A horrornál fontos, hogy hatásos legyen és hasson az emberi érzékekre, de mik a legsűrűbben elkövetett hibák?

Sokan az erőszakot csak az általa okozott sokk miatt írják, nem azért, mert előrébb mozgatja a történetet! Az agresszív, durva erőszaknak karaktert kell mutatnia, ahogy motivációt is. Nem szabad csak azért írni bele ilyen jelenetet, mert az írónak ilyen kedve van!

A mindez csak álom volt. Nem, csak az álmokról olvasni szinte mindenben hülye húzás. Nem! Az álom nem igazi, nem történt meg, tehát lényegtelen is. Senkit sem érdekel, pont olyan, mint mikor hallucinál egy karakter. Nem valóságos, de lényegesnek sem lényeges.

A következő az, hogy mindenhol fordulatok vannak. Nem kell az összes fejezetnek fordulattal vagy cliffhangerrel véget érnie, mert egy idő után az ugyanúgy unalmas. Csak oda kell, ahol tényleg nagy hatása van, nem mindenfelé. Azért, hogy nagyobb szószámmal rendelkezzen a történet, nem kell apró fordulatokkal és egyebekkel teletűzdelni.

Rengeteg klasszikus horror klisé van. Mint a jól ismert hülye tinik mennek az erdei faházba bulizni és a hasonlók. Vagy elátkozott házat vettek. Vagy mindenki akkora értelmi fogyatékos, hogy nem találja meg a lámpakapcsolót. De ezek a legtöbbször kiszámítható történetet eredményeznek. Ilyenek a korábban említett csak egy álom volt, de a baltás gyilkosok, őrültek, hirtelen jumpscare-k, mind rettenetesen képesek elrontani az összhatást.

A következő az, hogy a perspektíva folyton változik. A visszatekintések a múltba, amelyek semmit nem adnak hozzá a történethez vagy csak szimplán információt halmoznak. De a karakterek közötti ugrálás ugyanez a kategória. Összezavarhatják az olvasót, azt pedig miért akarná bárki is?

A következő pont a rossz párbeszédek. A horrorban sokszor előfordulnak olyanok, amelyeket soha senki nem mondana, vagy amikből rögtön ijesztésre és egyebekre lehet következtetni. Sokszor előfordul, hogy a karakterek felesleges dolgokat írnak körül, mikor azok csak próbálnak hozzáadni a feszültséghez – kevés sikerrel.

A következő az, hogy a horrorban található szereplők olyanokat csinálnak, mint senki más. Hiszen miért menetelnek a sötétben, vagy dobják el az egyetlen fegyverüket, amint úgy tűnik, hogy leverték a gyilkost? Az embereknek van agya, és tudtommal érzelmekkel is rendelkezünk, tehát ugyanígy kell kezelnünk a karaktereinket is. Ők maguknak gondolkoznak, valószínűleg láttak már horrorfilmeket, főleg, ha a modern világban járunk. Tehát nem, az ember nem dobálja csak úgy el az egyetlen fegyverét, nem, normál ember nem szokott hányni, mert meghalt valaki előtte, vagy ő ölt meg valakit, és igen, még az egysejtűek is lámpát kapcsolnának.

Másik hiba az, hogy az egész túl gyorsan történik. A horrorban érdemes feszültséget kelteni, mondjuk sokáig nem történik semmi, tényleg semmi gyanús! Nekem már kicsit elegem van a furcsán beszélő emberekből, akiknek nem hisznek és a többi. A káosz kitörhet a semmiből is, a házat frissen is megszállhatják a szellemek, nem kell valami ijesztő halálesettel rendelkeznie. Mondhatni elég béna húzás.

Komoly hiba az, hogy a szereplők egytől egyig szemetek. Nem sajnálja őket az ember, mert mintha az agyuk helyén borsók nőttek volna, kb. ennyire gondolkoznak. Ráadásul alkoholista tinédzserek az esetek többségében, akik alkoholizálni és szexelni mennek el az erdőbe vagy a hegyekbe. Főleg, mivel az egyetemisták klisések a horrorban. Szólhatna egy teljesen normális öregasszonyról is a történet, akinek pont a fiatalokkal van baja. Külön ajánlom ehhez a Tucker and Dale Vs Evil-t, ami egy nagyon jó, klisés horrort parodizáló történet. 

Az utolsó pont az, hogy a horror és a kegyetlenség fogalmát keveri az író. A kegyetlenség nem minden esetben horrorisztikus, nem kell lábakat levágni/rágni/találni ahhoz, hogy valami horrorisztikus legyen. Egy virág ugyanúgy lehet az, nem kell vérben fürödnie hozzá senkinek. Tehát a kegyetlen brutalitás nem mindig horrorisztikus!

Ennyi volt ez a rész, kicsit terápia is volt ez nekem, mert mint érzékelhetitek, elegem van a horrorból. Sosem voltam nagy rajongó, de van, ami még nekem is sok.

A következő részben a kalandregények hibáit írom le! Köszönöm, hogy elolvastátok!