Chuuya nem tudott mást tenni, helyet foglalt asztalánál, és unottan várta, hogy teljen az idő. Nem tudta, pontosan mikor fog érkezni a lány, csak annyit, hogy biztosan fel fog bukkanni. Ritka, hogy valami miatt ennyire kiborul. Kék szemeivel a feketehajú nyomozó felé tekintett, aki épp a főnök szobájából sétált ki a másik két- Chuuya véleménye szerint- "Barommal" az oldalán. Talán miatta rezelt be ennyire az Irányító? "Nem tudok sokat a gyökérről"-gondolta a vöröshajú, ujjai között egy tollat pörgetve.-"Yumiko viszont vele dolgozott együtt, sőt, lakott is. Jobb, ha az ösztöneire hagyatkozom..." 

Az óra mutatója mintha csigatempóban haladt volna, a maffiás pedig unalmában egy fehér papírra kezdett rajzolgatni...persze, a legtöbb valamilyen alkoholhoz kapcsolódott. Egyszercsak egy árny tűnt fel az asztala mellett, és magasodott felé. 

-Mi jót csinál vörös maffiás barátunk?- kérdezte szórakozottan Ranpo csípőre tett kezekkel, az említett pedig cöccögött egyet. 

-Fogd be, vagy a te seggedet is szétrúgom, mint a Kötésesét...-morogta, a Nyomozó pedig nevetve tartotta maga elé kezeit.

-Jajj, de megijedtem! Ments meg, Istenem! -gúnyolódott, mire egy gyűlölködő tekintetet kapott.- Nagyon félelmetes! 

-Még félelmetesebb lesz, ha Yumiko-t lefizetem, hogy meggyilkoljon álmodban. -mosolygott vissza ördögien az idegesítő félre, ki ekkor meglepett arckifejezést vágott. 1-1. 

-N-nem tenné meg..-motyogta félrenézve, Chuuya pedig vállatvont. 

-Lehet, hogy ismered, de nem annyira, mint én. Elvégre, egy hét éves ismeretséget nem lehet űberelni. 

-Hét éve ismered Kolleginát? -kérdezte Ranpo tátott szájjal, a maffiás pedig büszkén kihúzta magát. 

-Mindent tudok róla! Kedvenc sorozata, kedvenc könyve, ha öngyilkossági rohamai vannak, hol kell keresni, miket szed....miket szed...- arca elkomorodott, és egyik kezével megtámasztotta állát.- Szedi még....ugye? 

-Miről beszélsz, kalapos? Úgy tűnik, mégsem ismered annyira, mint én! -nevetett a Nyomozó zsebretett kezekkel.- Kollegina nem szed semmiféle gyógyszert. 

-Persze, hogy nem! Hisz egy idióta...- cöccögött Chuuya, és megrázta rosszallóan fejét. - Lehet, hogy megakad a torkán, és öklendezik, de attól még kötelessége lenne beszedni azokat a szaros gyógyszereket...

A gyógyszer szóra felelevenedett Ranpo-ban egy közös emlékük. Mielőtt, még megkezdődött volna a bonyodalom, Yumiko betegeskedett. Az ő arca is elkomolyodott, majd saját kérdését tette fel Chuuya-nak. 

-Miért tettetek Kolleginába bombát? -a vöröshajú meglepődve nézett fel a Nyomozóra, majd sóhajtva elővett egy másik lapot.

-Elmagyarázom, de csak egyszer! Tsch, retardált. -morogta, majd lerajzolt egy pálcikaembert, hosszú hajjal, szoknyával, és egy kis "borral" a kezében.- Ő itt Yumiko. Most öt évvel ezelőtt járunk, mikor drága Ügyvezetőnk 19 éves volt. És mielőtt kérdezed, Igen, tudom, hogy idősebb nálam, én sem hiszem el..- tette hozzá, majd elkezdett más embereket rajzolni.- Ekkor volt egy kisebb lázadás a Maffián belül, ami miatt rengetegen árultak el minket, aki pedig minket elárul, az halállal lakozik.- elkezdte áthúzni a figurákat, majd rajzolt egy villanykörtét "Yumiko" felé. -Yumiko ekkor elkezdett agyalni, hogyan tudja garantálni, hogy ez ne történjen meg mégegyszer. Ekkor pedig összeált Motojiro-val, a béna robbantgató Citromfejjel...

