XX. ÁTÍRVA
Remélem ez is tetszeni fog, kellemesen olvasást! 😊
A darabokat egy hatalmas ládába rakták és a tizenkét isten lepecsételte, majd egy szárnyas sarus elvitte valahová, amire csak azt mondták, hogy "az majd jó lesz".
Bár a legnagyobb isten, a szőke ágált, az összes istenség apró csoportot alkot a gyermekeivel és halkan beszélget velük. Az ő arcukon ugyanolyan hitetlenkedés van, mint a gyerekeik arcán.
Én csak állok.
Blake, Will, Roy és a többiek a tüzes szekér mellett állnak egy szőke, feltűnően jóképű férfi társaságában. Blake zavarba ejtően hasonlít rá, olyan, mint a pasi tini kori mása.
Nico elhúzott szájjal hallgatja a sisakos isten beszédét valamiről, de látom, hogy néha azért elnyom egy mosolyt.
Én csak állok.
Most akkor kihez menjek oda...?
Mindegyikük elvan, jól van úgy, van gyermekük, akikkel törődjenek - akkor is, ha a törődés azt jelenti, hogy "öreganyád küldött neked zabpelyhet". Nico csak megforgatja szemét és morog valami olyasmit, hogy "nem kell".
Tanácstalanul álldogálok. Fogalmam sincs, mit tegyek...
Dracy Apollónhoz menjen? - kérlek, keresd meg az ehhez tartozó fejezetet!
Darcy Hádészhoz menjen? - kérlek, keresd meg az ehhez tartozó fejezetet!
Darcy ne menjen inkább sehová, csak álljon ott? - kérlek, keresd meg az ehhez tartozó fejezetet!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro