Nem, nem vertem bele a fejem a billentyűzetbe, van jelentőssége a címnek! :D

Ranpo lassan fordította fejét a hang felé, vele szemben pedig egy maszkos, fekete hajú "férfi" állt. Illetve, a hangjából nem tudta eldönteni, csak a ruházatából. Amint tekintetük találkozott, az ismeretlen meglepett fejet vágott.

-Hisz téged ismerlek! Te vagy az, aki a konyhába szeretne randit intézni Yumiko-sannak! - mutatott a nyomozóra, Ranpo pedig kikerekedett szemekkel bámult vissza rá. 

-Ezt honnan tudod?!- kérdezte kétségbeesetten, majd kikapva szemüvegét, tette zsebre, és felállva, lépett Gin elé. -Semmi baj, úgyis nincs elég pincér-jelölt. 

-Azt hiszed, hajlandó lennék pincérkedni egy Irodásnak? Örülj, hogy nem vágom el a torkod!- csattant fel mérgesen Gin, Ranpo pedig mosolyogva csettintett egyet.

-De a másik fél a vezetőtök! Illetve, ha jól tudom, ő az.- gondolkodott el, Gin pedig megforgatta szemeit. 

-Teljesen hidegen hagy a béna próbálkozásod. Yumiko-sant nem lehet manipulálni! -fanyar tekintetet öltött arca, miután kimondta ezt a mondatot. Nem nagyon gondolta ezt végig. Sóhajtva rázta meg fejét, majd komolyan folytatta.- Ezúttal megúszod, hogy betörtél, és a tervedbe sem szólok bele. Csak annyit kérek, hagyj békén, én nem akarom, hogy engem kirúgjanak vagy megöljenek miattad. 

-Megölnek, ha meglátnak veled?- kerekedtek ki szemei Ranpo-nak. Ezek szerint Kollegina is bajba kerülhet miatta...? Gin gúnyosan felnevetett.

-Yumiko-san a ranglétra második fokán van, neki mondhatni, "elnézik". De ha tovább tétlenkedsz, már neki sem fogják.- Ranpo sietősen indult el az ajtó felé, de még egyszer értetlenül visszafordult.

-És, te mit keresel Kolleginánál? 

-Ottalvós este.- vont vállat a bérgyilkos, Ranpo pedig hitetlenül nézett rá.-Most mi van? 

-Együtt alszik egy pasival aki nem én vagyok?- mondatára egy kés suhant el feje mellett, és egy izzó szempár nézett vissza rá. Jobbnak látta, ha inkább lelép, még mielőtt megöli őt ez az ismeretlen. Gin sóhajtva ült le az ágyra, és levette maszkját, mely arcát takarta. Azért ennyire idióta nem lehet valaki! Elgondolkodva nézett a nyitott fiókra, majd az épp a szobába belépő Yumiko-nak tette fel kérdését.- Mégis mit keresett itt az a Nyomozó? 

-A frászt hozod rám, Gin!- ugrott egyet ijedtében Yumiko, de a nassolnivalókat, melyeket karjaiban tartott, szerencsére nem ejtette el. Letette azokat az asztalra, majd ő is észrevéve a kihúzott fiókot, sóhajtva csukta be, és fordította el a kulcsot a zárjában.- Magammal hoztam véletlen a szemüvegét, ezért bejött azért a vacakért. 

Gin hallgatva a történetet, kuncogni kezdett.

-Szerintem ez csak ürügy volt neki, hogy téged láthasson!- mosolygott, majd eldőlt az ágyon ismételten. Yumiko mosolyogva forgatta meg szemeit, majd összeráncolva szemöldökét, nézett körbe.

-Hol van Sherlock?- kérdezte, Gin pedig legyintett kezével. 

-Chuuya elrabolta, nem kell aggódnod. - Yumiko bólintott, majd a sajtos chipset kibontva, kivéve egy szemet, gondolkodott el. Remélte, hogy minden rendben van velük...

Eközben egy tucat ember gyűlt össze a Lupin bárban. Illetve, nem igazán hasonlított jelenleg egy bárhoz, inkább egy "céges megbeszélés bárpulttal és piával"-ra. Atsushi idegesen malmozva ujjaival nézett a vele szemben ülő Akutagawa felé, ki tekintetével különféle módon gyilkolta le a Tigrisembert. Tanizaki, ki a szürke hajú mellett foglalt helyet, idegesen tekintgetett a falon függő órára, és elmélkedett, hogyan tudna innen megszökni. 

