A párbeszédek a leírások mellett a könyvek egyik alapját adják. Közvetíthetnek információt, érzelmet, előremozdíthatják a történetet, megmutathatják a karakterek személyiségét, motivációját, céljait. De mik is szükségesek a jó párbeszédhez? Hogyan keltsen természetes hatást? Egyáltalán szükséges a természetesség?

1.HELYESÍRÁS: A párbeszédeket gondolatjellel kell helyesen írni, amit gépen az Alt+0150 kombinációval érhettek el. Ennél fontos, hogy a számokat a Numpadon kell beütni. Telefonon egyszerűen a kötőjelnél kell hosszan nyomva tartani a kijelzőt, míg fel nem dobja a három lehetőséget: kötőjel, gondolatjel, félkvirtmínusz. Ezek közül a közepes hosszúságút kell kiválasztanotok, az a gondolatjel(- – —). Emellett, a gondolatjel előtt és után szóközt kell tenni, kivéve a sor elején lévő elé. Tehát itt egy példa:

– Megettem az ópiumos sütit az asztalnál – jelentette ki Ópiumfüggő Nick.

Mint láthatjátok, az Ópiumfüggő Nick által mondott mondat végére nem tettem pontot, mert az utána következő rész még a mondat részét képzi. Szóval a mondta, felelte, válaszolta, jelentette ki, dühöngött típusúaknak mindig a legvége végződik ponttal. Kivéve, ha a mondat még folytatódik, akkor annak a legvégére kell a pont vagy a mondatvégi írásjel! Példa:

– Már megint csak a sütizés megy – sóhajtotta Angol Kecske –, pedig helyette dolgozhatnál is.

Mint láthatjátok, itt Angol Kecske nem fejezte be a mondatát, hanem sóhajtozott közben, aztán folytatta. Így beszúrhattok történéseket is a párbeszéd közben. Amikor pedig nem a mondta, jelentette ki típusúakat használjátok, hanem a beszéd után írt cselekvés vagy szöveg például névvel kezdődik, esetlegesen különálló mondat, akkor pontot kell tenni azután, amit mondott, majd az utána odaírt mondat végére szintén pontot kell tenni.

– Nem szeretünk dolgozni! Senki sem szeret dolgozni. – Burgonyás Szafaládé először feszülten, majd nyugodtabban ejtette ki a szavakat. – Te sem szeretsz, valld be!

– Igazad van, én sem szeretek. – A főnök megfordult, aztán felszívta a bankkártyával összeterelgetett kokaincsíkot az asztalról.

Mint láthatjátok ebből a két példából, nem feltétlenül név kell. Itt látszik, lezártnak számít a mondat, ezért minden részére kell a pont vagy a mondatvégi írásjel. A legelső példához visszatérve pedig, ha a mondta, itta, ette, harapta, üvöltötte stb. jellegű helyzet áll fenn, akkor a felkiáltójel és a kérdőjel máshogyan viselkedik, akkor azt ki lehet tenni, míg a hozzátett mondatrészhez pont dukál.

– Azért nem, mert rossz a meló. Lépjünk ki, majd legyünk zsoldosok! – jelent meg hirtelenjében Nagyképű Bevonómassza.

Na, most, hogy megtárgyaltuk ennek alapjait és helyesírását, jöjjenek azok, mitől lesz jó a párbeszéd, milyen részek szükségesek hozzá!

2.EGYEDISÉG: A karaktereinknek kell, hogy legyen egyedi hangja. Mint láthattátok, Burgonyás Szafaládé a dolgozni szót használta, míg Nagyképű Bevonómassza a meló szót. Ez sokat elmond a kifejezésmódjukról, arról, milyen stílusban beszélnek. Vannak karakterek, akik sűrűn használnak szlenget, míg mások elegánsan fejezik ki magukat, amihez akár bonyolultabb szavakat is használnak. Emellett vannak olyan megszólalások, szavak, amik külön jellemzik a karaktert. Például az egyik köszönhet mindig csával, míg a másik sziával. Ebből látszik a személyiségük, a stílusuk, sokszor a hátterük is. Ugyanúgy minden karakter sajátosan beszél. Van, akinek magasabb lesz a hangja, ha hazudik, bizonyos érzelmekre bizonyos módon reagál a beszédével. A beszéd sebessége szintén számít, néhányan rendszeresen hadarnak, legyen ez idegességtől, őszintétlenségtől vagy bármilyen más okból, míg mások mindig higgadtak maradnak. Legyenek sajátos szóösszetételeik, akár hibák, amiket rendszeresen elkövetnek. Érdemes lehet ilyenkor felírni a karaktereknek a hangját (bariton, tenor, alt, basszus, szoprán stb.), a sűrűn használt szavait, a jellegzetes stílusát. A mások becézése szintén hozzáad ehhez, mert egy embert rengeteg becenéven lehet szólítani.

