- Igen?- motyogtam bele álmosan telefonomba, majd bele is ásítottam egyet. Nem tudom ki indította el azt a szokást, hogy engem mindig akaratom ellenére korán kell kelteni. Reggel 6:28.

- Beengedsz?

- Nincs kulcsod?- motyogom még mindig álmosan.

- Hát nem tudom melyik pasidnak adtál kulcsot, de nem nekem az biztos.

- Max?

- Igen Sofi, ha én hívtalak kire számítottál?

- Nem néztem meg ki hív.

- Beengedsz?

- Ahj.- keltem fel, ezzel együtt pedig kinyomtam a hívást, miért is nem némítom én le a telefonom éjszakára? Nem törődve öltözetemmel csoszogtam el az ajtóig, és zártam ki azt, amin a pilóta azonnal be is nyitott, amikor én már a hálószobám felé tartottam.

- Hát ha tegnap reggel is ilyen öltözetben nyitottál ajtót annak a szegény fiúnak, akkor nem csodálom, hogy úgy végig nézett rajtad.- utal arra, hogy jelenleg csak fehérnemű van rajtam, de én már régen visszatértem a hálószobámba az ágyamhoz, amin végig is nyúltam- Ennyire álmos vagy?

- Tíz előtt nem nyilatkozom- fúrom bele fejem a paplanba.

- És akkor ki megy be dolgozni?

- Déltől négyig vagyok- válaszolom már félálomban, de még hallom ahogy a pilóta felnevet, rendesen elhelyez az ágyon, majd rámterít egy vékony puha takarót.

•

- Sofi, drágám mostmár unatkozok- piszkálja meg valaki a fülemet.

- Mühümm- hesegetem el az engem piszkáló kezet a fülemtől.

- Kelj fel, mert hozom a vizet- ül le valaki mellém, mivel nem nyitottam ki a szemem, így álmosan még mindig nem voltam biztos abban ki az, ezért csak a fejemre húztam a púder színű plüss takarót.- Sofia borzalmas vagy, eljövök hozzád, te meg alszol?- átölelem a csípőjét, és fejemet az ölébe hajtom.- Mintha lenne egy kiscicám- simogatja meg a fejemet.- Na felkelsz cica?

- Ü-üm.

- Ezt igennel veszem.- emel fel az ágyról a pilóta.

- Mi?- kezdek el kapalózni- Max tegyél le- kapaszkodok bele a holland felsőtestébe- Három perce keltem fel.

- Nem fél hétkor keltél, csak visszaaludtál kilencig.

- Még csak kilenc óra?- kezdtem el az arcomat dörzsölni az ökölbe szorított kezemmel.

- Nem is olyan, mintha cicám lenne, hanem mintha egy kisbabám.

- Szóval cuki vagyok?- pislogok rá nagy szemekkel.

- Inkább durcásnak mondanálak- neveti el magát, majd letesz az egyik székre, én pedig bebugyolálom magam az eddig kezemben hozott takaróba.- Sütöttem palacsintát?

- Ez kérdés volt?

- Palacsintát akartam sütni, mondjuk inkább így, felhívtam az anyámat, és ő magyarázta el, hogy hogy kellene megcsinálni, de nem garantálom, hogy olyan lett mint az övé.

- Pozitívum, még mindig van konyhám.- nézek körbe, és a helyiség valóban ugyan úgy néz ki, mint tegnap este

- Ha, ha, ha...- tesz le elém egy tányér palacsintát, Nutellát és lekvárt.- Gyümölcsös nincs itthon?

- Hűtő.- mutatok az említett tárgyra, ő odasétál, majd kinyitja azt, és eltűnik a kinyitott ajtó mögött.

- Itt nincs.- néz hátra rám a válla felett.

- De, lent a legalján, abban a doboz szerű átlátszó akármiben- teszek a számba még egy kanál Nutellát.

- Pontos orvosi megfogalmazás.

- Professzionális, mint mindig kérem szépen.- vennék ki még egy kanál mogyorókrémet az üvegből, de Max elveszi tőlem az evőeszközt.

- Mi lenne veled, ha neked is megadott étrendet kellene követned?

- Nem lennék pocakos, na add vissza.- nyújtózkodtam ülő helyzetben a kanálért, de semmi esélyem nem volt arra, hogy el is érjem azt.

- Nem is vagy kövér.

- Hát de nem is úgy nézek ki, mint a modellek.- forgatom meg szemeim.

