Ahogy ígértem, most jönnek a fantasy zsánerben leggyakrabban elkövetett hibák!

A fantasy olyan műfaj, amely a maga varázslatos világával, mitikus lényeivel kiszakít minket a mindennapok örök mókuskerekéből. De most nézzük is meg, hogy miket érdemes elkerülni, mikor fantasy könyv írására adjuk a fejünket!

Először is felejtsük el az információk halmozását! Ez végzetes hiba! Ezért utálják sokan a prológusokat. Info dömpingölő emberek, szégyelljétek magatokat! Igen, a jó prológusok íróit emiatt tartják kevesebbre, mint amik. Az ember nem történelem, vagy földrajz tanóra hangulatot akar, mikor belevág egy fantasy könyvbe. Egyáltalán nem szükséges, sőt nem szabad bemutatni a világ működését a legelején. Az csak túl sok információval halmozza el az olvasót, aki igazából a történetre kíváncsi. Igen, értem, nem mindenki szereti, ha a nagy semmiből kezdődik a könyv. Nyilván érdemes bemutatni a világot, de nem ötezer szavas szövegen keresztül. Az unalmas és nagyon hamar elriasztja az embereket. A prológust érdemes ezer szó alatt tartani, ha többet akartok írni, akkor inkább első fejezetbe tegyétek. De semmi világbemutatás! Azt idővel kell megismernie az olvasónak.

Azért, hogy így minél többet akar megtudni a világból, nem megtud róla mindent a legelején, és utána kezdődik a történet. Nem fogja megjegyezni a kis magán történelemórát a túl sok információ miatt. És mint mondtam, elunja magát az ember. Észveszejtően érdektelen tud ez lenni. Csak tégláról téglára kell felépíteni azt a fantasy világot, nem egy kastéllyal kell kezdeni, mert bele is pusztulna az olvasó.

Következő hiba az, hogy túl sok karaktert mutatnak be egyszerre. Felesleges egy bekezdésben, akár fejezetben bemutatni mindet. Ez csak megterheli az olvasót. Össze fogja keverni a neveket, személyiségeket. Az ilyesmi bárki számára tönkre tud tenni egy jónak ígérkező könyvet.

Egy másik komoly hiba a túl sokak által ismert sablonok használata. Nem, nem kérünk még egy farmerfiút, aki sosem fogott kardot a kezében, de tökéletesen tud harcolni! Nem, ne pusztítsa el a nagy gonoszt! És ne legyen egy varázsmentor, aki magához veszi, miután felfedezte az idáig meg nem ismert varázserejét. Hagyjuk ezt a klisés hülyeséget! Persze lehet ez a történet, de akkor bele kell vinni valamilyen csavart, mert amúgy egy lesz a sok közül.

Következő! Sztereotípiák és klisék. Sok fantasy-ben a főszereplő ugyanannak a karakternek egy hasonló változatának tűnik. A feltűnő mentor ugyanilyen klisés szereplő. Aztán vannak azok, akiknek az élete mindig a főhősünktől függ. Aztán a varázslatos erdők és középkori kastélyok. Próféciák, és mellőzött női szereplők. A boldogan éltek, míg meg nem haltak végen is lehet csavarni, lehet szomorú vége is valaminek.

A következő a rettenetes párbeszédek. Ezeknek természetesnek kell tűnnie, nem olyannak, mint amit valami sulis tankönyvből vágtak ki. A karakter tulajdonságait hordoznia kell és fontos, hogy előrébb vigye a történetet. Legyen benne érzelem és jobb nem a ködös szituációk kimagyarázására használni!

Fontos, hogy a főszereplőnk és egyéb karaktereink is szenvedjenek! Ne lendüljenek túl minden akadályon, mert az nem izgalmas! Mindenki jó valamiben, lehet a karakterünk simán megmássza a hegyet, de úszni nem tud. Félelmeik is legyenek, amik akadályozzák őket, esetleg befolyásolják a cselekményt! Minden eseményben kell lennie valami logikának. Nem valami csoda folytán segítették ki főszereplőnket a bajból, és a gonosz sem véletlenül tűnt fel pont most. Mindennek legyen valami oka! És fontos, hogy egy fantasy világnak is legyenek elvei. A fizika működése, a varázslat, a törvény, a vallás, mindennek meg kell lennie ahhoz, hogy hihető történetet írjunk.

Következő hiba a túl sok akció! Nem kell telerakni minden könyvet csatákkal! A csata egy nagy könyv része kell, hogy legyen, nem magának a könyvnek. Fontos, hogy legyen egy jó történet, nem lehet mindig harcolni, mert mennyire erőt kímélő dolog lenne az? Tehát nyugodtan hagyjatok nyugalmat néha a karaktereknek, hadd vándorolgassanak!

Rengetegszer előfordulnak a személytelen, unalmas karakterek, akiknek az egyetlen feladata az, hogy a főszereplőt segítsék. Ez rossz megközelítés. Minden karakter saját gondolatokkal rendelkezik és elvekkel, akár ellenkezhetnek is főszereplőnkkel, de rossz irányba is terelhetik az eseményeket! 

Mindig örülünk, ha valaki egyedi neveket talál ki a fantasy karakterei számára. De annak nem, ha azok a nevek kiolvashatatlanok. Tehát ne hívjátok a karaktereteket Masnohrainglon-nak, mert senki sem fogja megpróbálni kiolvasni, csak ki fogják hagyni a helyét! Ráadásul az ilyen könyvekről emiatt megfelelően beszélgetni sem lehet, sőt ajánlani sem tudják másoknak, szóval figyeljetek az egyszerűbb nevekre!

Egy könyv sorsát az első fejezet határozza meg, ezért ne legyen unalmas. Jobb akcióval kezdeni, vagy valami izgalommal, nem a karakterünk ébredezésével, mert azzal csak lehangoljuk az olvasót. A lényeg az, hogy a karakterünk napja merőben térjen el egy átlagemberétől, vagy éppen a maga számára is legyen meglepő és izgalmas!

Köszönöm, ha elolvastad! A következő fejezetben a fanfiction-ökről lesz szó, majd visszugrunk a többi hibához!