- Nem igaz, hogy ennyi minden elég lesz- kezd el ismét hisztériázni a holland két papír szatyorral a kezében, melyeket ledob az ágyra, amikor oda ér mellé.- Ez csak két táska.

- Igen az pont elég lesz erre a másfél napra.- sétálok el mellette, be a kis konyhába, ahol töltök magamnak egy pohár vizet, majd a pultnak dőlve el is kezdem inni azt.

- Vettél két pólót, két nadrágot, egy ruhát, amit megjegyzek én tettem bele a kosárba, meg nálad van egy szatyor, amit nem nézhetek meg- teszi durcásan keresztbe a kezét maga előtt, én pedig csak mosolygok az egész jeleneten- Semmi cipő, semmi táska, milyen nő vagy te?

- Nem tudom te mire figyeltél, amikor nálam voltál, de nincs egy hatalmas szekrényem sem tele cipőkkel és/vagy táskákkal.

- Hát nem éppen arra figyeltem- jegyzi meg cinikus mosollyal- de akkor mi van abban a táskában?- mutat a konyhapulton elhelyezkedő barna papírszatyorra, melyet én szereztem be addig, amíg ő vett magának valami innivalót, mert állítása szerint ő már meghalt volna szomjan az én helyemben, hát mondjuk nem is csodáltam azok után, hogy annyit beszélt.

- Az nem fontos.

- De de az, miért nem nézhetem meg?- lép a táska felé, ám én még mielőtt oda érhetne lekapom azt a pultról.

- Ez az enyém.

- Ahogy a többi is... Naa, mi van benne?- áll elém, mivel én még mindig abban a pozícióban állok a konyhában, ahogyan a vizet ittam, ő pedig két kezét két oldalt mellettem helyezte el a pulton.

- Mondom ez csak az enyém, Max.

- A többi is, azokat mégis mégnéztem. Akkor ezt is.- egyik ujjával már el is kezdte levenni a rózsaszín selyem papírt a táska tartalmáról, ám én elkaptam a kezét.

- Ha megmondom mi van benne, akkor elengedsz?- nézek le a kezeire.

- Talán?- dönti oldalra a fejét, így haja arcába hullik, és úgy figyel tovább engem, én pedig lecsukom szemeimet, és mérlegelem, hogy mennyire jó ötlet elmondani neki, mit rejt a papírtáska a kezemben, majd kibököm, amit annyira tudni szeretne.

- Fehérnemű- mikor kinyitom a szemem egy értetlen fejjel találom szemben magam, ám kezei még mindig közre fognak- a zacskóban, fehérnemű van.- emelem meg kicsit az említett tárgyat majd ismét a pilótára nézek, aki csak vigyorog, mint egy vadalma.

- Akkor miért is nem nézhetem meg? Nem azért vetted, hogy én is láthassam?- kérdését akár ártatlannak is vélhetném, olyan hangon tette azt fel, csakhogy én látok mögötte egy cseppet sem ártatlan szándékot.

- Verstappen!

- Jól van, jól van- emeli fel kezeit mellőlem, majd hátra is lép, és elindul kifelé a konyhából, de az ajtóban még visszafordul- Biztos, hogy este se nézhetem meg?- néz rám ismét ártatlan gyermekies mosollyal, én pedig lekapom a táska tetejéről a selyem papírt, és összegyűrve a holland után dobom, aki ezt csak egy nevetéssel reagállja le.

•

- Én mondtam, hogy ez a ruha nem lesz elég, több mindent kellett volna választanod!- áll meg előttem a holland, amikor kilép a fürdőből egy nadrágban.

- Mert? Ez miért nem lesz jó?- ugyan az a nadrág volt rajtam, mint amiben jöttem, a pólót lecseréltem arra a feketére, aminek kis rózsák vannak a vállánál, és persze amit Max-szel vettünk, vagyis inkább ő vette.

- Mert, mert nem tudom, de akkor a ruhát vedd fel, légyszi.

- Azt sem tudom azt minek vetted meg.