- Melyikre gondolsz? Akiknek meg tudom számolni a bordáit, meg a csigolyáit is? Köszönöm, de nem.- emeli maga elé a kezeit.

- Na ha nem akarod, hogy olyan legyek, akkor add szépen vissza a kanalat.

- Akkor mond szépen, hogy nem vagyok kövér.

- Nem vagy az, Max, csak add már ide azt a kanalat.- nevetek, ő pedig úgy néz rám, mintha a lánya lennék, akit meg kell nevelnie.

- Hogy bírt téged ki a bátyád?

- Mark rosszabb, mint én. Azt nem tudom anya hogy bírt ki mindkettőnket. Ráadásul egyszerre.

- Szegény nő...- ő is helyet foglalt velem szemben, miután letette az asztalra a banánt, epret és fekete áfonyát.

- Amúgy, jó lett.- mutatok a palacsintára- Megtartalak kis kuktának itthonra.

- Csak annak?- incselkedik velem.

- Mosogatni is tudsz?- ha te így, akkor én is, ilyen ha az embernek van egy bátyja, aki minden szavát ki tudja forgatni.

- Borzalmas nőszemély vagy- nevet majd ő is elvesz egy palacsintát, megkeni mogyorókrémmel, és szór rá, az időközben felszeletelt eperből és banánból.

- És ez a kegyetlenül borzalmas nőszemély nem is kap kávét?

- Nem, konkrétan lassan azon élsz, tudod te, hogy milyen betegségeket okoz?

- Mesélj még Max légyszíves.- támasztom meg fejemet a kezemmel, és nevettem el magamat.

- Jó biztos, hogy tudod, de akkor se kapsz.

- Kakaót?- elém tolja az egyik csészét az asztal közepéről, én pedig belenézek, kakaó van benne, fahéjjal megszórva.- Köszönöm.- mondom neki, de már azzal vagyok elfoglalva, hogy a forró itallal ne süssem meg a nyelvem.

- Most olyan vagy, mint azok a hangyászok, azok is így nyújtogatják a nyelvüket az ételért- neveti el magát.

- Naaa, kikérem magamnak- de már én is nevetek vele, a csészét pedig inkább visszateszem az asztalra.

- Bemehetek veled ma a kórházba?

- Neked az unalmas lenne, nekem is az...

- Na látod, feldobnám a napod.

- Istenem de meg fogom én ezt bánni...

- Szóval mehetek?

- Hát ha te ettől boldog leszel, akkor még pecsételhetsz is.- nevetem el magam.

- Ma is papírmunkád lesz?- húzza el a száját, tudja hogy, mennyire utálom.

- Is. Van két betegem.

- És kik?

- Egy fiú és egy lány. Őket is meg kell néznem még ma.

- Milyen idősek?- néz rám teli szájjal.

- Mindkettő fiatalabb, mint én.- dőlök hátra a székemen.

- Ühüm,- nyeli le az ételt, ami eddig a szájában vokt- Mia is ott lesz?

- Ja, hogy miatta jössz? Hát akkor sajnos csalódást kell okoznom, Mia ma nem lesz ott, de Ane igen.

- Nem, nem Mia miatt megyek, de Ane hogy hogy ott lesz?

- Nálam dolgozik az osztályomon.

- Nem is hallottam, vagyis te sem mondtad,  hogy pont a te osztályodon van, de ennek örülök.- ekkor a kis szürke cicám felugrik az ölembe, én pedig őt kezdem el simogatni, befejezve a reggelit.

- Mi is ugye Caramel?

- Látom őt jobban szereted, mint engem.- mutat rám, majd a cicára az ölemben.

- Hát igen, te puhább vagy, és dorombolsz is, igaz Caramel?

- Nem baj, nekem itt van Süti, igaz?- venné fel a kiskutyámat, ám az odébb sétál, én pedig nevetésben török ki, így az én ölemből is kiugrik az eddig ott pihenő állatka.- Hát ketten maradtunk.

- Nagyon úgy néz ki- nevetek tovább, majd ismét felemelem a kakaós csészémet, amely mostmár megfelelő hőmérsékletű.- De szerintem lassan öltözhetsz.

- Még csak tíz óra, nem azt mondtad, hogy déltől dolgozol?

- De, de előtte át kell mennünk a város másik felébe.

- Minek?

