Talán fél órát tölthetett el újdonsült munkatársaival az Írónő, mikor Tanizaki- kiről kiderült, hogy nem is olyan depressziós, mint amilyennek játszotta magát terroristaként- egy papírt lebegtetve sétált oda társaihoz.

-Yumiko-san, az első munkád rendelkezésedre is áll!- mosolygott rá az újoncra, aki kezébe vette a papírokat, majd Atsushira nézett.

-Gyere, Jinko. Megyünk helyszínelni.-intett neki, és elindult a lift felé.

-H-hé! Te miért hívsz "Tigrisnek"?- éri utol a szürke hajú, és beszáll mellé a liftbe.

-Hozzászoktam, bocsi.-mosolyog rá, Atsushi pedig felvonta szemöldökét.

-Hol szokhattál hozzá? Hisz csak most ismersz! -lepődött meg, Yumiko pedig legyintett.

-Mindegy az. Inkább kövess.- lépett ki a liftből, s nyomában a tigrisemberrel, elindultak a tett színhelyére.

Amint odaértek a kikötőhöz, Atsushi felmutatta az irodában kapott igazolványát, így bejuthattak a tetthelyre. Körülöttük mindent vér borított, középpontban pedig egy fehér lepellel letakart test volt, melynek vére átáztatta a tiszta lepelt. Atsushi elborzadva nézett körbe, s még egy lépésnyire sem akart lemaradni újdonsült tagjától, azzal az indokkal, hogy "Nehogy elhagyjam, hisz még tapasztalatlan", de az igazság az volt, hogy igenis félt. A gyilkos minden bizonnyal valaki olyan volt, kinek elméje eléggé elborult ahhoz, hogy ilyen mocskosan gyilkoljon.

-Ki az áldozat? -lépett oda az Írónő a nyomozóhoz, ki felnézve kék szemeivel jegyzetéből eléggé meglepődött.

-Ranpo-kun hol van? -érdeklődött, Yumiko pedig megrázta a fejét.

-Most mi vagyunk itt. Érje be velünk, kérem, mi is ugyanolyan hasznosak vagyunk, akár Ranpo-san.-Nem értette. "Mégis miért hiányolták ennyire a fiút? Mégiscsak híres lenne? Pedig ő mindenről hallott, kivéve róla. Talán csak nyomozásokban segédkezik. "-gondolta, majd figyelt a fiatal rendőrre, kit az imént megszólított.

-Férfi, ötvenes év körüli, és nagy valószínűséggel a kivégzéséből tudjuk, ki a gyilkos.- magyarázta, Yumiko pedig felkapta fejét a "kivégzés" szóra.

-Kivégzés? Hogy érti?- A férfi nem szólt semmit, csupán odalépett a test mellé, és leguggolva, a leplet lerántotta róla. Az Írónőnek kikerekedtek szemei. Sokkoltan nézte a holttestet, és belül próbálta nyugtatgatni magát.

-Három lövést kapott, és az állkapcsát kitörték. Minden bizonnyal, a Port Maffia műve.- magyarázta a férfi, Yumiko pedig hitetlenül kezdte rázni fejét, és lassan hátrálni kezdett.

-I-Ivan...Dazai..Megvan....fel kell hívnom...Dazait...-kapta elő remegő kezekkel telefonját, és tárcsázni kezdte az említettet, majd az eszközt füléhez emelte. Kisebb csöngetés után egy vidám hang szólt bele a telefonba.

-Moshi-Moshi~? Yumiko-chan, csak nem elakadtál?

-D-dazai....Ivan...Ivan meghalt...-mondta Yumiko rémülten a telefonba, a vonal túlsó végén pedig hosszas csend állt be. Végül Dazai csupán ennyit mondott, de már nem azon a vidám hangon.

-Pár perc és ott vagyok.- majd kinyomta a hívást. A lány kifejezéstelenül nézett maga elé, Atsushi pedig aggódó arccal lépet mellé, és vállára tette kezét.

