Aion D'Arco - A Teremtés Könyve(utolsó fejezet, részlet)

Nem tudni, mikor fordul a kocka. A Tanács igyekezetei ellenére a lázadók virágkorukat élik, tökéletesen rejtve magukat szinte minden létező eszközünk elől. Nincs az a fejlett civilizáció és annak technológiája, vagy éppen az az ősi mágia, mit még maga Adite és a Nagyok hagytak ránk, ami képes lenne felfedni legádázabb ellenségeink hollétét. Bárhol ott lehetnek. Köztünk járnak. Ez mindig is így volt, s mindig is így lesz. Egy azonban biztos: az idő az istenek népe ellen dolgozik. Ugyanis egyszer eljön az a pont, amikor ők is megelégelik a várakozást. Bosszúszomjuk olthatatlan, aminek nagyszerű lenyomata univerzumunk jelenlegi állapota. Minden tragédia, amit magatok körül tapasztaltok, az ő kezükhöz tapad. Amikor pedig elég áldozat gyűlik össze ahhoz, hogy megnyíljanak a pokol kapui, olyan erővel gázolnak majd át rajtuk, amivel szemben talán maga a Tanács és annak legfőbb szövetségesei sem lesznek képesek ellenállni. A kilenc csapás napja vészesen közeleg: ha pedig nem is a mi generációnk szenvedi el ennek következményeit, biztosan állíthatom, hogy annyi évmilliárd után csupán évezredeink vannak hátra. Halandó társaink számára ez tán megnyugvást jelenthet, de Te, aki ezt most olvasod, valószínűleg nem is állhatnál távolabb a halandóság ártatlan lététől. Felkészültnek kell lenned, ugyanis egy óvatlan pillanat, s az ő kezeik között találod magad.
Járj nyitott szemmel. Ha valami gyanúsat észlesz, rejtőzz el és imádkozz vérvonalad minden eddigi tagjához és magához Aditéhez is, aki talán egyszer végre meghallja valaki fohászát.
Ne kezdj bele egy olyan csatába, amit nem tudsz megnyerni. Az egyetlen esélyed, ha szavaid egy szép napon elérik azt a világot, ahová Teremtőink menekültek előlük.
Egyedül a kiteljesedés menthet meg univerzumunk vesztétől. Ez azonban ismert formájában túlságosan is nagy ajándék lenne annak a kevés kivételes személynek, aki egyszer ezt a könyvet a kezében tarthatja.
Tartozz a kilenc család bármelyikéhez, akkor is, ha nem az én nevemet viseled: senkiben sem bízhatsz magadon kívül. Te vagy a kulcsa annak, hogy ez a világ megmeneküljön az apokalipszis elől.
Minden rajtad áll.

"... egyszer azonban nem kel fel többé a Nap,

Minden sötétségbe borul.

Holtak kelnek ki a földből, rothadó testük

Elpusztíthatatlan fegyverré válik.

A bűnös lelkek kiszabadulnak a Pokol kitárt kapuin keresztül,

Árulók, démonok és fattyúk lépnek a csatamezőre,

Élükön két isteni alakkal, kiknek teste vérben ázik,

Kezükben kilenc ereklye.

A csata utolsó évében pedig eljön az a maroknyi isten,

Kiknek csupán egy esélye lesz a győzelemre.

Amikor pedig ott állnak majd, egymással szemben,

A holtak és a régi világ szerelmesei,

Mit sem törődve az őket körbeölelő sikolyokkal és halállal,

Eljön az összecsapás éjszakája,

S ez lesz majd a legendás, mindent eldöntő Istenek Háborúja."

- Ismeretlen