Lerajzolt a lapra egy újabb karaktert, citrommal a kezében, majd folytatta. - Yumiko tudta, hogy a fiú ért a bombákhoz, jómaga pedig ért az emberi testhez. Így összeálltak, és megalkottak egy kisebb- még nem tökéletes- bombát, melyet a nyakba lehet beültetni, hogy hova, azt nem tudom, nem vagyok zseni. -tisztázta le a maffiás, majd folytatta.- Mivel Yumiko egy idióta, felajánlotta magát, hogy ő legyen az első tesztalany. Azonban, mikor távozott, a "Hűség"-program elfelejtődött teljesen, így mondhatni, csak az Ügyvezető kapott egy csinos kis bombát a nyakába. Azonban, ha jól tudom, mikor drága barátom feltűnt, Motojiro épp a felesleges eszközeit szelektálta...

-Az nem létezik! Valaki meghalt, a következő pedig ő lett volna! -Chuuya értetlenül nézett a nyomozó felé, majd nevetésben tört ki. -M-most nem mondtam semmi vicceset! 

-A szemüveged nélkül tényleg senki vagy.- mosolygott féloldalasan a vöröshajú, és felállva, tekintélyt sugározva magából folytatta.- Az ügyészcsajszi hullája után nem Yumiko következett. 

Ranpo körül ekkor megállt az idő. Abban a hitben élt, hogy meg tudta menteni az áldozatot, hogy nem bukott el, és ér még valamennyit... Azonban az igazságot hallva, lesokkolódott. Mintha egy burok vette volna körül, nem látott, nem hallott. Hátrált két lépést, de még mindig nem tudott megszólalni. Hogy lehet ilyen rossz nyomozó? Meg sem tudott menteni egy civilt! Ekkor azonban nyílt a bejárati ajtó, és egy barnahajú nő futott be rajta. 

-Hölgyem, ide nem szabad bejönni! Bár, magácskának elnézném egy menetért...- vigyorgott rá huncutul egy dolgozó a nőre, aki félrenézve fintorgott egyet, majd egy pillanat alatt a férfibe kapaszkodott. 

-S-Segítsenek! Fogva tartanak a szemben levő épületben embereket! - ametiszt szemeiből tükröződött a kétségbeesés, és kérlelően nézett körbe. -Kérem, segítsenek! Meg is lőttek valakit! 

Nem kellett sokat várnia, a- szinte csak férfiből álló társulat- felbolydulva kezdett a helyszínre igyekezni, a főnök pedig kilépve az ajtaján kezdett ordítani. 

-Mégis mit képzelnek, hová mennek? -a mondatára csak egy embert fordult vissza. 

-Megyünk megmentjük a világot, hogy legyen csajunk! - majd el is tűnt az ajtóban, rövidesen pedig Mutsumi-san is követte őt. Yumiko sóhajtott egyet, majd megrázva fejét, futott be a főnök szobájába, és leülve a gépe elé, kezdett kutakodni. 

-Mégis mi a francot csinálsz? -a hangra Yumiko ijedtében majdnem felborult székével. Háta mögé nézett, és az épp őt kérdőre vonó Ranpo-t meglátva nyelt egyet. 

-S-Sziaaa...- mosolygott rá, majd egy pillanatra elgondolkodva, ráförmedt.- Te miért nem mész megmenteni az embereket?! 

-Mert tudom, hogy csak blöfföltél. -húzta ki magát diadalmasan, majd unottan hozzátette.- Azt hitted, ha beraksz egy kontaktlencsét, nem ismerlek fel? 

-Sietnem kellett! És igenis lövöldöznek lent, csakhogy tudd..- morogta, majd feltörve a rendszert, elkezdte gyorsan az összes felvételt letörölni. 

-Miért törlöd le a felvételeket? Bűncselekményt követsz el épp! -tájékoztatta Ranpo a lányt, aki hitetlen arcot vágva nézett felé.

