A meccset a hazai csapat nyerte, mi pedig Maxszel, a Son házaspárral (Aneékkal), Wolffal (a Red Bullosok csapatorvosa) és Lewis-szel elhagytuk a stadiont. A házaspár elindult haza, mert Jack-nek holnapra meg kell írnia a cikket a meccsről, Wolf is otthagyott minket, mert őt a felesége és a három hónapos kisfiuk várta otthon, így csak Lewis és mi maradtunk ott.

- Hát, örülök, hogy összefutottunk,- néz ránk a brit pilóta- remélem Sofia téged még látlak valamelyik futamon, vagy akár Londonban.- ölel magához Hamilton, majd a közvetlenül mellettem álló holland felé fordul.- Max, most ne baszd el,- üti meg mutató ujjával a Max mellkasát, majd kezet fog vele- de veled úgy is találkozunk a következő futamon, szóval addig is viszlát.

- Szia Lewis.- búcsúzom el tőle, Max pedig mellettem csak bólint, és hozzáteszi.

- Hamilton.

- Megnevelhetnéd,- néz rám az angol- még csak köszönni se tud.- rázza a fejét vidáman.- Na szevasztok- int majd el is megy a parkoló felé, mi pedig még állunk ott pár másodpercig, majd felém fordul a velem maradt pilóta.

- Merre szeretnél ezek után menni?- söpri le a hajamat a vállamról, és félre döntött fejjel figyel rám, keze pedig az arcomra vándorolt.

- Vacsorázni- mosolygok rá aranyosan, ő pedig csak nézett rám hatalmas szemekkel, és elkezd nevetni.

- Ez szándékos volt, vagy csak tényleg ennyire éhes vagy?

- Csak éhes vagyok, mondjuk szinte mindig az vagyok.- mosolygok tovább, ő pedig átkarolja a derekamat és elkezd egy irányba haladni.

- Együnk a hotelben, vagy inkább egy étteremben?

- Hotel, de sétáljunk vissza, nincs az olyan messze.

- Igaz, csak a város másik végén- néz le rám hihetetlenkedve.

- Te választottad.

- Köszönöm a szemrehányást- neveti ismételten el magát gúnyosan a férfi.

- Ez nem az volt,- rázom a fejemet- ez csak egy tény. Különben is le kell dolgoznod azt a rengeteg kaját, amit ebédre ettél.

- Azt máshogy is lehetne- néz le rám olyan széles mosollyal, hogy félek a szája széle leszalad az arcáról, ha nem vigyáz jobban.

- Igen edzéssel.

- Az ágyb

- Be se fejezd! El se kellett volna kezdened.

- Pedig én már délután elkezdtem- fordít hirtelen magával szemben, én pedig nem tudok semmit tenni, mert minden végtagomat tehetetlenné tette vagy azzal, hogy szó szerint markában tartott, vagy azzal, hogy lesokkolt.- Csak a spori...- emeli az ég felé tekintetét, és úgy merengett a mérkőzés előtti pillanatra.

- Hát itt most nincsen.- suttogom magam elé.

- Nincs- ekkor ajkait az enyémekre illeszti, és lágyan kezd el csókolni, amit én viszonzok, kezemet pedig lassan tarkója mögött összefonom, ő pedig még minig csípőmnél tart engem fogva, majd pár másodperc múlva elválik tőlem, és homlokát ismét enyémnek dönti- szerencsére, nincs.- én csak lehunyom a szemem, és próbálom szabályozni a légzésemet, talán egy-két percig még állunk ott, egy utca közepén egymással szemben, majd a csendet ismét Max töri meg- Lassan indulnunk kellene, mostmár nincs is olyan meleg, mint délután- bólintok, hisz valóban észrevehetően lehült a levegő.

A pilóta mellett lépkedek, aki kérésemhez hűen, átsétálja velem az egész várost, csak mert én nem szeretnék taxizni. Nem megyünk túl gyorsan, de túl lassan sem, viszont a szél fúj, ami a ruhákban nem éppen kellemesnek mondható.

- Fázol? Felveszed a zakóm?- nyújtja felém az említett ruha darabot, amit éppen most vett le saját hátáról.

- Nem kell, csak fogjuk inkább egy taxit,- dörzsölöm meg felkaromat- ha nem baj.

