Nos, íme a következő átírt rész. Kellemes olvasást! 😊

Blake's POV 

A hideg futkározik a hátamon. Fogalmam sincs, ki a férfi, csak azt, hogy minimum három méter távolságot tartok tőle bármi áron. 

Kényelmesen beljebb jön, egy intéssel arrébb zavarja a sápadt sebhelyes arcú fiút, majd lassan leül a nagy íróasztal lapjára és elégedetten sóhajt. 

- Milyen törékeny az emberi test - elmélkedik. - Elfáradtam, Luke fiam. Ilyen is rég volt. 

- Gazdám- 

- Hol van mindenki? Ennél azért aktívabbak voltam a kölykeim - elvigyorodik. 

- Néhány kis suhanc lézeng kint, de hol van mindenki? 

- Meghaltak, vagy bezártuk őket, gazdám. 

- Vagy úgy... Értem. 

Vihar előtti csend. Próbálom megakadályozni a térdeim remegését. 

- Apollón fia? - néz rám. 

A szeme első ránézésre közönséges szem; fekete és a szemfehérje megsárgult. De ahogy bele nézek, a világ össze kínja elém tárul. A fekete felparázslik, pattog, mint a tűz. Szarkalábak helyett vékony láva csíkok úsznak a bőrén. Öntudatlanul bólintok. 

- Hm - hagyja rám. - Hm. 

- Gazdám- 

- Visszatérve: nem egészen ezt parancsoltam neked. Önfejű kis senki - szisszen fel a férfi. Köpenye néhány helyen olvadozik róla, de ahogy megrázom a  fejem, rájövök, hogy ismét csak a képzeletem játszott velem. 

Valami súlyos nehezedik a mellkasomra. Nem tudom, mi az; lenézek, de semmi sincs ott. 

- Harcosokat akarok. Nem kiéheztettet kiskutyákat! Hozd fel és engedd ki őket. Adj nekik enni. Néhány nap múlva pedig tovább lépünk. 

- De-

- Lelassítod a munkámat! Még egy hiba és téged is a ketrecbe eresztelek közéjük. Két nap múlva pedig kiválogatjuk a legjobbakat. 

- Rendben, de-

- Csend. 

Luke engedelmesen bólint. 

- Uram - zavartan keresem a megfelelő szavakat. Hogy kéne neveznem? - Ami azt illeti, nem hinnem, hogy Luke- 

Leint, én pedig ösztönösen befogom a számat. Az a súlyos valami tovább nehezedik rám. Reszelve szedem a levegőt. 

- Jó ez így. Kifelé. 

Nem tudok mit tenni, kimenekülök. Csak arra tudok gondolni, hogy újra levegőt akarok venni. A házból kiérve azonnal eltűnik a szorítás. Levegő után kapok, mintha most jönnék a víz alól. 

A következő gondolatom pedig az, hogy szólnom kell a húgomnak. 

Darcy's POV

Így telik a következő, viszonylag rövid időszak. Ugyanúgy kenyeret és gyümölcsöt kapunk enni. Sokszor hoz nekünk tiszta vizet, ami életet ment.
Szépen elkezd visszatérni mindenki színe az arcába - feltehetőleg az enyém is, mert Will már nem vizslat olyan aggódva, mint eddig, Annabeth pedig nem akarja mindenáron rámtukmálni a kenyércsücsköt.

- Többet kéne enned... - ró meg a szőke fiú. Fogalmam sincs, most milyen színű a haja. Talán már csak szürke. Ha van neki egyáltalán még.

- Eszek... Ha tudok...

- Nem vagy éhes?

- De, csak ez valahogy olyan... mű...

- Darcy, ez van... Csak ezt tudjuk enni. Én is unom már...

Tudom - gondolom magamban. - Tudom...

Sóhajtok. A levegő elhasznált és áporodott.

Kókadtan nézek magam elé. 