Személyes példa: A most íródó, laza stílusú könyvemben, a Kamillateában Barnes több módon is hívja Aurélatot. Aurélatnak, Aurinak, Aurikának, faszikámnak és kecskebaszónak (utóbbi kiderül a könyvben). Mindaddig Aurélat Barnest málnácskának szokta hívni sokszor, mert ahhoz köti, mennyire kipirosodik az arca. Így a mások elnevezése azt is megmutatja, mit figyel meg egyik személy a másikon.

Tanács: Nézzétek meg a karakteretek szociális hátterét és neveltetését, vagyoni helyzetét, ahogyan azt is, mennyire olvasott, művelt személyről van szó, mivel ez nagy mértékben befolyásolja a beszédüket!

3.KORSZAK: Ha úgy tekintjük, a párbeszédnek illik a korhoz kapcsolódnia. Természetesen nem azt mondom, hogy az Ómagyar Mária-siralom idejében játszódó történetben úgy beszéljék a magyart, mert ti sem tudnátok leírni, ahogyan az olvasók sem tudnák megérteni. De érdemes rámutatnia az akkori szokásokra, például, a gyerek magázza a szülőt, a magasabb rangban álló akár tegezheti az alacsonyabb rangban állót, a férfi a nőt, a fiatalabb magázza az idősebbet. És miért mondom azt, hogy illik? Mert úgy kell vennünk, mivel azt az ómagyar szöveget nem tudnánk ma megérteni, így az akkor játszódó történetben a párbeszéd gyakorlatilag egy lefordítása a réginek. Ezért gyakorlatilag meg lehet tenni (én meg is tettem már többször), hogy középkori hangulatú történetben szlengeket és modern szavakat használok, mert ha úgy vesszük, csak egy fordítás, vagyis az író lefordította mai nyelvre a szöveget az olvasóknak. Na, de! Ha ilyet teszünk, arra figyeljünk, hogy olyan kifejezéseket ne használjunk, amikhez nincs meg a technológia! Tehát az abból származó szlengeket el kell kerülni!

4.MOTIVÁCIÓ: A párbeszédnek meg kell mutatnia a karakter motivációit, célját. Ez természetesen nem azt jelenti, mindig mondják ki, amire vágynak, hanem azt, hogy a karakter a céljának megfelelően cselekedjen. Példának okáért, az ember sokszor hazudik, mikor el akar kerülni egy kellemetlen szituációt, amire akár még nem áll készen vagy az negatív következményekkel járna a számára. Tehát, ha kell, képesek-e manipulálni a környezetüket?

Tanács 1: A karakteretek viselkedése ne térjen el hirtelen a szokásostól, kivéve, ha annak erős oka van!

Tanács 2: Előre próbáljátok meg leírni a lehető legtöbb információt a karakteretekről, mielőtt még belekezdenétek az írásba! Töltsétek ki a karakterprofil sablont, vagy írjatok velük rövid szituációs játékokat, így figyeljétek meg a reakcióikat!

4.TERMÉSZETESSÉG: A párbeszéd nem természetes! Igaz, keltenie kell a természetesség látszatát, de nem lehet teljesen az. Az ember sokszor hezitál, értelmetlenségeket beszél, kijavítja magát, mindenféle töltelékhangokkal húzza az időt. Ezeket szedjétek ki, különben csak öööö... ööööö... részek lennének a szövegekben! Az a lényeg, a párbeszéd ne a magyarázást célját szolgálja, ne azon keresztül közvetítsetek rengeteg információt a világotokról vagy az adott helyzetetekről! Azokat inkább mutassátok be a történeten keresztül, míg a párbeszéd a maga módján mozdítsa előre a történetet! Ráadásul a párbeszédnek nem a mi világunkhoz kell alkalmazkodnia, ha nem ott játszódik, hanem nyugodtan beletehettek saját szólásokat és mondásokat.