-Tűnj innen te gézlopkodó hulladékseggű Öngyilkosmániás! - rúgta gyomron Dazai-t Chuuya, kezében Sherlock-kal, majd a kölyköt a barna hajú arcába nyomta. -TÁMADJ, ŐRNAGY! 

-Chuuya-san, Sherlock-nak hívják a kölyköt..- motyogta halkan Atsushi, a kutya azonban hevesen kezdte ugatni a magasat, ki gyorsan helyére iszkolt, azaz az asztal végéhez, Atsushi és Akutagawa közé. -T-Tényleg hallgat rá? 

-Persze, hisz én játszok vele! Engem jobban szeret, mint ezt itt...- bökött fejével Dazai felé a vöröshajú, majd idegesen cöccögött egyet, végignézve a társaságon.- Nem tudom, hogy rasszisták vagytok-e, vagy csak féltek tőlünk, és ezért ül az egyik oldalon a maffia, a másikon meg ti. 

-Úgy gondoltuk, így elkerüljük a legtöbb vitát.. de pontosan miért is vagyunk itt..?- tolta feljebb Kunikida szemüvegét, és kérdőn nézett az asztalfőnél ülő kötésesre, ki megvonta vállait. 

-Ne rám nézz, nem én hívtam össze ezt a gyűlést! De, van egy olyan érzésem, hogy bármelyik percben ideérhet a jelenlegi "főni". -mintha végszó lett volna, nyílt az ajtó, és Ranpo lépett be a helyiségbe, fején szemüvegével, Chuuya pedig meglepetten felhorkant. 

-Hogy szerezted azt vissza Yumiko-tól? Azt hittem nála- oh. - esett le a vörösnek, mégis hogy szerezhette vissza, majd mérgesen pattant fel, karjaiban még mindig a kölyökkel.- Őt is megfenyegetted te irodás patkány?! Na majd akkor- Sherlock, ne mocorogj már! -a kalapossal ellentétben Sherlock nagyon izgatott lett, mikor meglátta "apját". Sikeresen kiszabadult az őt fogva tartott karokból, és egyenesen Ranpo-ra ugrott, ki mosolyogva borzolta össze szőrét a kölyöknek.

-Szervusz, Sherlock! Hiányoztam?- kérdezte a nyomozó, majd meglátva, hogy a nyomozós nyakörvét lecserélték, arcáról lehervadt a mosoly. Megköszörülve torkát intett Chuuya-nak, hogy vegye fel az állatot, majd odalépve az asztal előtt elhelyezkedő, hatalmas fehér táblához, megköszörülte torkát. -Köszönöm, hogy eljöttetek. Minden bizonnyal sejtitek, hogy ez egy rendkívüli eset, emiatt hívtalak össze titeket: Nakahara Chuuya, Akutagawa Ryunosuke, Nakajima Atsushi, Jun'ichiro Tanizaki, és Kunikida Doppo. 

-Hé, az én nevem kihagytad! -kiáltotta felháborodottan Dazai, Chuuya pedig Ranpo felé emelte vörösboros üvegét. 

-Ezzel már megvettél! Te vagy a főnök! - húzta meg italát, Ranpo pedig megvakarva orrát, folytatta. 

-Mint mindannyian tudjátok, Kurokawa Yumiko nem ápol velem olyan jó viszonyt...- motyogta, Chuuya pedig ismét megszólalt. 

-De most feküdtetek le, nem? Azért van rajtad az a szemcsi! - válaszul csak egy tockost kapott a kalapos, ki már épp ordította volna le Dazai fejét, az azonban intett a vörös arcú fekete hajúnak, hogy folytassa. -Nem, nem történt ilyesmi, és, hadd térjek a tárgyra, még mielőtt megöli mindenki egymást. Szeretném a segítségeteket kérni. -ekkor pedig megfordította a táblát, melynek másik oldala tele volt tervekkel, rajzokkal, illetve középen egy névvel.- Segítsetek végrehajtani a tervem! 

-"RAMHYSR"? -nézett értetlenül a címre a Tigrisember, Ranpo pedig feljebbtolva szemüvegét, elővett egy mutatópácát, és a címre mutatva elemezte a terv nevét. 

-"Randevú a maffiánál, hogy Yumiko szeressen rózsákkal.- a hallgatók csendben emésztették a magyarázatot, majd Akutagawa unottan megszólalt. 

-Ez olyan, mintha az utolsó szót kihelyettesítetted volna "rózsákkal"-ra, hogy cenzúrázz. - mindenki halkan felkuncogott, Ranpo pedig ismét megköszörülve torkát, folytatta. Semmi sem tudta kizökkenteni. Számára ez a terv jelentette a megváltást. Ha sikerül, lehet, visszakaphatja "életének értelmét". 

