Ahogy mindenki eltűnik mellőlem, a gondolataimba mélyedek. 

Itt van minden válasz és én nem tudom őket. Mindent meg tudnék tőlük kérdezni. 

Hádész Nicóval van, Apollón a többi gyereke körében. Én melyikbe illek jobban...? Vagy talán sehova? Nem, egyikük biztosan az isteni szülőm, de melyik? Talán az a fontos, hogy én mit tartok... 

- Szia - oda kapom a fejem. Blake halvány mosollyal ácsorog mellettem. Rögtön oda bújok. - Minden válasz megvan, amire szükséged van? 

Megvan? Eléggé kihasználtam minden lehetőségemet? Nem tudom, minek tartom magam. De kell vanaminek tartanom? Blake itt vagy velem, ő a világ legjobb testvér, kívánni sem lehetne nála különbet. És nekem van családom. 

Az anyukám, akit nagyon, de nagyon szeretek, Melody. Hét és fél éve ő talált meg a Jalapenó-gyorsétterem kukájában turkálva. Haza hozott és a családjába fogadott, minden zokszó nélkül. Az összes agymenésemet elnézi, és igyekszik minél jobban a segítségemre lenni.

Az apukám, Alessio. Olasz férfi, a család eltartója, és nem mellesleg ő amolyan "apa-maci" szerű. Lehet dögönyözni - és már nagyon szeretném dögönyözni... Engem, és Blake-et a sajátjának fogadott, mert sem én, sem pedig a fent említett hülye gyerek nem vagyunk a vér szerinti leszármazottai. Mindhármunkat nagyon szeret, és Melodyhoz hasonlóan ő is mindenben minket támogat.

És itt vagyok jó magam... Darcy. Egy hiperaktív, diszlexiás kölyök, akinek komolyan hangulatingadozási problémái vannak... Ezen kívül hivatalosan kettő plusz egy apukája van, egy plusz egy anyukája és nagyon nagyon sok testvére - és a felének nem is tudja a nevét... 

Vágyom még valamire? 

- Igen. Minden válasz megvan - felmosolygok rá és szorosan bújok tovább. 

- Akkor haza? 

Boldogan elmosolyodom. Betartja a szavát és haza visz. 

- Melodyék jönnek értünk, vagy...? 

- Hát, véletlenül beszéltem velük - ártatlanul mosolyog én pedig elégedett vigyorral bólogatok. - Szóval? 

- Szóval, haza. 

Vége