Íme a következő rész, kellemesen olvasást😊

- Jesszusom, de aranyos! - vinnyogtak a lányok körülöttem.

- Sminket!

- Fésűt! Ne azt, te sügér!

- Add ide a hajgumikat!

- Hé! Teszed vissza, te púderpamacs! - ezt biztosan sértésnek szánta.

És egy óra múlva úgy néztem ki, mint egy... na jó! Csodálatosan festettem, a lányok nagyon értettek a dolgukhoz! A hátam közepéig érő szőke hajamat begöndörítették és lezserül felfogták, néhány kisebb tincset szándékosan kihagytak. A szememet egy kicsit kiemelték, a szám egy cseppet sötétebb rózsaszín árnyalatot kapott.

Mitchell kiválasztott nekem krémszínű rövid ruhát, és a hozzá illő cipőt. Miután mindezt rám adták és kenték, magamra sem ismertem. Legalább három évet idősödtem.

- Hm, téged felfogadunk! - mosolyogja az egyik lány - azt hiszem, Mia. - Te bírod a strapát!

- Nem volt rossz - ellenkezek halkan, és elmosolyodok, mire az Aphrodités lányok össze néznek és visítozni kezdenek.

- Néz a gödröcskéit!

- Meg az almáit! - először azt hitem, hogy a melleimről beszélnek, de nem, ugyanis az egyik lény megbökte az arcom felső részét. - De puha!

És egyszerre: Júúúúj!

- És te vagy Blake húga - néz rám az egyik komolyan, mire mindenki feszült figyelemmel kezd hallgatózni. Bizonytalanul bólintok. - A tesód szuperhelyes pasi! Már ne értsd félre!

- Azok a szemek!

- És az a felsőtest!

Én pedig pirulni kezdtem. Nem szoktam hozzá, hogy így beszéljenek Blake-ről. Bár mondjuk... miért csodálkozok?

Furcsa, fémes kürtszó hangzik fel.

- Vacsi! Megmutathatjuk a művünket a nagyközönségnek! - lelkesedik Elizabeth.
Kifelé kezdenek rángatni, de azzal egyikünk sem számolt, hogy nem tudok körömcipőben járni. Így mire elérjük az étkezőpavilont, a lábfejemet több helyen is kitöri a cipő. Ők persze könnyedén egyensúlyoznak a cérnavékonyságú sarkakon.

- Kheirón! - kiáltja Manne, és a kentaur elé vezet engem a társaival. - Nézd! Felkészítettük Darcyt!

A félig ló, félig férfi végig mér, majd a leányokra néz.

- Jó lett - bólint, és a mögöttem állók elégedett "Ez az"-aiból arra következtetek, hogy ez nagy dicséretnek számít. - Üljetek le! - kéri a társaságot, de engem maga mellett tart. - Bemutatlak, és ma este nagy valószínűséggel elismer az isteni szülőd - súgja halkan. - Gyermekek! - egy egész kicsit emeli meg a hangját, amire mindenki elhallgat és ránk néz. Szememmel a bátyámat keresem, és meg is találom. Anne-nel, Roy-jal, és a többiekkel ül egy asztalnál. Iszik.
Anne meglöki őt, felém mutat, Blake rám néz és telibe köpi a vele szembe ülő egyik lányt.

- Gyermekek - ismétli meg a kentaur halkabban. Blake álla a padlón van, félénken intek neki. Az Aphrodités lányok lopva lepacsiznak az asztal alatt. - A mai napon új taggal bővült a táborunk! Ő itt - a vállamra teszi a kezét - Darcy Shelter, Manhattenből. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel, ideiglenesen a Hermész asztal vendége lesz! Ülj le a-

Elharapja mondatot a táborlakók a lábam elé bámulnak döbbenten. Értetlenül lenézek, egy hatalmas, fekete sisak dereng a lábam körül, mint egy kupac fekete köd.

- Nocsak... - motyogja Kheirón meglepetten, csak úgy nekem.

Egyszerre több dolog fut át az agyamon.
Először is, hogy a sisak kinek a jelképe..? Attól hogy tudom a három főistent, nem tudhatom minden másik isten jegyeit! Na.
A második, hogy miért bámul mindenki ilyen furán rám
Zavarba jövök.

- Úgy látom, Hádé-

- Nézzétek! - valaki a fejem fölé bök, rémülten nézek fel. Tettemet ideges suttogás követi.

Egy lant. Arany lant.

- E-ez meg...?

Kheirón lófarka idegesen csapkod, ő maga elborzadva néz, hol a sisakra, hol pedig a lantra.

Választanod kell majd! Ne hagyd magad befolyásolni!

A pavilonban néma csend van, nem tudom, most mit tegyek. A szemem megtalálja a fekete, kócos hajat.
Nico - ha jól emlékszem a srácra és a nevére - sötéten néz rám.

- Darcy, most menj! Menj az Apollón bungalóba! - int Blake-nek, sürgetően meglök. Ideges és fél, ezt veszem ki a mozdulataiból.

- De mi ez? - nézek rá rémülten.

- Két isten ismert el sajátjának. Apollón és Hádész - adja a gyors magyarázatot, mielőtt a bátyám elhúzna a nagyközönség elől. Mindenki utánam fordul, az érzelmik vegyesek - értetlenség, félelem, tetszés.

Nico gúnyosan poharat emel előttem - de a mozdulat annyira észrevehetetlen és apró, hogy csak én látom meg.