estrella De la rosa jelentkezett elsőnek kihallgatásra, hogy utána mehessen a "fontos dolgára" - mutatott Tatyi idézőjelet.
- Akkor ne várakoztassuk meg - pattantam fel, leporolva magamról a homokot.
- A londínerek vállalták, hogy elviszik. Nem vetne jó fényt a hotelra, ha egy hulla heverne a partján - ingatta a fejét apa.
- Ennél többet nem tudok megállapítani, úgyhogy elvihetik - vonta meg a vállát Tatyi.

Tatjána

Megvártuk a poggyászos srácokat, utána mentünk a kihallgatószobává kinevezett konferencia terembe. Estrella már várt minket.
- In medias res - ült le Ábel izgatottan egy székre. Apukája egyik, én pedig másik oldalára ültem.
- Mi? - nevetett fel idegesítően Estrella. Ez egy hosszú kihallgatás lesz.

- Vágjunk a dolgok közepébe - indította el Ábel a felvételt. - Mikor látta utoljára Tinát?
- Tegnap délután - vágta rá. - A vacsoráztatásnál már nem volt ott.
- Nem volt az étteremben? - kérdeztem egy fontos részletre.
- Hát az úgy volt, hogy - sóhajtott egy nagyot - én a vízimentő toronyban voltam, amikor Matteo leváltott. Azt mondta, hogy be kell segítsek az étteremben Tinának. De ő nem volt ott, így minden rám maradt - fonta össze maga előtt a karját.
- Akkor Matteo látta őt utoljára - firkantotta le Dini bá.

- Az áldozat zúzódásokba, törésekbe és vágásokba halt bele - sorolta. - Miután a gyilkos lelőtte mindkét fülét. Aztán bedobta az óceánba, amit itt a hotel előtti partra mosott a víz - ismertette a halál okát.
- Ez borzalmas - hajtotta le a fejét.
- Milyen volt a kapcsolatuk? - kérdezte Dini bá.
- Csak olyan egy hónapot dolgozott itt. Én általában a toronyban voltam, ő meg a konyhán, úgyhogy nem sok időt töltöttünk együtt - vallotta be.
- Kovács Martina egy körözött bünöző - szúrtam közbe.
- Nekünk Tina Wesson néven jelentkezett be - ráncolta a szemöldökét.

- Nem valami kreatív - húzta el a száját Dini bá. - Ki tehette maga szerint?
- Nem tudom ki tett volna ilyet - rázta a fejét. - Annyira borzalmas és hihetetlen - tette hozzá. - Itt nem voltak ellenségei, senkivel sem volt rosszban.
- Tina színésznő volt, bármit el tudott játszani - gondolkodott Ábel hangosan.

- Mondjuk - gondolkodott el - a konyhás nénivel sokszor összekaptak.
- Mennyire volt durva ez a veszekedés?
- Csupán szájkarate - legyintett. - De
nekem sajnos mennem kell - nézte meg az óráját. Majd Ábel mögött elsietve valamit spanyolul suttogott. Miért nem tudok spanyolul? Egyáltalán mit keresnek itt, Afrika melletti kis szigeten spanyolok? Gyanús...

Ábel

Matteo De la rosa volt a következő tanú. Ahogy leült, el is indítottam a felvételt.
- Estrella vallomása szerint, maga látta utoljára Tinát. Így van? - kezdtem meg a kihallgatást.
- Így van - bólintott Matteo.
- Mi történt pontosan tegnap délután?
- Ittunk egy kávét, azt hiszem espresso volt - gondolkodott el. - Nem, cappucino volt. Vagy mégsem? - húzogatta a száját. - Lehet espresso volt.

- Ez nem érdekel minket, köszönjük - nevetett apa. - Mikor találkozott Tinával? - vette át a vezetést.
- Tuti espresso volt! - csapott az asztalra. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú lesz.
- Tinával kávézott? - szólt közbe Tatyi.
- Igen - bólogatott hevesen. - Nagyon sírt, alig értettem, amit mondott. De valami Gatnelről hadovált.
- Mit mondott pontosan? - próbáltam előrelendíteni a beszélgetést.

- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Viszont van kamera, vissza tudják nézni a felvételt.
- Mindenképp - motyogta apa, és lefirkantotta, hogy "FELVÉTEL". - Azután mi történt?
- A kora délutánt a toronyban töltöttem, nem volt semmi különös.
Aztán a szobámban feküdtem a légkondi alatt, lehet aludtam is- mesélte nagy elánnal. - Pfú nagyon meleg volt - rázta a fejét. - Itt ugye mindig meleg van, de tegnap nagyon meleg volt - ismételte el. Pfú, ez a csávó.

- A lényeget, Matteo - döntöttem hátra a fejem.
- És akkor éhes lettem, lementem az étterembe - folytatta a sztorit. - Ott találkoztam Tinával, aki mondta, hogy kéne neki egy kis segítség.
- Jó, innen tudjuk - állította le apa. - Azóta nem látta?
- Úgy tűnt el, mint a kámfor - suttogta. - A cuccai sem voltak a szobában ott a szobájában - magyarázta.

- Ki tehetett ilyet? - vettem át a szót.
- Voltak Tinának ellenségei. A konyhás Mary nénivel sem volt jóban, de Estrella sem volt a puszi pajtása - erőltette meg az agyát.
- Eléggé sötétben tapogatózunk a gyilkosság helyének meghatározásával - ismerte be apa. Matteo furán nézett ránk.
- Nem tudjuk hol halt meg Tina! - egyszerűsítettem le.

- Jaaaa - csapott a homlokára. - A De la rosa hotel délen fekszik, szóval valahonnan északról sodorhatta ide.
- Van egy kisebb sziget valahol a környéken? - kérdezte Tatyi.
- Északra van egy kicsi sziget, ahol egy régi torony van - vonta meg a vállát.
- Köszönjük, Matteo a segítségét - állítottam le a felvételt.
- Örülök hogy segíthettem - állt fel vigyorogva, majd kiment.

Mónika

Annyira örültem ennek a nyaralásnak. Annyira örültem, hogy végre nem lesz semmien nyomozás. Erre? Egy hullát találtak a vízben!!
Nahát. Ilyen nincs. Mindig ez megy otthon, lassan le is mondhatnám a Tv-t, csak ott porosodik.

Éppen a vízben labdáztunk, és hatalmasakat nevettünk. Csak hiányoztak a többiek. Mondjuk amilyen furák ezek, ők is jól szórakoznak.

Dénes

Fernando De la rosa volt soron.
- Kérem mondja el mit történt tegnap délután - indítottam el a felvételt.
- Úgy tudtam, hogy én vezetem a nyomozást - fordult felém Ábel ingerülten.
- Tudod az évek meg a rutin - vágtam rá. - Átadom a staféta botot - mosolyodtam el. Nagy büszkeséggel töltött el, amikor Ábel is nyomozó lett. De ugyanakkor ez felelősséggel is jár. Bizonyítania kell. Az előző kis csip-csup ügyei, nem foghatók ehhez a nyomozáshoz. Ez igen.

- Azon a délután érkeztek, ha emlékeznek - forgatta a szemét. - Egész délután csomagokat pakoltam.
- Ennyi? - kérdezte Ábel hitetlenkedve.
- A testvéréhez képest nem valami bőbeszédű - állapítottam meg.
- Nem - felelte Fernando.

- Ki lehetett a gyilkos? Mit gondol? - kérdezte Ábel. Mintha harapó fogóval húztuk volna ki belőle.
- Lehetséges, hogy öngyilkosság volt - kerülte ki a kérdést.
- Miből gondolja?
- Tina nagyon kiakadt a napokban. Amúgy is egy hisztis picsa volt - röhögött -, de két hete szinte elviselhetetlen.
- Voltak korábban öngyilkossági hajlamai? - vágott közbe Tatyi.
- Igen, több is - suttogta.
- Ezt fejtse ki bővebben - kértem kissé ingerülten.
- Van innen északra egy világítótorony. Egy magas szikláról akart leugrani - fejtette ki.
- Köszönjük Fernandno - mutattam az ajtóra. Ábel le is állította a felvételt.

Carmen és José együtt érkeztek.
- Lehetne, hogy mindketten itt legyünk? - kérdezte José.
- Semmi akadálya - vágta rá Ábel.
José idetolta Carmen-t, majd ő maga is helyet foglalt. Felvétel indul.
- Felvetődött az előző kihallgatáson, hogy öngyilkosság volt. Nem teljesen zárjuk ki, de...
- Valószínűbb, hogy egy gyilkos áll mögötte - fejezte be José a mondatot.
- Vagy gyilkosok - javította ki Tatyi.