- Én már az előbb is mondtam- jegyzi meg, de nem szemrehányóan, vagy gőgösen sokkal inkább kedvesen, majd leint egy arra haladó taxit. Ez az is út csendben telik, mi csak ülünk hátul, a sofőr pedig semmit nem kérdezve vezet, az úticél felé. Amikor a szállodához érünk a pilóta kifizeti az kért összeget, majd elhagyjuk a járművet, utána pedig a recepcióra érkezünk be- Akkor vacsora?- néz le rám a pilóta, ám én inkább aludni mennék most, nem pedig enni, bármennyire is voltam éhes délután.

- Ha nem baj, én inkább most kihagyom- ásítok egyet, amin ő csak mosolyog, és a lift felé indul meg, majd már csak a szobánk emeletén szólal meg újra.

- Amíg te lefürödsz felhozatok valamit, hátha mégis megkívánod.- nyitotta ki nekem ismét az ajtót, majd mögöttem ő is belépett rajta, én csak bólintottam, és az újonnan vásárolt ruhákkal léptem be a tágas fürdőszobába, ahol letusoltam, és elvégeztem az esti tehendőimet, majd vissza is léptem a szobába, ahol a pilóta a hatalmas ágyon feküdt, és TV-t kapcsolgatta, de az ajtó csukódására odakapta a fejét, és le is engedte a kezét amiben a távirányító volt. Kinyitotta, és becsukta a száját, majd inkább nem mondott semmit, és csak tovább figyelt. Így én is végig néztem magamon, nem volt rajtam a nadrág, amit alvásra vettem, csak a hosszabb póló és a fehérnemű.

- Lustaság- mutatom fel a kezemben tartott rövid gatyát, majd az ágy mellé sétálva vissza is helyezem azt a szatyorba, és a ruhát is, ami a mai napon rajtam volt, de a pilóta még mindig engem figyelt, és nem a TV készüléket, én pedig lassan leültem az ágy szélére, és a térdemre tászasztott kezeimre döntöttem a fejemet, a holland pedig mögém ült, és a vállamra hajtotta fejét.

- Álmos vagy?

- Inkább fáradt- javítom ki.

- Akkor a holnapi napon ezt orvosoljuk valahogyan.

- Te nem vagy az? A te életed sokkal fárasztóbb, mint az enyém, mégis én mondom magamat fáradtnak, és nem te, ilyenkor olyan önzőnek érzem magam.- nézek hátra rá a vállam felett.

- Nem vagy az, és lehet, hogy az én életem sokkal gyorsabban zajlik, mint az átlagé, de az én döntéseimen nem is múlnak emberi életek- simogatja a vállamat, majd utána a hátam.

- Hát valójában, de. Múlnak- elneveti magát mögöttem, és hirtelen az ölébe emel, és magával szembe fordít.

- Te nő személy, veled nehezebb komoly dolgokról beszélgetni, mint eddig bárkivel volt életem során.

- Mert azok túl komolyak,- karolom át a nyakát- akkor túlságosan érzem azt, hogy már nem az a gyerek vagyok, akinek az a legnagyobb baja, hogy sok a házi feladata, hanem az a felnőtt, ahogy te is mondtad, akinek szinte minden döntésén emberi életek múlnak.

- Melletted én sem az vagyok, aki már szinte kényszeresen meg akar felelni mindenkinek, hanem az aki csak egy valakinek akar megfelelni, és engem ez tesz újra gyermekivé.- mosolyodik el valóban gyermeki mosollyal, majd ajkait a homlokomra helyezi, és óvatosan az ágyra helyez- Elmegyek én is lefürödni, és utána megvacsorázunk- mutat az asztalra, ami tele van étellel, én pedig miután ő eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött, szétterülök a hatalmas ágyon, és a plafont figyelve el is nyom az álom.

- Hé, Sofi.- szólongat valaki, aki szinte belemászik az aurámba, én pedig csak arrébb nyomom a kezemmel.- Nem tudom, hogy ez most az egómnak, vagy az arcomnak fájt-e jobban.

- Mmhm- fordulok a másik felemre, és a fejemet a párnába fúrom.

- Sofia, én kiraklak a szakadó esőbe, ha nem kelsz fel.

- Ühüm- húzom a fejemre a puha takarót, és helyezkedek el ismét kényelmesen az alváshoz, valaki pedig azzal együtt felemel az ágyról, én pedig hirtelen próbálok felülni, amikor viszont ez nem sikerül elkezdek kapálózni.

- Ne, ne, ne, ne, Sof, így csak rosszabb lesz, csak ne kapálózz, mert elejtelek.- mélyen szívtam be a levegőt, majd felnéztem Maxre.

- Komolyan kitettél volna oda?- nézek ki az erkélyre, ahol tényleg zuhog az eső.