-Ismerted?-kérdezte együttérzően a tigrisember, és megpróbálta felvenni a szemkontaktust a lánnyal, azonban az csak egy pontot nézett végig.

-Félig-meddig...-motyogta, majd felnézett az égre- Ivan Krodowszky... Az orosz maffia végrehajtója....

Dazai-nak igaza volt: pár perc múlva már lehetett látni alakját, ahogy átlépi a kordonokat, és szélsebesen lépked az irányukba. Arca ezúttal komoly volt, és amint megpillantotta a végrehajtó halott testét, odalépett Yumiko-hoz.

-Ez nem jelent semmit. Bizonyára csak nézeteltérés volt.- nyugtatgatta az ideges lányt, aki tollának hegyével babrált remegő kezekkel.

-Nem tudhatod... ezek... ezek magukra szabadították az egész drogbandát...- rázta fejét rendületlenül, Dazai pedig hiába próbálta volna győzködni, az igazság az volt, amit a lány mondott.

-M-Mit intéztek el..?- értetlenkedett Atsushi, és fejét ide-oda kapkodta közöttük. A barna hajú fiú vett egy mély levegőt, és mesélni kezdett.

- Tudod, Atsushi-kun, a legjobb drogokat Yokohama-ban az orosz alvilági maffiacsoport, a vorony szállítja. A különböző bandák, csoportok, illetve céhek előszeretettel vásárolnak tőlük, azonban, ha nem fizetnek, akkor rájuk küldik a bérgyilkosukat, azaz Ivant. Azt tudni kell, hogy az oroszok nagyon hamar reagálnak, vagyis ezzel a húzásukkal a Port Maffia jól elintézte magát..- majd gondolkodóan állára tette kezét.- Azonban a főnökük nem a megfontolatlanságról híres...

-Lehetséges, hogy valamelyik alvilági banda rájuk kente?- vett erőt magán az Írónő, és ő is gondolkodásba kezdett.- Elképzelhető, mivel a módszerüket mindenki ismeri. Dazai.- nézett elszántan a barna hajú fiúra.- Kérlek, segíts nekünk. Nyomok hiányában az agyam tehetetlen.

-Pedig azt hittem, hogy hamar megoldod, de úgy tűnik, berozsdásodtak a fogaskerekeid, Yumiko-chan~ - borzolta össze nevetve a lány haját, majd elindult a park felé, azonban hátrafordult- Atsushi-kun, ne maradj le, mert élve felfalnak~

A fiú ijedten futott utánuk, és mint egy kiskutya, követte őket. Úgy tűnt, Dazai-ék tudják, hova mennek, és a tervük is megvan, mivel valami teljesen értelmetlen dologról kezdtek beszélgetni, név szerint a "miért kell egy gyógyszert egy pohár vízzel bevenni"-ről. A szőke hajú fiú semmi értelmét nem leltea beszélgetésben, de azért próbált odafigyelni, hátha valami fontos is el fog hangozni.

Minden bizonnyal.

Yumikoék egészen egy eldugott kis kocsmáig sétáltak, majd a kötéses -előre engedve a lányt és a szürke hajú tigrist- belépve a helyiségbe, mélyet szippantott a levegőből. Helyet foglaltak a pultnál, a csapos pedig egy poharat törölgetve lépett oda eléjük.

-Mit hozhatok, uraim és Hölgyem? -nézett vörös szemeivel csábosan az írónőre, aki rámosolygott.

-Én egy pohár Whiskey-t kérek, a hölgy egy pohár tiszta vodkát, Atsushi-kunnak pedig narancslevet tessék adni. - Mondta fel rendelésüket Dazai, a tigrisember pedig felháborodott.

-Nem vagyok gyerek! Kikérem magamnak!- tette keresztbe karjait, a barna hajú duó pedig felnevetett.

-Minden bizonyára nem bírnád a piát, és nincs kedvünk egy részeget hazafuvarozni.- kuncogott, a szürke hajú fiú padig beletörődött sorsába. Pár perc után meg is hozták italaikat, és egy bizonyos kis cetlit a zöld szemű lánynak, amin egy telefonszám volt, és egy "Hívj fel" felirat. A kis csapat vidáman csacsogott az iroda tagjairól, többek között a fekete hajú nyomozóról.