- Tinának volt egy kedvenc helye - vágott rögtön Carmen a közepébe. - Egy régi világítótorony - magyarázta.
- Meg tudják mutatni, hogy ez merre van pontosan? - firkantottam fel, a "VILÁGÍTÓTORONY" szót.
- Carmen érthető okokból nem, de én szívesen - mosolygott José. - Lehet, hogy ott halt meg Tina?
- Más ötletünk nincs egyenlőre - vonta meg Ábel a vállát.

- Hogy azt mondjam lehet, hogy nem öngyilkosság volt - gondolkodott el Carmen. - Fernando nem volt vele túl jóban.
- Egyáltalán ő jóban volt valakivel? - nevettem fel.
- Hááát - nevetett Carmen és José. - Nem - vágták rá teljesen egyszerre.
- Sőt Fernando volt vele a legrosszabb kapcsolatban - egészítette ki José.
- Köszönjük - biccentettem.

Ábel

A délelőtt folyamán az utolsó kihallgatás következett. Mary, a konyhás néni. Unalommal és undorral teli arcot vágott. Aszott kis anyóka volt. Szinte fél lábbal a sírban volt már.
- Na? Mit akarnak? - kérdezte rekedt hangján. - Nem érek rá egész nap! Valakinek itt dolgozni is kell!
- Nyugodjon meg. Csupán pár kérdést szeretnénk feltenni - indítottam el a felvételt.

- Előző kihallgatások alapján tudomást szereztünk egy világítótoronyról. Mit tud erről mondani?
- Egy világítótorony - vonta meg a vállát.
- Kicsit bővebben? - próbáltam előrelendíteni a beszélgetést.
- Innen északra fekszik egy másik szigeten - gondolkodott el. - Régi már nagyon, szinte omladozik, teljesen elhagyatott. Tina sokat járt oda - biccentett.
- Egyedül ment? - vágott közbe Tatyi.
- Úgy tudom igen. Elég különös lány volt - tette hozzá.

- Voltak még ilyen furcsa szokásai?
- A legnagyobb melegben is hosszú inget hordott és ha esetleg megvágta az ujját - tartott egy kis hatásszünetet - mintha meg sem érezte volna. Volt neki egy saját kése, csak azzal volt hajlandó bármit is szeletelni.
- Vadászkés volt? - kérdeztem rögtön.
- Nem nézegettem én azt - vágta rá. Előkaptam a telefonom, megnyitottam a képet, és elé tettem az asztalra.
- Így nézett ki? - Mary bambán bólintott.

- Ki tehette?
- Csakis Estrella állhat emögött! - csapott az asztalra. - Kétszínű kígyó! - emelte fel a hangját.
- Hol töltötte a tegnap estét és délutánt? - nézett egyenesen apa a szemébe.
- Kimenőt kaptam. A családomat látogattam meg - fejtette ki.
- Ezt tudja is bizonyítani?
- Hát, hooogyne - szegte fel az állát sértődötten.
- Mikor látta utoljára Tinát?
- Tegnap délelőtt - húzogatta a száját. - Akármilyen is volt, de dolgozni azt tudott - húzta végül mosolyra a száját.
- Úgy pörgött, mint a búgócsiga - röhögött. Majd látványosan az órájára nézett. - Nekem mennem kell! Még sehogy nem áll az ebéd! - rohant ki a teremből.

Kissé furán néztünk rá, majd vállunkat megvonva mi is elhagytuk a termet.
Az étterem egyik asztalánál ültünk. Porondon nyilván a gyilkosság volt. Max szakított félbe minket.
- Tényleg nem szóltatok nekem, hogy már elkezdtétek a nyomozást? - állt meg előttünk sértődötten.
- Tudtommal nem vagy nyomozó, csak egy túlbuzgó gyerek - oltotta be apa.
- Még nem - rázta a fejét. - De az leszek! - vágott le elénk az asztalra egy papírt. És elfutott.