-A terv a következő: Továbbfejlesztettem az eredeti ötletet, így Kollegina nem a szobájából fog kilépni, hanem összedobok egy krimit. Kunikida-kun, te leszel a Taxis, aki furikázza mindenhova Kolleginát.- mondta a szőkehajú szerepét, aki szorgosan jegyzetelt eszményébe. -Mikor visszaért a bejárathoz, rózsaszirmok fogadják a földön, melyek egészen a konyháig vezetnek. Szeretném, ha senki sem zavarna bele a vacsorába, így Akutagawa-kun feladata lenne, hogy az ajtó előtt őrködjön. 

-Mégis miért mennék bele ebbe?- kérdezte hidegen a maffiás, majd köhintett egyet. -Engem egyáltalán nem izgat, ha utál téged, sőt, én is utállak titeket! Miért kellene Jinko-val együt dolgoznom? 

-Mert szeretem Kolleginát! -emelte fel Ranpo is hangját, Akutagawa azonban felállt székéről, ónix szemei pedig düht sugároztak.

-Akkor miért siratod meg mindig? Miért üldözted el? Neki nem nálunk kellene lennie, hanem- 

-A Bahamákon kellene nyaralnia, csak lekéste anno a gépet. - bólintott Chuuya vigyorogva, Dazai pedig szintén nevetni kezdett. Próbálták valahogy oldani a jelenlévő feszültséget, de Ranpo lesütötte szemeit. 

-Igazad van. Tudom, hogy rosszul cselekedtem. De épp ezért szeretnék mindent jóvá tenni! Mert túl sok rosszat tapasztalt, épp ezért szeretnék neki minden jót megadni, amit csak tudok! De ehhez szükségem van rátok, hogy mások ne tudjanak beleavatkozni... 

Akutagawa nem szólt semmit. Pár percig szemezett a nyomozóval, majd szótlanul visszaült helyére. Átment a vizsgán. Ranpo hálásan nézett a maffiásra, majd egy kis szünet után folytatta a magyarázást.- Beérve a konyhába, egy gyönyörűen mgeterített asztal várná őt, nagyon romantikusan megcsinálnám a helyet. A pincérek pedig Tanizaki-kun, és Atsushi-kun lennének. -a két fiú bólintott egyet, Ranpo pedig Chuuya-ra nézett.- Chuuya-kun pedig a szakács lenne. 

-Mégis miért lennék én a szakács?! Mi van, ha rosszul főzök?! -kérdezte felháborodva a vörös, a feketehajú pedig feljebbtolta szemüvegét.

-Egyszer egyik ügy után elmentünk Kolleginával ebédelni, és curry-t hoztak ki nekünk. Ő megkóstolta, majd azt mondta, "Nagyon finom, de Chuu-ét semmi sem űbereli!". Ebből gondolom, hogy nem lehetsz rossz szakács. 

-Rendben, főzök rátok..- motyogta vöröslő arccal a fiú, majd lenézett Sherlock-ra.- És őt miért is kellett elhoznom? 

-Ő lesz a meglepetés-hozó. -mosolygott Ranpo, a bagázs pedig szinte egyszerre kezdett tiltakozni hevesen. 

-Nehogymár megkérd a kezét, hisz még az sem biztos, hogy szeret! 

-R-Ranpo-san, szerintem ez elhamarkodott döntés. 

-Honnan szerzel egyáltalán gyűrűt?

-Nem megfontolt cselekedet lenne ez tőled. 

-Ruf-ruf-ruff! 

-Állj-állj-állj! Ki mondta, hogy megkérem a kezét? -kérdezte értetlenül, a csapat pedig most emiatt bolydult fel. 

-Nemár, nem fogod akkor? 

-D-de nagyon aranyosak lennétek! 

-Úgy gondolom, ez talán működne.

-Még meg is veszem azt a gyűrűt! 

-Ruf-ruff! 

-Döntsétek már el, mit akartok! - csattant fel a nyomozó, mire Dazai felkiáltott. 

-Tegye fel a kezét, aki szerint kérje meg Yumiko kezét Ranpo! 

-Nincs erre szükség, Dazai! Egyenlőre ennek a tervnek kell sikerülnie! - nyugtatgatta a hallgatókat a nyomozó, majd véve egy mély levegőt, a lehető leghangosabban ordított fel. -MAJD KÉSŐBB MEGKÉREM! EGYENLŐRE ERRE KONCENTRÁLJATOK! 