- Biopiacra, na de öltözz- állok fel az asztaltól, és szedem le onnan a tányérokat és poharakat, majd a mosogatóhoz vittem azokat, és elkezdem el is mosni a piszkos étkészletet.

- Ugye nem lettél vegetáriánus?- lép mellém a pilóta.

- Mi bajod a vegákkal?

- Semmi, csak néha jól esik egy hamburger, vagy egy jó házi húsleves.- gondolkodik el a férfi.

- Akkor megnyugtatlak, nem, nem lettem vegetáriánus, csak jobban szeretem az ottani gyümölcsöket és zöldségeket, mint amit a boltban lehet venni, de öltözz már- fordultam hátra és dobtam hozzá a konyharuhát a már ismét az asztalnál ülő pilótához.

- Megyek már, megyek- emeli maga elé kezeit, a konyharuhát pedig leteszi mellém a konyhapultra, majd kezét két felől mellém helyezi- De előbb kérem a reggeli csókomat.- mielőtt válaszoltam volna, már le is hajolt ajkaimhoz, és egy hosszú csókban részesített, csak egy pillanatra vállt el tőlem, majd ismét lecsapott ajkaimra, mielőtt pedig ezt harmadszor is megtette volna, mutató ujjamat a szájára helyeztem.

- Sietnünk kellene.- suttogom.

- Ennyire rossz volt?- hajol kicsit hátra tőlem, hogy szemembe nézhessen.

- Az a baj, hogy nem, pont hogy jó, de ha most nem hagyjuk abba... Viszont tényleg jó lenne már elmenni bevásárolni.

- Most megnyugdtam,- nyomott még egy puszit a számra- de akkor megyek is öltözni.- ellépett előlem, és eltűnt a hálószobában, én pedig leszedtem az asztalon maradt dolgokat, majd én is elmentem előszedni a szükséges ruhadarabokat.

- Na neeeem. Én ebbe be nem ülök- áll meg a matt fehér autóm előtt, amit már kinyitottam, és készültem beszállni, a volán mögé.

- Mi bajod vele?- nézek rá értetlenül.

- Ez egy Mercedes Sofi,- akaf ki a pilóta- egy Mercedes!

- Igen tudom, én vettem fél éve, így tisztában vagyok vele, hogy egy Mercedes.

- Igen, nekem pedig vannak elevim.- fonja össze maga előtt kezeit.

- Akkor vagy kint hagyod az elevidet, vagy ma nem jössz velem.

- Miért nem megyünk gyalog?

- Max szakad az eső, és már csak másfél óránk van megjárni az oda-vissza utat, és még a kórházba is beérni. Légyszíves szállj be.- beültem az autóba, elfordítottam a kulcsot, majd lekötöttem magam, ekkor szállt be a holland is az járműbe.

- Nem tudom miért nem vettél Hondát, vagy Aston Martint, vagy ha itt tartunk bármi mást ezen kívül.- köti le magát ő is, majd kihajtok a parkolóból, bele a londoni forgalomba.

- A Hondák nem tetszettek, az Aston Martinok nem voltak rosszak, de végül a Mercedes tetszett meg a legjobban, persze csak a Bugatti után.

- Azt ne mond, hogy komolyan így választottad ki, mert akkor azonnal kiszállok.- néz rám hihetetlenkedve Max, én pedig megforgatom szemeimet- És ha már a Bugatti tetszett legjobban, akkor miért nem azt vetted meg?

- Nem, valójában Mark választotta, ott sem voltam, még csak a színére sem mondtam semmit.

- És?

- És mi?

- Mi a véleményed róla?

- Hajtható.

- Egy Mercedesre ez a reakciód, hogy hajtható?- néz rám hüledezve.

- Az előbb még be se akartál szállni.

- Igen, de egy Mercedesről nem lehet ennyi a véleményed.

- Nekem ennyi, nő vagyok, aki nem szeret vezetni, nekem ez róla a véleményem.

- Meg ne mond ezt Hamiltonnak, mert valamelyikünket képes, és megöl, és van egy selytésem, hogy nem én élném azt túl.- monyogja az orra alatt, és fordul az ablak felé, az elsuhanó házakat kezdi kémlelni, én pedig nem mondtam neki inkább semmit.

Dugó szerencsére nem volt, arra amerre mi mentünk, így 25 perc alatt ott is voltunk a biopiacon. Kiszálltunk, én pedig a csomagtartóból kiemeltem a kosarat, majd le is zártam a járművet, és odasétáltam a pilóta mellé, aki magatehetetlenül és elcsigázottan állt az embertömeg forgatagában.