Ahogy a papírra néztem, leesett az állam. Felvették a rendőrsuliba.
- KÖLYÖK! - pattantam fel a székről, és utána rohantam. - Kölyök, állj már meg! - ragadtam meg a karját. Hirtelen lökött egyet rajtam, én meg magammal rántottam.
- Pfö - köpte ki a homokot a szájából. - Te hülye vagy?
- Gratulálok, kölyök - nyújtottam felé a kezem, figyelmen kívül hagyva előző mondatát.
- Kösz, apci - fogadta el a kézfogást.

- Akkor be vonsz a nyomozásba, ugye? - rángatta meg a kezem. - Apciiii - nézett rám ultra édes tekintettel.
- Jó, legyen - kászálódtam fel a homokból. - Csak nem tudom, kölyök... - söpörtem le magamról a homokot.
- Azt hittem te mindent tudsz! - röhögött fel annyira, hogy eldőlt a homokban. - Nem lesz rám hatással a velem és Tinával történt - nézett az óceán felé. Mogyi szelte a hullámokat egy szörfdeszkán.
- Aha, értem - bólintottam vigyorogva.
- Hagyjá' má' - ugrott fel, és egy marék homokot dobott a nyakamba.
- Hé! - markoltam fel én is egy kis homokot.
- Annyira gyerekesek vagytok! - hallottam meg Tatyi hangját. - Munkára!! Nem érünk rá egész nap!
- tapsolt kettőt.
- Én éhes vagyok! - jelentettem ki.
- Én is - vágta rá Ábel szórakozottan.
Mary gyümölcslevesének nincsen párja. Még az Óperenciás tengeren túl sincs ilyen!

Max

Szerinted ki volt a gyilkos?

Estrella: Mary

Matteo: Mary, Estrella

Fernando: öngyilkosság

Carmen: Fernando

José: Fernando

Mary: Estrella

Többször is elolvastam Ábel vázlatát, a gyilkos személyéről. Közben Tatyi és Dini bá a felvételeket nézte át.
- És a nyanyóka nem volt itt? - adtam vissza a papírt.
- Állítása szerint, a családjánál volt - vonta meg Ábel a vállát.
- Mekkora kamus! - csaptam az asztalra. - Oda kell mennünk ahhoz a toronyhoz! - jelentettem ki.
- Mi addig átnézzük a felvételeket - nézett fel Dini bá egy pillanatra.
- Elkérem a hajó kulcsát - vágta zsebre Ábel a fecnit, és a recepcióra rohant.

Én pedig követtem volna, de Tatyi a karom után kapott.
- Milyen mánia ez, hogy így kell megállítani valakit? - szedtem ki a karom görcsös szorításából.
- Ígérd meg, hogy mindig Ábel mellett leszel - suttogta. - Estrella mondott neki valamit, de nem értettem, és...
- Féltékeny vagy, anyci? - nevettem fel halkan. Egy nagyot csapott a tarkómra.

- Csak nem akarom, hogy baja essen! Olyan makacs, mint egy öszvér. Ha valamit a fejébe vesz, azt úgyis végig csinálja! - mondta komolyan. - Estrella meg tuti rosszban sántikál! - Egy kanál vízben meg tudná folytani. Ebben biztos vagyok.
- Megígérem - biccentettem.
- Gratulálok a sulihoz, Max - engedett el egy félmosolyt, és egy ölelésbe húzott.
- Köszönöm - suttogtam magam elé. - Ugye megtaláljuk Tina gyilkosát? - szántotta végig egy könnycsepp az arcomat.
- Ezt pedig én ígérem meg neked - engedett el.
- Ugye a Gatnel ügyet is te oldottad meg először? - kérdeztem hirtelen. Nem válaszolt, csak mosolyogva ült vissza Dini bá mellé.

Az óceán partra sétáltam. Úgyis innen fogunk indulni. Amikor valami megcsillant a vízben. Egy palack volt, benne egy üzenettel. Kinyitottam az üveget, és kibontottam a levelet. Egy véres kézlenyomat volt az egyik oldalán.

Remélem tetszett! Ez nagyrészt a mai töri és német óra eredménye! ❤️
A kövi rész viszont biztos, hogy majd csak jövő hét vége felé érkezik. Szinte minden nap dogát fogok írni...
De addig is, várom a véleményeket, és a gyilkos személyére is jöhetnek a tippek!! Mit szóltok Tina halálához? 😁