Mindenki elcsendesült, és hallgatták a további utasításokat. Senki sem szólt közbe, hisz tudták, hogy Ranpo mindent alaposan átgondolt. "Ezúttal nem fogom elszúrni."-gondolta a nyomozó - "Mindent jóvá teszek! "

-ÉS FOGTA A KEZÉT! - folytak könnyei Gin-nek, és átölelte a síró Yumiko-t. -MIÉRT KELLETT AMELIE UTÁN MENNIE?! 

- És még a macskáját is elcsapta a kocsi...- sírt az Írónő, a "szórakozó részlegben" helyezkedő TV felé mutatva. A két lány úgy gondolta, ha néznek egy filmet, nem történhet semmi baj... mindenbizonnyal ha nem egy tragikus végű romantikus történetet választottak volna, úgy lett volna. Most azonban mindketten ott ültek a fekete kanapén, és sírtak. Mindenki, aki belépett a szobába, és meglátta őket, inkább gyorsan megfordult, és elment máshova. 

- Meg akarom ölelni Nii-sant! - hüppögött Gin, Yumiko pedig hevesen kezdett bólogatni, majd nyúlt a zsebkendőért. 

-Én pedig Ranpo-t akarom! - törölgette szemeit, a mondatra pedig Gin hangosabban kezdett sírni, ami abszolút nem volt megszokott a bérgyilkostól. 

- Ti is olyan tragikusak vagytok, mint ők! -mutatott a TV-re, Yumiko pedig erre ráeszmélve, szintén sírva fakadt. 

-Mi ez a hangzavar? És miért sírtok? - lépett be az ajtón Chuuya, majd meglátva a két lányt, értetlenül pislogott párat.- Ez a nagy csajos este? 

-Chuuyaa!!! Ranpo utál!!! - szaladt a vöröshöz az Írónő, és ölelte át a fiút. 

-Jaj nehogy elkezd te is, mert falra mászok...- morogta, de visszaölelte a lányt. Sherlock egy darabig nézte gazdáját, majd Ginhez futott, hogy ő ne szomorkodjon egyedül. 

-Nem halok meg egyedül! - ölelgette a kis szőrmókot, ki csaholó farkával jelezte, hogy élvezi. 

-Elüldöztem! És visszajött...a szemüvegért! - zokogott a barna hajú, Chuuya meg megforgatta szemeit. 

-Elmondják egymásnak, hogyan éreznének, nem kellene séfnek öltöznöm...- motyogta orra alatt halkan, Yumiko pedig nagy szemekkel nézett fel rá. 

-Hm? -Chuuya gyorsan megrázta fejét, majd próbált együttérzést erőltetni arcára, nehogy megsejtsen bármit is barátja. 

-Szegényem, biztos jobb lesz! - ölelgette meg Yumiko-t, az azonban eltolta magától a vöröst.- Most döntsd már el, hogy megvígasztaljalak, vagy bunyózzak veled! 

-Te titkolsz előlem valamit... -suttogta az Írónő, majd közelebblépve a fiúhoz, leszedett kabátjáról egy hajszálat, majd kérdő fejjel nézett rá. -Hol voltál, Nakahara Chuuya? 

-Ajjaj, a teljes nevemet mondod...- nevetett zavartan, majd megvakarta tarkóját. -Csak ittam. Ennyi. 

-Nélkülem nem mennél inni. Hadd halljam: Hol voltál, és kivel? 

-Nem mindegy, Anya? - morogta, majd elhajolt az érkező tenyértől. Yumiko pedig felvéve szemüvegét szemlélte meg a hajszálat. 

-Hosszabb, barna vagy fekete. Úristen, ez Dazai-é?! - váltott arckifejezése sokkolttá, majd szokásos "ship-gombja" bekapcsolt. -Azt ne mond, hogy együtt vagytok?! 

-Mi, nem, fúj! Azzal? Jézusom! - Chuuya a mondatra majdnem elhányta magát. Hogy ő, és az a balfék? Soha! Azonban, ha nem mond valamit, lelövi az idióta Nyomozó tervét. Agyalva birizgálta kalapját, milyen ürügyet találjon ki, mikor meglátta az ajtó előtt elhaladni a fekete kabátos gyilkost. Utánafutott, majd karonragadva őt, rángatta vissza a lányokhoz. -Igazából én Akutagawa-val voltam! 

-He? -volt a fiú reakciója. Yumiko kezéből kiesett a hajszál, Gin pedig eltátotta száját. 

-Hogy mivan?!