Délután kettő volt, amikor elindultunk a városba. A hideg idő ellenére elég sokan sétáltak kint. A város már karácsonyi lázban égett, a karácsonyi vásár is már kezdte felölteni szokásos alakját.

- Mindig ilyen sokan vannak?- kezd el feszengni mellettem a pilóta, majd szeme elé húzta napszemüvegét tél közepén.

- Nem bírod a tömeget?- nézek fel rá.

- Az kicsit abszurd lenne nem gondolod?

- Én se igazán szeretem a sok embert, mégis orvos vagyok.- rántok vállat.

- Bírom a tömeget, csak akkor nem, amikor úgy vagyok egyes helyeken, mint magán személy. Olyankor nem igazán szeretem, amikor ennyi ember van körülöttem.- néz hátra rám, majd átvág a tömegen, maga után húzva engem- Mert mindenki elvárja, hogy vele foglalkozzak, elnézést- sétál el két ember közt, a kezemet fogva- nem pedig azzal, aki megérdemelné.

- Ez érthető, hiszen ők a rajongóid.

- Te sem viselkedsz így.- néz le rám a napszemüvegen keresztül.

- A rajongód vagyok?- nézek én is fel rá, neki pedig szinte leesik az álla.

- Ezzel most na-gyon, de NAGYON megsértettél- fonta össze kezeit mellkasa előtt.

- Hát persze- nevettem el magam cselekedetén, majd elindultam mézeskalácsot keresni. A pilóta jött utánam, ám egy szót sem szólt. Az első helyen, ahol megláttam a keresett süteményt, meg álltam, és meg is vettem a kívánt mennyiséget.

- Ezt otthon is el tudod készíteni, és az sokkal finomabb.

- Tudom, de sajnos a munkám mellett nincs ilyesmire is időm.- csak bólintott, talán az előbb lehet kicsit tényleg megsértettem- Figyelj én...

- Maxika, már a szabin is csak a te fejedet kell néznem? De most legalább hátulról is látom, nem is olyan rossz a hajad- nevetett mögöttem egy személy, talán Lewis Hamilton, de ebben nem voltam biztos, így hátra is fordultam.- Hmm, de bár most van valami kellemes is a társaságodban, vagy inkább valaki. Lewis Hamilton- nyújtja felém a kezét- és kegyed?

- Sofia Berger- fogadom el a felém nyújtott végtagot, majd rázom meg azt.

- Szép pofika, szép név- villantotta rám hatalmas mosolyát, én pedig csak kicsit eltátottam a számat. Pofika? Már éppen készülök valamit visszavágni neki, de Max még előttem megszólal.

- Hamilton, mi járatban erre?- előzte meg gyorsan a kiakadádomat, de komolyan mi az hogy pofika?

- Itt lakom, gondoltam kijövök a friss levegőre, de te hogy-hogy nem Monacóban sütteted a hasadat?- kapta el rólam tekintetét, és nézett most Verstappenre.

- Volt okom eljönni ide.- válaszol tömören mellettem a pilóta.

- Én is itt vagyok- dobbantok egyet a lábammal mérgemben, majd melleim alatt össze fontam karjaimat, a két pilóta pedig lenézett rám. Max csak mosolygott rajtam, de Lewis persze ennyivel nem érte be.

- Milyen kis aranyos valaki, amikor mérges- csavart egy hajtincsem ujja köré, ekkor pedig megcsörrent a telefonom.

- Igen, tessék Berger!
- ........
- Persze hogy be tudunk menni.
- ........
- Viszhall.- letettem a telefont, és Maxra néztem.- Be kell mennünk a kórházba. Gyorsan kellene odaérnünk, ha nem baj.- ő csak bólintott, átkarolta a vállamat majd elkezdett kifelé haladni a vásárról, de valaki követett minket.

- Ugye nem gondoltátok, hogy csak így itthagytok? Megyek én is...

- Igen azt látjuk- vágja oda Max- csak tudnám minek-morogta az orra alatt.

Mikor odaértünk az autóhoz kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, ő a volán mögé szállt be, hátra pedig Hamilton ült, és becsúszott a két ülés közé.

- Ember ilyen vezetéssel nem csodálom, hogy nem nyersz futamot- kezdi megint hátulról Lewis.

- Ugyan hallgass már el onnan hátulról.

- Ugyan fogjátok már be végre- keltem mostmár ki magamból, amikor ez a jelenet már vagy harmadszor játszódott le a 10 perc út alatt.- Hál istennek itt vagyunk- ugrottam ki az autóból, majd indultam meg a hatalmas fehér épület komplexum felé. Mind a két férfi követett mindenhová ahová én mentem. Le a harmadikról, fel a negyedikre, le a másodikra fel a harmadikra, le az elsőre majd ismét fel a negyedikre, és amikor újra a földszintre kellett volna mennem, hirtelen hátra fordultam és a két pilóta a tenyereimnek ütközött.