-Úristen, tényleg? -"csodálkozott", majd cöccögve egyet, folytatta, amit abbahagyott, a Nyomozó azonban nem állt le. 

-Azt mondtad, nincs közötök ehhez az ügyhöz! Akkor mégis mi a jó fityfenéért vagy itt? -Yumiko ekkor mérgesen rácsapott az asztalra, és szúrós szemekkel nézett a fiú felé. 

-Még egyszer meg mersz zavarni, gyomron rúglak, rádvetődök, eltöröm a nyelvcsontod, tökönrúglak, hatszor lábonlőlek, kitépem a nyelved, ledoblak innen négyszer, majd megkérem Chuuya-t, hogy az óceánba vágjon bele de erősen! - Ranpo csak nagyokat pislogott a lányra, majd sóhajtott. 

-Biztos megjött neki, ennyi.-motyogta magának, mire egy pisztoly élesítését meghallva, gyorsan kiiszkolt a szobából. 

-Ne zavard, ha hackel, mert golyót kapsz a seggedbe, Nyomi.- vigyorgott Chuuya, a Nyomozó pedig fájdalmasan felnyögött a gondolatra. 

-Eddig olyan kis kedves volt... Találkozásunkkor nem, de kedvességet neveltem bele! Most, hogy veletek van, olyan erőszakos, mint egy veszett macska...

-Tévedsz, Nyomorék. Yumiko kívül egy tigris, belül egy pici házicica. Cuki, törékeny, és gondoskodást igényel. Itt rontottad te el. -mutatott felé a vörös, majd megforgatta szemeit.- Idiótaként azt hitted, hogy őt lehet sértegetni. Egy ideig bírja,de utána elmegy, eltűnik, vagy megöli magát. Örülj, hogy az elsőt tapasztaltad. 

-Miért, te melyikkel szembesültél? -kérdezte édeklődve a Nyomozó, a vöröshajú pedig sóhajtott.

-Az utolsóval. 

Yumiko erősen koncentrálva tisztította meg teljesen a gépet az ellenük szóló bizonyítékoktól. Egy hibát sikerült kiküszöbölnie. A lelke valamennyire megnyugodott, azonban még nem tökéletes a terv. Nem tudott sokáig nyugott lenni, ugyanis a dolgozók megérkeztek. Nem tudott volna feltűnés nélkül kimenni a szobából, így inkább az elbújás mellett döntött. Idegesen kezdte keresni búvóhelyét, mire egy hihetetlen ötlete támadt...

Ahogy Chuuya a nyomozóval diskurált, meglátta, hogy visszatértek a "hős harcosok", kik körülnézve, csalódottan indultak el feléjük. 

-Hé, újonc, nem láttad véletlen azt a csajt? -Ranpo ijedten nézett a maffiás felé, az azonban nyugodtan folytatta. 

-Miután elmentetek, elfutott, hog máshonnan is szerezzen segítséget. Sajnálom, srácok, de ezt lekéstétek. -a dolgozók szomorúan sóhajtottak, és belátták, hogy vissza kell ülniük asztalukhoz. Ranpo pedig ekkor vette észre, hogy az Igazgató épp belép a szobájába.

-Még mindig bent van! -suttogta rémülten, és érezte, hogy szíve nyakában dobog. Ha most rajtakapják, akkor lőttek Kolleginája hősködésének. Bár, nem igazán mondaná annak, inkább "illegális tevékenységének". 

-Nem, nincs.-mondta Chuuya, Ranpo pedig felékapva fejét, értetlenül nézett rá.

-Mégis, honnan veszed? Hisz nem jött ki! - a maffiás nevetett, majd a szellőző felé intett fejével.

-Képzeld, mi nem holmi amatőr banda vagyunk. Mi vagyunk a Port Maffia, a sötétség hona. 

-Tehát, most hogy visszatértek a "lovagok"..- morogta asszisztenseinek Ranpo- a legbiztosabb nyomunk a nő a képen. Meg kell találnunk, hogy egy lépéssel közelebb legyünk! 

-Nem mondod! Tényleg azért? -kérdezte gúnyosan a maffiás, Atsushi pedig értetlenül nézett a Nyomozóra. 