- Mehetünk?- nézek fel rá, ő pedig rám kapja tekintetét, vagyis csak remélem, hogy engem néz, mert szemeit napszemüveg fedi, így nehézkes megállapítani.

- Az mi?- mutat a kezemben tartott tárgyra.

- Kosár?- emelem picit feljebb- Nem szeretem a műanyag zacskókat.- magyarázom meg neki, miért is hoztam magammal.

- Viszem én.- veszi el tőlem, és indul meg a piac bejárata felé, én pedig megszaporázom lépteimet, hogy utaolérjem.

- Nem kell, elbírom.- próbálom visszaszerezni, de ő csak elkapja kezemet, és összefűzi ujjainkat.

- Tudom, de én viszem, merre megyünk?

- Nem tudom milyen gyümölcsöt szeretsz?

- Narancs, mandarin, citrom, meg az ilyen citrusosakat.- von vállat, majd elindul egy számára teljesen random irányba.

- Akkor ott a második soron jobbra, de itt leveheted a napszemüveget.

- Így kevesebben ismernek fel.- utasítja el a javaslatom, de akkor majd én megteszem helyette, így lekaptam szemei elől az, azokat eltakaró tárgyat, és a fejem tetejére illesztettem, ideiglenes hajfogóvá avanzsálva- Hé!- néz le rám hihetetlenkedve, de mivel egyik kezét én fogom, másikban pedig a kosár van, így nem tudja visszaszerezni.

- Ne izélj már, nekem jobban áll, lehet meg is tartom.- nyújtom ki rá nyelvem, ő pedig ezt egy szemforgatássak díjazza, de már ő is mosolyog.

- Leharapom.

- Naaa, nekem ez még kell, tudod, hogy imádok beszélni.

- Igen erre minden második ember rájön, aki akár csak 10 percet is veled van.

- Ezen most megsértődnék, de tudom hogy igaz. Jó napot,- húzom oda Maxot, az egyik eladóhoz, aki egy idősebb bácsi- öt darab mandarint, három narancsot, és három citromot szeretnénk.- msolygok rá, ő pedig ezt viszonozza, majd el is kezdi összeszedni a kért gyümölcsöket.

- Elcsomagoljam ezeket kisasszony?

- Nem kell, csak ide pakolja bele, kérem- nyújtja felé, Max a kosarat, ahová a bácsi el is kezdi belerakni a friss gyümölcsöket, majd megmondja az árat, én pedig venném elő az összeget, de addigra a mellettem álló holland már fizetett is.

- Köszönöm a vásárlást, további szép napot fiatalok.- mosolyog az eladó, majd már fordul is a következő vásárlóhoz.

- Én is tudok fizetni.

- Igen tudom, és ahogy látod, ez még nekem is megy, különben is ezeket én szeretem, akkor én veszem meg.- hát, ha így játszunk...

- Arra.- mutatok a következő sorra, ahol egzotikus gyümölcsök és virágok sorakoztak- Szia.- léptem oda egy számomra már jól ismert árushoz, aki eddig háttal állt nekem, de amikor meghallottam, hogy ott vagyok azonnal felém fordult.

- Sofii, jaj de régen láttalak- jött oda hozzám, és megölelt- te pedig Max Verstappen vagy nem?- néz összehúzott szemekkel a mellettem álló férfira- Sofi ugye nem dolgozol az apádnak?

- Isten mentsen attól- nevetem el magamat.

- Akkor hogy került ide egy Forma 1-es pilóta?- billeg előre hátra, várva a válaszomat, vagy Maxét, ám ő csak mosolyogva vállat ránt mellettem.

- Csak ismerem Sofit, és eljöttem vele ide.

- Ahaa- látom a lányon, hogy nem igazán hiszi el, amit a pilóta mond, de inkább nem firtatja.- És akkor mit vesztek?

- Egy fürt banánt, kókuszt, hm avokádót, mondjuk ötöt, és szerintem ennyi, vagy nem! Az ott- mutatok a pultra- sárkány gyümölcs?- a lány csak bólint valaszul- Akkor még azt is egyet kérnék szépen.- mosolyogtam rá, ő pedig összeszedte a gyümölcsöket, amiket kértem, és a Max kezén lógó kosárba tette azokat, én pedig a pilóta előtt a lány kezébe adtam a pénzt.- Imádlak, majd találkozunk.- integettem oda a lánynak, amit ő viszonzott.

