Megérkeztünk. A szülővárosom,ahol a szüleink...nos mindenki tudja..
Jungkook nagyon szomorú,és nem tudom mit tegyek,még is csak az anyukája halt meg.. A temetés holnap után lesz azaz vasárnap. Nem tudom mit mondjak,vagy mit tegyek...egyedül csak annyit tudok tenni,hogy mellette maradok..

-Hé,minden oké?-jön oda Jimin.

-Persze Jim,csak aggódom Jungoo miatt..-mondom,majd fejemet lehajtva szállok ki az autóból,és megyek a többiek után. Neki most kezdőtt a nehéz időszakja,mi pedig visszaestünk..
Késő este értünk Kookék házához,így miután megismerkedtem az apukájával elmentünk tusolni,majd aludni... Csak,hogy ez nem volt egyszerű..

-Kicsim minden rendben?-kérdeztem Kookot.-Tudom,hogy min mész keresztül,de aludnod muszáj...

-De nem megy...egyszerűen mindenhol őt látom..hiányzik..nagyon..fura,hogy nem ő nyitott ajtót,és nem kérdezget senki az életemről..tudod,apát annyira nem viseli meg,mint mutatja. Apa sose szerette anyát,ahogy engem se. Folyton veszekedtek,és volt,hogy apa részegen jött haza az éjszaka közepén.. Szerettem volna,ha anya legalább,szép halált hal,hogy látjuk egymást mielőtt megtörténne...de a sors nem így akarta..-azon az estén fordult a kapcsolatunk,egy igen komoly irányba.Elmondta,azt amit másnak nem..és most ő bújt oda hozzám,én pedig szorosan öleltem magamhoz a rázkodó vállait. Sírt,kegyetlenül sokat sírt,és nem tehettem ellene semmit...

Másnap reggel Kook teljes testével rám volt feküdve,amivel nem lett volna gond,ha a bátyám nem nyit be. Félreértette a helyzetet,de nem szólt érte.
Miután megreggeliztünk,Jungkook apukája visszafele indult a szobájába,de elkaptam.

-Uram,tudom,hogy nem ismerjük egymást. És azt is tudom,hogy nincs jogom beleszólni,de kérem beszéljen Jungkookkal...nagyon nincs jól..

-Nézd,előszőr is tegeződjünk. Másodszor hallottalak titeket tegnap,és köszönettel tartozom,amiért mellette vagy. Akárhogy is,de szerettem Yunt,és Jungkookot is szeretem. Azt hiszi,hogy nem mert nem szoktam kimutatni...de ez nem így van. Szeretem őt,teljes szívből,az anyja a világot jelentette számomra... Biztos vagyok benne,hogy téged is nagyon szeretett volna... És beszélni fogok Jungkookkal,addig is kérlek,ne hagyd őt magára..-azzal végleg bement a szobájába. Meglepett mit ne mondjak,de örülök,hogy tényleg szereti a fiát.
Már mentem fel a lépcsőn,Gukhoz,hogy hátha lejönne reggelizni mikor belebotlottam egy mellkasba. Szerencsémre csak Jimin volt az.

-Hercegnő,mi volt az reggel?-kezdte el húzogatni a szemöldökeit.

-Chim,ő csak...tudod este nagyon sírt aztán hozzám bújva aludt el,és valószínű,hogy utána rám feküdt. De ha most megbocsájtasz rá kell nézzek. Szeretlek te nyomi!-adtam egy puszit az arcára majd,benyitottam Guk szobájába.
Nos kis híján elájultam,de időbe kapcsoltam és mentem az elsősegélyért.
A látvány örökre beégett a retinámba...Jungkook véres karral feküdt a földön... Amilyen alaposan csak tudtam megtisztítottam őt,kitisztitottam a sebet,majd hívtam egy orvost,hogy azért nézze meg. Életembe nem féltem még ennyire,rengeteg vért veszített...

-Jungkook...ha hallasz kérlek kelj fel. Mit szólna anyukád,hogy ezt tetted? Tudod beszéltem apukáddal és szeret téged,ahogy anyukádat is nagyon szerette és szereti is. Anyukád biztos nem örülne ha látná mit tettél magaddal..kérlek kelj fel...-beszéltem a sok vérveszteségtől elájult fiúhoz...

19.10.12.
515 szó