-Hm? Ranpo-san?- gondolkodott el Dazai kérdésén.- Szerintem kissé el van telve magától, bár a képességének még nem lehettem szemtanúja. Azonban a személyiségéről jelenleg annyit tudok mondani, hogy kissé idegesít, hogy lenézi a krimiket..- kortyolt bele átlátszó alkoholos italába gondolkodóan.

-Yumiko-chan, nem nézi le a krimiket. Csupán az összeset megfejtette már, és unatkozik.- vont vállat mosolyogva, a barna hajú hölgy pedig megforgatta szemét.

-Akkor ismerné a könyveim. De, hogy még egyet sem olvasott...-hitetlenkedett.- Még az újságban is benne voltam!

-Tudom, a múlt hetiben.-bólintott a kötéses.- Olvastalak~

-Ő szokott újságot olvasni?- kíváncsiskodott a lány

-Szokott. Rejtvényeket, a többi nem érdekli.- legyint Dazai, majd vigyorogva közelebb hajol hozzá, mintha egy titkot készülne megosztani vele- Figyelj csak! Figyelj csak! Mit szólnál hozzá, ha írnál neki te egy krimit!

Yumiko eléggé meglepődött eme ötleten. Eddig még sosem írt másoknak krimit, nem volt alkalma rá, el volt foglalva a saját ötleteivel. Sosem célzott meg velük senki személyeset... Kivéve, Agatha-t persze, akit mindig megemlít az előszóban, hogy "Vajon kedves barátnőm, Agatha, rá tudsz e jönni még időben a rejtélyre? A gyilkosra?" Ajkaira egy sejtelmes mosoly húzódott, majd vakmerően belenézett a mogyoróbarna szemekbe.

-Olyan krimit írok neki, amit nem fog egyhamar elfelejteni.

Az ajtó előtti csengő jelezte, hogy vendégek érkeztek. Dazai belekortyolva whiskey-ébe az ajtó irányába pillantott, és intett nő-társának fejével aprót az újonnan jövők felé. Az ajtón egy szőke hajú, magas férfi lépett be, bal szemén egy x alakú heggel, utána pedig két, termetes úr, nagy valószínűséggel a testőrei. A sebhelyes helyet foglalt a sarokban álló kis asztalnál, és rendelt magának egy italt, két embere pedig mellette álltak védelmezően. Yumiko lehúzta maradék vodkáját, és felállva helyéről, megindult az újonnan érkező felé. A pasas titokzatosan mosolygott a felé közeledő nőre. Még mielőtt odamehetett volna hozzá, az őrök elé álltak védelmezően.

- -szólalt meg oroszul a főnök, a két testőr pedig odébbállva engedték el maguk között a nőt. Odaérve leült a férfi mellé, és beletúrt barna tincseibe.

- azt csiripelték a madarak, hogy felmondtál.- simította meg arcát az orosz, a lány pedig rámosolygott.

- Így van, azonban egy másik ügy miatt vagyok itt.-mondta oroszul, és megkomolyodott a mondat után.-Szergej, Ivan halott.

A szőke hajú főnöknek kikerekedtek óceánkék szemei, és megteltek dühvel és haraggal.

- Ki tette ezt?- kérdezte összeszorított öklökkel, és tüzes tekintettel nézett az Íróra.- Áruld el..

- Megpróbálták rákenni a Port maffiára-kezdte az információt megosztani- azonban egy másik banda áll e mögött.

-melyik...?- kérdezte idegesen Szergej, és rácsapott az asztalra- Kivégeztetem!

-Szergej, nyugodj le.- mondta lágy, nyugodt hangon, és folytatta- Én nyomozok az ügyön, és megtalálom a gyilkost. Arra kérlek, hogy ne támadjátok meg a Port Maffiát.