- Így játszunk?

- Nem azt mondtad, amit te akarsz azt te veszed meg, hát amit meg én akarok, azt én fizetem ki.- ő csak megforgatta a szemeit, majd elindult a zöldséges standok felé.

Végül egy telepakolt kosárral, és egy szintén megpakolt vászon táskával távozunk a piacról, hogy elinduljunk a kórházba. Max felnyitotta a csomagtartót, mert kb félúton valami ismeretlen módon ismét átvándort hozzá a táskám is, benne a pénztárcámmal és a kulcsaimmal. Eltettük a vásárolt ételeket, majd a kezemet tartottam a pilóta elé, hogy tegye bele a kulcsaimat.

- Mit szeretnél?- csukja le óvatosan az autó hátulját.

- A kulcsokat?

- Én vezetek.

- Az előbb még be se akartál szállni.

- Igen de ki akarom próbálni, de erről Horner nem tud,- emeli fel mutatóujját, én pedig elnevetem magam- szóval mehetünk?- sétál az autó anyósülés felöli ajtajához, és kinyitja azt, én pedig beülök, és bekötöm magam, majd a pilóta is beszáll, leköti magát, és beindítja a motort.- Navigációt kapok?

- Már bocsánat, de GPS-nek nézek ki?

- Nem, de mivel szeretsz.

- Talán, de én most utas vagyok.- kényelmesen belefúrtam magam a bőrülésbe, majd hátradőltem, Max pedig a combomra csapott- Au, ezt mért kaptam?- néztem felé, összehúzogt szemöldökkel, és lebiggyesztett ajakkal.

- Sofia drága, így nem érünk oda délre a munkahelyedre.

- Itt balra- dőlök ismét hátra az ülésben, és csukom be ismét a szemem- a kezed?- kérdezem a pilótát, mert a keze, még mindig a combomon pihent.

- Autómat váltós, nem?

- De igen.

- Akkor jó helyen van.- szorítja meg kicsit a combon, kezét pedig még mindig nem vette el onnan.

- Jobbra.

- Honnan tudod csukott szemmel?

- Sokszor mentem már erre. A körforgalomban a második kitérőnél menj ki.

- Mióta jársz te erre a piacra?

- Nem tudom, amióta Londonban élek. Talán 4 vagy 5 éve?- rántok vállat, majd felé fordítom a fejem a szememet pedig kinyitottam, és ő is rám nézett- Itt balra.- kanyarodik, de a tekintetét, még mindig nem vette le rólam, számoltam.- Piros.- ekkor a fékre lép, pontosan, amikor a lámpa pirosra vált.

- Jó, oké. Tudod merre kell menni. De ez,- mutat fel a lámpára- ezt hogy?

- Mondtam, rég óta járok erre,- dőlök vissza eredeti helyemre- de Max, zöld a lámpa.- mutatok fel, ahol sárga és zöld, a pilóta pedig bólogatva fordul az út felé, és indul el az autóval.- Még egyszer jobbra, utána pedig ott is vagyunk.

- Utána pedig lesz két órám szórakoztatni téged. 

- Négy.

- Mi?

- Déltől négyig vagyok, nem kettőig.

- Késő már hazamenni?

- Igen, na gyerünk, megyünk be - veszem kézbe táskamat, amikor leállította a motort, és ki is szálltam a kocsiból, majd a pilóta is, és mellém sétált, elvette a táskámat, beledobta a kulcsot, és visszanyújtja nekem a táskát, és így lépünk be a portálra.

- Jó napot- léptem a portáshoz, és felmutattam neki a belépőmet- ő pedig velem jött.- mutattam a hátam mögé Maxra.

- Mint beteg, vagy mint látogató?

- Mint hozzámtartozó,- mosolygok rá erőltetetten, a portás pedig beenged bennünket- mi a fene köze van hozzá, hogy miért jöttél te velem, vagy kicsodam vagy nekem...

- Nyugi, a lényeg, hogy beengedett.

- Fel az emeletre.- mutattam a lépcső felé, de Verstappen nem követett.

- És az ott?- mutat a liftre, én pedig visszafordulok a lépcső első fokáról.