- Mert jól állt, hidd el, te csak vedd fel, és neked is tetszeni fog!- nyomja a kezembe a halvány kék színű ruhát, és elkezd a fürdőszoba felé tolni, majd mikor beértek becsapja mögöttem az ajtót, ami miatt én egy kicsit megugrok. Majd a ruhát felakasztom az ajtón elhelyezett akasztósorra, és úgy kezdem el figyelni a lenge nyári darabot.

Vékony anyagú szoknya része hátul hosszabbra lett hagyva, mint elöl, a csípő részén egy fehér gyöngyös öv kapott helyet, melyet hátul ugyan olyan fehér szalaggal lehet megkötni. A felső részén semmilyen díszítés nincs, ám a vállain ahogy haladunk a ruha háta felé, a tült fokozatosan kezdi felváltani a fehér gyöngy, ám egy rész után, ahol már nem nyitott a ruha hátulja, a gyöngyöket ismételten felváltja a ruha eredeti anyaga. Egyszerre találom egyszerűnek, elegánsnak és hétköznapinak. Talán mégis csak igaza lesz a pilótának.
Kibújok a nadrágomból, és a pólómból, majd magamra veszem a ruhát, megigazítom a vállait, de az övet nem tudom megkötni, úgy hogy az nekem is megfeleljen, így azt lógva hagyom és úgy sétálok ki a pilótához, majd azonnal hátat is fordítok neki.

- Megkötnéd kérlek?- nem látom, csak hallom és érzem, hogy mögém lép, felemeli a két végét a szalagnak, majd kicsit meghúzva azt, masnit köt rá, mikor pedig ezt befejezte, vállamra fekteti tenyereit, és fülemhez hajol.

- Mondtam, hogy nagyon jól áll.- mélyen és élesen beszívom a levegőt, majd lassan fújom ki, ő pedig még mindig szorosan mögöttem áll, így érzem, azt is hogy ő milyen gyorsan veszi a levegőt.

- Valóban nagyon szép ruha- válaszolok diplomatikusan, ő pedig hihetetlenkedve lép el mögülem.

- Én nem a ruhára gondoltam- jegyzi meg miközben én a táskámhoz lépek, de még mindig nem nézek rá. Ha jól tudom, kell hogy legyen a táskám alján egy fehér blézer, aminek a keresésére indulok, és meg is találom azt, majd az ágyra helyezem- Abban a táskában minden van?

- Kb. Ki tudja hová hurcolnak el egy vasárnap reggel, nem?- nézek rá először mióta kijöttem a fürdőből. Egy ugyan olyan színű ing van rajta, mint az én ruhám, enyhén kócos haját rendbe szedte, és már lábbeli is volt rajta, ő sem nyújtott rossz látványt, azért azt valljuk be, az előbbi kijelentésemen pedig csak mosolygott.

- Olyant csak nekem szabad- jelenti ki majd ismét belép a fürdőszobába, gondolom hogy utaljára ellenőrizze hogy hogy néz ki, belegondolva rosszabb, mint egy nő, ezen pedig el is nevetem magam- Mit nevetsz?

- Nem fontos- válaszolok, majd csuklómról leveszem az eddig ott lévő karórát, és a kis éjjeliszekrényre teszem

- Mehetünk?- áll a pilóta már a bejárati ajtó elött, keze pedig a kilincsen pihen, én pedig táskámat és blézeremet felvéve lépek oda mellé, és kezével lenyomom a ajtó kilincset.

- Ühümm.

Amikor kiértünk az utcára, az addig fejem tetején lévő napszemüveget lehúztam a szeme elé, ahogy azt a pilóta is tette, azzal a különbséggel, hogy ő ingéből akasztotta ki azt.

- Sétálunk, vagy autózunk?

- Egyik se?

- Azt mégis hogy? Tudom hogy a Red Bull szárnyakat ad, de ha lehet inkább más opciót választanék, de csak ha nem sértelek meg- nézek rá egy angyali mosollyal.

- Nagyon vicces vagy, mit ne mondjak,- néz rám visszafolytott nevetéssel- de most inkább menjünk tömegközlekedéssel.