A vezető összeszorította szemeit, és idegesen, frusztráltan sóhajtott. Igazán nem hiányzott neki még egy összecsapás. Nem akarta több katonáját elveszteni. Kinyitotta kék szemeit, és fenyegetően a nőre nézett.

- 24 óra...ennyit kapsz...- mondta immáron Yumiko anyanyelvén, igaz, hogy orosz kiejtéssel. 

-Arigatou, Szergej. -Hajolt meg előtte, majd felállt, és intve neki, visszasétált Dazai-ékhoz, és együtt hagyták el a kocsmát.

-Mennyi időt nyertél? -kérdezte az Írót, aki sietve indult meg valamerre.

-24 óránk van. Sietnünk kell.- magyarázta, és befordult egy sikátorba.

-Te tudsz oroszul? -bámulta őt a kistigris kikerekedett szemeivel.

-Persze! Mit gondolsz, ki fordítja a műveit? Utálom másokra bízni a könyvemmel kapcsolatos teendőket. Dazai- nézett az említettre- Kérlek, maradj hozzám közel, ha esetleg Ők itt tartózkodnak.

-Értettem. De te is meg tudod védeni magad- forgatta meg szemeit a kötéses, a lány pedig kuncogott.

-De én beszélni fogok valakivel.

A sötét sikátorban mély csend honolt. Csupán egy-egy avar zörgése zavarta meg ezt, melybe a trió olykor-olykor belelépett. Ahogy haladtak egyre beljebb, Atsushi gondolatai úgy kezdtek egyre több kérdést felhalmozni. Ki ez a nő? Miért tud oroszul? Hogyhogy ismeri azt a kemény fickót? És Dazai-sant? Miért ismeri Dazai-sant? És kitől fél ennyire? Miért nem akar az alvilággal kapcsolatos dolgokon nyomozni? Akkor most miért vannak mégis itt? A kérdéseinek sorozata akkor ért véget, mikor látta az előtte haladókat megtorpanni. Gyengén nekiütközött Dazai hátának, majd felkapta fejét. Miért álltak meg?

-Ide jár az, ki információkra szomjas, és a tudást, befogadja azt.- Állt egy sötét alak előttük, s őrült hangsúllyal dalolta a mondandóját- Elfogadok én fizetséget, s csiripelek én, mint a kismadár!

-Szervusz, Fundo-chan. -lépett hozzá közelebb Yumiko, Dazai pedig szorosan mellette maradt. Elővett egy kisebb papírt fekete bőrdzsekijének belső zsebéből, és odanyújtotta neki.- Az orosz maffia kellő mennyiséget tud neked biztosítani, egy kis információért cserébe.

A bolond elvette a fecnit, és megnézegette. Folyamatosan vigyorgott, és szemeit kimeresztette. zsebrevágta a cetlit, és ismét a nőt kezdte nézni.

-Ugyan mire lehet kíváncsi egy ilyen csinos hölgy? Csak nem szutykos kis titkocskákra~?-kérdezte beteg kuncogással, és rózsaszín szemeit ráemelte.

-Mit tudsz Ivan, az orosz maffia végrehajtójának haláláról? -kérdezte határozottan Yumiko, az alak pedig egy pillanatra meglepődött.

-Hmmm nem is tudoom- dőlöngélt kicsit gondolkodóan sarkán és lábujján, majd ártatlan hangon folytatta- Háát, azt mondják, a Port Maffia áll mögötte, de pont a minap járt nálam egy pasas~

-Folytasd.- utasította Dazai, mire Fundo közömbösen végigmérte.

-Sajnálom, Kötés-uraság, de a kislánykával beszélgetek~- nyújtotta rá ki a nyelvét, a barna hajú fiú pedig felvonta szemöldökét.

-"Kötés-uraság"...?- lepődött meg.

-Fundo-chan. Kérlek, folytasd.- mosolygott rá a "kislányka", Fundo pedig széles mosollyal arcán folytatta meséjét.