- Max Verstappen 80 éves vagy? Ínszalag szakadásod van? Eltörött a lábad, vagy netalán a csípőddel van baj? Nem? Nagyszerű, lépcső.- mutattam a felfelé sorakozó lépcsőfokokra, hiszen én már a felénél járok.

- Diktátor vagy.

- És borzalmas, szőrösszívű, bla bla bla- haladok el mellette a lépcsőn, de ő visszaránt csuklómnál fogva.

- Ezeket mégis ki mondta?- néz rám kíváncsian.

- Azok

- Elnézést- halad el mellettünk egy ápoló.

- Semmi baj,- állok félre, hogy el tudjon menni mellettem- azok, akiket kitettem az osztályomról pár hét vagy éppen nap munka után, és azt is, hogy egy elkényeztetett kis picsa vagyok.- gondolkodtam hangosan.

- Nem ismernek- rázza a fejét nemlegesen- nem tudják milyen vagy igazából.

- Mégis ez a véleményük.

- Akkor sincs igazuk, és ezt mindenki így gondolja, aki kicsit is ismer.

- Hát persze, de ezen a beszélgetésen már egyszer átestünk, emlékszel?- indulok ismét felfelé az emeletemre, ahol Ane jött velem szemben- Szia Ane, milyen nap van ma?

- Szerda,- nevetett a lány- amúgy nem rossz itt, bár az az új srác, a beteged, olyan pofátlan, hogy azt már nem lehet übereleni.

- Zseniáli,- nézzem bele a kapott kartonokba- még valami?

- Az ott Max?- mutat a kávé automatánál szenvedő férfi felé.

- Istenem, Verstappen gyerünk, nekem dolgoznom kell.- nézek felé hihetetlenkedve.

- De én kávét akarok Sofi!- néz vissza rám felháborodottan.

- Ane, nekem dolgom van, légyszi ha befejezte ezt az akármit,- mutatok a pilóta felé- akkor küld be hozzám.- a fiatal nő, csak nevetve bólogatott, majd elvette tőlem a kartonokat, és tovább ment, ahogyan én is tettem.

Az irodaajtótóhoz érve, kizártam azt, és benyitottam oda. Ledobtam a holmimat a szekrényre, a kabátom pedig felakasztottam a fogasra. Az asztalomon most relatív kevés papír várt, így először a laptopot nyitottam fel, és léptem be megadva a megfelelő jelszót. Leültem a székbe, és szemüvegemet fejemre helyezve nyitottam meg a G-mailt, és kezdtem el olvasni a beérkezett leveleket. Kinyomtattam azokat, amelyeket alá kell írni, vagy éppen hitelesíteni kell. Pár papírt dolgoztam csak fel, amikor nyílt az ajtó, és a pilóta nyitott be azon.

- Ez a kávé borzalmas.- ismét a laptopnak szenteltem mindne figyelmem, de azért válaszoltam a pilótának.

- A nővér szobában van kávéfőzőnk, azért mondtam, hogy hagyd azt a gépet kint a folyosón.- erre csak mély levegőt vett, és kortyot egy nagyot a kávéból.

- Ez még mindig borzasztó,- teszi le az asztalomra- mit csinálsz?- áll mögém, és a vállamra helyezi a fejét, hogy onnan nézze, éppen mit is csinálok.

- Jelenleg csak olvasok.

- Akkor én inkább keresek valamit a neten, ha nem baj.- lép el tőlem, és helyet foglal a szobában lévő kanapén, előveszi a telefonját, és felkapcsolva azt elkezdi nyomkodni, hátradől a kanapén, és feje fölé tartja a készüléket, én pedig ismét elkezdem szenálni a E-mailokat.

- Aaaah, ez utalamas- néz rám fél óra múlva Max.

- Egy Forma 1-es pilótának mi nem az?- nevettem el magamat- De akkor gyere, elmegyünk megnézni a betegeimet,- keltem fel az asztaltól, és szedtem össze a két beteg papírjait, az és a hollanddal a nyomomban léptem az ajtóhoz, ahol hirtelen vissza is fordultam hozzá- de egy rossz szavad sincsen.- emeleten fel a kezemet, ő pedig már lépett volna ki mellettem az ajtón, de én elkaptam a kezét- Igen Max?

- Igen Sofi,- nyomott egy gyors puszit a számra, és már ki is lépett mellettem az ajtón- na jössz már?- fordul most ő vissza felém.

- Megyek már.

•🦋•