- Lehet jobb ötlet- mondom halál komolyan, majd mind a ketten elkezdünk nevetni, egy liverpooli utca közepén, az arra járók pedig furcsán néznek ránk, mintha megbolondultunk volna.

- De akkor siessünk, mert lekéssük a buszt- vesz mély levgőt, hogy abba tudja hagyni a nevetést, majd megfogva kezemet, elkezd húzni az utcákon, gondolom a buszmegálló felé, ahol a busz éppen elmegy előttünk, én pedig felnézek rá.

- Akkor marad a Red Bull?

- Kis hülye.- böki meg az oldalamat mutató ujjával, én pedig elkezdek nevetni.

- Naaa, a hülye az még oké, de a kicsi, a kicsi az nem igaz- nevetek tovább.

- Pedig szerintem pont az a része a valósabb- nevet ő is velem együtt ismét az utca közepén- De akkor most fognunk kell egy taxit.

- Az ott?- mutatok egyre, ami az út szélén áll, és el kezdek arra felé sétálni, a pilóta pedig követ. Kinyitom a taxi anyósülés felöli ajtaját.- Jó napot, szabad?- kérdezek a járműre utalva, a sofőr pedig mosolyogva bólint, én becsukva az ajtót, beülök hátra az utastérre, ahová Max is beül mellém.

- És hová vihetem önöket?- fordul hátra hozzánk a sofőr, majd szinte tátva marad a szája- Maga Max Verstappen?- néz a pilótára, az pedig csak mosolyogva bólint, majd ő szólal meg.

- Igen, és nagyon hálás lennék ha minél gyorsabban a stadionhoz tudna bennünket vinni uram.

- Csak természetes.- fordul előre, elfordítja a jármű kulcsát, mi pedig lekötjük magunkat, és el is indulunk a városi forgalom sűrűjébe.- Liverpool szurkolók?

- Talán,- nevet kicsit Max- meghívtak bennünket a meccsre.

- Értem tehát a kisasszony a barátnője?- néz ránk a visszapillantó tükrön keresztül.

- Nem.

- Még nem.- hangzott a két válasz egyszerre, az első tőlem a második pedig a hollandtól.

- Értem, értem.- mosolyog a kicsit idősebb férfi a volán mögött, én pedig előkotortam a táskám aljáról az éppen csipogó telefonomat.

Hol vagy? Itt vagyok a lakásodnál, de nincs aki beengedjen.

Nem tudom mit keres a bátyám pont most nálam, de az biztos, hogy nem is fog elmenni, mert ha Londonban van, akkor mindig nálam száll meg.

Nem vagyok, és nem is leszek otthon se ma, se holnap, engedd be magad tudod hol a kulcs, és ha már ott vagy, akkor el is ugorhatsz Oliverhez Sütiért és a cuccaimért, amik ott vannak.
Puszi, Sofi!

- Mi történt?- néz rám Max, egy piros lámpánál állva, hiszen ő eddig a sofőrrel beszélgetett.

- Csak a bátyám, ott van nálam.- rántok vállat, telefonomat pedig a térdemre teszem.

- Mi? Most?- néz rám döbbenten.

- Igen, de tudja, hogy hol van a kulcs, és így legalább el tud menni Oliverhez, Sütiért és a cuccaimért.

- A cuccaidért?- néz rám felvont szemöldökkel, mintha irigy lenne.

- Igen, tudod ruhák, parfüm, cipő, smink.

- Ruhák? Parfüm?- mintha ideges lenne, vagy irigy.

- Igen, ő vitte el, amiket vettem tegnap, mert nekem mennem kellett dolgozni, ahogy Miának is, így, hogy ne cipeljem a kórházba ő inkább elvitte- nyugodtan és önelégülten nézett maga elé, mintha megnyert volna valamit, amit más nem tudott- és úgy volt ma megyek el érte, de- tárom szét a karjaimat- itt vagyok veled.

- Áh, értem.- zárta le a dolgot, nekem pedig ismét csipogott a telefonom.

Tudnom kellene valamit, hugi?

Nem, vagyis nem olyan, amit nem mondhatnék el, amikor hazaérek. Addig pedig légyszíves nem tedd tönkre az egész lakást, ha lehet róla szó.