-Szóóval a minap jött egy pasas, azzal, hogy tudok-e valamit Ivan esti tartózkodásáróól~ Mire Fundo-chan azt mondta neki, hogy kint lesz a kikötőben egy megbízatás miatt, a pasas pedig adott Fundo-channak anyagot, és megígértette Fundo-channal, hogy nem árulja el ezt senkinek~ De Fundo-channak megesett a szíve a kislánykán~-"Aki annyi idős mint te, de mindegy"-gondolta Yumiko-Így elmondta neki~ Fundo-chan nagyon kedves~~

-Igen, Fundo-chan nagyon kedves!-mosolygott rá tovább a zöld szemű lány- Megtudhatnám ennek a férfinak a kilétét?

Az illető habozott pár percet, majd óvatosan közelebb hajolt, és fülébe suttogta a nevet. A lány megköszönte az információkat, majd a fiúkkal sietősen elhagyta a sikátort.

-Hogy hívják? -kérdezte Dazai kimérten, és még mindig nem volt hajlandó eltávolodni Yumiko mellől.

-Hiraki Shikaru. Az alvilági "Holdfény" banda fővezére. 

-Szóval, Hiraki-kun, mesélj csak.- ült a jól ismert szürke szobában Dazai.- Miért érdeklődtél Ivan iránt? Tán azért, hogy megöld?

-Tévednek!! Teljesen tévednek!!- tiltakozott kétségbeesetten Hiraki, és Türkiz haja szürke szemeibe omlottak, ahogy lehajtotta fejét.

-Hiraki Shikaru-kun. -kezdte nyugodt hangon Yumiko, mire a kék hajú felkapta fejét.- Jelenleg csak olyan nyomaink vannak, melyek azt bizonyítják, hogy te végeztél az orosz végrehajtóval, ismeretlen okokból kifolyólag. Azonban, ha bizonyítani tudod alibid, és elmondod, miért kerested fel, akkor nagyobb az esélye a túlélésre.

A vádlott hallgatott.  Szürke íriszei lába felé szegeződtek, látszott rajta, hogy titkol valamit. A smaragdszemű lány felsóhajtott. Kínzási módszerekkel talán ki tudnák szedni belőle az igazságot, azonban behozták ide, így ez a lehetőség is bukott. Yumiko kifogyott az ötletekből. Azt hitte, majd fokozatosan visszavezetik munkájába, és majd szépen, lassan visszanyeri egyediségeit és erősségeit, melyeket azóta hanyagolt, de ehelyett bedobták őt a mélyvízbe. Számára ez sok volt. Úgy érezte, az ereje itt mondott fel. A képességét sem használhatja ebben az ügyben, mert nincs miért. Az agya is már régóta elszokott a gyors következtetésből, és inkább a krimikre és regényekre állt rá. "Ezaz-gondolta- Ha erre állt rá, akkor így erősködj!" 

A Bűnöző agyával fog gondolkodni.  A helyébe képzeli magát, és megoldja az ügyet. Lehunyta szemeit, és gondolkodott. Maga köré képzelte a helyszínt, Ivant, és ahogy megöli. Ahogy eltörteti az állkapcsát, s háromszor lövi le. "Nem..ez így nem jó..."-gondolta- "Ivan erős, nem lehet letérdeltetni csak úgy.." Ez esetben először lelőtték, és utána a holttestet patkába haraptatták. Azonban, ott nem volt patka...tehát...

-A Gyilkosság helyszíne rossz. -jelentette ki Yumiko, Dazai pedig felkapta fejét.

-Hogyhogy?

-Emlékszel, kitörték az állkapcsát. De ott nem volt patka...- A Barna hajú fiúnak kikerekedtek szemei, majd lehunyta szemeit, és halványan elmosolyodott.

-Kezdesz visszatérni, Yumiko-chan.

-Tehát.-fordult a vádlott felé.- Miért kereste Ivant? Árulja el, mi segíthetünk.

-Nem....nem tehetem...-rázta fejét, a lány pedig sóhajtott.

-Akkor már csak egy módszer maradt hátra...Dazai, menj ki. Én elintézem..

Egy nap alatt két rész! Szépen jönnek az ötletek! ^^