- A kutyámat azért hagytam otthon, mert nem akartam, hogy valaki kövessen egész nap. Vagy leültök itt, vagy kidobatlak benneteket.- erre Verstappen a folyosó jobb felére ül le, míg Hamilton a folyosó másik legtávolabbi pontjára. Csak egy bólintással nyugtáztam, és indultam is le a földszintre.

Még háromnegyed órát kellett eltöltenem a kórházban, mert az egész szárny papírjait összekeverték. Nem tudom mi lenne, ha nem lennénk mi akik rendszeresen rendszerezzük a papírjainkat... Lehuppantam Max mellé a székbe, majd ráhajtottam a fejem a vállára, majd ő is a sajátját az én fejemre, majd a combján lévő telefon felvillant. Gyorsan el is csapta, így csak a végét tudtam elolvasni az értesítésnek fényképet küldött önnek.

- Mehetünk?- állt fel Lewis, majd kínyútózott- Hazadobsz haver?- Max bólintott majd felállt engem is felhúzva.- Amúgy, miért is kellett bejönnöd ma? Szabadnapot rendeztem neked.

- Hjaj, azért, hogy holnap ne keljen, de valójában valaki enyhén szólva, annyira összebaszta a papírmunkánkat, hogy tízen kellettünk a rendszerezéséhez.

- Az szép, olyant még én sem tudok- nevette el magát.- De akkor holnap se dolgozol?

- Ü-ü- ráztam fejem teli szájjal, mert közben szereztem magamnak egy sütit.

- Te mit eszel?- néz rám Verstappen.

- Sütit,- mutattam fel neki a zacskót- reggel ettem utoljára.- nyeltem le még egy falat sütit.- Nincs erre valahol kakóscsiga?- nézek hátra a két férfira.

- Egy nagy gyerek vagy Sofia. Lehet inkább fogok egy taxit- nevette el magát a brit pilóta.

- Na nem rossz ötlet- nyúl bele Max is a sütis zacskóba.- De azért sütit?- kínálja meg harmadik személyt is társaságunkban, aki szintén kiemelt egy mézeskalácsot, és ő is enni kezdet.- Viszont az autóban senki sem eszik. Vagy az a valaki sétál.- ezzel kinyitotta az autót, majd mikor mindhárman kényelmesen elhelyezkedtünk el is indult.- Lewis, téged merre vihetlek?- ezzel a pilóta elkezdte magyarázni Maxnek, hogy merre is kell őt elfuvarozni. Amikor őt kitette az otthonánál, az én házam felé kezdett el vezetni.

- Hol szálltál meg?

- Nem messze innen egy szállodában.- erre csak bólintottam, majd ő le is parkolt az otthonom felé.

- Sajnálom, hogy a mai napunk ilyenre sikerült.

- Talán valahogy kárpótolhatjuk ezt a napot. Mondjuk holnap egy ebéddel?- nézett rám, közben pedig leállította a jármű motorját.- Vagy egy vacsora?

- Hát talán inkább a vacsora, az jobban megfelelne.

- Hát akkor vacsora lesz. Ha nyolcra itt vagyok érted az neked megfelel?

- A nyolc, a nyolc azt hiszem igen, addigra van időm elkészülni is.

- Most megkérdezném mit csinálsz te nyolcig, de lehet az illetlenség lenne.

- Hát akkor nem is kell rá válaszolnom. Holnap találkozunk, szi

- Akkor megkérdezem. Mit csinálsz holnap?- újra kényelmesen visszaültem.

- Tavaszi nagytakarítás és ebéd a bátyámmal- nézek rá.

- Télen?- tehetetlenül felemelem a kezeimet, ő pedig elkezd nevetni.

- Kinek mikor van rá ideje Max. Nekem holnap lesz.

- Nekem soha nincs rá időm.- neveti el magát- De akkor holnap nyolcra itt vagyok, addig is jó éjszakát.

- Most kiteszel az autóból?- nevetem el magam, ő pedig már védené is meg magát, de én megelőztem és kiszálltam az autóból, majd bekönyököltem a lehúzott ablakon- Jó éjszakát Max.- ezzel felsétáltam az otthonomba, ahol elvégeztem a megszokott esti rutinomat, majd befeküdtem az ágyamba, a könyvemmel és a fejhallgatómmal...

•🦋•