Talán elaludtam, nem tudom, de arra eszmélek fel, hogy a pince ajtó kivágódik. Néhány alak jön le, majd minden magyarázat nélkül egymásoz köznek minket és felvisznek a pincéből. 

Hatalmasat szívok a friss levegőből és legszívesebben sírnék, annyira boldog vagyok a túláradó fény miatt. A szememet fájdalmasan összehúzom a hirtelen jött fényesség miatt, de legalabb annyira boldog vagyok, mintha szabad lennék. 

Héra teljesen üres bungalójába visznek minket, ami tele van más félvérekkel. Bent hatalmas asztalokon mindenféle étel van. Nem bírok uralkodni magamon, a többiekkel együtt azonnal az ételre vetjük magunkat. Minden más is tömi magába a kaját, de az varázslatos módon nem akar elfogyni - ezért külön hálás vagyok. A fejemben egyszerre szólal meg kettő vészcsengő - de csak akkor, mikor már tudok gondolni a zabáláson kívül másra is. 

Egy: miért van mindez? 

Kettő: hol van Blake? 

Elindulok a sorok között, néha veszek valahonnan egy-egy falatot, hogy ne legyen üres a szám. Tüzetesen végig járok mindent, de a bátyámat nem találom. Az viszont feltűnik, hogy mindenki sokkal jobb állapotban van, mint mi. 

- Blake! - kiáltom erőtlenül, de senki sem felel. - Blake! 

Percekig kiáltozom a nevét, amikor hirtelen egy szőke fej felemelkedik. Gondolkodás nélkül szaladok oda - inkább ugrálok, mert futni nem igen tudok - és a nyakába vetődök. Szorosan ölelem és ezúttal valóban elsírom magam. Két erős kéz ölel magához, közelebb bújok és összekönnyezem a pólóját. 

- Jól vagy? Ettél? - eltol, a szemembe néz. - Nagyon fontos, hogy egyél, világos? - suttog, úgy hadar, mintha minden perc kincs volna. 

- Igen, de mi- 

- Nagyon figyelj ide. Kronosz itt van. Tegnap jött. és rendet tett. Tegnap óta itt vagyunk, titeket a pincében felejtettek, ezért csak ma jöttetek - fojtott hangon hadar, a szeme azzal a zavartsággal csillog, mint mikor valami különös oknál fogva haza rángatott az iskolából. - Harcosokat akar, valószínűleg nem tett le arról az ostobaságról, hogy leigázza az istenek. Figyelsz? 

A térdeim kocsonyává válnak, alig tudom magam megtartani, Blake kezébe kapaszkodok.  

- Valahogy ki fogja válogatni a legjobbakat, a maradék megy a süllyesztőbe. Jó erőben kell lenned, felfogtad, amit mondok?! 

- Azt mondtad, ez a tábor biztonságos... - bukik ki belőlem elkeseredetten. - Hogy azért jövünk ide, mert itt jól lesz és szeretni fogom. 

- Tudom, mit mondtam. Bocsáss meg... Ha ennek vége, haza megyünk, jó? Melodyhoz, megígérem. Most a legfontosabb, hogy kiválasszanak mindkettőnket és ezen a sírás nem segít! - suttog, nem engedi, hogy ne rá nézzek. - Világos voltam? 

- Mikor választják ki...? 

- Már sokakat elvittek, azért vagyunk csak ennyien. 

- Roy? 

- Őt kiválasztották. 

Nyelek. 

- Nico...? 

- Ha melléjük áll, kérdés nélkül választják ki. 

- Ha nem...? 

- Megölik, Túl veszélyes a nem kiválasztottakat életben hagyni. Felfogod, amit mondok? 

- Igen... 

- Helyes - magához szorít. - Gyere, fel kell készítenem téged. 

- Várj, várj! - visszahúzom. - Anne...? 

Blake némán néz rám egy pillanatig. 

- Gyere  mondja végül. Hagyom magam elhúzni.