- Szerinted kitettelek volna oda?- nevetett, majd leeresztett a földre, de a kezét végigvezette az egész testemen, én pedig becsuktam a szememet, és beledőltem a karjaiba.- Eddig reggelizni akartam, de mostmár szerintem zuhanyoznom kellene.- élesen szívja be, majd fújja ki a levegőt.

- Reggelizünk?- fordulok hátra hozzá szinte már csillogó szemekkel.

- Bármikor ételről van szó felcsillannak a szemeid, de ha enni kell akkor maximum egy kis salátát eszel.

- Nem, reggelire nem, akkor bármiből bármennyit, mert utána sokat mozgok.

- Akkor ez elég lesz?- tol az asztal felé.

- Van palacsinta?- emelek meg egy tányér gyümölcsöt, és elkezdem kiszedni azt, ami nekem tetszik.

- Kell hogy legyen valahol.

- Hát akkor meg kell keresni.- ülök oda az asztalhoz, majd elkezdem magam elé szedni az elfogyasztandó dolgokat, a holland pedig nevetve sétál a velem szemben lévő ülőhelyre, majd le is ereszkedik arra.

- Nekem is hagysz valamit?- kulcsolja össze ujjait, majd arra teszi rá az állát, és úgy figyel rám.

- Hát, ha nem sietsz, akkor nem- mosolygok rá, majd ismét a palacsintának szemtelen az összes figyelmemet.

- Tudod, jó látni, hogy nem csak gyümölcsöt és zöldséget eszel.

- Hé, a múltkor is ettem palacsintát, csak az epres nem éppen a kedvencem.

- És ez jó?- néz le az előttem lévő tányérra, amelyen kakaós banános palacsinta várja azt, hogy megegyem.

- Ühüm.- felelem tele szájjal.

- Örülök, ha tetszik.- vesz ő is maga elé egy tányért, palacsintával, majd inkább kicseréli gofrira, és egy kávét is tölt magának, ezek után pedig csendben fogyasztottuk el a reggelit, vagyis ami belénk fért belőle, és egy kávéval a kezemben helyet foglaltam a pilóta mellett a kanapén.- Hát ez az angol idő keresztbe húzta a terveimet.

- Hollandiában nem esik ennyit?

- Ugye tudod, hogy Monacóban lakok?

- Én is Londonban lakom, mégsem innen származok.

- Hollandiában is esik, de közel sem ennyit, mint itt, na de Monaco, ott szinte mindig süt a nap.

- Hát igen Monaco, az mégsicsak Monaco.- bólogatok.

- Voltál már ott?- néz rám.

- Nem, vagyis hatutazófélében, dehát oda csak a milliomosok járnak, nem igaz?

- Ahogy Svájcban is csak a milliomosoknak van házuk, nem igaz?

- Honnan tudod?- nézek rá.

- Danyiil imád beszélni, és ha picit iszik is, akkor bármiről elmond bármit.

- Az a kis pletykás.- forgatom meg a szememet.

- Mikor érsz rá legközelebb?- csapkodja tovább a TV-t, egy csatornán sem áll meg, csak tovább csapja, amikor bejön az adón a kép.

- Van még majdnem egy hónapnyi szabadságom, de miért?- teszem le a csészét az asztalra, majd a térdeimet felhúzom, és a kezemet átkulcsolom rajta, így figyelem tovább Max minden rezdülését.

- Hát van kedvem elugrani Monacoba, de egyedül már unalmas.

- És csak ezért vinnél engem is, mert unalmas már egyedül?

- Nem csak ezért, de persze csak ha van kedved hozzá, nem akarlak elrángatni vagy elrabolni.- neveti el magát.

- Tudod mit Max?- felém fordul, és úgy várja a válaszomat- Átgondolom, persze csak ha nem gond.

- Nekem már ennyi is elég, hogy gondolkozol rajta. De most éppen azon kellene gondolkodnom, hogy mit is csináljunk ma, ha már az idő, betett az eredeti tervemnek.

- Az mi lett volna?

- Nem tudom,- neveti el magát- de nem itt ülnénk a TV-t csapogatva az biztos.

- A-a-a azt csak te csinálod, én csak ülök.

- Igaz,- engedi le a kezét- az sokkal érdekesebb.-helyesel, én pedig csak vállat rántok, majd a csészét a konyhába viszem, és beleteszem a mosogatóba.

- De legalább a látvány jó volt.- jegyzem meg.

- Hát arra mondjuk én se panaszkodtam.- helyesel a pilóta is.

- Hát igen, gyönyörű ilyenkor a város.

- Sofi, egyedül te vagy az a nő a testvéremen kívül, aki az egómat 300-ról képes lenullázni, sőt akár mínuszba átdobni, akár három másodperc alatt is- én csak elnevetem magam, majd a vállaira helyezem a kezeim, és úgy figyelem tovább a falra szerelt készüléket.

- Nincs is akkora egód.- jegyzem meg miközben oldalra döntöm a fejem.

- Na látod tíz emberből, maximum kettő gondolja ezt így.- szorítja össze az ajkait.

- És pont annak a másik nyolcnak a véleménye számít? Ugyan már, azok nem is ismernek.

- A másik kettő se feltétlenül...- ismét megforgatom a szemem, majd leülök mellé, térdeimet felhúzva és magamra terítve egy vékony takarót.

- Nem is azoknak a véleménye a fontos akik nem ismernek.

- Mégis tőlük kapom a legtöbb visszajelzért- néz rám a holland elszakítva a tekintetét a TV készülékről.

- Ha ezt folytatod, akkor itthagylak.- emelem fel kezeimet- Tudod, hogy nem azoknak van igazuk, akik ismeretlenül ítélkeznek.

- Nem lenne mivel elmenned- akad meg a mondandóm első felénél, mintha a másik részt ki sem mondtam volna, de most inkább én sem foglalkozom a terelésével.

- Biztos van busz, vagy taxi.

- Akkor inkább abbahagyom,- mosolyog- nem hagyhatom, hogy buszoz, vagy ami még jobb taxiz. De itt sem ülhetünk egész nap.

- Lehetünk itt. Hát nem azt mondtad, hogy ki akarjuk pihenni a fáradtságot? Arra pont ez a legjobb, bekuckózni az ágyba, jó meleg takaróval, és teával vagy kakaóval, és utána keresni egy olyan giccses romantikus filmet, amit még elképzelni is rossz.

- Te mégis kivel szoktad ezt csinálni?- néz fel rám furcsán, már már nevetve, én pedig felállok, és kiveszem a pilóta kezéből a csészét, és a konyhába sétálok, majd a pultra helyezem a bögrét, és két kézzel a pultra támaszkodom.

- Na szerinted kivel?- kérdezek vissza nevetve.

- Ha tippelnem kellene, akkor vagy egy ex pasira, vagy Oliverre tippelnék- kel fel ő is a kanapéról.

- Nem.

- Hát biztos nem Danyiillel és nem is Alexanderrel csináltad, és nagyon remélem nem is bármelyik másik pilótával.- dől neki az ajtófélfának a pilóta összefont kezekkel.

- Nem.

- Akkor nem tudom, hacsak, ugye nem Markkal?- nevetve kezdek el bólogatni- Na ne, ő lenne az utolsó akiből ezt kinéztem.

- Hé, egy húga van neki- nem hagyom abba a nevetést- azt is letagadnád, hogy ismered, ha tudnád mikbe nem ment bele az évek során.

- Ne, ne, ne. Ennyi pont elég, majd- arcát a kezébe temeti- majd egyszer, elmeséled, vagy majd inkább ő, ha lesz rá alkalma, vagy nekem idegrendszerem.

- Hát éppen nálam van, szóval holnap biztos találkozol vele.

- Az nem is olyan biztos.

- Csak reménykedj, szerintem most is azt figyeli, mikor érek haza, és kivel, hogy le bírja támadni az illetőt. Rosszabb, mint a pletykás öregasszonyok.

- Jej...

- Na most ezt ki kell pihenned- sétálok oda elé, és fordítom a hatalmas ágy felé- szóval a kakaó készül, te pedig keress valami filmet.

- Ugye nem kell romantikusat- bámul rám szenvedő arccal.

- Ez az arc, ez mindent megért, de nem nem kell, keress amilyent akarsz- indulok vissza a konyhába, de félúton visszafordulok a még mindig ugyan ott álló holland felé- csak ne horror legyen. Légyszi.

- Más minden lehet?

- Bármi- emelem fel kezeimet megadóan, majd bemegyek a konyhába, ahol befejezem a kakaó elkészítését, majd tálcára rakom a két csészét, és mellé rakok egy tálkában gyümölcsöt és kekszet, amit még Max vett az ideút alatt, és így ezt a tálcát vittem az ágyhoz, ahol Verstappen terpeszkedett takaróval magán, és távirányítóval a kezében. Amikor meglátta, hogy beértem felült, a takarót felhajtotta az én felemen, a tálcát pedig elvette tőlem, amíg én is elhelyezkedtem, utána közénk helyezte azt, és elindította az általa választott filmet.

•🦋•