A figyelem megragadásának egy módja, hogy jó leírást, vagy fülszöveget készítsünk a könyvhöz. De milyen is a jó leírás?

A leírást érdemes megcsinálni egy könyvhöz, hogy felkeltsük az olvasó figyelmét, röviden bevezessük a történetbe, esetleg kérdéseket tegyünk fel nekik, amelyekre később talán választ is kapnak. Ez a másik lényeges elem a jó borító mellé, legalábbis számomra. A jó leírás nem tartalmaz helyesírási hibákat, mert az mérföldeket ront a minőségéből. Ha valaki csak a borító és leírás alapján kezd el olvasni egy könyvet, (akárcsak én) annak nagyon lelombozó lehet egy unalmas fülszöveg. 

Mik lehetnek a leírásban?

Sokan tesznek a leírásba érdekes, már meglévő idézeteket a könyvükből. Ez lehet párbeszéd, szimpla tájleírás, bármi. Lényegében le lehet írni a történetet is, esetleges csattanóval, hogy az olvasó többre vágyjon.

Mit nem tartok alkalmasnak, vagy meggyőzőnek? 

Azt amelyek eleve úgy kezdődnek, hogy xy vagyok, ennyi éves, itt lakom, ezt szeretem, vagy ez harmadik személyben. Kérlek ne! Ez nagyon klisés hangzású, és nem ígér jó könyvet. Ha egy karakternek be kell mutatkoznia és nem ismerjük meg őt lassacskán a történet során magától, az azt jelenti, hogy egy rosszul felépítette könyvvel van dolgunk az esetek többségében. 

Sokszor felfedeztem azt, amikor utánanézek valaminek, csak felsorolás szerűen megkapom, hogy mik teszik ki a jó leírást, de azt, hogy mik a tulajdonságai, azt nem. Gyakorlatilag ennek külön nem néztem utána, ezek az általános tapasztalataim bármilyen készséggel kapcsolatban, amelynek idáig utánanéztem. Itt felsorolok két példát is: egyik az én könyvem, a másikhoz pedig egy nekem tetsző fülszöveget helyezek. Nem állítom, hogy az enyém jó példa lenne, de van egy fülszövegem, ami lényegében csak kérdésekből áll.

Ez még egy meg nem jelent könyvemé, amelybe lassacskán belekezdek.

Ti is gondolkoztatok már rajta, hogy...Milyen lehet elveszettnek lenni? Elfelejteni saját identitásunkat és új életet kezdeni? Hősnek lenni? Milyen felkészülni a halálra és elfogadni azt, majd túlélni? Kétségek közt élni? Milyen az ösztöneink irányítása alatt lenni? Milyen újra érezni? Milyen újra szeretni? Milyen újra szerelembe esni és megváltozni? Milyen igazán élni? És végül, milyen újra és újra feltenni ugyanazt a kérdést: hogyan tovább?

Tehát, elemezzük közösen! Mint láthatjátok, a kérdések irányítani próbálják az olvasót, hogy ő maga is belegondoljon ezekbe. Mivel a könyv elvileg szándékozik erre választ adni, ezért lehet, hogy kíváncsivá tesz minket a válasz. Továbbá ezek nem árulnak el sokat, de mégis érzéseket is közvetítenek. Ezentúl misztikusabbá teszik a történetet, az első mondattal pedig általánosítok, és a "közönséghez" szólok, megszólítom őket. Ezzel kapcsolatot veszek fel velük, mivel nekik szántam, így személyesebbnek érezhetik. 

Most pedig ugorjunk! Ez Royal0112 Unstoppable című könyvének a fülszövege.

❛❛Egy farkas valódi ereje nem a fogaiban, sebességében vagy képességében rejlik, hanem a falkáéban.❜❜-Akár az életem árán is megvédenélek.-két kezébe fogta az arcom és folytatta - Tudom, hogy nem voltam itt mindig neked és sajnos ezen nem tudok változtatni...... 

Ezt már nem tudta folytatni, mert a távolból egy vonyítást hallottunk. 

Ennek már az első mondata megfogott engem, mert igazi bölcsesség rejlik benne. Továbbá párbeszéd van utána, amely betekintést enged a műbe. Ráadásul ez elköteleződést mutat azzal, hogy azt ígéri, hogy az élete árán is megvédené, ezzel már megismertünk egy szeletet két szereplő kapcsolatából. Továbbá a vonyításos rész tökéletesen zárja a leírást azzal, hogy veszélyhelyzetet, esetlegesen segítségkérést indikál. 

Ennyi is lenne a mostani kis elemzésem! Sajnálom, ha bármit belemagyaráztam a másodikba, ha elrontottam szóljatok!

A következő részben a nevekről fogok írni! Remélem segíthettem, sziasztok!