Személyes példa: A Royalty című könyvemben mindig a Gratus nevű istenség nevét szólongatják a Gratusra típusú felkiáltásokkal.

Tehát senki ne mondja azt, hogy jézusom, amikor nincs Jézus a világotokban, mert nagyon furcsán fognak nézni rá. Ahogy, ha nem ismer egy szót a karakter, az istenért, ne mondja ki, hogy nem ismeri! Mert akkor igenis van róla tudomása. Emellett, a karakterek néha ignorálják, amit a másik mond, az emberek van, hogy könnyedén elbeszélnek egymás mellett, szándékosan kihagynak kérdéseket. Ez nyilván lehet a motivációjuk miatt vagy akár éppenséggel nem hallották, mit mondott a másik.

5.ÉRZELMEK: A karakterek érzelmei érezhetők legyenek a beszédükön! Ha valaki sértődött, lehet rövidebb, hűvösebb mondatokkal beszél, amik nem árulnak el sokat. Ha valaki boldog, hosszan mesélhet egy élményt. Izgatottság esetében csaponghatnak a gondolatok, egyik témából a másikba válthat hirtelen. Ezért fontos tanulmányozni magatokat. De másokat is! Figyeljétek meg, más emberek hogyan beszélgetnek egymással, próbáljátok meg kitalálni, mit érezhetnek! Ez ugyanúgy kapcsolódik a természetességhez is, aminél szintén érdemes podcasteket vagy valós beszélgetéseket megfigyelni.

6.NEVEK: A karakteretek ne mondják minden mondatban a másik nevét! Persze egymás agyának a húzására megtehetik, de figyeljétek meg, ti mennyiszer szólítotok a nevén valaki mást! Itt van néhány alkalom: amikor többen beszélgetnek, de valaki egy bizonyos személyhez intézi a szavait, amikor köszönti, mikor nem ismerné fel, amikor valaki magára hívja valaki más figyelmét. De! Ez nagyon karakterfüggő és személyfüggő. Van aki sokszor szólít mást a nevén, míg mások szinte sosem.

7.BESZÚRÁSOK: A beszúrt szövegek, a mondta, felelte, általában nem kell, kivéve, ha már nem egyértelmű, ki beszél. Viszont egy sima odavissza jellegű párbeszédnél két karakter között könnyedén felismerhetők a személyek. Fontos, hogy ne tegyetek minden egyes párbeszéd után valami cselekvést! Nem számít, xy éppen leült, aztán rögtön felállt, mert nem igazán befolyásolja a párbeszédet! Ettől függetlenül ne lebegjenek az éterben, mozogjanak a térben, használjanak testbeszédet közben, de ne minden sor után! Ami nem lényeges, azt szedjétek ki! Ez azért fontos, mert a túl sok ilyen elég amatőr hatást kelt, ne vegye senki sem sértésnek, de azt szokták mondani rá, hogy a fanfiction írókra jellemző.

Most, hogy a fő pontokat megnéztük, még hozzátenném, hogy érdemes lejegyeznetek azokat a párbeszédeket, amiket akár utcán hallotok, vagy filmekben meg könyvekben láttok, ugyanis ezeket kissé módosítva még felhasználhatjátok később.

További lehetőség még ezek gyakorlására a szituációs gyakorlatok. Akár keressetek promptokat, kérjetek a ChatGPT-től, vagy találjatok ki magatoknak, az érzelmek és az információk adagolása is elsajátítható írásgyakorlatokon keresztül. Itt van néhány feladat:

– Írjatok egy történetet arról, ahogy egy pár összekap az utolsó sütin!

– Írjatok kizárólag párbeszédek felhasználásával arról, ahogy a betépett drogos összefut egy beszélő unikornissal!

– Írjatok csak párbeszédet a beszúrt szövegek felhasználása nélkül, és próbáljátok rajta keresztül megmutatni, hogy hol van a karakteretek!

Köszönöm, hogy olvastátok, remélem, segíthettem :)