-C-Chuuya-sannak miért kell itt lennie?- erre a mondatra a forrófejű vöröshajú felhúzta magát, és ordibálni kezdett.

-Zavarok talán?! Jaj, elnézést, nem én vagyok az, aki még Akutagawa-t sem tudja legyőzni! De legyen hát, elmegyek! A soha viszont nem látásra! Gyökerek! -fordult sarkon, és megdobva haját, sétált ki az épületből, kiérve pedig azonnal nyúlt telefonjáért- mivel fülesen biztosan nem tudja elérni a lányt-, mikor elgondolkodott. És, ha bent van? Esetleg, hangosra van kapcsolva a telefonja, és pont így fog lebukni? A gondolatra elnevette magát. Szinte mindig le van némítva, így ettől nem kell félnie. Már nyomta is a hívás gombot, azonban a lány már ki is nyomta őt. -Mégis mi a franc? -nézett értetlenül telefonjára, háta mögül pedig egy ismerős hangot hallott meg. 

-Beszéljünk személyesen, azt jobban preferálom. 

Ranpo-ék immáron a Rendőrségen tartózkodtak. Ki akarták mindenképp deríteni, ki is az a bizonyos ismeretlen nő, így az ott dolgozókat kérték meg, segítsenek megfejteni a kép rejtélyét. 

-Mégis mi történt, Ranpo-kun? Nincs itt a lány, hogy meg tudd oldani egy perc alatt az ügyet? - viccelődött az egyik helyszínelő meglátva a bagázst, Ranpo körül pedig megjelent a sötét aura. 

-Nem...Nincs meg a szemüvegem...- motyogta, majd sóhajtott. Lehet, Yumiko is közbejátszik, hisz rengeteg izgalmat csempészett az életébe. Ehhez képest, hogy bánt vele... Mindenképp jóvá kell tennie valahogy. A helyszínelő nézett egy nagyot, majd sietősen eliszkolt, "Őrült banda"-t motyogva. A Tigrisember értetlenül nézett utána, majd Tanizaki-ra vezette tekintetét. 

-Szerintem ezt ránk értette. 

-Nem mondod?! -csapta homlokon magát a vöröshajú asszisztens, majd Ranpo-ra tekintett. -Mihez kezdünk, Ranpo-san? Ilyen téren neked van több tapasztalatod.

-Elsőnek elraboljuk az összes Maffiatagot, aztán kifestjük a helyet vörös szívekkel. Teleszórjuk a létező összes folyosót vörös rózsaszirommal, a szobájától egészen a konyháig, ahol pedig egy különleges vacsora fogja várni...-morfondírozott hangosan a Nyomozó, majd felnézett a kérdezőre.- Vagy nem erre voltál kíváncsi...igaz? 

-Atyaég..-csapta ismét homlokon magát a vörös, majd értetlenül emelte fel hangját.- Mégis miért változtatnád a maffia bázisát egy romantikus randiközponttá?! 

-Hogy bocsánatot kérjek Kolleginától! -mondta magabiztosan Ranpo, észre sem véve, hogy mellettük egy fekete hajú nő áll. 

-Elnézést...- szólt halkan az illető, Ranpo azonban folytatta. 

-Szóval, eljut a konyháig, ott elámul látva a gyönyörű díszeket, ti lesztek a pincérek, én pedig száz....nem is, ezer rózsával a kezemben állok előtte! 

-Annyi nem is fér bele a kezedbe! -esett kétségbe a szürkehajú- És honnan lenne rá annyi pénzed?

-Szerintem ezt nem most kellene folytatni.... -intett fejével Tanizaki a fekete hajú nő felé, aki zavartan nézett a három Irodásra. -Miben segíthetünk, Hölgyem?

-L-Láttam a TV-ben, hogy...e-elhunyt Tomura-kun...- szemeibe könnyek szöktek, és egy halk "bocsánat"-ot elmotyogva fordult el, hogy megtörölhesse szemeit. A Nyomozók összenéztek, majd a kihallgató szobába kísérték a nőt. 

-Kérem, tudna mesélni a kapcsolatukról Mutsumi-kunnal? -kérte Ranpo, majd eszébe jutva, gyorsan hozzátette.- A nevét is kérem, árulja el. 