Hát nem ígérek semmit Sof...- tipikus Mark, De erre már inkább nem írok neki vissza semmit sem, hanem ismét a várost kezdem el figyelni, az ablakon keresztül.

- Még három perc, és ott vagyunk.- szólt hátra nekünk a sofőr, majd ismét az utat kezdte el figyelni.

Valóban csak három perc volt a további út, majd a férfi le is parkolt, hiszen a stadion körül még szinte egyetlen autó sem volt. Az eddig vezető ember mostmár nem az utat figyelte, hanem hátra fordult, és minket kezdett el figyelni.

- Mivel tartozom, uram?- kérdezi meg kedvesen a holland a férfit, aki erre pedig csak elmosolyodik.

- Csak egy aláírással, a fiam hatalmas Forma 1 rajongó.

- Igazán?- Max előkap egy papírt, és aláírja azt, majd számokat ír a hátuljára.- Ha eljönne a fia és maga, vagy az egész családja egy futamra, csak hívjanak fel. Bármelyikre is jönnének- mondja a pilóta, majd egy nagyobb címlettel együtt át is adja neki a papírt, és már kis is száll a kocsiból, ahogy én is, majd mindketten a vezető ülés felöli ablakhoz sétállunk, ami le van engedve.- Köszönjük a fuvart, és a viszont látásra.

- Viszlát!

- Viszont látásra, áh és Max- szól utánunk, amikor már kicsit távolabb értünk a járműtől- sok szerencsét.- mosolyog szélesen, és el is hajt.

- Kérdezzek, vagy inkább ne?- nézek fel rá, ő a karját tarja felém, én pedig belé karolok.

- Attól függ, mit szeretnél kérdezni.

- Akkor talán kezdjük azzal, hogy hogy-hogy ilyen üres ez a hely, egy meccs előtt, soha nem ilyen nyugodt.

- Szoktál járni meccsekre?

- Csak ritkán, de soha nincs ilyen nyugalom a stadion körül.

- Hát ez az épület hátulja.

- Akkor sem szokott ilyen nyugodt lenni, bármelyik része is ez a stadionnak.

- Meg a meccsig még van két óra.

- Na ez a kettő így együtt már kicsit jobb magyarázat. De ha még két óra van a meccsig, akkor mi miért vagyunk már itt?- az ajtónál két biztonsági őr áll, akik ahogy közeledünk az ajtó elé lépnek. Max elővesz valamit a zsebéből majd felmutatja, így a biztonságiak már el is lépnek a bejárat elől, és az egyik ki is nyitja nekünk azt.

- Mr. Verstappen.- bólint az aki kinyitotta az ajtót nekünk.- Áh Miss. Berger önnel van?

- Itt ismernek?

- Hát voltam már Liverpool meccsen, csak nem itt.

- Igen, ma velem van.

- Rendben, de a táskát át kell néznünk kisasszony.- nyújtja felém a kezét, én pedig odaadom neki a táskámat, ő pedig egy asztalhoz viszi azt- Van benne valami törékeny, vagy kiönthetem?

- Öh- kapom a kezem a homlokomhoz, azt sem tudom már mit ettem ebédre, nem hogy a táskába mit raktam- jaj, van egy parfüm.

- Viszont nincs benne semmi, amit nem lehet bevinni igaz?- erre csak a fejemet rázom, ő pedig érintetlenül vissza is adja a táskámat- Érezzék jól magukat.- már-már azt mondanám elmosolyodik, de csak egy másodpercre, majd ki is megy, vissza oda, ahol az előbb állt.

- Szóval,- fordulok vissza a pilóta elé- miért is vagyunk itt ennyivel korábban?- Zavartan mosolyog, kinyitja a száját, majd be is csukja azt, ezt megismétli még kétszer, majd csak negyedszerre szólal meg.

- Mert nem találtam ki semmilyen programot- vakarja meg tarkóját zavartan a vallomás után, én pedig csak mosolyogtam ezen, majd ismét belé karoltam, és így folytattuk utunkat, a stadion belseje felé.

•🦋•