-Mina Hanami a nevem...-mondta halkan, majd folytatta, megtörten.- Ő a párom....vagyis volt....

Ranpo figyelmesebben tanulmányozta vonásait, majd elétolta azt a bizonyos képet, Hanami pedig sokkoltan kapta ajkához kezeit. 

-Ez...ez én vagyok.... de ki tette..? És miért..? -a sós könnyek immáron folytak le arcán, és halk zokogásba kezdett.- Szegény Tomura-kun... Ott kellett volna maradnom... bárcsak ne siettem volna Édesanyámnak segíteni...

-Nem látott semmi furcsa jelenséget? Esetleg embert, aki Mutsumi-kunhoz várt volna? -kérdezte tapintatosan Tanizaki, a nő pedig elgondolkodott. 

-Éppenséggel..-mindannyian kissé előrébb dőltek, hogy hallhassák a részleteket, Hanami pedig folytatta.- Egy férfi állt a folyosón, mikor elmentem... nagyjából éjfél előtt negyed órával... meg is ijesztett kicsit, mert a bal szeme alatt volt egy heg! 

-Köszönjük. Tudna nekünk segíteni fantomképet készíteni? -kérte kedvesen Tanizaki, a fekete hajú nő pedig bólintva követte őt, ezzel kettesben hagyva Atsushit, és Ranpo-t.

-Ha megtaláljuk a férfit, meg lesz a gyilkos?- kérdezte a szürkehajú, a Nyomozó pedig bólintott.

-Minden bizonnyal a férfi követte el a gyilkosságot. A nőnek igazat kell mondania, még a legkeményebb bérgyilkosok sem lennének képesek így színészkedni.

-Hogy mit csináltál Gin-nel?! -köpte ki borát Chuuya, és a vele szemben ülőre nézett. Az akciójuk után úgy gondolták, megérdemelnek egy kis pihenést, így beültek egy bárba. Yumiko a vodkanarancsába belekortyolva vigyorodott el ravaszan. 

-Ahogy hallottad. Gin-t, a fekete gyíkoktól küldtem el, hogy vallomást tegyen, mint "az ártatlan szerető, akit lekaptak". - Diadalmasan húzta ki magát, majd felnevetett.- Ha már a fotón is ő van, lefizettem, hogy ezt is vállalja be, egy lányos este, és Sherlock simiért! 

-Apropó... honnan szülted azt a képet, te lány? -kérdezte érdeklődve a maffiás homlokráncolva.- Mert, annyira élethűnek tűnt... Oi, min nevetsz? 

Yumiko szakadt a nevetéstől, majd kérve még egyet a vodkás fröccsből, belekezdett a mesélésbe. 

-Mikor megtudták, hogy kinyírta a pasit az az agyalágyult, hamarabb értesültem róla, minthogy az egész ügyet megkaptam volna. Csak felajánlottam, hogy készítsünk egy ilyen képet. És... Gin lány...- vállai rázkódtak a visszafogott nevetéstől, próbált megnyugodni, de minél inkább belemerült a mesélésbe, annál jobban nevetett. - Mori-san megkérte, menjen a helyszínre, és feküdjön a hulla alá! Rátettük a takarót, hogy a lőtt seb ne látszódjon, de valahogy tartást is kellett a testnek adni...

Ennél a résznél Yumiko már visítva nevetett. Nem tudta meginni italát, mert tudta, hogy csak megfulladna, nemsokára viszont a nevetésben fog. - Így én is a takaró alá másztam, és alulról tartottam a hullát! 

Itt tört ki a kalapos is röhögésben. Mindenre számított, csak arra nem, hogy a kép mögött ilyen rejtelmek is felmerülnek. A lány már az asztalt csapkodta, nem bírta, folytak könnyei saját hülyeségének hála. 

-Azon az éjszakán követtem el a hullagyalázást és egy kisebb nekrofíl jelenetet, mikor rámesett a hulla! - a vörös remegve intett a pultosnak, majd a lányra mutatott.

-Ezért kérek neki három italt! Én állom! Ez mindent vitt!